Túl a titkosításon: 1956-os áldozatok

Sokáig titkolt adatok derültek ki a forradalomról a Központi Statisztikai Hivatal által a nemzeti ünnepre készített összeállításból.

Az 1956. október 23-ai és az azt követő események során országosan mintegy 2700 halálozás történt, ebből 2195 halálesetet anyakönyveztek, 307 halálesetről a temetők és exhumálások, valamit a lakáskijelentések alapján tudunk, és 100-150-re tehető az 1957-ig nem exhumált és be nem jelentett halálozások száma. Mindez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által a nemzeti ünnepre készített összeállításból derül ki.

Ma már szabadon hozzáférhető az 1956-os események áldozatairól a KSH által készített összeállítás, de ez nem volt mindig így, s erre maga a hivatal hívta fel a figyelmet. A fenti adatok "Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások" címet viselő, 1957. május 15.-re dátumozott kiadványból származnak. Ez a kiadvány a rendszerváltásig titkosítva volt, az 1990-ben hivatalba lépő KSH-elnök, Vukovich Györgynek köszönhető a minősítés feloldása.

A kiadványból megtudhatjuk például, hogy a forradalmi eseményekkel kapcsolatba hozható összes halálozás 78 százaléka – 1945 eset a 2700-ból – Budapesten történt. Közlik a halálozások fővárosi területi megoszlását is: a legtöbben (435 fő) a VIII., a IX. (234 fő), valamint a VII. kerületben (176 fő) haltak meg, ami – ismerve az akkori események fő területeit – nem meglepő. A kiadványból kiderül, hogy 1956. október 23-tól az év végéig az állami egészségügyi szolgálat közel 20 ezer, a harci eseményekkel kapcsolatba hozható sérülést látott el. Ezek több mint háromnegyedét géppisztoly, puska, negyedét ágyúlövedék, akna- és gránátrobbanás okozta – a sérülések nagy része a végtagokat érte. A sebesültek csaknem fele 19-30 éves volt, negyede pedig 18 éven aluli volt, ami egybevág azzal az ismeretünkkel, hogy főleg fiatalok vettek részt a tényleges ellenállásban. Talán az sem meglepő, hogy a sebesülteknek egyhetede nő volt.

Hogy a fővároson kívül nem volt jelentős fegyveres megmozdulás, azt jól mutatja, hogy vidéken a legtöbb halálozás Pest (68), Bács-Kiskun (64), Győr-Sopron (62), Komárom (53) és Fejér megyében (50) történt; ezek a számok ugyanis nagyságrendileg alacsonyabbak a fővárosiaknál. Budapesten a legtöbb haláleset október 24-én (212 fő) és 25-én (206 fő) történt, de száznál többen haltak meg október 26‑án, továbbá a november 4. és 8. közötti napokon.

Az 56-os harcok során meghaltak 85 százaléka férfi, 15 százaléka pedig nő volt, ami csaknem megegyezik a sebesülteknél mért aránnyal. Az elhunytak több mint fele 30 éven aluli volt, a legtöbben a 23 évesek közül haltak meg: 10 000 ilyen korú személyre közel 7 halálozás jutott. A meghalt nők általában idősebbek voltak, mint a férfiak: a férfiaknál a 25 éven aluliak aránya 46, a legalább 50 éveseké pedig 13 százalék volt, a nőknél ugyanez az arány 3 és 28 százalék.

A forradalmi események következtében meghaltak közel 60 százaléka fizikai dolgozó vagy annak eltartottja volt, de jelentősnek mondható a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók száma is. Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkásként dolgozott (901 fő), de jelentős számú közlekedési munkás (144 fő) is életét veszítette.

Negyedmillió magyar migráns

1957. április 6-ig 274704 magyar érkezett Ausztriába, 1957. május 26-ig pedig 19181 Jugoszláviába. Mindez a KSH egy másik, korábban ugyancsak titkosított dokumentumából derül ki. Több ezerre tehető azoknak a száma, akik csak rövid ideig tartózkodtak Ausztriában, és távozásukkor sem az osztrák, sem a magyar hatóságoknál nem jelentkeztek.