Játék határokkal

Egy képzeletbeli ország minisztereinek érezhették magukat, akik részt vettek a Stratagem nevű szimulációs játékon. A tét: a fenntartható fejlődés volt.

Egy szimulációs játék nem puszta társasjáték. A segítségével a játékosok megérthetik, hogyan működik egy komplex rendszer – magyarázza Kuslits Béla, a Blumental & Frank trénere, aki a Stratagem nevű szimulációs játékra invitált érdeklődőket. A 33 éves Kuslits, aki szociológiát tanult, és jelenleg a környezetgazdasági doktoriján dolgozik, Bécsben ismerkedett meg a játékkal.

Fotók: Tóth Gergő

A Stratagem komoly előkészületeket igényel. Kezdés előtt Kuslits tájékoztatja a résztvevőket a saját szerepükről, leírást ad a képzeletbeli ország gazdasági helyzetéről, és grafikonon szemlélteti, az egyes mutatók – például az élelmezés és a születésszám – miként függnek össze. A játékban nem a termelési mutatók ösztönzése a fő cél, hanem a valóságban olykor elhanyagolt fenntartható fejlődés. Az öt minisztérium – az energiaügyi, az ipari, a mezőgazdasági, a pénzügyi és a népjóléti – feladata, hogy tíz „kormányzati ciklus” vagyis a játékidő alatt ne csak a növekedést ösztönözze, hanem a fenntarthatóságot is szem előtt tartsa. – A minisztereknek el kell dönteniük, mely szektorokba fektetnek be, és miként emelik az életszínvonalat – magyarázza Kuslits. Miután a játékosok döntéseket hoznak, rögtön megtudják a következményeket. A Stratagem lelkét adó számítógépes program, amelyet Meadows fejlesztett kollégáival, egy komplex matematikai modell alapján kiszámítja, hogyan változott a halálozási arány, javultak-e az egészségügyi vagy a környezeti mutatók, növekedett-e az ipari termelés. A teljes játékidő „ötven év”.

A játékot a világhírű amerikai rendszerkutató, Dennis L. Meadows fejlesztette ki. Az akkoriban az MIT-nél dolgozó professzort az 1968-ban alapított Római Klub bízta meg, hogy munkatársaival fejlesszen ki egy számítógépes modellt, mely képet ad a világgazdaság növekedésének esetleges korlátairól. Meadows és kollégái arról számoltak be, hogy a gazdaság fizikai növekedése korlátozott, elsősorban a nem megújuló erőforrások fogyása, a termőföld véges kapacitása, a szennyezés és a népességrobbanás miatt. Eredményeiket A növekedés határai című tudományos műben tették közzé. Azt a következtetést vonták le, hogy a hatékony technológiákat kell bevezetni, megállítani a világ túlnépesedését, és nagymértékben megváltoztatni a gazdaságpolitikát, hogy egy elfogadható életszínvonalon élhessen tovább a Föld lakossága. Csakhogy a világ országainak továbbra is a növekedés jelenti a fő motiváló erőt, a vezetők inkább a rövid távú célokban érdekeltek. A gazdasági növekedés azonban idővel bizonyosan megáll, hiszen a Föld készletei előbb utóbb kimerülnek.

– Vagy rálépünk a fékpedálra vagy belemegyünk a betonfalba – mondja Kuslits, aki szerint mindenképpen eljön az a pillanat, amelytől már nem tartható fenn a korábbi keretek között a világgazdaság. A Stratagem a fent említett kutatásra épülő, de egyszerűbb modellje is hasonló következtetésre hívja fel a játékosok figyelmét. Ugyanis ha a játékosok felismerik a határokat, és nem is radikális eszközökkel, de sikerül lelassítaniuk a növekedést akkor a populációjuk képes lesz egy normális életszínvonalon békés és boldog életet élni. Mindehhez azonban elengedhetetlen a fejlettebb, energiatakarékosabb technológia meg a hatékony oktatás- és egészségügy, hiszen egy egészséges, képzett és versenyképes társadalommal nő a gazdasági teljesítmény és tervezhetőbbé válik a jövő.

A játék végén a résztvevők még hosszan vitatják meg élményeiket, vetik össze a Stratagem modelljét a való világ fenntarthatósági problémáival. Ha nem is gondolkodnak mindenben hasonlóan, egy dologban biztosak lehetnek: egyedül képtelenség nyerni, a csapatmunka elengedhetetlen. – A játék lényege, hogy olyan komplex gondolkodást igényel, melyre egyedül aligha képes valaki – mondja Kuslits. – Nincs egyetlen nyertes. Vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Akár az életben.