A környezetvédelemért is felelős kormányhivatalok több esetben nem adtak ki, vagy csak indokolatlanul magas összegért bocsátottak volna a Greenpeace Magyarország rendelkezésére olyan adatokat, amelyekkel segíthették volna a hazai környezetszennyezéseket feltáró civilek munkáját. Erről Simon Gergely, a zöldszervezet vegyianyag szakértője számolt be a Greenpeace "Mérgezett örökségünk" című jelentésének második kötetét bemutató rendezvényen.
Noha a kormányhivatalok többsége együttműködőnek bizonyult (a jelentésben 30 súlyosan szennyezett terület kaphatott helyet), a budapesti Csepel Művek és a Metal-Art Zrt., illetve a volt Budapesti Vegyi Művek (BVM) garéi és hidasi telephelyén lévő szennyezést nem sikerült megvizsgálni. A Pest Megyei Kormányhivatal a Csepel Művek esetén mintegy 100 ezer forint, a Metal-Art Zrt. szennyezettségével kapcsolatban 35 ezer forintért adta volna meg a kért információkat (a szigetszentmiklósi Bucka-tó ügyében is majdnem 100 ezer forintot kért a kormányhivatal, ám az adatokat végül az önkormányzat ingyen a civilek rendelkezésére bocsátotta).
Simon Gergely elmondta: az összeget indokolatlanul magasnak tartják, különösen, hogy a hatósági tájékoztatás szerint a kiszámlázott munka nagy részét (adatbeszerzés, digitalizálás) már korábban elvégezték, így önmagában az adatkiadás folyamata nem indokolhatna ekkora összeget. A Metal-Art Zrt. esetében a civilek - kifogásaikat fenntartva - ugyan kifizették a költségeket, ám további kérdéseikkel kapcsolatban csak részleges tájékoztatást kaptak, így a szennyezést végül nem sikerült átfogóan feltérképezni.
A BVM garéi és hidasi telephelyével kapcsolatban pénzért sem volt hajlandó adatokat kiadni a Baranya Megyei Kormányhivatal, ezért a Greenpeace az adatvédelmi hatósághoz fordult. A hatóság igazat adott a civileknek, a kormányhivatal az információk visszatartásával több pontban is megsértette az Infotörvényt. A környezetvédőknek mégis bírósághoz kellett fordulniuk, mert a kormányhivatal ezek után sem tett eleget törvényi kötelezettségének.
A Greenpeace tavaly év végén publikált első kiadványát így 15 új helyszínnel egészíthették ki. Ezek között szerepel Abasár és Szentendre, ahol a már bezárt létesítmények által okozott szennyezések máig veszélyeztetik az ivóvízbázist. Szentendrén a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat (ma Hungaropen Író- és Írószergyártó Kft.) területén, a felszín alatti vizekben a határérték ötszázszorosát mérték rákkeltő vinil-kloridból. A szennyezés már ivóvízkutakat is elért, amiket le kellett zárni. Abasáron a vezetékes vízhálózat több pontján mértek magas koncentrációban rákkeltő kockázatú halogénezett oldószereket. A településre most máshonnan hozzák az ivóvizet.
A jelentésbe bekerültek olyan közismert hazai cégek, ipari létesítmények is, ahol a mai napig folyik a termelés - anélkül hogy a múltbeli szennyezések teljes kármentesítése befejeződött volna. Ilyen például a Borsodchem, a Dunaferr vagy az Alkaloida tiszavasvári üzeme. A Borsodchem területe alatt nagyjából félezer tonna higany található a talajban, a Dunaferr környékén a rákkeltő benzol a "D" kármentesítési szennyezettségi határértéket meghaladó mennyiségben már 30 hektáron van jelen. Az Alkaloida körüli szennyezések legfőbb szennyezőanyaga ugyancsak a benzol, konventrációja meghaladja a határérték százszorosát. Egyes források szerint a szennyezés Tiszavasvári ivóvízellátását biztosító rétegvízkészletet is elérte.
- Sürgősen el kellene kezdeni veszélyes szennyezések megtisztítását és kármentesítését, állami program keretében - mondta Simon Gergely. A Greenpeace szakértője szerint a "szennyező fizet" elvének alkalmazásával a költségeket utólag is érvényesíteni kell ott, ahol még elérhetőek a felelősök. A zöldszervezet nemrég petíciót is indított, amit már több ezren írtak alá.
