Szenvedély

Azt már eddig is tudtuk, hogy ami itt, ebben az országban van, az a legjobb. Nem lehetett kétségünk afelől sem, hogy az utóbbi majdnem nyolc év nem volt elég a hatalom birtokosainak, még újabbakat akarnak. Ám a párt kongresszusán - amelynek szónokai sokszor már a nagy és átkos elődökre emlékeztettek - Orbán Viktor erre is rá tudott tenni egy lapáttal.

Az örök és megbonthatatlan - ellenszavazat nélküli - vezető nyilván történelmi tapasztalatokra hivatkozva azt mondta, szív nélkül nincs politika, szenvedély nélkül nincsenek nagy tettek. De ezt is tudta fokozni, amikor kifejtette: "szerencsére van egy közös szenvedélyünk, amit úgy hívnak: Magyarország".

Ez a gondolat megérdemli, hogy a mélyére nézzünk. A tudomány álláspontja szerint a szenvedély "az akaratnak valamely erős vágy által való leigázása". S akkor lesz azzá, ha állandóan uralkodik rajtunk, és mi - saját jobb belátásunk ellenére is - engedelmeskedünk neki. Fájdalom, mindez betegséggé is válhat. Amikor a személyiség már nem képes harmonikusan fejlődni. A szenvedélybetegség - mondják a szakértők - egy kontrollvesztési folyamat, aminek tünetei az idő előrehaladtával egyre súlyosabbá válhatnak.

Nem árt, ha mindezzel tisztában vagyunk, amikor a hazai napi politika irányítóinak megnyilatkozásait vizsgáljuk. Vagyis látjuk, mekkora szenvedéllyel igyekeznek ráerőltetni az egész társadalomra saját propagandájukat. A hívószavak már rögzültek: bevándorlók, Soros, ránk erőltetik, Brüsszel, stb. Hatásos a riogatás, uralkodik a félelem. Magyarországot csak és kizárólag a jelenlegi kurzus mentheti meg.

Ha pedig ehhez még hozzátesszük Orbán Viktor legújabb találmányát, azzal tovább gazdagíthatjuk az orvostudományt. Eszerint ugyanis nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik. Így teljes a leltár. Vagyis logikus, hogy a kormánynak még négy évig maradnia kell. Aztán még négyig, még négyig. Hiszen szenvedélye Magyarország.

Azt is megtudtuk, ez még csak az út eleje. Ki akarja tudni, hova vezet?