F1 - Mercedes-dominancia Abu-Dzabiban

Publikálás dátuma
2017.11.27. 06:52

A finn Valtteri Bottas nyerte csapattársa, a világbajnok brit Lewis Hamilton előtt a vasárnapi szezonzáró Forma–1-es nagydíjat.

Az év egyik legrosszabb futamával búcsúzott a Forma-1, ugyanis a sportág szerelmeseinek ezúttal nem sok izgalomban volt részük. Valtteri Bottas rajt-cél győzelmet aratott csapattársa, a brit Lewis Hamilton előtt, aki negyedik világbajnoki címét már korábban megszerezte.

"Természetesen nagyon boldog vagyok, mert ez egy igen fontos győzelem számomra – kezdte értékelését az immár háromszoros futamgyőztes finn pilóta. – Mindent megtettem, amit csak lehetett, és végül sikerült. Az egyik lekörözésnél blokkoltak az első kerekeim, de ezen kívül nem volt nagy gondom. Végig jó volt az autó, amiért nagyon hálás vagyok. Köszönöm a csapatomnak, mert kiváló munkát végzett. Lehetséges, hogy jövőre érzelmesebb leszek, mert most nem sok mindent lehet leolvasni az arcomról, de boldog vagyok – zárta szavait.

Hamilton a futam során többször is közel került márkatársához, ám reális esélye nem volt a győzelem megszerzésére, így jogosan dicsérte Bottast. – Gratulálok Valtteri sikeréhez. Nagyon jól ment, és noha mindent beleadtam, nem tudtam őt megelőzni. Ezen a pályán nehéz az előzés, különösen a harmadik szektorban – zárta mondandóját a brit.

A két ezüstnyíl csatáját ezúttal tisztes távolból követte a szintén négyszeres vb-győztes Sebastian Vettel. A Ferrari német pilótája több mint 19 másodperces hátránnyal ért célba a futamgyőztes finn mögött, mindez pedig nem túlságosan jó színben tünteti fel a maranellói istállót.

„Meglehetősen unalmas versenyem volt" – kezdte értékelését Vettel. – Jó volt a rajtom, az elején nagyon keményen próbálkoztam, de kicsit blokkoltam az abroncsokat, s kockásra fékeztem az első szettet. Három-négy körrel később már nem tudtam gyorsabban menni, elhúztak az előttem lévők, onnantól pedig elég magányos voltam. A második etapban sikerült eltalálni a ritmust, a kocsi is rendben volt, a tempónk is erősebb volt, de ahhoz nem bizonyult elég jónak, hogy elkapjuk ezt a két srácot. Gratulálok Valtterinek, és ismételten gratulálok Lewisnak; megérdemelte a címet, és habár utálom kimondani, de ő volt a jobb. Biztos vagyok benne, megtesszük, amit meg kell a télen, erősebben térünk vissza – utalt már a 2018-as szezonra.

A további pontokon Räikkönen, Verstappen, Hülkenberg, Perez, Ocon, Alonso és Massa osztozott. A pályafutása 269., egyben utolsó versenyét teljesítő, 36 éves brazil így egy pontot érő helyen fejezte be a futamot. A nagydíj végeztével az egyéni bajnokságban annyi változás történt, hogy Räikkönen elvette a 4. helyet Ricciardótól, aki összetörte autóját, s nullázott, míg Hülkenberg eredményének köszönhetően a Renault a konstruktőrök pontversenyében átvette a 6. pozíciót a Toro Rossótól.

A 2017-es F1-es szezonnal bizonyos szempontból egy korszak is véget ért: 23 év után lecserélték a sportág eddigi logóját. A Liberty Mediát vezető Chase Carey elmondta, az új logóval a törekvésüket az újra, a tulajdonosváltással beköszöntött korszakváltást próbálják kifejezni.

A vb-pontverseny első 10 helyezettje:

Pilóták: 1. Hamilton 345 pont, 2. Vettel 302, 3. Bottas 280, 4. Ricciardo 200, 5. Räikkönen 193, 6. Verstappen 158, 7. Perez 94, 8. Ocon 83, 9. Sainz 54, 10. Massa 42.

Konstruktőrök: 1. Mercedes 625 pont, 2. Ferrari 495, 3. Red Bull 358, 4. Force India 177, 5. Williams 82, 6. Toro Rosso 53, 7. Renault 49, 8. Haas 47, 9. McLaren 28, 10. Sauber 5.

Szerző

Lelakkozott idők

Publikálás dátuma
2017.11.27. 06:45

Márai Sándor unokanővére, M. Hrabovszky Júlia biográfiája nem csupán élet-, hanem korrajz is: egy lelakkozott koré, amelynek mélyén tragédiák rejlenek.

Gyerekként még hallottam a német katonadalt. Így kezdődött: „Minden elmúlik egyszer, minden véget ér.” A pesti humor megnyilvánulásaként így folytatták: „Elöl megy a Führer, utána a párt.” Ez az ének jutott eszembe – nem teljesen indokolatlanul – M. Hrabovszky Júlia önéletírását olvasva.

Van-e érdekessége a könyvnek azon túl, hogy írója Márai Sándor unokanővére, akiről az író ekként emlékezett: „Zsüli néni igazi nő volt”? Megvallom, kételkedtem, ám a kötet sajtó alá rendezőjének, Steinert Ágotának a szerzőről írt jellemzése felkeltette érdeklődésemet. Regényes életpálya volt Zsüli nénié, szinte egész Közép-Európát bejárta, volt miről írnia. Nem a dilettánsok írásainak kesernyés ízét érezzük soraiban, hanem egy nyitott, fogékony személyiség megnyilatkozásait, akit hol felemelt, hol megalázott az élet. A könyv nemcsak élet- hanem korrajz is, egy fényesre lakkozott koré, melynek mélyén ott érezni a tragédiák árnyát is. Elmúlt? – kérdezhetjük. Ami személyhez kötött, azaz az egyes ember sorsa, érdektelenné válik, hacsak nem kiemelkedő személyiség, de a korszak sok jellemzője tovább él. Ezt a tovább élő és ható üzenetet érdemes kihüvelyezni M. Hrabovszky Júlia emlékezéseiből.

Mondhatjuk: középosztálybeli asszony volt. Nem abból a rétegből, amelyet unokaöccse, az író nem szűnt meg ostorozni gerinctelensége és megalkuvása miatt, hanem annak művelt, az európai értékekre nyitott, azokat készségesen befogadó rétegéből, amely Márai meggyőződése szerint nem a fővárosban, hanem a vidéki kisvárosokban élt, alkotott, meghatározva annak szellemi arculatát, eleven szellemiségét. Ez a réteg Trianon következményeképp süllyedni kezdett, bármekkora hévvel csatázott is megmentéséért, életben tartásáért az író, a nyugati világnak – ahogy Spengler írta – bealkonyult.

Zsüli néni nem a történetfilozófia magaslatáról tekintett a világra, hanem saját sorsában élte meg a lassú változást. Érdemes figyelni könyvének azokra a részeire, amelyekben apró hétköznapi gesztusokat elevenít föl, korának azokat az elemeit, amelyekre a történelemkönyvek nem térhetnek ki, nélkülük azonban nem élhető át az adott kor. A történelem voltaképp sok-sok élet és esemény summázata. Az emlékezésekből – ha jók és hitelesek – parányi életkockák alapján szembesülünk a múlttal, amely néha nagyon hasonlít a jelenünkhöz. A ruhaviselet megváltozik, a széles karimájú női kalapok eltűnnek, a szoknyákat rövidebbre szabják, a felsőkön mélyebb a kivágás, a női lélek azonban érzékeny, szeretetre és megértésre szomjas marad, ahogyan Zsüli nénié is, bármilyen benyomások érték. Érdekes, tanulságos olvasmány.

Szerző

Lelakkozott idők

Publikálás dátuma
2017.11.27. 06:45

Márai Sándor unokanővére, M. Hrabovszky Júlia biográfiája nem csupán élet-, hanem korrajz is: egy lelakkozott koré, amelynek mélyén tragédiák rejlenek.

Gyerekként még hallottam a német katonadalt. Így kezdődött: „Minden elmúlik egyszer, minden véget ér.” A pesti humor megnyilvánulásaként így folytatták: „Elöl megy a Führer, utána a párt.” Ez az ének jutott eszembe – nem teljesen indokolatlanul – M. Hrabovszky Júlia önéletírását olvasva.

Van-e érdekessége a könyvnek azon túl, hogy írója Márai Sándor unokanővére, akiről az író ekként emlékezett: „Zsüli néni igazi nő volt”? Megvallom, kételkedtem, ám a kötet sajtó alá rendezőjének, Steinert Ágotának a szerzőről írt jellemzése felkeltette érdeklődésemet. Regényes életpálya volt Zsüli nénié, szinte egész Közép-Európát bejárta, volt miről írnia. Nem a dilettánsok írásainak kesernyés ízét érezzük soraiban, hanem egy nyitott, fogékony személyiség megnyilatkozásait, akit hol felemelt, hol megalázott az élet. A könyv nemcsak élet- hanem korrajz is, egy fényesre lakkozott koré, melynek mélyén ott érezni a tragédiák árnyát is. Elmúlt? – kérdezhetjük. Ami személyhez kötött, azaz az egyes ember sorsa, érdektelenné válik, hacsak nem kiemelkedő személyiség, de a korszak sok jellemzője tovább él. Ezt a tovább élő és ható üzenetet érdemes kihüvelyezni M. Hrabovszky Júlia emlékezéseiből.

Mondhatjuk: középosztálybeli asszony volt. Nem abból a rétegből, amelyet unokaöccse, az író nem szűnt meg ostorozni gerinctelensége és megalkuvása miatt, hanem annak művelt, az európai értékekre nyitott, azokat készségesen befogadó rétegéből, amely Márai meggyőződése szerint nem a fővárosban, hanem a vidéki kisvárosokban élt, alkotott, meghatározva annak szellemi arculatát, eleven szellemiségét. Ez a réteg Trianon következményeképp süllyedni kezdett, bármekkora hévvel csatázott is megmentéséért, életben tartásáért az író, a nyugati világnak – ahogy Spengler írta – bealkonyult.

Zsüli néni nem a történetfilozófia magaslatáról tekintett a világra, hanem saját sorsában élte meg a lassú változást. Érdemes figyelni könyvének azokra a részeire, amelyekben apró hétköznapi gesztusokat elevenít föl, korának azokat az elemeit, amelyekre a történelemkönyvek nem térhetnek ki, nélkülük azonban nem élhető át az adott kor. A történelem voltaképp sok-sok élet és esemény summázata. Az emlékezésekből – ha jók és hitelesek – parányi életkockák alapján szembesülünk a múlttal, amely néha nagyon hasonlít a jelenünkhöz. A ruhaviselet megváltozik, a széles karimájú női kalapok eltűnnek, a szoknyákat rövidebbre szabják, a felsőkön mélyebb a kivágás, a női lélek azonban érzékeny, szeretetre és megértésre szomjas marad, ahogyan Zsüli nénié is, bármilyen benyomások érték. Érdekes, tanulságos olvasmány.

Szerző