Nem csapott nagy hírverést a minap az író életművének gondozására felkért Kertész Imre Intézet (KII) a Török utcai lakóház falán elhelyezett emléktábla avatásakor. Sem az író kiadóját, a Magvetőt, sem a Szépírók Társaságát, sem a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát (SZIMA) nem hívták meg, pedig ezeknek a Nobel-díjas író tagja volt. Viszont képviseltette magát az Írószövetség, ahonnan Kertész egy antiszemita nyilatkozat miatt kilépett. A KII-t 2016-ban hozta létre a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTKK). Kaptak a kormánytól egymilliárd forintot, nemrég pedig megvettek egy rossz állapotú Benczúr utcai villát 600 millióért a fővárostól.
Az avatáson Hafner Zoltán irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének volt munkatársa, a KII igazgatója, az író szövegeinek gondozója és köteteinek szerkesztője nyilatkozott konkrétabb céljaikról. Utalt több új Kertész-kötet - például naplók (kb. 10 kötet), hangoskönyv, interjúkötet és monográfia - kiadására, de vannak a birtokukban hang- és filmfelvételek, fotók és családi dokumentumok is. Elmondta, hogy november 30-ára “konferenciát” szerveztek a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA). Az MMA lapunkkal azt közölte, a KII és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete közös rendezvénye egy nem nyilvános projektindító műhelybeszélgetés, amiről a felvételek online elérhetőek lesznek. Ez előkészítése egy jövő évi nyilvános konferenciának, célja, hogy “a közös Kertész-olvasatról gondolatgazdag diskurzus induljon el”. A Szépírók Társaságát és a SZIMA-t ide sem hívták meg.
Ugyan az intézet feladata lenne a Kertész-hagyaték gondozása, de ennek nagy része nincs náluk. A Berlini Művészeti Akadémia tulajdona egy kb. 35 ezer oldalnyi iratanyag, ami a 2012-ben megnyílt Kertész Imre Archívumban hozzáférhető. Az intézetnél az a hagyatékrész van, amelyről az azóta elhunyt özveggyel, Kertész Magdával állapodott meg a KKETTKK. Az intézet feladatai között szerepel az is, hogy a Berlinben lévő anyagokat előkészítse publikálásra. Az archívum igazgatója, Werner Heegewaldt lapunkkal közölte, az intézet már megkereste őket, de még nem találkoztak. Hozzátette, aki olyan Kertész-kéziratot akar közölni, ami az archívum tulajdona, engedélyt kell kérnie az örököstől és a berlini akadémiától is. Jelenleg nem tudják, ki a jogutód.
Fotó: AFP/POOL
Megkerestük a Magvetőt, amely eddig kiadta a Kertész-műveket. Dávid Anna igazgató közölte, a megjelent művek kiadási jogaival rendelkeznek, a szerződések többsége 2020-ban lejár. Kiadnák a naplókat és a hagyaték más műveit is, de egyelőre nincs törvényes jogutód, így nincs kitől a jogokat megvenni. Júliusban az illetékes közjegyző a hagyatéki eljárás felfüggesztéséről tájékoztatta őket, mert a szerzői jogokat illetően peres eljárás indult. Az ígéret szerint értesítik a Magvetőt végeredményről, de ez még nem történt meg, így most tudomásuk szerint nincs törvényes örökös. Párhuzamos kiadásra, azaz arra, hogy két kiadó jelentesse meg ugyanazon Kertész-műveket, akkor van lehetőség, ha a majdani jogörökös több kiadónak is nem kizárólagos engedélyeket ad. Ez a magyar piac kis mérete miatt ritkán, pl. zsebkönyvtár, diákkönyvtár típusú sorozatoknál fordul elő. Dávid Anna elmondta, Az angol lobogó a Magvető és a KKETTKK 2016-os kiadásában is forgalomban van, de a Magvető az utóbbit jogtalannak tartja, ám Schmidt Mária közalapítványával nem sikerült megegyezniük. Perre vitték az ügyet, az eljárás még tart.
Kertész Imre művei ingyenesen is elérhetők a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiáján, ahol teljes életműveket közölnek. A PIM-től azt a választ kaptuk, hogy a szerző haláláig vásárolják meg a nem kizárólagos digitális felhasználási jogokat, amelyek kiterjed a védelmi időre, a szerző halála utáni 70 évre. Utóbbiról az író jogutódjával külön szerződést kötnek. Ha azonban újabb műveket adnak ki a szerződéskötés után, külön megállapodást kell kötni az örökössel és az adott kiadóval.
Újabb művek megjelentése tehát a törvényes örökösön múlik, s mivel a hagyatéki eljárás még nem zárult le, valószínűleg sokat kell várni újabb Kertész-kötetekre.
Három munkatárssal működik az intézet
Semmilyen tekintetben sem rivalizál egymással a berlini Kertész-archívum és a budapesti intézet, amelynek elsődleges feladata a gyűjtő- és feldolgozó munka - állítja Hafner Zoltán. A Kertész Imre Intézet vezetője nyitott volt az MMA megkeresésére, s inkább szimpóziumnak tartja a mai, közös rendezésű - nem nyilvános - konferenciájukat.
- Az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy megkezdték az intézetnél lévő anyagok feldolgozását. Kik dolgoznak ezen az anyagon?
- Az intézet egyelőre három munkatárssal kezdte meg működését, de alkalmi feladatok elvégzéséhez rendszeresen igénybe vesszük külső munkatársak segítségét is.
- Ki írja a Kertész-monográfiát?
- Kertész Imre a róla szóló monografikus művek közül Molnár Sáráéval volt a legelégedettebb – őt kértem meg, hogy annak anyagát írja tovább, illetve ahol jónak látja, egészítse ki. Emellett természetesen tervezünk további köteteket is az íróról.
- Felvették a kapcsolatot a Berlini Művészeti Akadémiával?
- Igen. Megjegyzem, a berlini archívum és a budapesti intézet semmilyen tekintetben sem rivalizál egymással. A két archívum együttesen tartalmazhatja majd egyszer az írói életművet, a maga remélt teljességében. Számunkra a gyűjtő- és feldolgozó munka az elsődlegesen vállalt feladat.
- A naplók, amiket ki szeretnének adni, önöknél vagy Berlinben vannak?
- A kéziratos részük Berlinben, az elektronikus részük mindkét helyen, és van egy anyagrész, mely másolatban nálunk is megvan. A számítógépes változatok közül pedig van, ami csak nálunk található meg.
- Szintén az MTI-nek említette, hogy több ezer oldalas anyag van az intézetnél elektronikus formában. A több ezer pontosabban mennyi, és milyen iratok ezek?
- Az író által adományozott elektronikus fájlcsomag mintegy 1800 dokumentumot (levelet, cikket, esszét, regényt, színművet, naplót stb.) tartalmaz. Ennek csak az áttekintő térképe, leírása 54 A/3-as oldalt tesz ki; az életműnek eme, főként 2000 és 2016 közötti szegmenséből valóban több ezer fóliónyi anyagot tervezünk kinyerni. A bizonytalan körülírás oka az, hogy rengeteg a variáns és a duplum – ha a megfelelő időben mindent kinyomtatunk, az messze meghaladja majd a 10 000 feletti oldalszámot. Ez az anyag egyébként intézetünk dokumentumainak csak egyik hányadát képezi.
- A november 30-ára szervezett Kertész-konferencián részt vesznek az Magyar Művészeti Akadémia tagjain és a KII-n kívül kívül mások is? Összeállt már a program?
- Mivel az elmúlt másfél évben senki nem kezdeményezett szakmai, tudományos igényű megemlékezést Kertész Imréről, a magam részéről teljesen nyitott voltam az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megkeresésére: javaslatokat kértek, amelyeket maximálisan figyelembe is vettek. Az előadók között lesz Molnár Sára, Soltész Márton (intézetünk munkatársa) és Németh Tamás is, aki az író támogatásával nagyon ígéretes kutatásokat végzett a berlini archívumban. Ez a "konferencia" azonban valójában szimpózium, amely kiegészül filmvetítéssel, kerekasztal-beszélgetéssel és felolvasással is.
Mikor a kétezres évek elején Kertész Imre a berlini akadémiára hagyta műveit, döntését így indokolta: Magyarországból "kihalt a kreativitás, ami egy nemzetet életben, s nem a puszta túlélés vegetatív állapotában tart. Szellemi értelemben semmi dolgom itt." Ezt a végakaratát gyalázták meg azok, akik az egymilliárdos projektet elindították, felkeresve halála után a már haldokló özvegyet, s vele próbálták legalizálni - ki tudja mennyire volt még Magda asszony a dönteni tudás állapotában? - az életmű kisajátítását. Az életművet, amelyik minden lélegzetvételével szemben állt hatalmi birtokba vevőitől - írta lapunk megkeresésére Sándor Iván.
Amíg dokumentum nem kerül elő Kertész aláírásával arról, hogy megváltoztatta korábbi döntését, a Kossuth-díjas író, kritikus szerint a becstelen akciót érvénytelennek kell tekinteni, hiszen Kertész a kisajátításra is gondolhatott hagyatékozásakor. Nemcsak Auschwitz megörökítője volt. Az ember örökös "káinsága" foglalkoztatta, amit a teremtés részének, a sorshoz hozzátartozónak tekintett.
Sándor Iván szerint azok nevei, akik végrehajtották a kisajátítást, s akik asszisztálnak hozzá, fekete betűkkel kerülnek be nemcsak az irodalom folyamatosságába, de a korszak történetébe is. A fekete betűkkel írt neveket odaképzelhetjük a Török utcai emléktáblára, a projekt minden részletére, miközben hallhatjuk mögöttük Imre jól ismert kacagását, s akár szavait is, amint kedvenc Kafkáját idézi: "...nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek. Lehangoló nézet - mondta K. - A hazugságot avatják világrenddé."
