A jövő évi országgyűlési választás közeledtével számos hívő barátomnál szinte kínlódással fölérő feszengést érzékelek, ugyanis az úgynevezett történelmi (nagy)egyházak semmiképpen sem tudják kikerülni az aktuálpolitikába sodródást. Jómagam e jelenséget természetesnek tartom, ugyanakkor együtt érzek a barátaimmal is, hiszen előfordul, hogy gyülekezetük vezetői a "rossz oldal" mellé állnak. Tudomásul kell venni, hogy az egyházak is a megmaradásért küzdenek, ebben a helyzetben vezetőik igyekeznek elmerészkedni a végső – önazonosságuk szempontjából még vállalható – határig, de remélhetőleg azt nem lépik át. Sokak számára az okozhatja a konfliktust, hogy amikor felekezetet vagy gyülekezetet választottak, egy értékrend és emberi közösség mellett kötelezték el magukat, s most úgy érezhetik, ez sérül. Gyakran nem könnyű, de meg kell érteni az egyházi intézménynek téblábolását is e "földi életben", különösen a politikában.
