Csak magukra számíthatnak az orosz prostituáltak

Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:32
Szentpéterváron így fogadják a klienseket a bordélyban Fotó: AFP/Olga Maltseva
Manapság már nyíltan kezelik a prostitúciót, ám a szexiparban dolgozók továbbra is életveszélynek vannak kitéve. Különösen a Nigériából, Közép-Ázsiából és a Donbászból érkezők.

Egy Moszkván átutazó vidéki férfi szokatlan panasszal fordult a fővárosi rendőrséghez: elégedetlen volt egy örömlány szolgáltatásaival. Arra hivatkozott, hogy a prostituálttal jó előre megegyezett minden részletben, a minőség azonban elmaradt az ígérttől. Igaz, hogy a lány visszafizette a pénz egy részét, ezzel azonban nem tette jóvá a dolgot.

Ha hinni lehet az esetről beszámoló hírügynökségnek, a rendőrség ellenőrzi a tényeket (kérdés, hogy ez a gyakorlatban mit is takar). Egy dolog azonban kétségtelen: a prostitúció manapság már vállalható munkának számít Oroszországban. Olyannyira, hogy kifejezetten negatív visszhangja volt Vlagyimir Putyin elnök azon nyilatkozatának, amelyben azt bátorkodta mondani, hogy a Donald Trump amerikai elnökről szóló hírek megrendelői és szerzői rosszabbak a prostituáltaknál. Egyes vélemények szerint ilyen összehasonlítást márpedig a prostituáltak nem érdemelnek meg.

Az első moszkvai bordélyházat 1844-ben nyitották. Csehov négy évtizeddel később, 1888-ban tette fel az egyik lapban a kérdést: „Miért nem írnak soha a prostitúcióról? A sarok egy rabszolgapiac”. Erről a piacról mindenki tud, de néhány kivételtől eltekintve ma sem szívesen beszélnek róla. Az MKRU hírportál a nagy íróhoz hasonlóan szexuális rabszolgapiacról ír, amikor a fekete, főleg Nigériából származó prostituáltak tömegeiről értekezik. Védelmet még akkor sem kapnak, ha a rendőrséghez fordulnak segítségért, s megvallják, hogy hamis ajánlatokkal csalták őket Oroszországba. Ennek ellenére a többség vélhetően tudja, mire vállalkozik.

A prostituáltak általában turistavízummal érkeznek, s miután az lejár, gyakorlatilag törvényen kívül kerülnek. Akárcsak azok, akik diákként utaznak be egy-egy vidéki tanintézmény engedélyével, de ott soha nem jelentkeznek be. Nemcsak a nyelvet, a helyi szokásokat sem ismerik, de még arról a városról sincs fogalmuk, ahová érkeznek.

Hajdanán 50 kopejkától 5 rubelig terjedt a tarifa. Manapság a fővárosban ez 1500 és 10 ezer rubel között van (kb. 6–44 ezer Forint). A színes bőrű prostituáltak futtatói 6-10 ezret kérnek, ebből azonban semmit nem adnak a nőknek. Majd, ha ledolgozták az utazásukra hitelezett 45 ezer dollárt – mondogatják. A lányok általában 14 évesen kezdik a szakmát, 20 éves korukra pedig sokan HIV-fertőzöttek lesznek. A szerencsésebbeket hazamenekítik jóakaróik, ez azonban csak ritkán fordul elő. Van, akit megvernek, másnak pedig már csak a holtteste kerül elő.

Az orosz hatóságok közömbösek a prostituáltak sorsa iránt, akárhonnan jöjjenek is. Gyakran az emberek is. Akadnak azonban kivételek. Az Argumenti i Fakti című hetilap tudósítása szerint a szentpétervári emberjogi aktivistáknak elegük lett abból, hogy lépten-nyomon bordélyházak és hirdetéseik látványa fogadja őket az utcákon, még az iskolák faliújságain is.

Mostanáig annyit értek el, hogy a város történelmi központjában két tucatról hatra csökkent a bordélyházak száma. Ettől függetlenül a helyzet nagyjából változatlan. A prostitúció szervezőinek könnyű a dolguk. Ha valahogy mégis a hatóságok látókörébe kerülnek, általában megússzák büntetés nélkül. Élnek is a lehetőséggel. Szentpétervár legtöbb kerületére legalább tíz, szolgáltatásait nyíltan reklámozó bordélyház jut. Amit tudnak, megteszik az aktivisták, de amíg a hatóságok az esetek nagy részében tétlenek, érdemi változást nem remélhetnek.

Néma szenvedés
Egy tudományos kutatással foglalkozó moszkvai hírportál szociológiai témájú írása szerint az átlagos moszkvai prostituált 30 éves, 170 centi magas, és 57 kilogramm. Az orosz maffia áldozatai főleg Közép-Ázsiából és Ukrajna önállósodó részéből, a Donbászból érkeznek. A jogvédőknek az üzbégek és a tádzsikok megsegítésével van a legnehezebb dolguk, ők ugyanis nem hajlandók beszélni a velük szemben elkövetett szörnyűségekről. Sokan közülük belehalnak a verésekbe.

Szerző

Melia: Washington tudatosan bírál

Publikálás dátuma
2017.12.01. 06:30

Az Egyesült Államok - a kormányon levő párttól és az elnök személyétől függetlenül - fontosnak tartja a demokráciát, az emberi jogokat és a szólásszabadságot. Többek közt ezt is megerősítette Thomas O. Melia volt amerikai helyettes külügyi államtitkár lapunknak.

Amerikai vélemény szerint Magyarországon napjainkban csökken a szabadság. Így látja Thomas O. Melia, aki az Obama-kormányzat idején öt évet töltött a washingtoni külügyminisztériumban, most pedig a George W. Bush Intézet, valamint a Külpolitikai Kutatóintézet munkatársa. Hozzátette, eközben fontos azt is hangsúlyozni, hogy az amerikai vezetés - függetlenül attól, milyen párt adja az elnököt - kiemelten kezeli a szólásszabadságot, a független és professzionális újságírást, valamint azt, hogy a megválasztott kormány felelősséggel tartozik a népnek.

A The National Interest által közölt cikkében Melia nemrég kiállt a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője mellett. David Kostelancik ugyanis a Magyar Újságírók Országos Szövetségében tartott rendezvényén bírálta a magyar médiaviszonyokat, azt, hogy az egyre inkább visszaszoruló kormányfüggetlen és ellenzéki média nyomásnak és megfélemlítésnek van kitéve. A diplomata fellépése ellen élesen kikelt Connie Mack IV volt floridai kongresszusi képviselő, a magyar kormányzat bejegyzett lobbistája. A „Hungary Insights” elnevezésű kiadványban azt írta, „ténybeli megalapozottság nélkül, tisztességtelenül támadta a magyar kormányt”.

Melia erre reagált a The National Interestben, és leszögezte: a sajtószabadság védelmében tett ügyvivői nyilatkozat gondosan mérlegelt kijelentéseket tartalmazott. „Nem kétséges, hogy Orbán Viktor kormánya olyan folyamatot indított el, amely módszeresen aláássa az ország független médiáját. Közülük sokan az elmúlt években kénytelenek voltak bezárni, vagy a kormánnyal szövetséges szereplők kezébe kerültek, és cenzúrázzák őket” – erősítette meg Thomas O. Melia az ügyvivő által mondottakat.

A volt helyettes államtitkár szerint Orbán Viktor miniszterelnök a független hangok elleni, széleskörűen dokumentált fellépésével előkészíti a talajt jövő évi választási győzelméhez, amivel még inkább kiterjesztheti hatalmát. Ennek része a bíráló hangok elfojtása a médiában és a civil társadalomban.

Melia a cikkben kitért arra is, hogy a lobbista Macken kívül két jelenlegi kongresszusi képviselő, a marylandi Andy Harris és a floridai Dennis A. Ross is levélben követelte Rex Tillerson külügyminisztertől Kostelancik „megzabolázását”. Azt akarták elérni, hogy az ügyvivő hagyjon fel a magyar kormánynak a média kezelését illető „alaptalan bírálatával”, a State Department pedig „támogassa a magyar kormány szuverenitását”. A két képviselő „nem hiszi”, hogy a diplomata kijelentései összhangban lennének az amerikai diplomáciai célkitűzésekkel. A volt helyettes külügyi államtitkár viszont úgy látja: az amerikai diplomatáknak az a feladatuk, hogy szóvá tegyék ezeket a jelenségeket, és így a szélesebb nyilvánosság is tudomást szerezzen a jogállamiság melletti kiállásról.

A Népszava e cikke miatt kereste meg Thomas O. Meliát, aki úgy tudja, hogy Harris és Ross még egy harmadik képviselő, a coloradói Mike Coffmann aláírását is meg tudta szerezni a Tillersonnak megküldött levélhez. Ennél többen írták alá azonban azt a levelet, amelyben a korábbi Bush-, illetve Obama-kormányzat egykori vezető külügyi tisztségviselői – Melia mellett David J. Kramer, Tom Malinowski, Daniel B. Baer és Rob Berschinski - támogatásukról biztosítják David Kostelanciknak a magyar sajtószabadsággal kapcsolatos megállapításait.

A levélben – amelyet Melia lapunk rendelkezésére bocsátott – az egykori külügyi tisztségviselők felhívják a figyelmet egyebek közt arra, hogy hetekkel az ügyvivő szóban forgó beszéde előtt a 888.hu kormánypárti internetes portál – valamint több más kormánypárti média – közzétette nyolc olyan újságíró nevét, aki külföldi médiának ír. Olyan tekintélyes hírforrások riportereiről van szó, mint például a Reuters, a Bloomberg és a Politico. Ezeket az újságírókat külföldi propagandistának minősítették, és azzal vádolták meg őket, hogy Soros Györgynek dolgoznak. Soros ellen pedig – emlékeztetnek a levélben a volt amerikai külügyesek – a magyar kormány az adófizetők pénzén becsmérlő kampányt indított, és az 1930-as évek antiszemita megnyilvánulásaira emlékeztető plakátokat helyezett el szerte az országban. A Magyarország hiteltelenítésére törekvő, ellenségként beállított újságírók egyike Magyarországon lakó amerikai állampolgár, aki ezután halálos fenyegetéseket is kapott.

A levélben - amelyben nehezményezik a magyar média függetlensége elleni kormányzati támadásokat - a volt külügyi tisztségviselők arra is utalnak, hogy az illiberális államot meghirdető Orbán Viktor az elmúlt években csaknem teljesen felszámolta az igazságszolgáltatásnak, mint a többivel azonos értékű hatalmi ágnak a függetlenségét, nemrég pedig olyan törvényt alkotott, amely az elnyomó jellegű orosz jogszabály mintájára veszi célba a civil szervezeteket. Emellett a kormány szemére vetik, hogy Magyarországon lényegében bűnözőkké nyilvánították azokat, akik az üldöztetés és a háborúk elől menekülnek, miközben a Moszkva elleni nyugati szankciók eltörlésére törekvő Vlagyimir Putyinnal kívánják bővíteni az együttműködést, amivel gyengítik az Európai Uniót és a NATO-t is.

„Magyarország kormánya az államilag támogatott antiszemitizmussal is beszennyezte magát, értve ez alatt a fasisztákkal szövetséges második világháborús személyek történelmi rehabilitációjára tett kísérleteket, köztük olyanokét is, akik felelősek azokért a törvényekért, amelyek végső soron magyar zsidók százezreinek auschwitzi halálához vezettek” – olvasható a levélben.

Az egykori helyettes külügyi államtitkár lapunknak adott nyilatkozatában a magyar kormány politikáját érintő kifogásokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy Budapesten megpróbálták fényesre csiszolni a harmincas-negyvenes éves antiszemita figuráinak hírnevét. Nem mellesleg orosz stílusú törvényt alkottak a külföldi támogatásban részesülő nem kormányzati szervezetekre, felszámolták a fékek és ellensúlyok negyedszázaddal ezelőtt megalkotott alkotmányos rendszerét, baráti bírákat helyeztek a bíróságokra, s titkos ügyletet kötöttek Oroszországgal Magyarország energiaellátásáról. Ehhez tartozik, hogy úgy fogadták Vlagyimir Putyint Budapesten, mintha Oroszország Magyarország barátja lenne, közben pedig "bel- és külföldi ellenségeket kreáltak” annak érdekében, hogy eltúlzott és megtévesztő hivatalos retorikával riogassák a magyarokat.

A Népszava felvetésére, hogy magyar kormányzati körök többször azt állították, a Budapestnek címzett washingtoni bírálatok még az előző, Obama-kormányzathoz köthető tisztségviselők műve, Melia leszögezte: ezt azok állítják, akik nem ismerik az amerikai külpolitikát. „Ha egy vezető tisztségviselő, mint amilyen David Kostelancik ügyvivő, nyilvánosan, egy hivatalos eseményen előre elkészített beszédet mond, akkor mindenki nyugodt lehet abban, hogy a szöveget előzetesen magas szinten jóváhagyták Washingtonban” – erősítette meg.

Azzal kapcsolatban, hogy az amerikai külügyminisztérium nemrégiben 700 ezer dollár támogatást helyezett kilátásba a független magyar vidéki média támogatására, és ezt is hevesen bírálták magyar kormánykörökben, a volt helyettes külügyi államtitkár kifejtette: ezzel kapcsolatban is igaz az, hogy néhányan Budapesten megpróbálnak úgy tenni, mintha nem vennének tudomást a realitásokról. „Az Egyesült Államok külpolitikájában ugyanis többnyire nagyfokú folyamatosság mutatkozik. A külügyminisztérium által a demokrácia és az emberi jogok érdekében tett felajánlás összhangban áll az Egyesült Államok azon politikájával, ahogyan a támogatásokat strukturálják és folyósítják. Több mint egy év telt el a tavaly novemberi amerikai választás óta, és ideje lenne megérteni, hogy az a politika, amit látunk, az az Egyesült Államok politikája” – mondta.

Thomas O. Melia a Népszavának adott nyilatkozatában azt is leszögezte, hogy ami Magyarországon 2010 óta történik, az meggyalázza 1956 hőseinek és mártírjainak, mindazoknak az emlékét, akik azért harcoltak és haltak meg, hogy Magyarország visszaszerezhesse demokratikus örökségét.

Online kaszinó - Vesztett az állam

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete értelmében Magyarország megsértette az online szerencsejáték szolgáltatások nyújtására vonatkozó alapszabadságot, és jogellenesen járt el akkor, amikor a külföldi szolgáltatókat bírsággal sújtotta, illetve a weboldalaikhoz történő hozzáférést korlátozta - közölte a Trannel (korábban Unibet) International Ltd.-t képviselő bpv Jádi Németh Ügyvédi Iroda. A döntés értelmében az online koncesszió hazai szabályai nem egyeztethetőek össze a szabad szolgáltatásnyújtás elvével. A Miniszterelnökséget vezető Lázár János a tegnapi kormányinfón az ügy kapcsán annyit mondott, hogy a területet az államnak szigorú korlátok közé kell szorítania.

Szerző
Témák
online kaszinó