Nemzetközi boogie-ünnep

Publikálás dátuma
2017.12.08. 06:46
Dániel Balázs, a fesztivál alapítója és művészeti vezetője Fotó: Jacek Bassa
Külföldi sztárok is érkeznek Győrbe a hétvégi rendezvényre, ahol az eredeti boogie-woogie-t ünneplik zenével és tánccal is.

A boogie-woogie-ról sokan azt hiszik, hogy tisztán könnyűzenei, szórakoztató műfaj; pedig gyökerei az amerikai blues és jazz hőskoráig, valamint a country tradicionális (nem kommersz) változatáig vezethetők vissza. Fénykorát az 1930-as évek végén élte, amikor – From Spirituals to Swing címmel – a patinás New York-i Carnegie Hallban önálló boogie-woogie koncertsorozatot rendeztek. A stílus hagyományos előadói apparátusa: egy vagy több zongora (akár három-négy egyszerre), valamint gitár és 15-20 tagú fúvós-ütős big band. Európában ugyancsak tévesen gondolják, hogy a boogie-woogie mára múzeumba került: az Egyesült Államokban évente több nagy fesztivált rendeznek, amelyeken idősebb sztárok és fiatal tehetségek is színpadra lépnek. Utóbbiak közé tartozik a győri Dániel Balázs (művészneve: Mr. Firehand), aki zongora-bőgő-dob összeállítású triójával (azaz Zink Ferenccel és Koch Barnabással) több jelentős nemzetközi sikert ért el. Jelenleg ő az egyetlen magyar zongorista, aki itthon és külföldön, egész estés produkciók keretében népszerűsíti a műfajt, és azt eredeti formájában megőrzi – nem hígítja fel rock and roll-lal vagy popzenével.

Dániel Balázs és kollégái idén tizedik alkalommal rendeznek Győrött nemzetközi boogie-woogie fesztivált, amelynek sztárvendége az In The Summertime című sláger (1970) szerzője és előadója, a brit Ray Dorset, azaz Mungo Jerry. Itthon kevésbé ismert Nicolle Rochelle amerikai énekesnő, aki a többi között remek Josephine Baker-imitátorként vált világhírűvé. A fesztivál vendége lesz a boogie-woogie zongoristák képzeletbeli világranglistáját vezető osztrák Christoph Steinbach, illetve a virtuóz német szájharmonikás, Albert Koch. A műfajhoz szorosan kapcsolódó, akrobatikus táncprodukciókat két testvérpár – a lengyel Grzegorz Cherubinski és Agnieszka Cherubinska, valamint a svéd Rasmus és Tove Holmqvist – képviseli.

Szerző

Beleszövi a lelkét is a gobelinekbe

Publikálás dátuma
2017.12.08. 06:45

A hétköznapi gondokra és egy emelkedett látásmódra hívja fel a figyelmet Péreli Zsuzsa gobelinművész a legújabb szentendrei kiállításán.

– Amikor megtanultam szőni, halálosan és végzetesen beleszerettem a műfajba – vallja Péreli Zsuzsa Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művész, akinek Lélekvándorlásaim címmel nyílt kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban. Péreli eredetileg festőművésznek készült, de Probstner János keramikus felfedezte, hogy a pasztellal és olajjal festett képei olyanok mintha szőve lennének. Pérelit így a barát bemutatta Tarján Hédi gobelinművésznek, hogy megismerhesse a falikárpit készítésének technikáját. Tarján, aki a leghíresebb magyar kárpitművész, Ferenczy Noémi tanítványa volt, tudatosította Péreliben, hogy akár egy fél vagy egy négyzetméteres kárpittal is valódi gondolatokat lehet kifejezni. Pérelit, a XV. századtól változatlan technika is elbűvölte.

– Én nagyon szeretem a gyalog megjárt utat – mondja a képzőművész, aki szerint a hosszú időt igénylő művészi alkotás olyan, mint az elmélyült városnézés, az ember figyelme sokkal elevenebb, több részletet meglát. A természetes anyagok, gyapjú, selyem, fém- vagy aranyszál felhasználásával készülő kárpit, Péreli szerint melegséget sugároz. Persze nemcsak az anyaga miatt – mondja a művész, hiszen olykor akár egy évet is eltölt a létrehozással.

Művészete azért is kiemelkedő, mivel Péreli minden egyes művét maga szövi, ezzel is követve Ferenczy Noémi hagyományát. A gobelint ugyanis az esetek többségében több ember készíti, mely már egészen a kezdetek, Jean és Philibert Gobelin kelmefestők munkássága óta jellemző a műfajra. A francia Aubussonban még napjainkban is több ember készít tradicionálisan egy kárpitot. Amikor Pérelit meghívták a „gobelin fővárosába” önálló kiállításra, a helybeliek csodálták, hogy maga a művész szövi a művet.

Amíg a többi művész színes tervet készít a szövés előtt, addig Péreli a képzeletében olyan erősen látja az egész képet a színeivel, formáival együtt, hogy nincs szüksége vázlatra. – Mint egy színész „eljátszom” a kompozíciót – mondja Péreli, aki képzeletében látja, hogy a képen melyik rész lesz szívbemarkoló, felháborító vagy emelkedett. Nem hiába írta róla Frank János művészettörténész, hogy „fonalakkal fest”.

Péreli művei nemcsak technikai szempontból, de gondolatilag is megszólítják a befogadót. A kiállítás öt terme is öt különálló gondolatot fejez ki. – Az utcáról belépve az első terembe még behozzuk a gondjainkat – mondja a művész, aki arra törekedett, hogy először olyan műveket lássunk, melyek a hétköznapokról szólnak. A 1990-ben szőtt Tájkép XX. század vége egy idilli tájat mutat, melynek alsó és felső részébe Péreli szellemi és kommunális, hulladékot, flakonokat és fecskendőket szőtt, felkeltve a figyelmet arra, hogy a modern világunk milyen erővel „préseli” össze a természetet. Az Amnézia című kétoldalú képe az emberi elidegenedést mutatja be rendhagyó módon: a kép mindkét oldalán egy emberpárt látunk, de az egyik oldalon a nő, másikon a férfi jelenik meg összegubancolt fonalként, mint az „elfelejtett” másik.

A falu kerül a középpontba a második teremben, noha Péreli életének nagy részét városban töltötte. Az 1970-es évek óta azonban hosszú időt töltött az Őrségben, ahol lenyűgözte és megihlette az ott élő emberek élete és világa. A harmadik, Aranykor címet viselő teremben a hit és a gyermeki lét helyeződik a fókuszba. Az 1989 Karácsony című, ikonja, mely a temesvári forradalmat és a Caeuşescu-korszak végnapjait idézi meg a képről lógó töltényhüvelyekkel, börtönkulcsokkal, román pénzérmékkel. A következő terem éles váltás a korábbiakhoz képest: a képekről kezdenek eltűnni a figurák és a portrék, helyüket egyre inkább egy valós vagy allegorikus táj veszi át, míg az ötödik teremben már szinte alig találunk emberi alakokat a kárpitokon.

– Nyolcvankilencben úgy éreztem magam, mint a neandervölgyi ősember, aki a barlangja falát festegeti, mert túl nagy lett kinn a zaj – mondja Péreli, aki a kilencvenes évektől már inkább elemelkedett, univerzálisabb témákról akart beszélni. Kései képein ezért kap erőteljes hangsúlyt a természet, egy hullámzó tenger, vagy egy dombos táj, mely felett az égbolton olykor feltűnnek az angyalok – Péreli fontos szimbólumai – akik egy szebb, magasabb rendű létről tudósítanak. A művész is ezt üzeni a közönségének: – Azt szeretném, hogy a kiállításról ne úgy távozzanak a látogatók, ahogy bejöttek. Rezegjen meg egy kicsit a lelkük.

Névjegy
Péreli Zsuzsa Budapesten született 1947-ben. Noha keramikusként tett szakvizsgát 1963-ban, a kortárs kárpitművészet megújítójaként emlegetik. Lélekvándorlásaim című kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban február 25-ig látható.

Per a diktatúra árnyékában

Tegnap kezdődött meg Selahattin Demirtas, a kurd HDP párt elnökének pere. Az 1973-ban született politikus korábban a török politika nagy reménysége volt, sokan tőle remélték az ország megújítását. Ám éppen népszerűsége okozta a vesztét. Egyre kellemetlenebbé vált Recep Tayyip Erdogan elnök számára, aki eldöntötte: leszámol a kurdbarát párttal és vezetőjével. Demirtas már fiatalkorában megérezte, milyen sors vár rá: „Akkoriban azt gondoltam, hogy életem nagy részét a rács mögött töltöm majd el”. Ez alighanem így is lesz, mivel az ügyészség 142 évig tartó börtönnel sújtaná a „szeparatizmus szítása” miatt. Szakértők úgy vélik, esélye sincs korrekt bírósági eljárásra.

2016 novemberében került vizsgálati fogságba, egy évvel azután, hogy a HDP-t, néhány hónapon belül másodszorra is bejuttatta az ankarai törvényhozásba. Erdogan épp a kurdbarát tömörülés remek szereplése miatt változtatta Törökországot diktatúrává. Amikor ugyanis 2015 júliusában a HDP története során először került be a törvényhozásba, Erdogan pártja, az AKP lemaradt az abszolút többségről. Veszélybe került az elnök alkotmánymódosítással kapcsolatos terve, amellyel teljhatalmat akart magának. Ezért olyan fegyverhez nyúlt, amivel teljesen megosztotta a társadalmat: felmondta a tűzszünetet a Kurd Munkáspárttal, s a több évig tartó béke után bombázni kezdte a PKK állásait. A félelemkeltéssel elérte ugyan, hogy a novemberi választáson az AKP újra abszolút többségre tegyen szert, ám ezzel, s a 2016 júliusa utáni, az állítólagos gülenistákkal szembeni fellépésével ő is kegyetlen diktátorrá vált.

A 2015-ben indult katonai akció óta mintegy félmillió kurd menekült el lakóhelyéről, s a HDP több ezer tagja került börtönbe, Demirtason kívül az akkori társelnök, Figen Yüksekdag, valamint a politikai erő hét parlamenti képviselője is.

Demirtas nem töltötte tétlenül a börtönben eltöltött 400 napot: festett, költeményeket és novellákat írt. Írásait szeptemberben publikálták az ő maga által szerzett rajzokkal. A könyv 70 ezer példányban kelt el, ezzel Törökország legolvasottabb szerzőjévé vált.

Kellemetlen vendég
Nem bizonyult kellemes vendégnek Recep Tayyip Erdogan Görögországban. A török elnök, aki tegnap érkezett Athénba, még elutazása előtt megkérdőjelezte az 1923-as lausanne-i szerződést, amely a két ország közötti határszakaszról rendelkezik. Ez a két ország közötti sok évtizedes feszültség egyik forrása. Dimitrisz Canakopulosz görög kormányszóvivő aggodalmának adott hangot. Erdogant tegnap Prokopisz Pavlopulosz elnök fogadta, majd Alekszisz Ciprasz kormányfővel tárgyalt.

Szerző