Nem tárgyalnak a palesztinok

Nem térnek vissza a tárgyalóasztalhoz a palesztinok mindaddig, míg az Egyesült Államok nem érvényteleníti Jeruzsálemet Izrael fővárosaként elismerő döntését. A Palesztin Hatóság főtárgyalója, Szaeb Erekát kedden bejelentette, a PH mindaddig nem fogad el egyetlen béketárgyalási javaslatot, míg a washingtoni döntés hatályban van.

Erekát szerint az amerikai adminisztráció diktátummal próbálja elérni, hogy a palesztin vezetés elfogadja az izraeli álláspontot, ennek érdekében a fenyegetéstől sem riad vissza. A főtárgyaló szerint amikor Donald Trump elnök az amerikai támogatások csökkentésével, az ENSZ palesztin menekülteket segélyező ügynökségének (UNWRA) szánt amerikai támogatás fokozatos csökkentésével fenyegette meg a palesztin vezetést, amennyiben nem hajlandók újrakezdeni a megrekedt izraeli-palesztin béketárgyalásokat, tudta, hogy az UNWRA felszámolása vagy pénzügyi alapjainak csökkentése humanitárius katasztrófát, iskolabezárásokat és amúgy is kiéheztetett gyerekek további szenvedését jelentené. A segélyszervezet ugyanis a legfőbb fenntartója, finanszírozója a Gázai-övezet iskoláinak, kórházainak. Az 1949-ben létrehozott, önkéntes alapon felajánlott segélyekből élő szervezet legnagyobb finanszírozója mindeddig az Egyesült Államok volt.

Szerző

Theresa May ”elfuserált” kormányátalakítása

Publikálás dátuma
2018.01.10. 06:33
Fotó: AFP/Alberto Pezzali

Kaotikus körülmények között került sor Theresa May 2017. júniusában megalakított kormányának első átfogó felfrissítésére. Még a konzervatív sajtó is lesújtó véleményt alkotott a hétfői forgatókönyvről. Ahogy a The Times fogalmazott, “az elfuserált kormányátalakítás nyilvánvalóvá tette Theresa May tekintélyének teljes hiányát és felelevenítette az adminisztrációjának kompetenciájával kapcsolatos kételyeket”. A The Daily Telegraph úgy tudja, “saját képviselői is nyíltan élcelődtek a kormányfő asszony zavarba ejtő képtelenségén, hogy rákényszerítse akaratát minisztereire”. A kormány egyik tagjától származó értesülés szerint egy honatya May asszonynak a lábbelik iránti közismert szenvedélyére utalva a “tompa tűsarkak éjszakájaként” értékelte a hosszúra nyúlt hétfői eseményeket.

Az átalakulás napja eleve rosszul kezdődött, amikor nyilvánosságra került a hír, hogy Chris Gayling volt és maradó közlekedési miniszter lett a Konzervatív Párt új elnöke. Alig háromnegyed órával később kiderült, a tízórás procedúra nyitányaként e tisztség Brandon Lewisra lett bízva. Theresa May azt az illúziót keltette a kabinet “felrázása” előtt, hogy változtat annak “fakó, férfi és fáradt” jellegén. A közvélemény joggal számított a szebbik nem arányának növelésére, a szigetország multikulturális jellegének élesebb tükrözésére, nem is beszélve a fiatalításról. Ezek a remények a kabinet szintjén nem valósultak meg. Kíméletlen bírálatot gyakorolt, - még ha név nélkül is – az a “mezei” tory képviselő, aki újságírók előtt kijelentette: “A karácsonyi szünet alatt és a Brexit-megállapodás fényében mindenki elfelejtette, hogy a Downing Street 10. működése fabatkát sem ér”.

Két miniszteri tisztség sorsa különösen méltatlanul dőlt el. Justine Greening oktatási miniszter három órán át perlekedett Theresa May-jel, hogy megmaradhasson pozíciójában és a tárcát a társadalmi mobilitás előmozdítására használhassa fel. A miniszterelnök a jóléti portfóliót szánta Putney kerület képviselőjének, aki ezt visszautasította és inkább visszavonult az alsóház hátsó padsoraiba, ahonnan megnehezítheti Theresa May dolgát. Jobban állta a sarat Jeremy Hunt egészségügyi miniszter, akire a főnökasszony az üzleti élet irányítását bízta volna. A kormányfői becsvágyat dédelgető politikus azzal az érvvel őrizte meg beosztását, hogy az ingyenes egészségügyi ellátás, az NHS téli válsága idején kedvezőtlen benyomást keltene a süllyedő hajó elhagyása. Jutalmul a jóléti ügyek is hozzá kerültek.

Az Európai Unióval rokonszenvezők számára sovány vigasz, hogy David Cameron Európáért felelős korábbi államminisztere, a jó svádájú, közkedvelt David Lidington lett a Miniszterelnöki Hivatal új vezetőjeként May kvázi helyettese, noha nem nyerte el az Első Miniszter hangzatos rangját. A kormányfő nem változtatott a legfontosabb tisztségeken, azaz továbbra is Philip Hammond felelős a pénzügyi, Boris Johnson a külügyi, Amber Rudd a belügyi és David Davies a Brexittel kapcsolatos feladatokért.

Lefölözik az állami vagyont

Publikálás dátuma
2018.01.10. 06:31
Az iráni teokrácia nem ellenfele, hanem egyik haszonélvezője a korrupciós hálózatnak Fotó: AFP/Atta Kenare
Az iráni rezsimé a gazdaság mintegy nyolcvan százaléka. Építési vállalatok, bankok és labdarúgó csapatok is központi tulajdonban vannak.

Elcsendesedtek az iráni tüntetések, ez azonban nem azt jelenti, hogy az emberek hirtelenjében rendkívül elégedettek lennének a rezsimmel. Sőt, egyre több olyan hír lát napvilágot, amely szerint a korrupció egészen elképesztő méreteket ölt, így részben ez az oka annak, hogy miközben nőnek az állami bevételek, a szociális kiadásokat folyamatosan csökkentik.

Az adópénzek egy jelentős hányada is a politikai elit zsebébe folyik. Szadeg Laridzsáni ajatolláh, az őrök tanácsának tagja, az ország főbírája, összesen 63 bankszámlával rendelkezik, amelyekre becslések szerint minden évben 56 millió eurónyi kenőpénzt helyeznek el. Hatalmas összeg ez, kivált abban a perzsa államban, ahol a lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él. Azért is megdöbbentő , mert a Világbank adatai szerint – a 2015 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával és Németországgal megkötött nukleáris megállapodásnak köszönhetően - az ország pénzügyi mutatói folyamatosan javulnak. 2016-ban a gazdasasági növekedés 13 százalék körüli volt, az olajexport 60 százalékkal emelkedett, az állam bevételei pedig 80 százalékkal. Bár a nyersanyagokon kívüli termékek exportja 9 százalékkal csökkent, így is meglepő, hogy a munkanélküliség 12,6 százalékra nőtt, legalábbis a hivatalos adatok szerint.

A Világbank részint arra vezeti vissza ezeket az egymásnak ellentmondó adatokat, hogy az iráni gazdaságnak kevés potenciálja van az új munkahelyek teremtésére. A síita klérus ugyanis drasztikusan csökkentette a magángazdaságok szerepét. Ennek aránya a GDP-nek mindössze 20 százaléka. Ezek a sajátos tulajdoni viszonyok még az Irak és Irán közötti háborút követően alakultak ki. A kilencvenes években ugyanis a Forradalmi Gárdára bízták az ország újjáépítését. A köznép által csak Paszdarannak nevezett szervezet gátakat, utcákat, sínhálózatot épített. Az állami közbeszerzéseknél elsőbbséget élvezett még abban az esetben is, amikor drágább ajánlattal állt elő egy rivális cégnél – emlékeztetett a Die Welt.

Még rosszabb lett a helyzet Mahmúd Ahmadinezsád 2005-ös elnökké választását követően. Meghirdette a privatizációt, ez azonban egy központilag irányított kampány volt, melynek során állami vállalatokat őskonzervatív szervezeteknek játszottak át, vallási alapítványoknak, a hadsereg nyugdíjalapjainak, a titkosszolgálatoknak, a Forradalmi Gárdának, valamint az Ali Hamenei által irányított szervezetnek, a Setadnak.

Hameneihez és köreihez köthető tehát az iráni gazdaság egy jelentős hányada. A rezsim építési vállalkozásokat, légitársaságokat, bányákat, biztosító társaságokat, pénzintézeteket, erőműveket, távközlési vállalatokat, focicsapatokat és szállodákat focicsapatokat és szállodákat is működtet.

Ahmadinezsád utóda, a mérsékelt reformer Hasszan Rohani próbált fellépni a visszásságok ellen, ám igencsak meg van kötve a keze. Megválasztásának évében, 2013-ban lépéseket próbált tenni a Forradalmi Gárda gazdasági hatalmának visszaszorításáért, ám nem járt sikerrel: kizárólag a Hatam-ol-Anbia nevű építési vállalat kapott állami megrendeléseket, ötmilliárd euró értékben. Ez a cég szintén a Paszdaranhoz köthető. Sokat lefölöz az állami vagyonból a rettegett baszidzs milícia is. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a rezsim évi 700 millió euróval segíti a libanoni síita milíciát, a Hezbollaht, valamint izraeli források szerint 120 millióval a palesztin radikális szervezetet, a Hamászt. Teherán fegyverezte fel a jemeni húszi lázadókat, illetve fizeti a Szíriában harcoló síiták bérének egy részét. Szíriába áramlik a legtöbb iráni adópénz: összesen 50 ezer embert finanszíroz a teheráni vezetés. Teherán ráadásul 3,8 milliárd eurós hitellel segítette ki Bassár el-Aszad rezsimjét.

Több ezer ember rács mögött
Közlések szerint az iráni megmozdulások során sokkal több embert tartóztattak le az eddig véltnél. A titkosszolgálatok és a belügyminisztérium által közöltek alapján összesen 3700 ember került rács mögé – közölte a reformerként ismert politikus, Mahmúd Szadegi. Eddig 1000-1800 letartóztatásról esett szó. Az Icana hírügynökségnek adott interjújában követelte, hogy a hatóságok haladéktalanul értesítsék az őrizetbe személyek hozzátartozóit. A tüntetések során legalább 21 személy vesztette életét.
A teheráni igazságszolgáltatás ugyanakkor azt közölte, hogy időközben 200 tüntetőt, főként diákokat, engedtek szabadon. A tiltakozások további résztvevőit is elengedik, ám a megmozdulások szervezői rács mögött maradnak. Biztosan nem nyerik vissza szabadságukat az iráni ellenzéki mozgalom, a Népi Mudzsahedin tagjai. (A csoportot Maryam Rajavi alapította 1965-ben. Célja eredetileg Reza Pahlavi sah dinasztiájának megdöntése volt, majd egy marxista rezsim bevezetése Iránban. Később összekülönbözött Ruholláh Komeini rezsimjével.) Őket államellenes bűncselekményekkel vádolják, s a helyi törvénykezés értelmében akár halálbüntetéssel is sújthatják aktivistáikat.
Ali Hamenei, az ország vallási vezetője, a megmozdulásokkal „Irán ellenségeit” vádolta, akik összefogtak „a perzsa állam és az iszlám ellen”.

Szerző