Olvasom, hogy a Fidesz-kormány 2020-ban eucharisztikus kongresszusra készül, ebben is igyekszik a Horthy-rendszert utánozni. Ennél nagyobb baj, hogy a költségek egy részét az oktatásra szánt keretből vonnák el. Ez tökéletesen jellemzi Orbánék szemléletét: a „kiművelt emberfők sokaságát" szükségtelennek és károsnak tartják, helyette a vallás mákonyát részesítik előnyben. A hívő ember ugyanis kevésbé foglalkozik a földi valósággal, a realitásokkal, inkább az égből várja sorsa jobbra fordulását. Orbán nem őszintén hívő ember, emlékezzünk a parlamenti "csuhásozására", de jól felismerte a vallás politikai szerepét, és mai, megjátszott buzgalmával rendszerének stabilitását igyekszik biztosítani. Ehhez az egyházak támogatását is megszerezte, ha nem is olcsón. Szépen ellátta őket ingatlanokkal, iskolákkal, beleszólási joggal sok mindenbe. A katolikusok vezetői – egy-két kivétellel – inkább hallgatnak a kormányfőre, mint a krisztusi szeretet nevében beszélő és cselekvő, s nem a földi hatalmakra figyelő Ferenc pápára. Ady írta: „Én véreim, búsak, szegények, / Tudom én azt, hogy kell az ének, / Kell a zsoltár, kell a fohász, / Kell a hit, de ne higgyetek / Soha a papok istenének".
