Az arab tavasz végnapjai

Publikálás dátuma
2018.01.12 06:32
A fiatalok közül sokat őrizetbe vettek a rendfenntartó erők Fotó: AFP/Fethi Belaid
Fotó: /
A tunéziai jázminos forradalom az arab tavasz egyetlen sikertörténete volt. De Tunézia újra forrong, ami visszavetheti a demokratizálódást az országban.

Hétfő óta demonstrálnak a tunéziai városokban a kormányzat, az árak és az adóemelések ellen. A megmozdulások több településen erőszakba csaptak át, a zömében nagyon fiatal tüntetők kövekkel dobálták meg a rendőröket, amire könnygáz volt a válasz. Tegnapig 550 embert tartóztattak le a hatóságok, a zavargásoknak egy halálos áldozata és több tucatnyi sérültje van. A társadalmi-politikai követeléseket zászlajukra tűző tüntetésekbe mindeddig nem vegyültek szélsőséges hangok, de bizonyos fokú antiszemitizmus felszínre került, amikor a tüntetésekkel egyidőben ismeretlenek két Molotov-koktélt dobtak Tunézia legrégebbi zsinagógájára.

Az arab tavasz mintaországának tekintett Tunézia bajban van, a társadalmi elégedetlenség igen nagy. A Ben Ali diktatúráját megdöntő jázminos forradalom óta eltelt hét évben Tunéziának tíz kormánya volt, ami jelzi, hogy a stabil demokratikus politikai rendszer még várat magára. A médiának nyilatkozó tüntetők többsége a még mindig élő korrupciót, a megállíthatatlanul zuhanó életszínvonalat, valamint a kormányzat legújabb megszorító intézkedéseit jelölte meg utcára vonulásának okaként, de többen azt is megemlítették, hogy a tíz kormány közül csupán egyetlen ígért tényleges szabadságot és demokráciát.

A jelenlegi demonstrációk közvetlen kiváltó oka az volt, hogy január elsejétől lépett életbe az új kormányzati megszorító csomag. Drágultak az üzemanyagok, az alapvető élelmiszerek, a szolgáltatások zöme, köztük az internet, a telefonbeszélgetések és pluszadókat róttak ki a személygépkocsikra valamint a szállodai szolgáltatásokra. Ez utóbbi érzékenyen érinti a turizmusból élő országot, amelynek gazdaságát amúgy is rendkívüli mértékben megviselte, hogy a terrortámadások miatt megcsappant a turizmus. A megszorításokat annak a reformprogramnak a keretében hozta a kormányzat, amelyre a nemzetközi hitelezők feltételeinek teljesítése érdekében kényszerült. A Nemzetközi Valutaalap emellett politikai változásokat, mélyreható demokratizálódást is sürget.

A jelenlegi demonstrációk (egyelőre) nem mérhetők a jázminos forradalomhoz, de a legnagyobb ellenzéki párt, a Népfront a tüntetések folytatását szorgalmazza. Aggodalomra azonban van ok, hiszen az arab tavasz kirobbantójának bizonyult jázminos forradalom is azzal indult, hogy 2010. december 17-én egy 26 éves zöldségárus, Mohamed Bouazizi felgyújtotta magát Szidi Bú Zid város önkormányzata előtt, tiltakozásképpen a hivatali korrupció ellen, amely miatt megvonták árusítási jogát.

Az Unió kiáll az iráni atomalku mellett
Az iráni tüntetések kifulladtak. Donald Trump amerikai elnök forradalmat emlegetett, büntetéseket helyezett kilátásba az iráni elnyomó rezsim ellen, Európa visszafogott maradt. Sokan attól tartottak, hogy Trump az iráni zavargásokat az atomegyezmény felmondására használja fel. Nem véletlenül. Ma jár le ugyanis a határideje az amerikai elnök háromhavonta esedékes igazolásának a hatok és Irán közötti 2015-ös atomegyezmény kapcsán. A megállapodás felmondásával fenyegetőző Trump legutóbb ugyan nem mondta fel a kontraktust, de elutasította, hogy írásban igazolja, Teherán eleget tesz vállalásainak.
Az Európai Uniót aggasztja Trump álláspontja. Federica Mogherini kül- és biztonságpolitikai főbiztos éppen ezért a trumpi igazolást megelőzve, tegnapra időzítette azt a külügyminiszteri találkozót, amelyen a brit, francia és német külügyminiszter mellett az iráni diplomácia vezetője is részt vett. A találkozó után Mogherini egyértelmű jelzést küldött Washingtonba, leszögezve, hogy az unió érintett tagországai szerint az Iránnal kötött megállapodás „működik, biztonságosabbá teszi a világot és megakadályozza a nukleáris fegyverkezési versenyt a régióban”. Azt is világossá tette, elvárják, hogy minden érintett fél tartsa tiszteletben az egyezményt. Az atomalkut az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország írta alá Iránnal.

2018.01.12 06:32

Maduro luxusvacsorája miatt tört ki botrány Venezuelában

Publikálás dátuma
2018.09.20 09:22
Amíg a diktátor evett, egy venezuelai gyerek éhenhalt - állítja otthonukat elhagyó venezuelaiak tüntetésén egy transzparens.
Fotó: CORTESIA / NOTIMEX/
Az átlag venezuelai 11 kg-t fogyott tavaly, az emberek 87 százaléka pedig szegénységben él. Az elnök eközben egy színpadias sztárséf celebek körében felkapott éttermében vacsorázott feleségével.
Ismert és drága steakhouse-ban vacsorázott feleségével a venezuelai elnök, Nicolas Maduro, és ez mélységesen felháborította a venezuelaiakat - írja az Euronews. Az országban ugyanis hosszú évek óta gazdasági válság, ami miatt a harmincmilliós népességből milliók éheznek és milliók menekültek külföldre.
Maduro a sztárok körében felkapott, igen drága "Salt Bae" nevű étteremben evett Kínából hazafelé tartva tett kétórás, isztambuli kitérője során. A török sztárséf, Nusret Gokce maga posztolt videókat és képeket Instagramjára és Twitterére a híres vendéggel és annak feleségével, Ciliával. Gokce egyébként azzal vált a közösségi média-felületeken híressé, hogy az általa készített steak-et a vendégekhez kisétálva, teátrális mozdulattal megsózza.
Az egyik videóban Maduro azt mondja asztaltársainak "Ilyen csak egyszer van az életben" - miközben Gokce drámai módon, csípőjét rázva szeleteli és sózza a húst az asztaluknál. Egy másik videóban Maduro a nevével díszített dobozból szivart vesz ki, majd rágyújt. A vacsora az étterem legolcsóbb ajánlatát nézve minimálisan is 400 dollárba - 110 ezer forintba - kerülhetett.
Az elnök pénteki, a néphez intézett televíziós beszédében megerősítette a látogatás tényét. "Nusret személyesen várt minket. Beszélgettünk, jól éreztük vele magunkat... nagyon szereti Venezuelát, ezt többször is elmondta nekem" - mondta az elnök. Gokce nem válaszolt a neki küldött megkeresésekre.
Egy venezuelai egyetemi kutatás szerint csak tavaly az átlag venezuelai 11 kg-t fogyott, az emberek 87 százaléka pedig szegénységben él. "És miközben a venezuelaiak szenvednek az éhségtől és belehalnak abba, Maduro és Cilia a világ egyik legdrágább éttermében vacsorázgatnak a venezuelaiaktól lopott pénzből" - foglalta össze Jorge Borges ellenzéki vezető a felháborodás okát.
2018.09.20 09:22
Frissítve: 2018.09.20 09:24

Egyre többen pályáznak Juncker székére

Publikálás dátuma
2018.09.20 08:00

Fotó: AFP/ Emmanuel DUNAND
Ringbe szálltak a szocialisták jelöltjei is az Európai Bizottság elnökségéért, a magyarok Maroš Šefčovičot támogatják.
Megvan a második, sőt a harmadik jelölt is az Európai Bizottság jövő ősszel megüresedő elnöki tisztére. Az Európai Néppártot (EPP) követően az Európai Szocialisták Pártja (PES) is korán beszállt a ringbe: Manfred Weber bajor keresztényszocialista EP-képviselő és európai néppárti frakcióvezető után, a szlovák szocialista Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke jelentette be, hogy megpályázza az EU legfontosabb tisztségét. Őt követve gyorsan bejelentkezett a szintén szocialista Christian Kern, egykori osztrák kancellár, aki hétfőn tette közzé, hogy elindul a megmérettetésen. Várható, hogy az események mostantól felgyorsulnak, és más európai pártcsaládok is kampánymódba kapcsolnak. Az 52 éves Maroš Šefčovič maga mögött tudhatja a PES kilenc tagszervezetének, köztük a Magyar Szocialista Pártnak a támogatását. Az őt jelölő testvérpártok kivétel nélkül a 2004-ben csatlakozott tagállamokban működnek. Gurmai Zita szocialista országgyűlési képviselő, a PES nőszervezetének elnöke szerint Šefčovič nagyon felkészült politikus, aki jól ismeri az uniós intézmények működését. „A kelet- és közép-európai térség örülhet, hogy elvállalta a jelöltséget a bizottsági elnök posztjára. Ez egyben jelzés, hogy a szocialisták elutasítják a kétsebességes Európát, amelyben a régió országai a perifériára szorulhatnak” – mondta lapunknak Gurmai. Az indulását bejelentő beszédében Šefčovič is azt hangsúlyozta, hogy el kell tüntetni az Európát megosztó kelet-nyugati és észak-déli választóvonalakat. A politikus kilenc éve az Európai Bizottság tagja, nyolc éve az alelnöke. Az előző ciklusban oktatásért, kultúráért, az uniós intézmények közötti kapcsolatokért és adminisztratív ügyekért felelt. A Juncker-bizottságban energiapolitikával foglalkozik. Korábban Szlovákia brüsszeli állandó képviselője volt, és különböző diplomáciai megbízatásokat teljesített. Maroš Šefčovičnak nem csak Christian Kern korábbi osztrák kancellár lehet a párton belüli kihívója, de egyes hírek szerint Frans Timmermans, az Európai Bizottság holland nemzetiségű alelnöke is erősen fontolgatja indulását. Egy ideig a testület gazdasági biztosát, a francia Pierre Moscovicit is a lehetséges jelöltek között emlegették, de úgy tudjuk, hogy mára elfogytak a támogatói. Gurmai Zita szerint itt lenne az ideje, hogy végre egy nő is megmérettesse magát. Az olasz Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője azonban nem vállalta a feladatot, más esélyes pedig egyelőre nincs. Az európai szocialisták egy intenzív kampány végén, december eleji lisszaboni kongresszusukon választják majd ki vezető jelöltjüket, akit a brüsszeli zsargon német kifejezéssel Spitzenkandidatnak hív. Az év utolsó hónapjára előreláthatólag a többi pártszövetség is meg fogja nevezni legfőbb esélyesét. Az európai pártok szeretnék, ha az EP-választások után az a Spitzenkandidat nyerné el a bizottsági elnöki tisztséget, akinek a politikai családja a legjobban szerepelt az európai parlamenti választásokon. Ez így történt 2014-ben, amikor a legtöbb mandátumot szerzett Európai Néppárt vezető jelöltje, Jean-Claude Juncker ülhetett az elnöki székbe. A tagállami vezetők nem akarják megismételni a folyamatot, amit már akkor is bíráltak. Most nagyobb erőbedobással fognak harcolni az őket megillető jelölés jogáért, mint négy éve. Az Emmanuel Macron francia elnök nevével fémjelzett baloldali liberálisok például nem is akarnak saját Spitzenkandidatot állítani. A jelenlegi előrejelzések szerint ismét az Európai Néppárt nyerhet az EP-választásokon, bár mandátumainak száma jelentősen megcsappanhat a populista, nacionalista erők térnyerése miatt. A szocialisták is hasonló, ha nem nagyobb vérveszeszteségre számíthatnak. Mivel az Európai Bizottság elnökét a kormányok jelölik, és az Európai Parlament választja meg, nem pusztán a választási eredmény számít. A győztes párt vezető jelöltjének, vagy az állam- és kormányfők választottjának meg kell nyernie a képviselők többségének a támogatását is ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke lehessen.
2018.09.20 08:00
Frissítve: 2018.09.20 08:00