Don kanyar – Megsemmisült a második magyar hadsereg

Publikálás dátuma
2018.01.13 11:00

Fotó: /
75 éve történt: „A magyar csapatok sikerrel verték vissza ellenséges kötelékek támadókísérleteit” – így szóltak a hírek a doni katasztrófa másnapján

Német katonai körökben — anélkül, hogy a részletekre kiterjeszkednének — megerősítik, hogy a keleti arcvonal fontosabb szakaszain változatlanul súlyos harcok folynak. A hivatalosan közölt adatokból kitűnik a szovjet tartalékoknak a. német állásokra gyakorolt erős nyomása, amivel kapcsolatban Berlinben megjegyzik, hogy a vörös hadseregnek nyilván továbbra is sikerül tartalékait aránylag akadálytalanul átjuttatnia a befagyott. Volga alsó folyásán Sztálingrád és Asztrachán között. Másként, nem találnak magyarázatot a Kalmük-pusztán működő, meglehetősen nagy szovjet erők megjelenésére. Ezeknek a tartalékoknak az összetételére vonatkozólag berlini illetékes helyen kiemelik a csapatok vegyes összetételét. Megállapítják, hogy a vörös hadsereg tartalékcsapatai részben jól felszerelt szibériai hadosztályokból állanak, részben igen fiatal és idős emberekből s a jelek arra mutatnak, hogy ezeket a rendes keretekbe nem tartozó embereket határozott rendszer szerint kapcsolják be, úgyhogy megjelenésüket nem szabad feltétlenül a Szovjetunió embertartaléka kezdődő hiányának jeléül tekinteni. Tájékozott katonai körökben kifejezetten rámutatnak arra, hogy ezeknek a tartalékoknak a harci erejét ez a szokatlan körülmény nem gyengíti. Hibás volna — állapítják meg Berlinben —, hogyha a pillanatnyilag működő hadseregek átütő erejét ezeknek az embercseréknek következtében lekicsinyelnék.

A Don középső szakaszán — a magyar csapatok arcvonalával szemben — aránylagos nyugalom uralkodik. A véderő-főparancsnokság keddi jelentése kiemeli, hogy a magyar csapatok sikerrel verték vissza ellenséges kötelékek támadókísérleteit, míg más berlini jelentés a magyar roham- és járőrcsapatok sikeres vállalkozásairól tesz említést. A Don nagy kanyarulatának északi részében — mint berlini jelentésekből kitűnik — német csapatok az ellenség újabb páncélostámadását akasztották meg, a Don nagy kanyarulatának déli részében pedig váltakozó sikerű harcok után a németek ragadták magukhoz a kezdeményezést és több helységből kiverték az ellenséget. Az „Interinf erre vonatkozó közlése leírja, hogy átkarolómozdulattal nagyobb csapatrészeket zártak körül és semmisítettek meg, míg a német vonalakba betört, és már többször említett erős páncélosalakulatokat, vasárnap teljesen elvágták. Ugyanez a jelentés számol be a Volga és a Don között lefolyt igen súlyos páncélos harcokról, amelyekben végül is a német kötelékek győztesként maradtak a csatatéren.

Népszava 1943. január 13.

Szerző
Témák
2018.01.13 11:00

Fideszes törvényhozók a tüntetők között

Publikálás dátuma
2018.09.22 14:00

Fotó: /
Azért vannak ott, hogy segítsék ennek az alkalmatlan, beképzelt, oda nem való miniszterelnöknek az eltávolítását
Több fideszes, illetve az ellenzéki párthoz közel álló politikus, értelmiségi is megjelent a Kossuth téri tüntetők között, sőt némelyikük fel is szólalt a demonstráción. Kerényi Imre rendező, a polgári körök rendezvényeinek egyik állandó szervezője például a pódiumon éljenezte a szolid forradalmat, Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője pedig arra szólította fel a tüntetőket, hogy a több ezres tömeg addig ne hagyja el a teret, amíg a kormány nem adja be a lemondását.
Horváth János, a parlament fideszes korelnöke azt mondta, azért vannak ott, hogy „segítsék ennek az alkalmatlan, beképzelt, oda nem való miniszterelnöknek az eltávolítását”.

 Jakab István fideszes törvényhozó, a Magosz elnöke egy sajtótájékoztatón bejelentette, szervezete szolidáris a békés tüntetőkkel, és vállalja a fővárosi tüntetők ellátását.

 Népszava 2006. szeptember 22.
2018.09.22 14:00
Frissítve: 2018.09.22 14:00

Száz éve nyílt meg a Gellért fürdő

Publikálás dátuma
2018.09.20 18:00

Fotó: /
Az egykori Sárosfürdő helyén nyílt meg a luxusfürdő. 8 évig húzódott az építkezés. A Népszava korabeli tudósítása
Nyolc esztendő óta épül a régi híres Sáros-fürdő helyén a hírhedté vált Gellért-fürdő. Most végre készen áll. Gyógyító erejű vize hajdan sok beteg embernek adta vissza az egészségét és ezután talán még csodálatosabb hatású lesz, hiszen most már a régi parasztos név helyett szentnek a nevét viseli, úgy mint a főváros valamennyi kórháza.
Az új fürdő története valódi pesti történet; rajta vannak a fővárosi közigazgatás legjellemzőbb vonásai: az előrelátás hiánya, a hosszadalmas huzavona, a szertelen pénzpocsékolás és az uralkodó osztály érdekeinek dédelgetése mellett a dolgozó, vagyontalan osztály érdekeinek elhanyagolása.

 Negyedszázaddal ezelőtt a Ferenc József-hid építésével kapcsolatos szabályozások szükségessé tették a régi híres, de elavult, kopott Sárosfürdő lebontását. Azóta a fürdő gyógyító hatású vize hasznavétlenül ömlött a Dunába, A főváros 1901-ben megvásárolta az államkincstártól a Gellérthegy északkeleti kiszögellésénél fakadó forrást a hozzá tartozó 4178 ölnyi telekkel együtt 1,050.195 koronáért gyógyfürdő és ezzel kapcsolatos szálloda céljára. Tíz évi halogatás után került csak sor a határozat keresztülvitelére. És azután nyolc év kellett a kivitelhez. Az eredetileg előirányzott költség a tervezgetések során 5.650.000 koronára duzzadt, a megvalósítás során pedig lavina módjára nőtt egészen 17 millióig.

A költségek ilyen horribilis megnövekedésében nagy része vaí az előrelátás hiányának (például szükséges területeket utólag — már az építés folyamán — szereztek meg igen magas áron); de része van benne annak a rendszernek is, amely a főváros vállalkozásainál és különösen építkezéseinél általánosan uralkodik.

 Most végre készen áll a Gellért-fürdő. Bódy polgármester szerdán mutatta be a sajtó kép-viselőinek, csütörtökön a kormánynak és a jövő héten már elhelyezkednek benne, már élvezik nagyszerű kényelmét, eleganciáját és kitűnő vizeit... a hadigazdagok. Mert azok számára készült, csak azok fogják használhatni és azok fogják megmenteni az anyagi kudarctól, amely a háborús konjunktura nélkül valószínűleg bekövetkezett volna. Keleti kényelmet, fényűzést sugároz az impozáns épület külseje de még inkább belső berendezése. Fényes lakosztályok, előszobával, külön fürdővel ellátott és minden kényelemmel fölszerelt szobák, impozáns éttermek és szórakozó helyiségek foglalják el az épület nagyobb részét. E mellett azonban a különböző rendszerű fürdőknek és gyógyító berendezéseknek is jut hely bőven.

A természet szintén megtette a magáét: a híres források 24 óránként 2 millió 600 ezer liter 46 fok melegségű vízzel látják el a fürdőt, úgy hogy egy-egy személyre 250 liter vizet számítva, naponként 10.000 ember használhatná az új intézetet. Igen, de csekélységem vagy szegény betegek ide nem jöhetnek. A szállodai szobák ára napi 15—55 korona. Ez még hagyján. De mibe fog itt kerülni a fürdők és gyógyító berendezések használata? Ezt az eddig kiadott prospektusok nem árulják el, de valószínű, hogy 10 koronánál olcsóbban nem igen teheti be az ember a lábát Szent Gellért fürdőjébe.

 Helyes-e, hogy a város a gazdagok szükségleteinek kielégítésére alkosson intézményeket? Nem kellene-e ezt inkább a magánvállalkozásnak átengedni? Én azt hiszem, hogy a gazdagok kiszolgálására is lehet községi intézményeket állítani, ha ez jó üzlet, ha ebből a város számottevő jövedelmet szerezhet a közszükségletek kielégítésére. De a közszükségleteket és elsősorban a szegényebb néposztályok szükségleteit kielégíteni el nem odázható kötelesség, amelyet még nagy áldozatok árán is teljesíteni kell. Így például olcsó és ingyenes népfürdőkről gondoskodni a legsürgősebb községi föladatok egyike. (Itt igazán nem szükséges részletezni, hogy miért.)

 És Budapest ennek a föladatának a lerovásával — nagyon csekély és nagyon elégtelen kezdéseket leszámítva — még ma is adós, ma, amikor itt pompázik a tizenhétmilliós luxusfürdő. Eredetileg úgy tervezték ezt a fürdőt, hogy népfürdő is lesz mellette: no most, a. luxusfürdő itt áll, fényével kihívja a kitagadott osztályok ellenszenvét és népfürdő nincs. Miért? Azt mondják: a háború miatt. De ha a háború ellenére is elő lehetett teremteni a fényűző berendezéshez szükséges anyagokat, akkor az egyszerűbb népfürdő anyagait ne lehetett volna előteremteni? Ki hiszi ezt el?...
Népszava 1918. szeptember 20.
2018.09.20 18:00
Frissítve: 2018.09.20 18:02