Don kanyar – Megsemmisült a második magyar hadsereg

Publikálás dátuma
2018.01.13 11:00

75 éve történt: „A magyar csapatok sikerrel verték vissza ellenséges kötelékek támadókísérleteit” – így szóltak a hírek a doni katasztrófa másnapján

Német katonai körökben — anélkül, hogy a részletekre kiterjeszkednének — megerősítik, hogy a keleti arcvonal fontosabb szakaszain változatlanul súlyos harcok folynak. A hivatalosan közölt adatokból kitűnik a szovjet tartalékoknak a. német állásokra gyakorolt erős nyomása, amivel kapcsolatban Berlinben megjegyzik, hogy a vörös hadseregnek nyilván továbbra is sikerül tartalékait aránylag akadálytalanul átjuttatnia a befagyott. Volga alsó folyásán Sztálingrád és Asztrachán között. Másként, nem találnak magyarázatot a Kalmük-pusztán működő, meglehetősen nagy szovjet erők megjelenésére. Ezeknek a tartalékoknak az összetételére vonatkozólag berlini illetékes helyen kiemelik a csapatok vegyes összetételét. Megállapítják, hogy a vörös hadsereg tartalékcsapatai részben jól felszerelt szibériai hadosztályokból állanak, részben igen fiatal és idős emberekből s a jelek arra mutatnak, hogy ezeket a rendes keretekbe nem tartozó embereket határozott rendszer szerint kapcsolják be, úgyhogy megjelenésüket nem szabad feltétlenül a Szovjetunió embertartaléka kezdődő hiányának jeléül tekinteni. Tájékozott katonai körökben kifejezetten rámutatnak arra, hogy ezeknek a tartalékoknak a harci erejét ez a szokatlan körülmény nem gyengíti. Hibás volna — állapítják meg Berlinben —, hogyha a pillanatnyilag működő hadseregek átütő erejét ezeknek az embercseréknek következtében lekicsinyelnék.

A Don középső szakaszán — a magyar csapatok arcvonalával szemben — aránylagos nyugalom uralkodik. A véderő-főparancsnokság keddi jelentése kiemeli, hogy a magyar csapatok sikerrel verték vissza ellenséges kötelékek támadókísérleteit, míg más berlini jelentés a magyar roham- és járőrcsapatok sikeres vállalkozásairól tesz említést. A Don nagy kanyarulatának északi részében — mint berlini jelentésekből kitűnik — német csapatok az ellenség újabb páncélostámadását akasztották meg, a Don nagy kanyarulatának déli részében pedig váltakozó sikerű harcok után a németek ragadták magukhoz a kezdeményezést és több helységből kiverték az ellenséget. Az „Interinf erre vonatkozó közlése leírja, hogy átkarolómozdulattal nagyobb csapatrészeket zártak körül és semmisítettek meg, míg a német vonalakba betört, és már többször említett erős páncélosalakulatokat, vasárnap teljesen elvágták. Ugyanez a jelentés számol be a Volga és a Don között lefolyt igen súlyos páncélos harcokról, amelyekben végül is a német kötelékek győztesként maradtak a csatatéren.

Népszava 1943. január 13.

Szerző
Témák

Véres bolseviki-merénylet a Népszava ellen

Publikálás dátuma
2019.02.21 17:00

Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült
A kitűnő magyar bolseviki vezérek bizonyára gyönyörtől dagadó kebellel, megelégedetten dörzsölik proletárvérrel bemocskolt kezeiket: megint sikerült nekik egy vak tömeg nyomorúságából és ötödfél éven át fölgyülemlett keserűségéből véres zűrzavart, támasztani és egy csomó szegény proletárt elbolondítva, fejjel a falnak vinni. Azaz dehogy is vinni — ugratni! Mert ők nem viszik az embereket, hanem amikor elhajították a csóvát, gyáván meglapulnak a háttérben.
Már hetek óta nem hajtottak végre valamirevaló „cselekedetet", már pedig a rubeleket meg kell szolgálni. Főztek tehát boszorkánykonyhájukban egy finom kis tervet. Csütörtökön délután 2 órára gyűlésre hívták össze a munkanélkülieket a Vigadó nagytermébe. Tudták, hogy öntudatos, szervezett munkás, — jól ismerve már őket (Salgótarján és a többi!) — nem hallgat az ő hívó szavukra, hanem csupán tudatlan, zavaros fejű, tehát minden őrültségre kapható elemekkel lesz dolguk a gyűlésen. Így is történt.
A gyűlés szónokai a legelvetemültebb hazugságokkal és rágalmakkal izgatták a tömeget — nem, dehogy is Bethlen István és föl támadni igyekvő gonosz mungótársai ellen, akik az egész mai nyomorúságot az országra zúdították, nem is az ellenforradalmár főpapok és szolgáik ellen, dehogy is...
Ők a forradalmi szociáldemokrácia és a munkásság, újságja ellen uszították a szegény szellemi vakokat, akik így fölpaprikázva vonultak — a szónokok invitációjára — a „Vörös újság" szerkesztősége elé, ahol azután Vágó Béla föbolseviki úr, még nemrég „Az Est"-nek buzgó terjesztője, valamint társai: Kun. Somló és Szamuely urak — fegyverre szólították a hazugságokkal, e szellemi alkohollal lerészegített elemeket. Innen vonultak azután tömegesen lapunk szerkesztősége felé, hogy azt fegyveresen elfoglalják. Azonban az a rendőrcsapat, amely a Visegrádi utcából idáig kísérte őket, a Népszínház utcában útjukat állotta és igen mérsékelt modorban békés szétoszlásra szólította föl őket. Erre a tömegből a rendőrökre lőttek, és mint egy adott jelre, vad lövöldözés támadt az utcán. Egyes házak ablakaiból is lettek. Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült.
Hol vannak most, mit szólnak ebhez a hős bolsevikiek?! A vezérek? Gyáván lapulnak és — amire előre el lehettünk készülve — mosakodnak. Száz meg száz tanú igazolja, hogy a lövöldöző tömeg egyenest a Visegrádi utcából vonult föl, de a háttérben meglapult vezérek gaz gyávasággal mossák gyilkos kezeiket. Hiába minden igyekezetük! A szervezett munkásság világosan látja, hogy a rubeles forradalmárok egyetlen lépést sem tettek mindmostanáig sem az új rend ellen ágaskodó eIlenforradalmárok ellen, sem azért nem dolgoztak egy mákszemnyit sem, hogy még bőven kínálkozó szűz talajon hintsék el a szocializmus magvait.
Nem, ilyet ők nem tettek, de mindent elkövettek, hogy a sok évtizedes, temérdek áldozattal megteremtett munkásmozgalmat, amely előtt most annyi szép alkotás és egy jobb jövő lehetősége áll: hogy ezt a szép és hatalmas munkástábort megbontsák és földúlják.
Felelősségérzet lelkiismeret?
Ez nekik hekuba! De semmi mosakodás és hazudozás nem segít rajtuk és nem mentesíti őket a felelősségtől. Ha a szerencsétlen félrevezetett proletárok — akik mégis csak testvéreink —számíthatnak is enyhébb elbírálásra: magukat a rubeles fickókat mától fogva a munkásság csak aljas, becstelen ellenségnek tekintheti és a szerint kell velük elbánnia.
Népszava 1919. február 21.
Témák
1919
Frissítve: 2019.02.21 17:02

Merénylet Clemenceau ellen

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:00

Rálőttek a francia miniszterelnökre — A merénylőt elfogták
Clemenceau miniszterelnökre ma reggel 9 óra tájban, amidőn hazulról elindult és automobilja a Rue Franklin sarkán elhaladt, revolverrel többször rálőttek. Clemenceau könnyen megsebesült, mindazon által igen nyugodt maradt és azoknak, akik körülvették, ezt mondta:
— Semmi az egész!
A merénylőt, aki el akart menekülni, a rendőrök a járókelők segítségével elfogták. A merénylő Cottinnek nevezte magát. Clemenceau gyalog tudott hazamenni. Állapota semmiféle nyugtalanságra nem ad okot. A miniszterelnök a fején sebesült meg.
Népszava 1919. február 20.
Témák
merénylet
Frissítve: 2019.02.20 17:00