Kísérteties szellemi kalandba keveredett az elmúlt hetekben Franciaország. Az antiszemita hullám ismételt föltámadása idején a nagynevű párizsi könyvkiadó, a Gallimard azzal állt elő, hogy jó háromnegyed évszázaddal az eredeti után ismét piacra dobja Louis-Ferdinand Céline három antiszemita esszéjét.
A korábban orvosként dolgozó író a mai napig az irodalomtörténet legnagyobb alakjai közé tartozik, a tehetségét Zoláé mellett említik, Utazás az éjszaka mélyére című regénye a maga idejében csaknem elnyerte a Goncourt-díjat, és az angolszász szerzők egész nemzedékének vált alapélményévé. Az író az ország felszabadulásakor azonban a három, határozottan gyűlölködő írás miatt menekülni kényszerült, csupán 1951-ben mert hazatérni, és egy évtizeddel később, 67 éves korában meghalt. Özvegye 105 esztendősen ma is él, és a Gallimard azzal az ürüggyel is indokolta a könyv föltámasztásának ötletét, hogy a hölgy nyomorog, támogatása indokolná az „akciót”. Vannak azonban, akik szerint nyerészkedési szándékok vezették, még akkor is, ha nem puszta újranyomtatásról, hanem kritikai kiadásról esett szó.
A rossz politikai pillanat az elmúlt hetekben nemzetközi botrányt fakasztott az esetből. A Macron-kormányzat annak ellenére, hogy a korlátlan irodalmi szabadság híve, karácsony táján meghívta a Gallimard vezetését, üljenek le, kíséreljenek meg egyetértésre jutni. A kiadó azonban mozgósította az irodalomtudomány jeleseit, és a főműveknek a kánonban elfoglalt kitüntetett helyére hivatkozva biztatta őket, hogy a teljes szabadság jegyében álljanak mellé, ne engedjenek újfent a tiltás csábításának, a forgalmazásban a cég jusson korlátlan szabadsághoz.
Mivel a társadalmat kétségtelenül foglalkoztatta a kérdés, a hangadó újságok (Le Figaro, Le Monde) is kénytelenek voltak, néha a legjobb törekvésük ellenére is, címlapsztorit prezentálni belőle. Ezek a közlemények tovább szították a közhangulatot, támogató és ellenző táborokat mozgósítottak.
Végül a demokrácia hívei látszanak, ha végleges győzteseknek még nem is, de fölénybe kerülni. Pontosabban azok, akik most mérsékletre és főként higgadtságra intenek. Habár a publikálás ellen hangosan tiltakozott Serge Klarsfeld, a II. világháború idején deportált francia családok szószólója, és Frederic Potier, a kormány megkülönböztetés ellen fellépni hivatott tárcaközi megbízottja is óvott a szövegek alapos kritikai megjegyzések és magyarázatok nélkül való újranyomtatásától, Edouard Philippe miniszterelnök nem a fenntartásait hangsúlyozta. "Nem tartok e pamfletek kiadásától, de fontos a megfelelő, pontos magyarázat" - mondta a Journal du Dimanche című vasárnapi hetilapnak, hozzátéve: "Ezek most jó ürügyül szolgálhatnak arra, hogy meggyűlöljük miattuk az írójukat, de Céline központi szerepe a francia irodalomban ettől még tagadhatatlan."
