Tisztelt elnök úr, ön rasszista?

Hagyományos értelemben nem rasszista Donald Trump, csak éppen teljesen tudatlan a kérdésben - vélekedik Martin Luther King unokaöccse.

Isaac Newton Farris Jr. azután nyilatkozott erről a CNN-nek, hogy a Fehér Házban ünnepélyesen megemlékeztek a gyakran csak MLK-ként emlegetett Martin Luther King tiszteletes, az afroamerikaiak egyenlőségéért békés eszközökkel küzdő, csaknem ötven évvel ezelőtt meggyilkolt polgárjogi harcos születésének évfordulójáról.

Az eseményen az elnök meghatottan emlékeztetett arra, hogy Martin Luther King azért a - minden amerikai számára magától értetődő - igazságért emelte fel szavát, miszerint „mindegy, milyen a bőröd színe, vagy hol születtél, a Teremtő akaratából mindannyian egyenlőek vagyunk”. Amikor azonban távozott a teremből, a riporterek soraiból valósággal záporoztak felé az általa természetesen válasz nélkül hagyott kérdések, köztük az, hogy „Elnök úr, ön rasszista?”

A kérdés arra vonatkozott, hogy a The Washington Post értesülése szerint Donald Trump a minap egy megbeszélésen, amelyet törvényhozókkal folytatott bevándorlási kérdésekről, vulgáris kifejezéssel utalt Haitira, Salvadorra és afrikai országokra. Azon értetlenkedett, hogy miért mindig „ilyen” országokból akarnak az emberek Amerikába jutni, miért nem olyan helyekről jönnek, mint például Norvégia.

Az ominózus vulgáris szó, a „shithole” különböző nyelvekre való helyes lefordítása külön téma lett a nemzetközi sajtóban, magyarul a „pöcegödör, illetve a szarkupac, szarlyuk országok” fordulat használatos leginkább az erről szóló beszámolókban.

Trump a maga részéről azzal intézte el az ügyet, hogy valóban keményen fogalmazott, de ez a szó történetesen nem hagyta el az ajkát. Olyan kijelentést is tett, miszerint a 2016-os elnökválasztási kampányban ő volt „a legkevésbé rasszista” – azonban nem fejtette ki, hogy ezt miként érti.

Néhai Martin Luther King unokaöccse – aki a családi hagyományok továbbvitelének a jegyében olyan szervezetet irányít, amelynek célja az erőszakmentes társadalmi változások előmozdítása - az MLK-emléknapon abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az Ovális Irodában magánjellegű beszélgetésen fogadta őt az elnök, Ben Carson lakásügyi és városfejlesztési miniszternek, a Trump-kormányzat egyetlen afroamerikai tagjának a társaságában. Az ifjú Farris a találkozóról elmondta, hogy annak során Trump biztosította afelől, „ő nem az a személy, akinek a média láttatja”.

Néhány republikánus honatya „nem emlékezett pontosan”, mit is mondott Trump, más törvényhozók viszont megerősítették a The Washington Post állítását. A demokrata párti Dianne Feinstein szerint az elnök szavai – beleértve Norvégia említését is – lényegében azt jelentik, hogy Trump a homogén fehér társadalmat szeretné visszaállítani. A republikánus Paul Ryan „szerencsétlennek” minősítette Trump szóhasználatát.

Martin Luther King lánya, Bernice King, aki maga is baptista lelkész, a vulgáris szóhasználattal kapcsolatos hírek nyomán sajtónyilatkozatban kérte Trump elnököt: ügyeljen arra, hogy az MLK-emléknapon ne tegyen közzé helyteleníthető Twitter-bejegyzést.

Eddigi elnöksége alatt Donald Trump többször belegázolt már az afroamerikaik, illetve az afrikaiak érzékenységébe, de soha nem ennyire, mint most.

Tavaly februárban a Fekete Történelem Hónapja elnevezésű rendezvénysorozat megnyitásakor úgy beszélt jelenidőben az 1895-ben elhunyt Frederick Douglassról, a rabszolgatartás eltörléséért folytatott küzdelem egyik élharcosáról, hogy minden jel szerint abban a hiszemben volt, Douglass ma is él.

Egy másik alkalommal „kurafiaknak” nevezte a Nemzeti Futball Liga azon játékosait, akik a rasszizmus ellen tiltakoztak, és azt mondta, ültessék őket kispadra, vagy akár rúgják is ki őket, ha nem hajlandóak felállni, amikor felcsendül a himnusz.

Tavaly júniusban Donald Trump olyan kijelentést tett, hogy a nigériai bevándorlók „soha nem mennek vissza a kunyhóikba”, ha egyszer bejutottak az Egyesült Államokba. Ősszel afrikai országok vezetői előtt az elnök a nem létező „Nambia” nevű országról beszélt Namíbia helyett.

A mostani vulgáris beszéd nemzetközi hullámokat is vert. Az Afrikai Unió országai Washingtonban közzétett nyilatkozatban követeltek bocsánatkérést. Szerintük párbeszédre lenne szükség az afrikai országok és az amerikai kormány között, mert Washingtonban a jelek szerint teljesen hibásan látják az afrikai földrészt. A tiltakozáshoz csatlakoztak az afrikai államok ENSZ-hez akkreditált nagykövetei is. Szóvivője útján az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága szintén aggodalmának adott hangot.

Botswana kormánya – mint közölte - berendelte az amerikai nagykövetet, hogy megtudakolja, pöcegödörnek tekintik-e az országot Washingtonban.

A dél-afrikai kormánypárt Twitter-üzenetben – nyilván azt remélve, hogy azt legalább Trump is elolvassa – „sajnálatosnak” nevezte az amerikai elnök által mondottakat. Sánchez Cerén, Salvador elnöke szintén a Twitteren hangsúlyozta, hogy Trump szavai sértik a salvadori nép méltóságát.

A hét végén több republikánus politikus ellentámadásba lendült, mondván, előre számítani lehetett a „hisztériára”, holott Donald Trumpnak éppen az az egyik nagy érdeme, hogy "a nép egyszerű nyelvén" beszél, nem a washingtoni vagy New York-i elit nyelvén.

Az Observer „bűnlajstroma”

Kíméletlenül elmarasztaló értékelést ad az egy évvel ezelőtt hivatalba lépett Donald Trump eddigi külpolitikai lépéseiről a The Observer című, vasárnap megjelenő brit hetilap. Eszerint az amerikai elnök a korábbinál valószínűbbé tette, hogy atomháború robbanhat ki Észak-Koreával, sokkolta a világot azzal, hogy kivonult a párizsi klímaegyezményből, Jeruzsálem ügyében megfenyegette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, valamint mindent megtett azért, hogy megtorpedózza az Iránnal kötött atommegállapodást. Alig tett ugyanakkor valamit a szörnyűséges szíriai, jemeni, dél-szudáni és afganisztáni konfliktus lezárása érdekében. Az Egyesült Államok európai barátait és szövetségeseit szidalmazza, miközben Kína, Oroszország és a Közel-Kelet önkényurainak hízeleg – ostorozza Trumpot a brit lap, és felteszi a kérdést, vajon személyiségzavarra vezethető-e vissza az ilyen rossz teljesítmény.