Német áttörés a MITEM-en

Publikálás dátuma
2018.01.26. 06:47
Fotó: Brunella Giolivo

A falat sikerült áttörni - fogalmazott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója annak kapcsán, hogy újra lesznek német előadások a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM-en). Korábban a Burgtheater művészeinek a megnyilvánulása okozott botrányt a fesztiválon, aggódtak ugyanis a magyar demokráciáért és ezt a vendégjátékukat követően el is mondták a színpadon. A tavalyi programban nem szerepelt sem osztrák, sem német teátrum a fesztiválon. Idén viszont négy német előadás is látható lesz, köztük két berlini produkció. Oliver Reese, aki az idei évadtól a Berliner Ensemble igazgatója, videoüzenetében úgy fogalmazott, hogy két politikus darabbal érkeznek. Az egyiket, Günter Grass A bádogdob című művét, ő rendezi, a másikat pedig, a teátrum idei évadának nyitóelőadását Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámáját az egyedi értelmezéseiről elhíresült neves rendező Michael Thalheimer vitte színre.

A programban április 10. és 29. között a budapesti Nemzeti Színházban egyébként tizennégy ország huszonhat előadását láthatja a fesztivál közönsége. A találkozón Magyarország mellett Oroszország, Ukrajna, Németország, Románia, Észtország, Belgium, Libanon, Olaszország, Tunézia, India, Szerbia, Szlovénia és Horvátország színházai vesznek részt. A MITEM előadásainak rendezői között van az említetteken kívül Antonio Latella, Eimuntas Nekrosius, Valerij Fokin, Rimas Tuminas, Elmo Nüganen, Andrej Mogucsij és Vlad Troickij is. A találkozón a milánói Piccolo Teatro a Pinokkiót mutatja be. A sorozatra akárcsak a korábbi években, idén is 200 millió forint áll rendelkezésre. Úgy tudjuk, Vidnyánszky Attila a jövő szerdai határidőig ismét beadja pályázatát a színház további vezetésére.

Szerző

Érzéki szerelmi turmix

Publikálás dátuma
2018.01.26. 06:46
Lejátsszák azokat a játékokat, amelyeket rájuk mért a sors Fotók: Molnár Ádám
Kettőjükről, vagyis a saját párkapcsolatukról állított össze zenés, táncos előadást Rezes Judit és Szabó Győző a Hatszín Teátrumban.

Loveshake, amit egyféle szerelmi turmixként is értelmezhetünk a címe Rezes Judit és Szabó Győző színházi duettjének. Egyre több olyan előadás születik mostanában, amelyben a szereplők a saját életüket viszik valamilyen formában a színpadra. Máté Gábor egykori osztálya évről évre készít hasonló előadást, úgy hogy jeleneteket hoznak létre az adott főszereplőről és ebből áll össze a produkció. Ha kell egymást játsszák, vagy önmagukat. Rezes Judit és Szabó Győző önmagát adja az előadásban, olyannyira, hogy az elején be is mutatkoznak, mesélnek önmagukról, mint egy felvételi beszélgetésen, persze azért árnyaltabban, jelezve, hogy itt aztán a későbbiekben mélyebbre is juthatunk. Nagy kérdés persze, talán a legnagyobb, hogy működik-e, vagy éppen kitart-e több mint egy órán át, hogy a szereplők önmagukról mesélnek. És az is kérdés, hogy hová teszik a határokat, mennyire akarnak kitárulkozni.

A Loveshake nem lép át bulvárba, bár éppen az első közös éjszakáról kissé fanyar módon sok mindent megtudhatunk, de inkább az általános problémák felé megy a hangsúly és nem az intim részletek dominálnak. Történeteket, vagy olykor inkább mondatokat kapunk, amelyből összerakható egy küzdelmekkel, hullámhegyekkel és völgyekkel teli út, akár bármelyikünk élete lehetne. De itt most Rezes Judit és Szabó Győző magánéleti csatájába pillanthatunk be. Lehet, hogy a csata túl sarkos kifejezés, de mégis arról van szó, hogy adott két ember, jelen esetben két színész, akik látszólag abszolút nem illenek össze, mégis egymásra találnak és a nehezebb időszakokat átvészelve mégis megküzdenek egymásért, lejátsszák azokat a játékokat, amelyeket rájuk mért a sors. Több játékos dialógus elhangzik egyébként, amely szórakoztató és elgondolkodtató is. Ilyen például az Elárultál /Nem/ Hányszor – eszmecsere.

Az Enyedi Éva dramaturg, illetve nyilván a két színész által összeállított szöveg mellé kapunk más eszközöket is. Mégpedig zenét, dalokat és táncot. Mindegyik hatásos, főleg a tánc. Rezes Judit táncosból lett a Katona József Színház színésze, Szabó Győző pedig igyekszik Rezes szintjét megközelíteni, és ezt nagy alázattal és fegyelemmel el is éri. A két színész, Szabó Győző kedvenc állatainak a maszkjában áll elénk. Győző gorilla, Judit pedig a már több száz éve kihalt dodó madár maszkjában. De ez csak a végén került fel a színészekre. Több mint egy órán át a maszk nélküli életüket mutatták meg. Lehet, hogy a történetek szempontjából kissé megúszósan, de színészileg mindenképp érvényes módon.

Szerző

A Kassákizmus nem ismert határokat

Publikálás dátuma
2018.01.26. 06:45
Fotók: Vajda József
Kassák Lajos vasmunkásból lett a művészetet felforgató költő-lapkiadó-képzőművész, aki ugyan nem beszélt jól nyelveket, mégis egy nemzetközi közösség tagjának tartotta magát.

A ló meghal a madarak kirepülnek című Kassák-versre a 80-as évektől fölfelé minden korosztály emlékezhet. Ez ugyanis a hetvenes években kezdődött tankönyvreform óta a középiskolai irodalomkönyvekben “az” avantgárd vers. A XX. század elején az avantgárd mozgalmak szembefordultak az addigi művészeti elvekkel, intézményekkel, ennek pedig hazai központi alakja a kinézetében is ikonikus, vállig érő hajú Kassák Lajos, az “új művész” volt. Leginkább a konstruktivizmusból, expresszionizmusból, dadaizmusból és futurizmusból merített, de nem tette le a voksát egyik izmus mellett sem, így azt, amit ő képviselt a kortársak Kassákizmusnak nevezték. Ez a hívószava a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és filiáléi, a Kassák Múzeum és a Bajor Gizi Színészmúzeum három helyszínes, az 1920-as évekre koncentráló kiállításegyüttesének is, amelyet Kassák születésének 130. és halálának 50. évfordulójára rendeztek.

Az első helyszín a PIM, ez a tárlat Kassák MA című folyóiratának bécsi emigrációs korszakát (1920 - 25) állítja a középpontba. Kassák a Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. Kun Bélával voltak nézeteltérései, ellenezte, hogy a politika mondja meg, mit csináljanak a művészek. Szerepe miatt a Tanácsköztársaság bukása után több baloldali értelmiségihez hasonlóan Bécsbe menekült és itt folytatta a MA kiadását. - A művészet társadalmi haszna foglalkoztatta. Az új művészetet a társadalmi átalakulás eszközeként próbálta felhasználni, de nem politikai érdekeknek kiszolgáltatva. Nem állt be egyik párt zászlaja mögé sem, autonóm elképzelésrendszere volt - mondta lapunknak Szeredi Merse Pál, a kiállítás egyik kurátora és hozzátette: - Munkájában a másik irány a hálózatépítés volt. Úgy képzelte, felül kell emelkedni a nemzeti kereteken, az avantgárd művészet pedig nem egy nyelvi vagy kulturális közegben él, hanem egy nemzetközi kapcsolathálózat része - mondta és megjegyezte: Kassák már az első világháború idején megjelenő Tett című lapjában is fontosnak tartotta a nemzetköziséget. Ezt a lapot be is tiltották, mert egyik számában csak külföldi alkotásokat közölt, az ellenséges antant országokból. A folyóiratokról tudott, de személyesen Kassák kevés művészt ismert, azért is, mert nem volt pénze elhagyni Bécset. - A folyóiratok a személyes kapcsolat helyett is átvették a közvetítő szerepet nemzetközi téren, sokan ezeken keresztül kommunikáltak. Kassák ráadásul nem beszélt jól idegen nyelveken, kimaradt a gimnáziumból, így nem volt meg a klasszikus polgári műveltsége ahhoz, hogy kozmopolita művészként létezzen - mondta Szeredi és hozzátette, Kassáknak lapkiadásra is alig volt pénze. Felesége, Simon Jolán segítette ki, aki egy-egy számot vissza is csempészett Budapestre, amelynek példányai aukciókon több ezer euróért is elkelhetnek.

A bécsi időszakban, 1922-ben jelent meg először a már említett, legismertebb Kassák-vers, amely köré a Kassák Múzeum kiállítása épül. (A múzeumban van egyébként egy állandó Kassák-kiállítás is.) A tárlat végigveszi a vers keletkezés-, kiadás- és befogadástörténetét is. Az aktív szakszervezeti életet élő, sztrájkokat szervező fiatal vasmunkás Kassák úgy döntött 1909-ben, hogy látni akarja Párizst, Ady hatására. Egyik barátjával el is indult gyalog és odaértek nyolc hónap alatt. Az út során keletkezett élményekről és a költővé válásról szól a vers, amely először alig keltett visszahangot, és általában érthetetlennek tartották, majd például Nemes Nagy Ágnesnek, Latinovits Zoltánnak köszönhetően és az irodalomfelfogás változása miatt mára az egyik legtöbb nyelvre lefordított és elemzett magyar vers lett.

Kassák költeményeit és más avantgárd művészek szövegeit is előadták a bécsi MA-kör előadóestjein és Kassák minden folyóiratában szerepet kaptak a színházelméleti írások. A Bajor Gizi Színészmúzeum tárlata a húszas évek magyar avantgárd színházi közegét járja körül. A budapesti események közül talán legérdekesebb a Palasovszky Ödön és Hevesy Iván által szervezett Zöld Szamár Színház és a munkásszínjátszás megjelenése, a bécsi körben pedig Simon Jolán alakja, aki a Belvárosi Színházban volt színésznő, majd Kassákkal tartott az emigrációba és az első magyar dadaista előadónővé vált.

A húszas évek Kassák és körének legizgalmasabb időszaka, reméljük, hamarosan arról is lehet majd látni egy részletes kiállítást, hogy az íróként elfogadott, képzőművészként azonban a Kádár-rendszerben teret vesztett Kassák a kelet-európai avantgárd művészet felé forduló nyugati érdeklődés miatt hogyan jelent meg ismét a nemzetközi művészeti életben.

Infó:

Kassákizmus

PIM: Új művészet – A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban

Kassák Múzeum: Az új Kassák – A ló meghal és a madarak kiröpülnek

Bajor Gizi Színészmúzeum: Új dráma, új színpad – A magyar avantgárd színházi kísérletei

A kiállítások február 25-ig látogathatóak.