Lelőhely - N. Kósa Judit: Irány az ég, léggömbbel

Izgalmas történettel lepte meg olvasóit 1933. február 19-én Az Est. A rámenős bulvárlap, amely mindig mindent előbb tudott meg, mint vetélytársai, csaknem teljes oldalas cikkben számolt be róla, hogy kiderült: egy nem sokkal korábban elhunyt, már életében is teljesen elfeledett meteorológus személyében a világ legelső sztratoszféra-repülőjétől vett méltatlan búcsút a hálátlan társadalom.

A lap tudósítója ifjabb Tolnay Lajos özvegyénél járt és a Rózsadomb tetején álló villában a saját szemével láthatta azokat a dokumentumokat, amelyek tanúsították: a hatvanévesen elhalálozott polihisztor – akiről Táltosok a Margitszigeten címmel legutóbb már meséltem önöknek - 1903. január 7-én a német meteorológus Arthur Bersonnal a Preussen nevű léggömb nyitott kosarában 10 ezer 800 méter magasra emelkedett. Amivel egyrészt – így a lap – elérték a földi légkör legritkább rétegeit, másrészt olyan világrekordot állítottak fel, amelyet csak 1932 nyarán tudott túlszárnyalni Auguste Piccard, aki immár egy zárt gondolában indult neki ballonjával a kozmikus sugárzás tanulmányozásának.

A riporter ámuló szemei előtt egy egészen fantasztikus história bontakozott ki. A német nyelvű feljegyzésekből, valamint a bánatos özvegy elbeszéléséből apránként összerakta annak a drámai napnak a történéseit. A „szerénységnek ez a netovább embere” – írta – reggel nyolckor, mínusz 16 fokban szállt be a léggömb kosarába kollégájával együtt: Tolnay kormányozta a ballont, Berson pedig folyamatosan feljegyezte a magasságot, a légnyomást és kettejük pulzusszámát. Noha mindketten gumiruhát és gumisisakot öltöttek, valamint oxigéntömlőket is vittek magukkal, a hideg és a ritka levegő így is meggyötörte őket. A "halovány tintával írott feljegyzések” tanúsága szerint szívük egyre szaporábban vert, fájdalmaik voltak, s amikor két és fél órás emelkedést követően, mínusz 71 fokban, 168,1 higany-milliméteres légnyomás mellett elérték a csaknem 11 kilométeres magasságot, Berson elájult, Tolnay pedig, mivel "érezte, hogy pillanatok múlva hasonló sorsra jut, ereje utolsó megfeszítésével késével felhasította a léghajó burkát, hogy lezuhanjanak”. A ballon végül a kelet-poroszországi Friedberg erdejében ért földet.

Ez a hősies, egyben megható történet bizonyára sokak szívét melengette abban a korban, amikor minden és mindenki a magyarok kisemmizését, semmibevételét panaszolta föl, s még a magyar óceánrepülők is a Justice for Hungary feliratot festették a gépükre. Egyetlen baj volt csak vele: nem volt igaz. Arthur Berson persze valóban járt a sztratoszférában és valóban a Preussen kosarában, viszont nem 1903 januárjában, hanem két évvel korábban, 1901. július 31-én. A berlini Tempelhofról szállt fel porosz kollégája, Reinhard Süring kíséretében, eljutottak 10 ezer 800 méter magasba, majd hét és fél óra elteltével Briesennél értek földet. A történetben még az is stimmel, hogy mindkét repülő elvesztette az eszméletét: a korábban pneumatikus kamrában is edződő Bersonnak azonban volt annyi lélekjelenléte, hogy mielőtt elájult volna, néhányszor megrántotta a ballon biztonsági szelepét, így a jármű a drámai késdöfés nélkül is veszített magasságából.

Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, az özvegy szeretett volna-e hősként emlékezni elhunyt férjére, vagy az újságíró hangszerelte a kelleténél szenzációsabbra a cikkét, netán ifjabb Tolnay Lajos volt valóban olyan, amilyennek egy tisztelője lefestette: „fantáziája megnyugodni sohasem tudott”. Mindenesetre ez a történet csak egyszer bukkant ezután elő, a Tolnai Világlapja egyik 1940-es cikkében – az akkori szerző pedig érezhetően Az Est publikációjából dolgozott.

Persze ha világrekorder nem volt is, az a legkevésbé sem kizárt, hogy Tolnay járt Bersonnal a levegőben. Az utóbbi nevezetes rekordjait – a sztratoszférarepülés mellett az ő nevéhez fűződik az első határokat átszelő, és a leghosszabb kontinentális ballonút megtétele is – rendre más-más partnerrel abszolválta, Tolnay pedig már 1901-ben vaskos tanulmányt tett közzé A tudományos léghajózás a magasabb légrétegek kutatásának szolgálatában címmel. Arról nem beszélve, hogy rövid, de eseménydús létezése során ő volt a kormányosa az első magyar léggömbnek, a Turulnak is.

FORRÁS: MAGYAR MŰSZAKI ÉS KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM

Az 1300 köbméteres ballon Augsburgban, a Reidinger-cégnél készült ugyan, de ettől eltekintve minden ízében magyar volt. Olyannyira, hogy első felbocsátásakor, 1902. május elsején még parlamenti interpellációt is provokált, hogy a saját, Meteor nevű léggömbjével jelenlévő Szalvátor Lipót herceg németül válaszolt a magyar köszöntésre. A sértettséget alig tompította, hogy felesége, Auguszta hercegnő vállalta a hajó megkeresztelését, s ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a Rákóczi-induló hangjainál: „Szerencsések legyenek utaid, Turul!”

A jókívánság ereje sajnos, csak nem egészen egy évig tartott ki. Amikor a hatalmas sárga selyemgömb felszállása szinte már megszokott látvánnyá vált Budapesten, 1903. április 2-án katasztrófába torkollott egy egyszerűnek ígérkező meteorológiai küldetés. Aznapra Amerika és Európa léghajós tudósai szimultán repülést tűztek ki célul, hogy a légkört tanulmányozzák. A Turul a lipótvárosi gázgyár Tutaj utcai telepéről indult volna, ahol a légszesszel való feltöltése zajlott, ám egy hirtelen széllökés, az utasok fegyelmezetlensége és a rémült gázgyári munkások ügyetlenkedése odavezetett, hogy a jármű elszabadult. Felröppent, majd megakadt a gazométer ereszében, és amikor az összeomlott a súlya alatt, a harminc méter magas tartályról – mivel addigra sikerült feltépni a gömbön lévő biztosító gerezdet - lepottyant a szomszédos Vulkán gépgyár tetejére.

Négyen tartózkodtak aznap a Turul kosarában. Ordódy Pál kamarás, földbirtokos járt a legszerencsétlenebbül: ő az ereszről zuhant le, súlyos fejsérülést szenvedett, és még aznap éjjel meghalt. Kubik Gyula mérnök és Král Sándor tüzérfőhadnagy – maga is gyakorlott léggömbirányító – kórházba került, ifjabb Tolnay Lajos viszont szinte egy karcolás nélkül úszta meg a balesetet.

A Turult sem érte komoly kár. Hamar helyreállították, és 1914-ben csak azért vonták ki a forgalomból, mert immár elavultnak számított a motoros repülőgépek mellett. Kosara a városligeti a Közlekedési Múzeumba került, ott is égett porrá a második világháború idején.