- Nyitottabbak az emberek a kortárs művészetre, mint húsz évvel ezelőtt voltak – vélekedik Kozák Gábor, a Godot Galéria vezetője. Habár úgy gondolja, sokan nem tudják, mit jelent a fogalom: bemennek egy kiállítóhelyre, találkoznak valamilyen „értelmetlen hülyeséggel” és azt mondják, hogy kortárs. Lefotózzák, és felrakják az Instagramra. - Kívülállóként talán tényleg ilyen egy kortárs művészeti kiállítás, de így pont a lényegére nem tudnak kapcsolódni, csupán a jópofaságára, a látványvilágára. Ez azonban szerinte abból is adódik, hogy a szakmára jellemzően sokan szeretnek elefántcsonttoronyban ülni, és nem törekednek arra, hogy megtalálják a kapcsolatot a szélesebb közönséggel. Mi olyan művészekkel dolgozunk, akiknek ez fontos – tette hozzá a galériavezető.
Hegedüs Orsolya, az acb Galéria művészeti vezetője szerint leginkább az oktatás felelős azért, hogy az emberek keveset tudnak a kortárs művészetről. - Ugyanúgy, mint negyven-ötven éve, ma is a vizuális kultúra az, ami leginkább háttérbe szorul, annak ellenére, hogy ez az első számú üzenetközvetítő. Ha egy átlagosan művelt magyarral beszél az ember, valószínűleg fel tud sorolni számos kortárs magyar írót, zenészt, de kortárs művészt sokkal kevésbé. Ez amiatt van, hogy míg heti több irodalom óra van, a zene pedig jelen van újságban, tévében, valahogy a képzőművészet sem az oktatásban, sem a sajtóban nem jelenik meg – hangsúlyozta a művészeti vezető. - Az általános tapasztalatom az, hogy a legutóbbi tendencia, mondjuk a posztimpresszionizmus, amivel még képben vannak az emberek, de a XX. század elejétől kezdve a művészet elveszett, vagy érthetetlen és követhetetlen. Nekünk, galériáknak és az intézményeknek nagyon fontos ez az edukációs szerep is, amit a publikációk, tárlatvezetések, és a személyes találkozások alkalmával tudunk kifejteni.
Ember Sári a Molnár Ani Galéria standján bemutatott installációja nyerte a fiatal művészeknek járó Campari Art Prize díjat 2017 novemberében.
Magán vagy közintézmény
- Alapvetően más a szerepe a magángalériáknak és a múzeumoknak, nem lehet összehasonlítani a kettőt – világított rá Kozák Gábor, amikor erről kérdeztük. - A kortárs művészettel foglalkozó múzeumok szerepe nagyon jelentősen mérséklődött az elmúlt húsz évben. Szerintem ennek az az egyik oka, hogy kevesebb a múzeumi vásárlás. A múzeumok csak úgy tudnak vásárolni, ha pályáznak az Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), de a teljes képzőművészeti szcénára szánt pénz annyi, mint amennyit egy fiatal filmrendező kap első filmjének megrendezésére. A képzőművészet itthon marginális műfaj – hangsúlyozta a galériavezető. Hegedüs Orsolya úgy látja, hogy az elmúlt években, különösen amióta a Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémiához (MMA) került, nagyon fontos kiállítási intézményt vettek el a kortárs művészettől. 2010 óta felértékelődött a magángalériák szerepe, kiállításaik nagyobb jelentőségűek.
- A galériák azok, amelyek gyorsan tudnak reagálni az új helyzetekre a művészeti életben. Mi fedezünk fel, támogatunk művészeket – kezdte Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria igazgatója. - Nem csak a galéria, az alkotó számára is nagyon fontos, hogy műtárgyat adjon el, mert ebből tudja fenntartani magát és alkotói tevékenységét. Az is nagyon fontos, hogy rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosítunk itthon és külföldön egyaránt – tette hozzá a galériaigazgató. - Egyetlen magángalériának sincs több száz négyzetméternyi tere, ahol nagyobb tárlatokat lehetne tartani, de a következetes és jó kiállítási program, mégis intézményi szerepbe helyezhet néhány galériát – hangsúlyozta Hegedüs Orsolya.
Generációk és nációk
"A magyar művészek halk provokációi arra emlékeztetik a művészeket, a demokratikus kifejezésmód, a határtalan közösségi háló és a globális műkereskedelem minden előnyével együtt, hogy a humor nem kerül semmibe, de mindent jelenthet" - így méltatta a New York Times 2017 nyarán a „Mások szemével: A hatvanas és hetvenes évek magyar művészei” című kiállításról, amely a New York-i Elizabeth Dee galériában nyílt. A magyar neoavantgárd korszakában keletkezett alkotásokat bemutató tárlat harminc művész több mint száz alkotását prezentálta, s magyar részről az acb Galéria, a Kisterem Galéria és a Vintage Galéria közreműködésével valósult meg.
- Nagyon sok embert képeznek ahhoz képest, ahány művészt el tud tartani ez a piac – véli Kozák Gábor. - Annyian végeznek jelenleg festő szakon a Képzőművészeti Egyetemen, mint korábban az intézményben összesen, és emellett még számos más iskola is működik. Bár a legtöbb galéria fiatal művészekkel, és esetleg egy-két idősebbel foglalkozik, másra is van példa: a Godot Galéria elmúlt tizenkilenc éve alatt inkább idősebbekkel dolgozott együtt, a legfiatalabb művészünk jelenleg 50 éves – emelte ki a galériavezető. Ezzel szemben az acb Galéria a kortárs művészek fiatal és középgenerációjának promótálására alakult. Hegedüs Orsolya elmondta, nemzetközi szerepléseik során azt tapasztalták, ahhoz, hogy magyar alkotókat sikeresen mutassanak be, a magyar művészek általános reputációján kell javítaniuk nemzetközi szinten. - A nemzetközi színtéren azt tapasztaltuk, semmilyen pluszt nem ad, hogy azt mondjuk: magyar művész, míg, ha azt mondják, lengyel vagy román – más posztszocialista országra gondolva – az már igen – mutatott rá a művészeti vezető. „Azon kezdtünk gondolkodni, hogyan lehetne ezen javítani. Ehhez vissza kellett nyúlnunk a múltba, a 60-70-es évek művészetéhez, amely a vasfüggöny miatt a maga korában nem tudott megmutatkozni. Kiállítási programunkban a neoavantgárd a magyar közönség számára is gyakran ismeretlen művészeinek munkáit mutatjuk be.”
Molnár Ani úgy látja, hogy a globális művészeti szcénában az a galéria tud nemzetközileg is sikeresen működni, ahol vegyesen mutatnak be hazai és külföldi művészeket. Épp ezért több külföldi alkotót is képviselnek és számos olyan csoportos kiállítást rendeznek, ahol vendégművészek is szerepelnek. - Azért is szeretek külföldi művészeket bemutatni, mert másképp gondolkodnak, az ilyen együttműködések rendkívül inspiratívak. A kelet-európai művészeknél fel lehet fedezni közös gyökereket is és bár a képzőművészet kifejezetten nemzetközi természetű, vannak regionális sajátosságok. A rangos művészeti vásárok jelentősége is nőtt az elmúlt években. A szakmai közeg – intézmények, kurátorok, szakemberek, gyűjtők – ezeken a fontos nemzetközi vásárokon találkozik, ez nagy lehetőség a galériáknak és a művészeknek is, és ezt a jelenlegi rendszerben csak a magángalériák tudják biztosítani – hangsúlyozta a galériaigazgató.
A januárban elhunyt Kismányoki Károly 1973-ban megjelent híres munkájának kockája
Kíváncsiak és gyűjtők
- Volt egy karakteres gyűjtői réteg, de a 2008-2009-es válság, és a magyar belpolitikai helyzet miatt, akik jelentős vásárlóknak számítottak eltűntek – számolt be róla Kozák Gábor. - Nálunk 2012 után kezdtek új vásárlók előtűnni, azonban míg régen a keresgélő, töprengő, intellektuális gyűjtő volt jellemző, most inkább egy esemény, hír vagy aukció alapján vásárolnak. Jóval több az alkalmi vásárló, akik egy-egy képet vesznek, és lehet, hogy soha többé nem találkozunk – mondta a galériavezető. Molnár Ani arról számolt be, hogy a legutóbbi Gallery Weekend Budapest alatt sok fiatallal találkozott, ami szerinte nagyon jó jel, mert belőlük kialakulhat az újabb réteg, akinek igénye lesz a művészetre. „A gyűjtés úgy kezdődik: valaki vesz néhány darabot, hogy kitegye a lakásában. Először az érdeklődést kell felkelteni, amiből akár szenvedély is kialakulhat. Nagyon széles ársávban mozognak a kortárs művészek munkái; de vannak fotók, szitanyomatok, grafikák – különösen a fiatalabb alkotók körében -, amelyekhez már kedvező áron lehet hozzájutni.”
„Nem csak az a művészet, ami drága” - így hirdette a Godot Galéria a Young Generation Art Fair címmel megrendezett kiállítás és vásárt 2017 decemberében, ahová a 20 és 40 év közötti pályázók közül a 100 legkiválóbb művész került be, több mint 500 alkotással. A művészek képeik eladása mellett díjat is kaphattak a szervezőktől, a fődíj egy kiállítás a Godot Galériában, amelyet ketten, Hajdú Kinga és Kršňáková Alexandra nyertek el. További hét művész pedig velük együtt részt vehet az idén másodjára megrendezésre kerülő Godot Művésztelepen Mezőszemerén.
Politikai befolyás
A vidéki kiállítóhelyek esetében gyakori probléma, hogy az önkormányzat által kezdeményezett vezetőváltás esetében a támogatások egyáltalán nem, vagy csak bizonyos feltételek esetén érkeznek, s emiatt egy-egy múzeum a bezárás szélére kerül, esetleg más intézmény alatt radikális arculatváltásra kényszerül. 2015-ben a debreceni MODEM a Déri Múzeumba való beolvasztása is ezt mutatta: a kortárs művészeti kiállításokra szakosodott intézmény betagozódott egy várostörténeti, régészeti, néprajzi – számos irányt magában foglaló –, nem feltétlenül kiállításokra szakosodott múzeum alá. Jelenleg úgy tűnik, igyekeznek a korábbi arculatot fenntartani, visszaállítani, azonban a kínálat egy része sokkal inkább a Déri Múzeumhoz kötődik. Székesfehérváron is hasonló helyzet állt elő 2016-ban, amikor a korábbi modern képzőművészeti irányt képviselő Városi Képtárat a városi vezetőség döntése alapján összevonták a Szent István Király Múzeummal, amely ekkor a megye központi múzeuma lett. A váltás konzervatív fordulatot, politikai szándék által vezérelt irányt hozott. A városvezetés akkor Filep Sándor festőművészt, a MMA tagját nevezte ki a múzeum művészeti tanácsadói posztjára.
Lapunk megkérdezésére egy, neve elhallgatását kérő művészeti szakember úgy nyilatkozott, az egész rendszer kiéheztetésre épül, a legtöbb intézménynek szüksége van NKA támogatásra, de ezek nagyon kis összegek, néhány százezer forint egy-egy kiállításra. A művészkarrier korábban bejáratott intézményi lépcsőfokai eltűnőben vannak: a Stúdió Galériában (amely a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítóhelye) rendezett első önálló kiállítás, majd egy kisebb budapesti vagy vidéki nonprofit intézményi kiállítás után csoportos szereplés az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, esetleg a Ludwig Múzeumban. 2017 végén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója is közölte, anyagi helyzetük ellehetetlenítése miatt a megszűnés szélén állnak.
