Galériákkal a kortárs művészetért

Publikálás dátuma
2018.02.01. 06:45
Gróf Ferenc kiállítása az acb Galériában
Mivel a kortárs művészet a legtöbb hazai múzeumból kiszorult, felértékelődött a magángalériák szerepe, amelyek művészeti vásárokon való részvételükkel fiatal alkotók elindulását is segíthetik.

- Nyitottabbak az emberek a kortárs művészetre, mint húsz évvel ezelőtt voltak – vélekedik Kozák Gábor, a Godot Galéria vezetője. Habár úgy gondolja, sokan nem tudják, mit jelent a fogalom: bemennek egy kiállítóhelyre, találkoznak valamilyen „értelmetlen hülyeséggel” és azt mondják, hogy kortárs. Lefotózzák, és felrakják az Instagramra. - Kívülállóként talán tényleg ilyen egy kortárs művészeti kiállítás, de így pont a lényegére nem tudnak kapcsolódni, csupán a jópofaságára, a látványvilágára. Ez azonban szerinte abból is adódik, hogy a szakmára jellemzően sokan szeretnek elefántcsonttoronyban ülni, és nem törekednek arra, hogy megtalálják a kapcsolatot a szélesebb közönséggel. Mi olyan művészekkel dolgozunk, akiknek ez fontos – tette hozzá a galériavezető.

Hegedüs Orsolya, az acb Galéria művészeti vezetője szerint leginkább az oktatás felelős azért, hogy az emberek keveset tudnak a kortárs művészetről. - Ugyanúgy, mint negyven-ötven éve, ma is a vizuális kultúra az, ami leginkább háttérbe szorul, annak ellenére, hogy ez az első számú üzenetközvetítő. Ha egy átlagosan művelt magyarral beszél az ember, valószínűleg fel tud sorolni számos kortárs magyar írót, zenészt, de kortárs művészt sokkal kevésbé. Ez amiatt van, hogy míg heti több irodalom óra van, a zene pedig jelen van újságban, tévében, valahogy a képzőművészet sem az oktatásban, sem a sajtóban nem jelenik meg – hangsúlyozta a művészeti vezető. - Az általános tapasztalatom az, hogy a legutóbbi tendencia, mondjuk a posztimpresszionizmus, amivel még képben vannak az emberek, de a XX. század elejétől kezdve a művészet elveszett, vagy érthetetlen és követhetetlen. Nekünk, galériáknak és az intézményeknek nagyon fontos ez az edukációs szerep is, amit a publikációk, tárlatvezetések, és a személyes találkozások alkalmával tudunk kifejteni.

Ember Sári a Molnár Ani Galéria standján bemutatott installációja nyerte a fiatal művészeknek járó Campari Art Prize díjat 2017 novemberében.

Ember Sári a Molnár Ani Galéria standján bemutatott installációja nyerte a fiatal művészeknek járó Campari Art Prize díjat 2017 novemberében.

Magán vagy közintézmény

- Alapvetően más a szerepe a magángalériáknak és a múzeumoknak, nem lehet összehasonlítani a kettőt – világított rá Kozák Gábor, amikor erről kérdeztük. - A kortárs művészettel foglalkozó múzeumok szerepe nagyon jelentősen mérséklődött az elmúlt húsz évben. Szerintem ennek az az egyik oka, hogy kevesebb a múzeumi vásárlás. A múzeumok csak úgy tudnak vásárolni, ha pályáznak az Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), de a teljes képzőművészeti szcénára szánt pénz annyi, mint amennyit egy fiatal filmrendező kap első filmjének megrendezésére. A képzőművészet itthon marginális műfaj – hangsúlyozta a galériavezető. Hegedüs Orsolya úgy látja, hogy az elmúlt években, különösen amióta a Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémiához (MMA) került, nagyon fontos kiállítási intézményt vettek el a kortárs művészettől. 2010 óta felértékelődött a magángalériák szerepe, kiállításaik nagyobb jelentőségűek.

- A galériák azok, amelyek gyorsan tudnak reagálni az új helyzetekre a művészeti életben. Mi fedezünk fel, támogatunk művészeket – kezdte Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria igazgatója. - Nem csak a galéria, az alkotó számára is nagyon fontos, hogy műtárgyat adjon el, mert ebből tudja fenntartani magát és alkotói tevékenységét. Az is nagyon fontos, hogy rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosítunk itthon és külföldön egyaránt – tette hozzá a galériaigazgató. - Egyetlen magángalériának sincs több száz négyzetméternyi tere, ahol nagyobb tárlatokat lehetne tartani, de a következetes és jó kiállítási program, mégis intézményi szerepbe helyezhet néhány galériát – hangsúlyozta Hegedüs Orsolya.

Generációk és nációk

Magyar művészet a New York Times-ban
"A magyar művészek halk provokációi arra emlékeztetik a művészeket, a demokratikus kifejezésmód, a határtalan közösségi háló és a globális műkereskedelem minden előnyével együtt, hogy a humor nem kerül semmibe, de mindent jelenthet" - így méltatta a New York Times 2017 nyarán a „Mások szemével: A hatvanas és hetvenes évek magyar művészei” című kiállításról, amely a New York-i Elizabeth Dee galériában nyílt. A magyar neoavantgárd korszakában keletkezett alkotásokat bemutató tárlat harminc művész több mint száz alkotását prezentálta, s magyar részről az acb Galéria, a Kisterem Galéria és a Vintage Galéria közreműködésével valósult meg.

- Nagyon sok embert képeznek ahhoz képest, ahány művészt el tud tartani ez a piac – véli Kozák Gábor. - Annyian végeznek jelenleg festő szakon a Képzőművészeti Egyetemen, mint korábban az intézményben összesen, és emellett még számos más iskola is működik. Bár a legtöbb galéria fiatal művészekkel, és esetleg egy-két idősebbel foglalkozik, másra is van példa: a Godot Galéria elmúlt tizenkilenc éve alatt inkább idősebbekkel dolgozott együtt, a legfiatalabb művészünk jelenleg 50 éves – emelte ki a galériavezető. Ezzel szemben az acb Galéria a kortárs művészek fiatal és középgenerációjának promótálására alakult. Hegedüs Orsolya elmondta, nemzetközi szerepléseik során azt tapasztalták, ahhoz, hogy magyar alkotókat sikeresen mutassanak be, a magyar művészek általános reputációján kell javítaniuk nemzetközi szinten. - A nemzetközi színtéren azt tapasztaltuk, semmilyen pluszt nem ad, hogy azt mondjuk: magyar művész, míg, ha azt mondják, lengyel vagy román – más posztszocialista országra gondolva – az már igen – mutatott rá a művészeti vezető. „Azon kezdtünk gondolkodni, hogyan lehetne ezen javítani. Ehhez vissza kellett nyúlnunk a múltba, a 60-70-es évek művészetéhez, amely a vasfüggöny miatt a maga korában nem tudott megmutatkozni. Kiállítási programunkban a neoavantgárd a magyar közönség számára is gyakran ismeretlen művészeinek munkáit mutatjuk be.”

Molnár Ani úgy látja, hogy a globális művészeti szcénában az a galéria tud nemzetközileg is sikeresen működni, ahol vegyesen mutatnak be hazai és külföldi művészeket. Épp ezért több külföldi alkotót is képviselnek és számos olyan csoportos kiállítást rendeznek, ahol vendégművészek is szerepelnek. - Azért is szeretek külföldi művészeket bemutatni, mert másképp gondolkodnak, az ilyen együttműködések rendkívül inspiratívak. A kelet-európai művészeknél fel lehet fedezni közös gyökereket is és bár a képzőművészet kifejezetten nemzetközi természetű, vannak regionális sajátosságok. A rangos művészeti vásárok jelentősége is nőtt az elmúlt években. A szakmai közeg – intézmények, kurátorok, szakemberek, gyűjtők – ezeken a fontos nemzetközi vásárokon találkozik, ez nagy lehetőség a galériáknak és a művészeknek is, és ezt a jelenlegi rendszerben csak a magángalériák tudják biztosítani – hangsúlyozta a galériaigazgató.

A januárban elhunyt Kismányoki Károly 1973-ban megjelent híres munkájának kockája

A januárban elhunyt Kismányoki Károly 1973-ban megjelent híres munkájának kockája

Kíváncsiak és gyűjtők

- Volt egy karakteres gyűjtői réteg, de a 2008-2009-es válság, és a magyar belpolitikai helyzet miatt, akik jelentős vásárlóknak számítottak eltűntek – számolt be róla Kozák Gábor. - Nálunk 2012 után kezdtek új vásárlók előtűnni, azonban míg régen a keresgélő, töprengő, intellektuális gyűjtő volt jellemző, most inkább egy esemény, hír vagy aukció alapján vásárolnak. Jóval több az alkalmi vásárló, akik egy-egy képet vesznek, és lehet, hogy soha többé nem találkozunk – mondta a galériavezető. Molnár Ani arról számolt be, hogy a legutóbbi Gallery Weekend Budapest alatt sok fiatallal találkozott, ami szerinte nagyon jó jel, mert belőlük kialakulhat az újabb réteg, akinek igénye lesz a művészetre. „A gyűjtés úgy kezdődik: valaki vesz néhány darabot, hogy kitegye a lakásában. Először az érdeklődést kell felkelteni, amiből akár szenvedély is kialakulhat. Nagyon széles ársávban mozognak a kortárs művészek munkái; de vannak fotók, szitanyomatok, grafikák – különösen a fiatalabb alkotók körében -, amelyekhez már kedvező áron lehet hozzájutni.”

Műalkotás gerillaáron
„Nem csak az a művészet, ami drága” - így hirdette a Godot Galéria a Young Generation Art Fair címmel megrendezett kiállítás és vásárt 2017 decemberében, ahová a 20 és 40 év közötti pályázók közül a 100 legkiválóbb művész került be, több mint 500 alkotással. A művészek képeik eladása mellett díjat is kaphattak a szervezőktől, a fődíj egy kiállítás a Godot Galériában, amelyet ketten, Hajdú Kinga és Kršňáková Alexandra nyertek el. További hét művész pedig velük együtt részt vehet az idén másodjára megrendezésre kerülő Godot Művésztelepen Mezőszemerén.

Politikai befolyás

A vidéki kiállítóhelyek esetében gyakori probléma, hogy az önkormányzat által kezdeményezett vezetőváltás esetében a támogatások egyáltalán nem, vagy csak bizonyos feltételek esetén érkeznek, s emiatt egy-egy múzeum a bezárás szélére kerül, esetleg más intézmény alatt radikális arculatváltásra kényszerül. 2015-ben a debreceni MODEM a Déri Múzeumba való beolvasztása is ezt mutatta: a kortárs művészeti kiállításokra szakosodott intézmény betagozódott egy várostörténeti, régészeti, néprajzi – számos irányt magában foglaló –, nem feltétlenül kiállításokra szakosodott múzeum alá. Jelenleg úgy tűnik, igyekeznek a korábbi arculatot fenntartani, visszaállítani, azonban a kínálat egy része sokkal inkább a Déri Múzeumhoz kötődik. Székesfehérváron is hasonló helyzet állt elő 2016-ban, amikor a korábbi modern képzőművészeti irányt képviselő Városi Képtárat a városi vezetőség döntése alapján összevonták a Szent István Király Múzeummal, amely ekkor a megye központi múzeuma lett. A váltás konzervatív fordulatot, politikai szándék által vezérelt irányt hozott. A városvezetés akkor Filep Sándor festőművészt, a MMA tagját nevezte ki a múzeum művészeti tanácsadói posztjára.

Lapunk megkérdezésére egy, neve elhallgatását kérő művészeti szakember úgy nyilatkozott, az egész rendszer kiéheztetésre épül, a legtöbb intézménynek szüksége van NKA támogatásra, de ezek nagyon kis összegek, néhány százezer forint egy-egy kiállításra. A művészkarrier korábban bejáratott intézményi lépcsőfokai eltűnőben vannak: a Stúdió Galériában (amely a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítóhelye) rendezett első önálló kiállítás, majd egy kisebb budapesti vagy vidéki nonprofit intézményi kiállítás után csoportos szereplés az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, esetleg a Ludwig Múzeumban. 2017 végén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója is közölte, anyagi helyzetük ellehetetlenítése miatt a megszűnés szélén állnak.

Szerző

Mennyit ér a munkaerő?

Publikálás dátuma
2018.02.01. 06:22
FLUKTUÁCIÓ - A bérükkel elégedetlen dolgozók könnyen odébb állnak FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A munkaerőhiány kikényszerítené, de számos cég nem tud bért emelni, ezért gyakran jogsértő eszközökhöz nyúlnak.

Történelmi csúcsra emelkedett a munkaerőhiány Magyarországon a feldolgozóipari cégek körében: 88 százalékuk legalábbis - az Európai Bizottság Portfolio által idézett felmérése során - a szakemberhiányt jelölte meg, mint a termelését korlátozó legfőbb akadályt. Az építőipari cégek kétharmada véli úgy, ha több dolgozója lenne, tudná bővíteni termelését. A szolgáltató cégek kevésbé, egyharmad arányban érzékelik a munkaerőhiányt. A felmérés szerint a régióban Magyarország küzd leginkább munkaerőhiánnyal: míg a legtöbb országban a cégek harmada, fele tartja problémának a munkavállalók hiányát, addig Magyarországon közel 90 százalékos az arány. Vagyis majdnem minden cég küzd ezzel a gonddal.

A szakképzett munkaerő hiányát jelző felmérések az utóbbi években egyre romló helyzetről számolnak be: a Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) konjuktúra vizsgálatai során 2011-2013-ban még csak minden tizedik cég említette a szakemberhiányt, 2014-ben már minden ötödik panaszkodott erre, 2015-re 27, 2016-ra 36, 2017-re 38 százalékra nőtt a toborzási nehézségekkel küzdő cégek aránya.

A munkaerőhiánnyal kapcsolatos vállalati jelzéseket ugyanakkor számos okból óvatosan kell kezelni - figyelmeztet Köllő János és Varga Júlia a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének nemrég megjelent Munkaerőpiaci tükör 2016 címet viselő átfogó tanulmánykötetében. Például azért, mert azok a vállalatok is panaszkodnak, ahol kevés ember hiányzik. Az iparvállalatok 80 százaléka említette például 2016 végén a munkaerőhiányt, mint problémát, ám az ugyancsak tőlük származó adat szerint az összes állás mindössze 2 százaléka volt betöltetlen. Emellett ugyanaz az üres munkahely a gyors fluktuáció miatt meghatározott időn belül több helyen is megjelenhet.

Az „Ön vállalatánál hány fő hiányzik?” típusú kérdéshez ráadásul ritkán teszik hozzá, hogy hány forintért is hiányoznak ezek az emberek, és vajon ugyanennyien hiányoznának-e a jelenleginél magasabb bérszinten is? – mutatnak rá a szerzők a hazai munkaerőpiac egyik legneuralgikusabb pontjára, a bérkérdésre.

A tanulmánykötet egy másik fejezetében Köllő János, Reszegi László és Tóth István János ezért azt is megvizsgálta: a hiányhelyzetek hogyan hatottak az adott cégeknél a béremelésekre. Nem meglepő módon az látszik, hogy a piaci szint alatt fizető vállalatoknál gyakrabban fordul elő munkaerőhiány - különösen igaz ez a képzett dolgozóikat piaci bérszint alatt foglalkoztató vállalatokra. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a 2015-ben jelzett hiánypanaszok 2016-ban egyetlen esetben sem vezettek gyorsabb tényleges béremelkedéshez a hiányhelyzeteket nem jelző vállalatokhoz képest.

A szerzők ugyanakkor megjegyzik: a toborzási nehézségekkel szembesülő vállalatok egy része béremelés helyett valószínűleg más eszközökkel próbálja enyhíteni a hiányt. A kevéssé termelékeny, a bérek emelésére képtelen cégeket az esélytelenség könnyen terelheti a „szürke” megoldások felé: ez széles vállalati kört érinthet. A hazai tulajdonú vállalatoknál a hatékonyságot mérő egy főre jutó hozzáadott érték a külföldi tulajdonú cégekhez képest feleakkora a feldolgozóiparban, és 60 százalékkal marad el az építőiparban valamint az információs-kommunikációs szolgáltatásokban.

Ezek a vállalatok nehezen tudnak bért emelni a vállalat továbbélésének kockáztatása nélkül. Ha viszont nem teszik, akkor az alacsony termelékenységből fakadó hátrányok tovább fokozódnak, a termelékenyebb cégek munkaerő-elszívó hatása növekszik. Egy ilyen cég nagy eséllyel nyúl jogsértő, szürke- vagy fekete bérezési megoldásokhoz. Számos helyen például nem teljes bérre jelentik be a dolgozót. Hivatalosan részmunkaidős az állás, a valóságban teljes: a különbség zsebbe megy. Ez gyakori jelenség a kereskedelemben, a vendéglátásban és a szállodaiparban. A túlórákat gyakran más címen fizetik ki, mivel az kétszeresen drága lenne. Ezeknek a kifizetéseknek a forrása vagy a számla nélküli értékesítés bevétele, vagy az anyag vagy szolgáltatásszámla beszerzése, jobb esetben az osztalék. Az elemzés valószínűsíti, hogy a hiányhelyzetek szaporodásával ez a fajta jogkerülő magatartás erősödni fog a gazdaság kevéssé termelékeny szegmenseiben.

Duplájára nőtt üres álláshelyek
A KSH adatai szerint 2017 utolsó negyedévében 73 713 betöltetlen álláshely volt: ebből 53 589 a versenyszférában, 17 774 a költségvetési szférában. Ez az álláshelyek mindössze 2,4 százalékát jelenti.
A munkaerőhiány növekedését ugyanakkor jól jelzi, hogy 2013 utolsó negyedévében még mindössze az álláshelyek 1,1 százaléka, 29 392 álláshely volt csak betöltetlen. Európai uniós összehasonlításban ezekkel a számokkal nagyjából a középmezőnyben foglalunk helyet.

Szerző

Megtorpant a használt lakások drágulása

Publikálás dátuma
2018.02.01. 06:21
FOTÓ: TÓTH GERGŐ

Megtorpant a használt lakások áremelkedése tavaly év végére: a KSH legfrissebb adatai szerint ez az ingatlantípus 2017 harmadik negyedévében 8,4 százalékkal drágult az előző év azonos időszakához képest. Ehhez hasonló mértékű drágulásra a használt lakásoknál utoljára 2014 utolsó negyedévében volt példa, azóta jellemzően két számjegyű volt az áremelkedés éves mértéke. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint a használt lakások piacán az áremelkedés lassulása az idén tovább folytatódhat.

Az új lakások ugyanakkor jelentős mértékben - 12,2 százalékkal – drágultak. A portál adatai szerint a legnépszerűbb méretű, 50-70 négyzetméteres új lakások átlagos négyzetméterára január közepén Budapesten 673 ezer, Győrben 337 ezer, Debrecenben 396 ezer, Szegeden 383 ezer forint volt. Az új lakások nagyobb mértékű drágulása mögött részben a megnövekedett kereslet áll, másrészt az építési költségek is nőttek a munkaerőhiány miatt – magyarázza Balogh László.

A tavalyi év első kilenc hónapjában 95 ezer adás-vétel történt, ami 4 százalékos emelkedést jelent országos szinten. Budapesten ugyanakkor már stagnálás látható: itt egyre kevésbé vásárolnak az emberek lakást ilyen magas árakon. Így a 2015 és 2017 közötti 15-20 százalékos éves áremelkedés mértéke az idén már jóval szerényebb lehet – véli Balogh László.

Ami viszont a paneleket illeti: ezen ingatlantípus esetében egyenlőre nincsenek jelei a drágulás mérséklődésének. A Duna House adatai szerint a legmagasabb árak tavaly a fővárosban a korábban is az átlagnál drágább Vizafogón és Gazdagréten voltak, ahol az átlagos négyzetméterár meghaladta a 400 ezer forintot. A legnagyobb mértékben – négyzetméterenként átlagosan 80 ezer forinttal – a káposztásmegyeri panelek ára nőtt. Ez egy 50 négyzetméteres lakás esetében 4 millió forinttal is növelhette az árat – mutat rá Benedikt Károly, a Duna House elemzési vezetője. Az egyes lakótelepek árai között némiképp csökkent, de még mindig nagy a különbség: Vizafogó paneljei 50 százalékkal drágábban keltek el, mint a legolcsóbb Havanna lakótelep lakásai.

A használt lakásokat ugyanakkor javarészt fel is kell újítani: a panel épületekben található lakások kétharmadánál, a tégla lakások 60 százalékánál lenne szükség erre. Neuralgikus pont a hőszigetelés: a panelek 64, a téglalakások 61 százalékában vélik ezt szükségesnek a lakók, de a családi házak mintegy felénél is elkelne az új szigetelés – mutat rá a KSH adataira támaszkodó elemzésében az FHB Jelzálogbank. Megvizsgálták azt is, a szükségeshez képest milyen arányban tervezik elvégezni a lakók a felújításokat. Kiderült: a családi házaknál a szükséges fűtéskorszerűsítés 43 százaléka megvalósulhat, a paneleknél azonban csak alig 7 százaléka.

Szerző