Zoltai Ákos;

interjú;Bod Péter Ákos;

2018-02-24 06:05:00

Orbán megkopott a 29 év alatt

Nem szeretem azt a gyakori kritikai értelmiségi attitűdöt, amely imád beleszólni a politikába, de felül akar emelkedni a politika zavaros dolgain – mondja Bod Péter Ákos, az Antall-kormány volt minisztere.

- A Fidesz mint párt megszűnt létezni – nyilatkozta egy évvel ezelőtt. Akkor, hogyan működnek?

- A klasszikus pártnak van testülete, kutatóbázisa, programalkotó csoportja, ifjúsági szervezete, és lehet tudni, hogy milyen értéket képvisel. Ilyen értelemben a Fidesz már nem párt, nincsenek döntéshozói testületei, a frakció nem alkot stratégiát, még csak nem is kontrollál, csak követi egy nagyon szűk kör gyorsan változó igényeit. Egy pártnak, pláne ha tömegpárt, rengeteg támogatója, híve van, akiknek számít a véleménye, nem pedig felülről kapnak ukázt, hogy mit kell gondolniuk. Amikor miniszter voltam, akkor a pártom döntéshozóival sokat kellett vitatkoznom, érvelnem, néha konfliktuson is átestünk. Mert volt véleményük.

- A mostani fideszeseknek már nincs?

- Én legalábbis nem látom. Nem könnyű például fejből felsorolni a Fidesz alelnökeit. Akit meg tudok nevezni, inkább mint rezsibiztos szerepel az én horizontomon, nem pedig mint egy nagy párt programadó, értékrendet megtestesítő vezetője.

- Nem mindig Németh Szilárd volt előtérben a kormánypártnál, ön is hosszú ideig adott tanácsokat Orbán Viktornak.

- Amikor az első Orbán-kormány 1998-ban elkezdte a működését, én épp visszatértem Londonból, és volt bennem segítőkészség. Tanácsadója lettem a miniszterelnöknek, ez kormányzati és személyes jellegű volt, nem pedig a Fideszhez köthető. De a pártkapcsolat sem lenne baj; nem szeretem azt a gyakori kritikai értelmiségi attitűdöt, amely imád beleszólni a politikába, miközben felül akar emelkedni a politika zavaros dolgain.

- Mióta nem tanácsadó, nem bánnak önnel kesztyűs kézzel, például Deutsch Tamás szerint politikailag elbutult.

- Erre akkor sem reagáltunk érdemben Jeszenszky Gézával és Mellár Tamással. Véleménye mindenkinek lehet, ez egy ígéretes fiatalembertől hangzott el, ő így gondolja, túléljük.

- A Válasszunk 2018! (V18) csoport egyik alapító-tagja. Korábban bejelentették, hogy kellő körültekintés után billegő körzetekben beállnának a legesélyesebb jelölt mögé. A kellő körültekintés része, hogy részt vett az Új Kezdet és az LMP, valamint a Momentum programbemutatóján is?

- Az Új Kezdettől nem idegen az MDF hagyománya, és személyes összefüggés is van, hiszen a volt parlamenti képviselőtársam, Gémesi György az elnöke. A párt programírásában is részt vettem, sőt amikor összefűzték az LMP-vel az erőiket, akkor LMP-sekkel is találkoztam. A Momentum meghívott, és kíváncsi is voltam rájuk. Mindebből nem kell túl sokat kikövetkeztetni.

- Azt sem, hogy Szél Bernadettékre szavaz majd áprilisban?

- Nagy valószínűséggel eltalálja, hogy hova húzom majd az x-et, ám ez magánügy. Nem várom el ugyanis, hogy a V18-ban osszák a véleményemet. Már csak azért sem, mert Andor László például egy másik miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely tanácsadó-testületét vezeti. Egy vonatkozásban most másodlagosak a pártpreferenciák, hiszen a mostani, sajnálatos választási technológiában nincs két forduló. Ezért mondjuk azt a V18-ban: az egyéni jelölteknél már a szavazás előtt el kell érni, hogy egyetlen esélyes jelölt maradjon a kormányéval szemben. Nem fair a rendszer, csak így lehet megállítani a kormányoldal túlnyerését. A választások után pedig a mostani ellenzéki pártok remélhetőleg hozzáláthatnak egy tisztességesebb választási rendszer kialakításához.

- Tizenkét évvel ezelőtt, 2006-ban, pár napig a Fidesz kormányfő-jelöltje volt. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy Orbán Viktor napjainkban akárkit is felkérne hasonlóra.

- Igaz, az rendkívüli pillanat volt. Most inkább az a magyar helyzet értékelése üzleti körökben, hogy vannak ugyan jogi és gazdasági rizikók, de legalább a politikai kockázat kicsi itt. Ilyenkor felhúzom a szemöldököm, mert lehet, hogy kívülről így látszik, ám nincs így. Ha a Fidesz igazi párt lenne, akkor a második, harmadik ember is képes tovább vinni a zászlót, viszont egyemberes játék esetén a rendszer törékeny. Az MDF megroppanásában is nagyban közrejátszott, hogy kormányzása harmadik évében elvesztette a miniszterelnököt és pártelnököt. Orbán eltöltött a politikában 29 évet, megkopott, ami nem is csoda, hiszen ez rengeteg idő, bányamunkásoknál már nyugdíjalap is lehetne. 2006-ra visszatérve: akkor a Fidesz csak úgy növelhette volna a támogatottságát, ha az MDF koalíciós partnerként teljes mértékben mellé áll. Olyan embert kerestek, aki mindkét félnek megfelelt, akkor fordultak hozzám. Végül az egészből nem lett semmi, az MDF döntése miatt.

- Amikor Orbán tanácsadója, vagy a Fidesz kormányfő-jelöltje volt, gondolta volna, hogy 2018-ban itt tartunk majd?

- Sosem voltam „viktoriánus”, nem munkál bennem a valamikori hívő kiábrándultsága. Amikor rövid ideig politikai pozíciót töltöttem be, akkor ő a túloldalon szókimondó, kemény ellenfél volt. Aztán Orbán Viktor és a szűkebb köre úgy döntött, hogy liberális mivoltuk ellenére az elárvult MDF politikai helyét és a vezető nélküli jobboldalt választják. 1998-ban én minden hátsó szándék nélkül mondtam, hogy ha szüksége van a tapasztalatomra, szívesen segítek. Az életpályámból azonban olvasható, hogy a tanácsadói kapcsolat 2000 környékén megszűnt. Két év alatt sok mindent láttam. A Fidesz az első kormányciklusának első felében egyébként stabilizációs, korrekciós politikát folytatott, ami számomra alapvetően támogatható volt. Azonban már akkor látszódtak olyan tendenciák, amelyek napjainkra meg is csontosodtak, bár akkor ezeket még a „nagy ígéretű ifjúságnak” tudtam be.

- Mik voltak ezek?

- Könnyedén kihagyták az egyeztetéseket, a jogot hatalmi eszköznek tekintették. Pedig a jogi végzettségű miniszterelnöknek tudnia kell, hogy a jogállam nagyon más, mint a jog által való kormányzás. 2010 után két ok miatt lépett szintet ez a hibás felfogás. Egyrészt összeomlott a másik politikai oldal, így túl nagy hatalom pottyant a kormánypárt ölébe. A másik ok a világgazdasági válság. Az európai országok abban az időben valóban küszködtek a maguk bonyolult ügyeivel, ezt tévesen sokan úgy értelmezték, hogy a liberális demokráciák modellje kifújt. Holott ha hozzáértő embereket megkérdezett volna Orbán, vagy hallgatott volna az akkor még mellette lévőkre, lebeszélték volna arról, hogy temesse Európát. A „Nyugat halála” csak az újszülötteknek új, már a XIX. században komoly irodalma volt. Ehhez képest Nyugat-Európa két borzasztó háború után is képes volt békében és jómódban kiemelkedni, ezért is bevándorlási célja napjainkban is a nyugalmat és a jólétet kereső millióknak. Kétségtelen, hogy Orbánék haveri kapitalizmusa egyre kevésbé illeszkedik ebbe az értékrendbe. A most regnáló rendszer egy réteg számára akár azt is üzenheti, hogy Európán kívül is van élet, de az országnak egészen biztosan nincs.

- A múlt héten részt vett Márki-Zay Péter, a hódmezővásárhelyi időközi választás ellenzéki jelöltjének fórumán. Ott mondta: sokan 28 évvel ezelőtt is azon aggódtak, hogy mi jöhet Kádár után, valahogy mégis lett. Mi jöhet Orbán után?

- A gazdasági életből ismerem Márki-Zayt, akit jó és erős jelöltnek tartok. A fórumára meglepően sokan jöttek el, pedig ehhez ott kell némi bátorság. Éreztem az indulatot a fennálló rezsim gyarlóságaival szemben, mint sok más helyen is. Azonban gyakran felmerül két érdekes kérdés. Sokaktól hallom: jó-jó, lopnak, de már megszedték magukat, hátha jóllaktak. Én viszont nem láttam még olyan történelmi összefüggést, hogy aki már sokat lopott, az később megelégszik a kevesebbel is. Másrészt azt is mondják, hogy a Fidesz olyan, amilyen, de van tapasztalata, az ellenfelei pedig kezdők. A V18 éppen ezért akar nyilvános vitákat a hatalom és az ellenzék részvételével. A kormány így megvédhetné döntéseit, míg az ellenzék ezekben a vitákban mutatná be terveit, a kormánydöntések alternatíváit, kormányzóképességét. Így alakul ki az a kínálat, amelynek alapján a választók választani tudnak. Mi is megérdemeljük, hogy nyilvános vitában versenyezzenek a bizalmunkért.