Budapesti Operettszínház;Székely Kriszta;Kékszakáll;

2018-02-26 06:46:00

A nők felforgatott vérbő forradalma

Kissé eklektikusan ugyan, de sok újdonsággal teremt kellemes estét Székely Kriszta rendezése a Kékszakáll, a Budapesti Operettszínházban.

A Kékszakáll című nagyoperett első képeiből jó érzékelhető, hogy itt bizony teljesen más következik, mint a műfaj hagyományainak folytatása. Székely Kriszta rendező, aki egyébként egy prózai, a Katona József Színház társulatának a tagja, és Kulcsár Noémi koreográfus azonnal tesznek róla, hogy kifordítsák Offenbach művét, amit egyébként most tűzött először műsorára a Nagymező utcai teátrum. A zene, amely Dinyés Dániel karmester és zenei vezető szerint kuplés, sanzonos, alkalmasnak is tűnik erre a vállalkozásra, mármint a kifordításra. Ehhez még társult Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila, akik a librettót is megkavarták rendesen, nem beszélve az Örkény Színház színészéről Máthé Zsoltról aki a dalszövegeket írta át elég alaposan. Hogy mi maradt így az eredetiből, az nehezen mérhető fel, az új változat viszont kifejezetten izgalmasra sikeredett. Székely Kriszta akár csak egy prózai színházban egy történetet mesél el, tehát van sztori és az elég hangsúlyos. A környezeten lehet vitatkozni, hogy szerencsés-e a vállalati miliő, ahová helyezik az előadás első részét. Kékszakáll egy cég vezetője, és következő feleségeként a „cég szépét” egy takarító nőt kínálják fel neki. Aki aztán mindent szabályt felborít, belerondít a nagyok jól bevált kéz kezet mos simlis játékaiba.

Boncsér Gergely Kékszakállként operai hanggal és hatásos jelenléttel uralja a szerepet. Kissé őrült, kiszámíthatatlan és rettentően szenvedélyes. Ő minden nőt szeret, ez a hitvallása. Meg is akarja szerezni valamennyit, szép gyorsan, szerinte ez jár neki. Boulotte, Bordás Barbara bővérű tolmácsolásában viszont ezzel nem törődik, ő a pillanatnak él, a hirtelen jött felemelkedést szeretné átélni. És amikor látja, hogy milyen csapdába került, ugyanolyan hirtelen lesz az áldozatok vezére. Székely Kriszta a társadalmi háttért is kibontja, kicsit hasonlít így legalábbis szándékai szerint egy Mohácsi-operettre. Emlékezetes, hogy Mohácsi János, Ascher Tamás és Ács János Kaposváron nyúltak hozzá először radikálisan a műfajhoz. A társadalmi háttér kibontásának fontos eleme a Kékszakáll esetében a szenátor figurája, Szacsvay László, ő is a Katonából rándult át az Operettbe és felszabadultan, egyfajta jutalomjátékként sokszínűen játssza a szép szlogeneket papagájként hajtogató politikust, illetve a benne rejtőző gyáva bűnözőt. Kékszakáll pedig, mint egy mai oligarcha próbál ezzel szépen visszaélni. Kállai Bori, aki az operettjátszás hagyományos vonalát képviseli, látja mibe csöppent és látványosan újítja eszközeit.

Peller Károly Kékszakáll személyi titkáraként a dörzsölt háttérembert adja sok színes betéttel. Saphir Dolhai Attila és Fleurette Bojtos Luca keresik, hogy miként állhatnak helyt ebben az új értelmezésben. Szórakoztató, a dolgok mögé néző előadás, a végén pedig a nők legyőzik a férfiakat. Azt hiszem, Székely Kriszta a jövőbe lát.

Infó: Jacques Offenbach - Kékszakáll

Rendező: Székely Kriszta

Budapesti Operettszínház