Vírussal irtják a vadnyulakat Új-Zélandon

Publikálás dátuma
2018.03.02 11:10
Illusztráció: Shutterstock
Fotó: /
Vírussal próbálják megtizedelni a túlszaporodott vadnyúl-populációt Új-Zélandon.

A szigetország néhány részén kártevőnek tekintett vadnyulakat az RHDV1-K5 vírustörzzsel fertőzik meg március folyamán - írta az MTI a BBC News alapján.  A nyulakat az 1830-as években telepítették be Új-Zélandra és azóta sok problémát okoznak a gazdáknak, mert megdézsmálják a legelőket, üregeikkel pedig komoly károkat okoznak a földeken. Az új-zélandi szakminisztérium adatai szerint a vadnyulak évente átlagosan 50 millió új-zélandi dollár (forint) kárt okoznak a termésben, valamint további több mint 25 millió új-zélandi dollárba kerül a védekezés ellenük.

A populációjuk kordában tartásának elsődleges módszerei a lelövésük, a megmérgezésük, az üregeik kifüstölése és kevésbé drasztikus megoldásként a nyúlbiztos kerítések alkalmazása. A szakemberek szerint azonban a probléma immár túl nagy ahhoz, hogy ezekkel a módszerekkel hatékonyan lehessen kezelni. A nyulak vérzéses betegségét okozó calicivírus egy korábbi törzsét már 1997-ben bevetették Új-Zélandon. A kizárólag a nyulakat megtámadó vírus eleinte rendkívül hatékonynak bizonyult, ám több mint 20 év után az állatok immunissá váltak rá. A mostani vírus egy új koreai törzs, az RHDV1-K5. Ez az állatok belső szerveit támadja meg, lázat, görcsöket, vérrögöket és légzési nehézségeket okozva. Ez a törzs gyorsabban "dolgozik": a megfertőződéstől számított kettő-négy napon belül végez az állattal.

A módszer megosztja a helyieket. Az új-zélandi gazdák szövetsége "óriási megkönnyebbüléssel" fogadta a lépést. Andrew Simpson a szövetség szóvivője elmondta, "ha még egy év eltelik a vírus nélkül, néhány földterület óriási ökológiai károkat szenvedett volna". Az új-zélandi Királyi Állatvédő Társaság (SPCA) azonban elkeserítőnek nevezte a vírus szabadon engedésének hírét. "Mi az emberségesebb módszerek hívei vagyunk" - húzta alá Arnja Dale, a társaság egyik tagja, hozzátéve, hogy a vírus szenvedést okoz az állatoknak és fennáll a veszélye a háziállatként tartott nyulak megfertőződésének. Az SPCA szerint a házinyulak számára kifejlesztett vakcinát "nem tesztelték le megfelelően és nincs elegendő bizonyíték arra, hogy hatékony védelmet nyújt számukra" a vírussal szemben. A minisztérium illetékesei szerint a beoltott házinyulak biztonságban lesznek. A RHDV1-K5-t tavaly már bevetették Ausztráliában, és nem érkezett jelentés arról, hogy beoltott házinyulak is elpusztultak volna tőle.

Szerző
2018.03.02 11:10

Óvatosan a gallyakkal, süniket rejthetnek!

Publikálás dátuma
2018.09.18 10:10
MME / Orbán Zoltán
Fotó: MME/ Orbán Zoltán
Az éjszakai életmódot folytató, védett keleti sün szívesen tölti idejét a kertekben, parkokban felhalmozott rőzserakásokban. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen a védett állatok, akár teljes családok pusztulását okozhatja - hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület.
Nem könnyű csak úgy megtalálni az éjszakai életmódot folytató sünök nappali menedékét, kivéve ha hajnalban, és bejárjuk a területet a hazafelé bandukoló sünöket keresve. De még ekkor is óriási szerencsére van szükség, mivel ezek, az esetlennek tűnő állatok pillanatok alatt képesek szinte nyom nélkül eltűnni.
Ha gallyrakással kell dolgoznunk, az ott megbújó állatok védelme érdekében érdemes óvatosan eljárni - olvasható az MME honlapján.
  • Lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, inkább szerszámnyelet vagy hosszabb erős botot használjunk, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot. Jó megoldás, ha az is, ha a halmot fentről lefelé haladva bonjuk el.
  • Az összegömbölyödő sün a tüskéire szúródó levéltörmelék miatt szinte láthatatlanná válik, ezért a halom alapi részéhez jutva figyeljünk a gömbölyded formákra, az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül. .
  • Lehetőleg ne gyújtsuk fel az ilyen rakásokat (az növényi hulladék települési égetése amúgy is tilos), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem tudnak elmenekülni, és megsülnek.
  • Ha sünfészket találunk, ne szedjük össze a kölyköket, hanem pakoljunk vissza az ágakat és leveleket a fészekre.
  • A sünöket etetni nem kell, a kölykök az anyjukat követve természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkednek, fontos, hogy ne az ember által kitett ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak nekik.
  • A háztartásokban keletkező gallyrakás megszüntetésével érdemes legalább négy-öt hetet várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy kisméretű, kutyaházhoz hasonló süngarázst, amit bokrok rejtekébe érdemes kihelyezni.
2018.09.18 10:10
Frissítve: 2018.09.18 10:10

Pótanya neveli a szegedi szurikátabébit

Publikálás dátuma
2018.09.17 11:11
Illusztráció: AFP
Fotó: AFP/
Gondozó neveli a nyáron született kölyök szurikátát (Suricata suricatta) a Szegedi Vadasparkban, a fiatal példányt, amint megerősödik, igyekeznek visszaszoktatni társai közé - közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.
A nyáron, Szegeden született két szurikáta közül a fiatalabbik, a családtagok folyamatos gondoskodása ellenére gyengének látszott, úgy tűnt, mintha nem tudna eleget szopni, ezért a szakemberek úgy döntöttek, kiveszik a csapatból és egy gondozó veszi pártfogásába. A szurikátalány összeszedte magát, Elfogadta a macskatejpótló-tápszerből készült tejet, sőt már szilárd táplálékot is eszik, remélhetőleg a kritikus időszak végeztével a gondozója el is nevezheti. A szakemberek szeretnék minél előbb visszaszoktatni a csapatba. Ez azonban nem egyszerű feladat, hiszen a szurikáták amennyire szoros és összetartó családokban élnek, annyira bizalmatlanok az idegenekkel, és valószínű, hogy nem ismerik fel a visszatért családtagot a szurikátakölyökben. Emiatt az összeszoktatásuk hosszú időt és óvatosságot igényelhet majd. A kölyök két hónapos koráig mindenképpen az emberi pótanya gondoskodását fogja élvezni.
A szurikáták Dél-Afrikában élő kisragadozók, főként rovarokkal, apró gerincesekkel, tojásokkal táplálkoznak, de sok növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. Csemegéjük a skorpió, amit a szegedi állatkertben rovartáplálékkal helyettesítenek. A lisztkukac az egyik legkedveltebb eledelük, amely mindig előcsábítja őket a maguk ásta üregrendszerből, amely védelmet biztosít számukra a ragadozókkal szemben.
2018.09.17 11:11
Frissítve: 2018.09.17 11:11