Orbánisztán

Paprikás hangulatban foghatott hozzá magyarországi helyzetképének megírásához a Le Figaro munkatársa, hiszen azt kanyarította írása fölé, hogy „Orbán Viktor szabadságharcos, egész Európa kihívója”. A rangos párizsi újság ma kontinensünknek egyik legkonzervatívabb orgánuma - igaz, konzervatív, de egyáltalán nem illiberális. És a cikk éppen azt vallja, hogy liberalizmus nélkül a demokrácia fából vaskarika.

Jean-Jacques Mével egy jellegzetes képpel indítja írását. A magyar kormányfő reggel beül fekete minibuszába, mellette friss újságköteg, de őt csak egy érdekli közülük. A Nemzeti Sport. Harminc évvel a pályakezdése után a Fidesz vezetője nem pusztán nem demokrata, de a külvilág főbb történései sem érdeklik.

Magyarország Orbán világképében keresztúton áll - állítja a szerző. Brüsszel csontkemény technokratái és Soros György hordái is ostromolják. A kérdés csak az, hogy csakugyan hisz-e ebben a magyar politikus. Nem inkább az rejtőzik-e a nézetrendszere mögött, hogy három évtized opportunizmusa, a cinizmus, a választási megszállottság a végletekbe hajszolta? A kezdeti radikális „forradalmár”, a liberálisból konzervatívvá vedlett, valójában a nacionalizmustól soha el nem szakadt politikus igazán soha nem változott, a hitvallása örökké a hatalmi kizárólagosság maradt. Orbán kacérkodása a szélsőjobboldali eszmékkel beleillik egyes európai trendekbe, Brüsszelt átkozó harcmodora pedig máris megkísértette Kaczynski Lengyelországát. Melyik államvezetőben lelhető annyi energia, hogy útját állja? Kovács Zoltán szóvivő már azt pedzegeti, hogy Európának más példát kellene kínálni, valamit, amit jelenleg Kína és a délkelet-ázsiai rideg rezsimek hirdetnek.

A szerző arra is hivatkozik, hogy Orbán kálvinistának született, de megalkuvásból a magyar katolikusok legmaradibb tételeit tette magáévá. A „nemzeti eszmevilág” elsőbbségét, a családi elzárkózást, a migráció, a homoszexualitás kitaszítását. Helyezzük egymás mellé a két mintát - javasolja az újságíró -, és előttünk a kép, miként köpi szemen a közép-európai populizmus a valóságot.

Vagy térjünk le az útról Felcsútra, „Orbánisztán” fővárosába. Mével ezt az 1400 lakosú községet összehasonlítja a szomszédos helységekkel. A Rákoczi út 106-os ház az Orbán famíliáé, s a járda túloldalán ott a vadonatúj futballstadion, 3500 férőhellyel, amely mértéktelen kiterjedésű repülő csészealjra emlékeztet. A falucska polgármestere Orbán elkötelezettje, valamikor gázszerelő volt, ma pedig az ország egyik legvagyonosabb oligarchája. A stadion közeléből indul a vidáman füttyögő kisvasút. Az Európai Unió nagylelkű ajándéka, de mind kevesebb az utas, néha csaknem üresen jár.

Hat kilométer után fékeznie kell. Nincs tovább út, érkezés a semmibe.

Ez az ország jövője?