Varga Péter;
Festetics Palota;Fővárosi Palotakoncertek;Magyar Kamarazenekar;
2018-03-09 06:47:00
A szép kristálycsillárok eredeti darabok az 1860-as évek elején épült Festetics Palota dísztermében – tudtuk meg Zelinka Tamástól, aki persze az előadott zenékről való a tudnivalókra is felhívta a figyelmet a hangverseny elején és a szünet után. A Magyar Kamarazenekar a Fővárosi Palotakoncertek sorozatának utolsó hangversenyét tartotta a nem túl nagy, éppen ezért meghitt teremben: a rokokó díszítőelemekben gazdag helyiség ideális olyan művek előadáshoz, amelyek megírásuk idején is hasonló főúri palotákban hangzottak el. Haydn öt hangszerre írt művét a zenészek most kis kamarazenekarra hangszerelve adták elő, hűen visszaadva annak szellemes fordulatait. Hoffstetter Szerenádját ma már nem illik Haydn neve alatt előadni, az, hogy sokáig az Esterházyak zeneszerzőjének tulajdonították, még egy olyan korból eredeztethető, amikor a kiadók a jobb kelendőség érdekében szerették másod-harmadrangú szerzők műveit híres nagyságok neve alatt megjelentetni.
A nagyon népszerű kis mű előadása így is hatásos tudott lenni. Mozart Adagiója és fúgája és divertimentói szintén tisztán vonós darabok, és nem lehetett panasz, a fúga szerkezetét fel tudta tárni a zenekar, és a már említett játékmód, amely érzékenyen reagált a Mozart darabokban rejlő zenei megoldások bemutatására is, továbbra is megfigyelhető volt. A kis terem száraz hangzása nem igazán felelt meg a melegebb vonóshangzás kialakításához, igaz a zenészek intonációs elgondolásai sem feltétlenül egyeztek, finomabban hangolt együttműködésük segítette volna a művek élvezetét. A „Merkúr” néven híressé vált szimfónia előadáshoz két kürtös és két oboista csatlakozott, a hangzás így kiteljesedett és a szűkebb térben sem vált harsánnyá. A műsor így a színes mivoltában megszólaló szimfóniával nagy sikerrel zárt.