Siralmas eredménnyel zárult a Szülői Hang online szerveződő közösség felmérése – ezek szerint a szülők 92,3 százaléka szerint romlott az oktatás színvonala az elmúlt nyolc évben. Összesen 11826 oktatás iránt érdeklődő szülő töltötte ki önkéntesen online kérdőívet, amelyben többek között a tankönyvekről, a gyerekek túlterheltségéről is kérdezték őket, írja az eduline.hu. Bár azt a Szülői Hang közösség is elismeri, hogy a kutatás nem tekinthető országosan reprezentatívnak, a kérdőívet kitöltők nagy része közvetlenül érintett, gyakorló szülő és nagyszülő, így az eredmények jól jelzik a Fidesz-kormány oktatáspolitikája által elmélyített problémákat.
Brutális túljelentkezés
A szülők több mint 65 százaléka kimenekítené a gyerekét az állami oktatásból, ha tehetné. És ami még meglepőbbnek tűnik: a menekülési szándék általános – még a legjobbaknak tartott intézményekből is a szülők harmada vinné el a gyerekét ha lenne erre lehetősége. Ez az attitűd leglátványosabban az alapítványi és magániskolák iránti érdeklődés élénkülésében érhető tetten, amelyek az utóbbi években többszörös túljelentkezéssel szembesülnek, így kénytelenek szelektálni a gyerekek között. Közben sorra nyílnak az ilyen új intézmények, nagyrészt szülői kezdeményezésre. Emellett szaporodnak az úgynevezett magántanulói csoportok is, ahol a gyerekek iskolán kívül, de pedagógusok segítségével haladnak a tananyaggal, támogató, inspiráló és az egyéni igényeket sokkal inkább figyelembe vevő közegben. Ezek a lehetőségek viszont jórészt az elit és a középosztály menekülőútjai, a szegény családokból származó, hátrányos helyzetű településeken élő gyerekek számára nem marad más, mint az állami iskola.
Gettósodás lesz a vége
„Önmagában az, hogy az alapítványi iskolák pénzbe kerülnek, már egy nagyon súlyos előszelekció. A társadalomnak csak egy bizonyos csoportja engedheti ezt meg magának, és ez egyfajta gettósodáshoz vezet, vagy legalábbis ellene megy az integrációnak. Tudomásul kell venni, hogy az alapítványi iskolák kevesebb pénzt kapnak az államtól, viszont sokkal drágább a működtetésük. Úgy tűnik, hogy a szülők egy jelentős része ennek ellenére ezeket az iskolákat választaná. Ennek a motivációit tisztázni kellene, mert csak sejtjük, hogy az állami iskoláktól menekülnének” – nyilatkozta korábban a Vasárnapi Híreknek Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője.
A szülők tizede már lépett
A Szülői Hang felmérése szerint 11,3 százalék nem csak fontolgatja, de már valamilyen formában már ki is emelte gyerekét az állami oktatásból. Az alapítványi és magániskolák mellett az egyházi fenntartású intézmények mentesülnek az állami iskolákra kényszerített szabályok alól. Kiváltságosak, mert saját tanterv alapján működhetnek, szabadabban választhatnak tankönyvet, saját költségvetésből gazdálkodhatnak, illetve a vezetőiknek munkáltatói jogosítványai vannak. Ráadásul nekik nincs körzeti ellátási kötelezettségük, vagyis akár egyetlen gyereket sem kell felvenniük az iskola környékén élők közül, gyakorlatilag az egész országból válogathatnak. Az sem utolsó szempont, hogy velük jóval bőkezűbben bánik az állam: 2016-ban egy Klebelsberg Központ (KK) által fenntartott állami iskolában átlagosan 61 300 forint jutott egy diákra, ez az összeg az egyházi intézményekben 160 000 forint volt, az olló pedig idén még tovább nő. A költségvetés alapján tavaly végzett számítások szerint (amelyet a Költségvetési Felelősségi Intézet készített) 2018-ban gyerekenként 200 000 forint „áll szemben” 58 000 forinttal – ennyi juthat egy diákra a KK által fenntartott iskolákban. A pontos szám azonban nehezen kiszámolható, mivel az állami iskolákban a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ 2013-as létrehozása óta nincs normatív (vagyis „gyerekenkénti”) támogatás, szemben az egyháziakkal.
Isten, de legalábbis az egyház oltalmába
Mindemellett tavaly év végén 41,6 milliárd forintos plusztámogatást kaptak az egyházi fenntartású iskolák. A szakértők szerint ugyanakkor nem az az összeg sok, amit az egyháziak kapnak, hanem az kevés, amit mindenki más. A felekezeti intézmények éppen annyi támogatásból gazdálkodhatnak, amennyiből még lehet színvonalas iskolát működtetni, ha a KK-s fenntartásúak is ennyit kapnának, az plusz 40-50 milliárd forintjába kerülne az államnak.
Az előnyöket figyelembe véve nem véletlen, hogy az utóbbi években meredeken nőtt az egyházi fenntartású iskolák száma, az Oktatási Hivatal adatai alapján 2010-ben 572 helyen működtettek iskolát az egyházak, ez a szám a 2016/17-es tanévben 1308-ra emelkedett. Ennek ellenére a szülők nagy része nem lelkesedik az egyházi iskolák iránt – ezeknek az intézményeknek az „előnyben részesítését” több mint 80 százalék elutasítja. Szinte csak azok a szülők tartanák fenn ezt a rendszert, akiknek a gyerekei felekezeti iskolába járnak, vagyis élvezik az ezzel járó előnyöket.
A szülők többségét a gyerekük középiskolai továbbtanulása is aggasztja – közel 63 százalékuk elégedetlen a lehetőségekkel, ugyanakkor ebben a kérdésben magas a bizonytalanok száma, vélhetően azért, mert sokan még évekig nem érintettek ebben a kérdésben. De bizonytalanságot okozhat az is, hogy a kormány egyre korlátozná a gimnáziumi férőhelyeket, és a lebutított szakképzés felé terelné a gyerekeket. Hasonlóan nagy mértékben aggasztják a szülőket a felsőfokú továbbtanulási lehetőségek – az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkenése miatt sokan bizonytalanok abban, hogy a felsőfokú képzés elérhető-e.
Minden rossz
A szülői vélemények több ponton is egybevágnak a szakértők által régóta hangoztatott kritikákkal, így van ez például a tankönyvek esetében is: 69 százalékuk ellenzi a kormány által bevezetett rendszert, amelyben a gyerekek ugyan ingyen kapják a könyveket, de nem jegyzetelhetnek bele. Emellett az állam által fejlesztett új generációs tankönyvek színvonalát sem tartják jónak – 80 százalék elégedetlen a kiadványokkal. „A tankönyvek használhatatlanok, tele tárgyi tévedésekkel, hibákkal, propagandával” – szól az egyik vélemény.
A felmérésben a szülőknek lehetőségük volt hosszabban, írásban is kifejteni a véleményüket az oktatás problémáiról. Ezek összesítése után kiderült, hogy a legnagyobb gondnak a túlterheltséget és az ehhez kapcsolódó fáradtságot tartják, ezt csaknem minden második válaszoló megemlítette. Emellett sokan említették a túl sok felesleges lexikális tananyagot, a készségfejlesztés, és az önálló gondolkodásra nevelés hiányát. Az is árulkodó, hogy min javítanának, ha ők dönthetnének: első helyen a tananyag és a tanítási módszerek átfogó korszerűsítését és a terhelés csökkentését említették. De a javaslatok között feltűnik a csapatmunka és kreativitás erősebb támogatása, az ideológiától mentes és gyakorlatias tananyag erősítése is az iskolákban. Az oktatási rendszert összességében pedig az autonómia helyreállításával, a pedagógusok képzésének és továbbképzésének támogatásával „javítanák meg”.
