A vásárlók paradicsoma

Kínában minden eladó, a nyitvatartási idők rugalmasak, minden árból lehet alkudni, minden cserélhető, visszacserélhető, javítható, és mindig a vásárlónak van igaza. Az Ikea hatalmas pekingi áruházában rengetegen bolyonganak, ebéd után lefekszenek aludni a pamlagokra és az ágyakra, nem szól érte senki. Ha egy készülék meghibásodik, az ember bemegy a legközelebbi szakboltba, ott az eladó csak rápillant a termékre, és ad helyette újat. A kínaiak az üzleti életben céltudatosak, nem bíbelődnek a papírmunkával. Hogy abba a boltba megy-e, ahol vette, nem érdekes, a fontos, hogy a vásárló visszatérjen. Ha egy vendéglőben nincs szabad asztal, a pincér percek alatt szerez egyet valahonnan, hozzá székeket, és már hozza is a terítéket. Az sem számít, hogy a kívánt étel szerepel-e az étlapon, egy jó szakács majd megoldja a problémát. Néha igyekeztem próbára tenni az idegeiket, de nem sikerült.

- Krumplipürét kérnék, de krumpli nélkül – rendeltem egyszer.

- Megoldható – felelte a pincér szemrebbenés nélkül. A „nem” vagy a „nincs” nem szerepel a szolgáltatások szótárában.

Elromlott az internetünk, és miután az elektronikus levelezés volt a mi szellemi köldökzsinórunk, azonnal cselekednem kellett. Hajnali kettőkor telefonáltam a közelünkben éjjel-nappal működő „Hipp-Hopp Computer Clinic and Workshop” nevű kis üzletbe, ahonnan perceken belül robogóval megérkezett Tony, a fiatal, jókedvű szerelő, hóna alatt hordozható számítógépével, övén mobiltelefonokkal. Mari szerint ugyan fokhagymaszaga volt, ami meglehetősen általános Kínában, viszont kitűnően beszélt angolul. Követhetetlen gyorsasággal bekapcsolta a gépet, majd megállapította, hogy ki kell cserélni a hálózati tápegységet.

- És van nálad tartalék hálózati tápegység? – kérdeztem.

- Természetesen van – felelte. Elővett a táskájából egy berendezést, bekötötte, a rendszer működött.

- Eredeti vagy eredeti hamisítvány? – Kínában az ilyesmit nem árt tisztázni.

- Eredeti. Ellenőrizheti a gyári számát.

Kitöltötte a papírokat, megírta a számlát. Tíz perc alatt végeztünk.

- Tíz dollár – mondta.

- És a tápegység? – kérdeztem.

- Azzal együtt.

Erről azért eszembe jutott, hogy amikor tíz évvel korábban Londonban számítógépet vásároltunk, feltételként szabták, hogy az alkalmazottjuk dugja a konnektort a falba, amiért üzembehelyezési díjként 50 fontot kért. Tony nem fogadott el borravalót, nem is tudta, mi az, és miután törzsvevők lettünk, havonta telefonált, hogy minden rendben van-e.

Miután gyakran jártunk a környékbeli „eredeti olasz” pizzériába, egyszer megkérdeztem a vezetőt, olasz szakácsuk van-e.

- Természetesen – hazudta a pincér gondolkodás nélkül. Egy téli estén házhozszállítást rendeltünk tőlük, és miután tréfás kedvemben voltam, hozzátettem, hogy csapolt sört kérnénk hozzá. Ők nem voltak tréfás kedvükben. Tíz perc múlva egy triciklin érkezett a futár, két pizzával és két korsó csapolt sörrel.

- A korsókat majd holnap visszaviszem – mondtam, azért nem kis meglepetéssel.

- Felesleges – legyintett a futár. – Ajándék.

2018.03.26 08:08

Szerintem

Ledolgozott meló Azt állította Orbán Viktor a sajtótájékoztatóján, hogy a maga részéről elég sokat dolgozott, és „amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban, vagy a hónap végén ki kell fizetni.” A kérdés csupán az, hogy valóban sokat dolgozott-e, már a szó klasszikus, polgári értelmében, noha tudjuk, hogy anyagi ügyekben igen szerencsés volt: a Történelem főutcáján című könyvéért például 18 milliós honoráriumot kapott 2003-ban. A mindenki számára hozzáférhető életrajza szerint, ha a miniszterelnöki funkciót nem számítjuk, akkor mindössze két olyan munkahelyen fordult meg, ahol fizetést és nem tiszteletdíjat kaphatott. 1987 novembere és 1988 márciusa között (ez öt hónap) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében gyakornokoskodott. Majd 1988 áprilisa és 1989 szeptembere között a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európai Kutatócsoport munkatársa. Mindenki eldöntheti, hogy e két munkahelyen mennyi eshetősége volt annak, hogy munkabérét ne vagy késve fizessék ki. Dr. Jókai Oszkár Utánuk a vízözön Nyugati szomszédunknál a kritikus hóhelyzet több emberéletet is követelt. A néhol három-négy méteres hófalak ráadásul rövidesen olvadni kezdenek, és elindulnak Magyarország felé, ahol vélhetően újra kritikus helyzetet idéznek elő. (Mi lesz vajon az óbudai gáttal?) Persze a természet erre a helyzetre is régen megadta a választ: építs alacsony fekvésű, rossz adottságokkal rendelkező vidékeken megfelelő tározókat, melyek képesek a nagy víztömeg egy részének befogadására, alkalmat adva a mezőgazdaságnak a zöldségtermesztésre és egyéb magas vízigényű növények nevelésére. Ez egyben a vidék megtartóképességét is növelné. Ezenfelül a víztározók idegenforgalmilag is hasznosíthatók lennének, kiegészítve fás-ligetes területekkel. Mindehhez az anyagi lehetőségek is adottak, csak hát a stadionok és a rengeteg presztízsberuházás... Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk a jövőt, mivé lesz mindez, ha eltékozoljuk a lehetőségeket. De jó is lenne, ha valaki megnyomná az újratervezés-gombot! Lantos Péter Szupercentrum Január 11-én pénteken könyök- és kartörés miatt kontroll vizsgálaton voltam a szupercentrumkórházban. A röntgen, az orvosi vizsgálat kifogástalanul, rendben megtörtént, de írásbeli leletet, vizsgálati eredményt nem tudtak adni, mert lefagytak a számítógépek. Választhattunk: megvárjuk a javítást, vagy visszajövünk a leletért. Hazajöttünk, 80 évesen a kisebbik rosszt választottuk. A vidékiek mind maradtak: újabb buszt, vonatot, benzint nem akartak fizetni. Még egy ócska pad sem lévén, néhányan már a falat támasztották. Erdődi Zsuzsanna 
2019.01.21 16:00
Frissítve: 2019.01.21 16:00

Töretlen fejlődés

Bumfordian bájos fejlődési vonulatát tapasztalhatjuk a NER kormánya számára szokatlanná és – vélhetőleg – idegesítővé, sőt nyugtalanítóvá váló sorozatos tüntetések narrációjának. Míg az átkosban az ilyesmi még nagyjából úgy hangzott, hogy „hosszú hajú huligánok” voltak a minden lében kanalak, a NER jelenlegi csúcsminisztere legutóbb ekképp fogalmazott: „szűk kisebbség agresszív fellépése” és „Soros kitartottak” műve az egész.
De szerencsére a narráció evolúciója itt még nem rekedt meg. Kitűnő jellemzést adott a tüntetőkről a jelenlegi Paks-miniszter is, mondván: „Ami az elmúlt napok tüntetés- és felfordulás sorozatát illeti, azt mondhatom, hogy én nem munkásokat látok a Parlament előtt, vagy az utcákon, hanem fiatalokat, akik szerintem egy napot se dolgoztak eddig”. Amit egy ilyen jeles szakférfiú nyilván már a képernyőkről leolvasva is biztonságosan megállapítani képes.
A függetlennek mondott Volner János mindezt az állatvilágban is pozicionálta: „piócaként kapaszkodtak rá a munkavállalók teljesen jogos érdekvédelmi harcára: az egyesült ballib csürhe a Kossuth téren rombolt”; aztán lett ebből még magyar- és keresztényellenes patkánylázadás is. Egyszóval a magyar nyelv minden szépsége és ereje megcsillan ezekben a fennkölt nyilatkozatokban.
Ezen a ponton azonban már beszállt a narráció evolúciójába a Demokrata c. papíripari termék mozgalmas mozgalmi múltú főszerkesztője is, aki a tüntetőket illetően ezt találta kinyilatkoztatni: „elnézést, de azt kell mondjam, ettől a csürhétől ...” Ami most ily módon kiszakasztatott magasztos szövegének környezetéből, de a felelősen gondolkodó NER hírolvasók bízvást megfejtik az értelmét így is (már ha tudnak különbséget tenni konda és csürhe között).
A fejlődés itt sem állott meg. A Párt 5. tagkönyvese mindezt meg is koronázta emígy: „Azt hiszem, kezd elég lenni ezekből. Az őrjöngő, felakasztással fenyegető, törő-zúzó szar lumpenprolikból, meg az ennek örvendező médiagecikből, Soros-csicskákból, mama kedvenceiből, fröccsöntött forradalmárokból. Készüljetek!”
No, ez már világos beszéd, ezzel kellett volna kezdeni, és nem össze-vissza finomkodni a magyar nyelv ékességeivel. Itt az idő, nincs mese, tessenek készülni!
Szerencsére azonban a másik oldalon is mutatkoznak jelei a fejlődésnek. Ezen jelek némelyike már megjelent, mások még váratnak magukra. Például olyanok, hogy akik eddig kértek engedélyt felvonulásra, egyszer csak majd nem kérnek. Hanem felvonulnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nem kérnek engedélyt félpályás útlezárásra sem, hanem lezárnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nemcsak félpályás, hanem egész pályás lesz a lezárás. Azután majd egyszer csak egy egész műszak (pl. éjszakás) nem megy be a munkahelyére, és nem veszi fel a munkát. Amivel egy folyamatos üzemben működő gyár termelése azonnal leáll. Aztán egyszer csak pajkos autóvezetők körbe-körbe kergetőzgetnek a körforgalmakban, amivel pillanatok alatt megállítják a forgalmat. És még csak nem is szabálytalanok!
A fejlődés – mint látható – megállíthatatlan, a jövő meg beláthatatlan.
De azt már nem evolúciónak fogják hívni, hanem revolúciónak.
2019.01.21 09:32
Frissítve: 2019.01.21 09:35