Spiró György;Katona József Színház;Széljegy;Simon McBurney;

2018-03-27 07:45:00

Áldozattá válva

Spiró György új darabja, a Széljegy a Katona József Színházban, a Kamrában a bizalomról szól, illetve annak a kegyetlen, gátlástalan kijátszásáról. Simon McBurney a mai Színházi Világnapra írt üzenetében zsarnoki, közönyös világrendről beszél.

Spiró György a Széljegyet a színház felkérésére írta, valós történet alapján. Amint a színlapon is szerepel a tőle vett idézetben, két hónap alatt készült el vele. A műből született előadás másfél óra alatt lezajlik Zsámbéki Gábor színrevitelében. Khell Csörsz minimalista díszletét körbe ülik a nézők. Zsámbéki szereti ezt a formát, régebben az emlékezetes Hamletben, ugyancsak a Kamrában szintén így ültette le a közönséget. Közel vagyunk és úgy érezhetjük, hogy benne vagyunk a cselekményben és akár velünk is megtörténhetne, amit a színpadon látunk. És valóban így van, és valamilyen szinten sajnos meg is történik. A történet főszereplői egykori gimnáziumi osztálytársak, korábbi barátnők. Véletlenül találkoznak évtizedekkel később. Az egyik nő befutott, jómódú ügyvéd, a másik műszaki fordításból élő értelmiségi. Kiderül, hogy az ügyvéd ingatlanokkal is foglalkozik. Az ingatlaneladás és -vétel bizalmi kérdés, ezért a barátnő megörül a lehetőségnek és elkezdi belelovalni magát egy ház megvásárlásába. A kálvária elkezdődik.

Belép a képbe egy igazi ingatlanos is, aki aztán jól megkavarja az eseményeket. Hamar kikényszerít az ügyvédnő segítségével a vásárolni akaróból egy komoly összegű foglalót. Irreális feltéteket szab, de az édesanyja segítségével a nő megszerzi a pénzt. Amit aztán sohasem kap vissza. Spiró darabja bár talán a kelleténél egy kicsit szűkösebb, vázlatosabb, ami a viszonyok és a motivációk kibontását érinti, mégis pontos látlelet a mai morális állapotokról. Ma már ugyanis semmi sem szent, mindent lehet. És kialakulnak a különböző szerepek, ahogy az ügyvédnő fogalmaz a darab végén: a csaló legyen, csaló, az áldozat legyen áldozat. És amikor a nő megkérdezi a korábbi barátnőjét, hogy mégis ez miként fordulhatott elő, „hiszen te nem ilyen voltál,” a csalóvá lett hölgy annyit mond: „becsületes voltam, de ledolgoztam.” A kotta könyörtelen és sajnos ma már, aki sikeres és nyertes szeretne lenni, ebből játszik. A szerepek bemerevedtek. És kit a legkönnyebb átvágni, aki bízik a másikban, aki közel áll a másikhoz. Spiró ebben nem kegyelmez, nem mutat kiutat. Épp az ellenkezőjét láttatja. Ez az örvény mindenkit elnyel és vannak a folyamatnak győztesei és vesztesei. És kitörni ebből az útvesztőből nem lehet. Intim és nagyon erős a színészi jelenlét.

Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea

Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea

Rezes Judit hozza a gátlástalan karrierista, csak a jómódra koncentráló ügyvédnő félelmetes karakterét. Az elképesztő az egészben, hogy a végén még az egész mechanizmust is bevallja, sőt élvezi, ahogy megsemmisíti a másikat. Hogy aztán egy csavarral ő is egy pillanatra megtapasztalja, milyen is áldozatnak lenni. De ez nem tart sokáig. Tovább lép és egyedül folytatja azt az utat, amire rálépett. Fullajtár Andrea az áldozattá lett nő szerepében elsősorban a kiszolgáltatottságot ábrázolja mesterien, illetve azt, hogy egy bizalmi helyzetből, miként válhatunk megalázottá, kisemmizetté. A másik két szerepet két vendég játssza. Bányai Kelemen Barna, aki Erdélyből érkezett, az elmúlt években a szombathelyi társulatban volt vezető színész, de most elszerződik, az ingatlanost formálja meg. Megmutatja, hogy aki nem tanult, annak más eszközöket kell latba vetni az érvényesüléshez és ezek sokszor jóval hatékonyabbak a nyelvtudásnál, vagy a képzettségnél. Csak pofa kell hozzá, de ha az van, akkor mindenre futja. A mama szerepében Takács Kati érzékenyen jeleníti meg a mindenáron segíteni igyekvő anyát, aki a segíteni akarásában teljesen elveszti az éleslátását.

A Széljegy arra világít rá, hogy azt a legnehezebb elviselni, amikor azt hisszük, bízhatunk valakiben és kiderül, hogy mégsem. Egy világ omlik össze az emberben és az összetört mozaikokat már sohasem lehet összerakni. Még elkeseredett átkokkal sem. A bélyeg pedig a vesztesen marad rajta örökre, nem a csalón.

A jövő következmények nélküli
2018-ban ünnepli a Nemzetközi Színházi Intézet fennállása 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból – az eddigi szokásoktól eltérően – öt földrész öt alkotóját kérték fel az idei Színházi Világnapi üzenet megfogalmazására. Az európai üzenetet Simon McBurney írta, aki színész, író, rendező 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théâtre de complicitét. A társulat 1994-ben a Krokodil utca című produkciójával vendégszerepelt Budapesten.
Részlet az üzenetből
"De miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Az ember soha a történelem során nem kelt útra ekkora tömegben; sokan menekülnek: gyalog, vagy ha kell úszva. Vándorolnak, költözködnek földgolyó-szerte. És ez még csak a kezdet. Látjuk, mi erre az automatikus válasz: határzárak, falak, kizárás, elkülönítés. Zsarnoki világrendben élünk, ahol a közöny a hivatalos valuta és ahol a reménység csempészett zugáru. Ehhez a zsarnoksághoz pedig hozzátartozik nemcsak a tér, de az idő fölötti ellenőrzés is. Olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít. Ez nincs a birtokomban. Azt meg fogom venni. Most, hogy az már az enyém, meg kell szereznem a következő… valamit. A múlt mélysége eltörölve. A jövő következmények nélküli. Sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni. Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék."
Fordította: Upor László