Spiró György a Széljegyet a színház felkérésére írta, valós történet alapján. Amint a színlapon is szerepel a tőle vett idézetben, két hónap alatt készült el vele. A műből született előadás másfél óra alatt lezajlik Zsámbéki Gábor színrevitelében. Khell Csörsz minimalista díszletét körbe ülik a nézők. Zsámbéki szereti ezt a formát, régebben az emlékezetes Hamletben, ugyancsak a Kamrában szintén így ültette le a közönséget. Közel vagyunk és úgy érezhetjük, hogy benne vagyunk a cselekményben és akár velünk is megtörténhetne, amit a színpadon látunk. És valóban így van, és valamilyen szinten sajnos meg is történik. A történet főszereplői egykori gimnáziumi osztálytársak, korábbi barátnők. Véletlenül találkoznak évtizedekkel később. Az egyik nő befutott, jómódú ügyvéd, a másik műszaki fordításból élő értelmiségi. Kiderül, hogy az ügyvéd ingatlanokkal is foglalkozik. Az ingatlaneladás és -vétel bizalmi kérdés, ezért a barátnő megörül a lehetőségnek és elkezdi belelovalni magát egy ház megvásárlásába. A kálvária elkezdődik.
Belép a képbe egy igazi ingatlanos is, aki aztán jól megkavarja az eseményeket. Hamar kikényszerít az ügyvédnő segítségével a vásárolni akaróból egy komoly összegű foglalót. Irreális feltéteket szab, de az édesanyja segítségével a nő megszerzi a pénzt. Amit aztán sohasem kap vissza. Spiró darabja bár talán a kelleténél egy kicsit szűkösebb, vázlatosabb, ami a viszonyok és a motivációk kibontását érinti, mégis pontos látlelet a mai morális állapotokról. Ma már ugyanis semmi sem szent, mindent lehet. És kialakulnak a különböző szerepek, ahogy az ügyvédnő fogalmaz a darab végén: a csaló legyen, csaló, az áldozat legyen áldozat. És amikor a nő megkérdezi a korábbi barátnőjét, hogy mégis ez miként fordulhatott elő, „hiszen te nem ilyen voltál,” a csalóvá lett hölgy annyit mond: „becsületes voltam, de ledolgoztam.” A kotta könyörtelen és sajnos ma már, aki sikeres és nyertes szeretne lenni, ebből játszik. A szerepek bemerevedtek. És kit a legkönnyebb átvágni, aki bízik a másikban, aki közel áll a másikhoz. Spiró ebben nem kegyelmez, nem mutat kiutat. Épp az ellenkezőjét láttatja. Ez az örvény mindenkit elnyel és vannak a folyamatnak győztesei és vesztesei. És kitörni ebből az útvesztőből nem lehet. Intim és nagyon erős a színészi jelenlét.
Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea
Rezes Judit hozza a gátlástalan karrierista, csak a jómódra koncentráló ügyvédnő félelmetes karakterét. Az elképesztő az egészben, hogy a végén még az egész mechanizmust is bevallja, sőt élvezi, ahogy megsemmisíti a másikat. Hogy aztán egy csavarral ő is egy pillanatra megtapasztalja, milyen is áldozatnak lenni. De ez nem tart sokáig. Tovább lép és egyedül folytatja azt az utat, amire rálépett. Fullajtár Andrea az áldozattá lett nő szerepében elsősorban a kiszolgáltatottságot ábrázolja mesterien, illetve azt, hogy egy bizalmi helyzetből, miként válhatunk megalázottá, kisemmizetté. A másik két szerepet két vendég játssza. Bányai Kelemen Barna, aki Erdélyből érkezett, az elmúlt években a szombathelyi társulatban volt vezető színész, de most elszerződik, az ingatlanost formálja meg. Megmutatja, hogy aki nem tanult, annak más eszközöket kell latba vetni az érvényesüléshez és ezek sokszor jóval hatékonyabbak a nyelvtudásnál, vagy a képzettségnél. Csak pofa kell hozzá, de ha az van, akkor mindenre futja. A mama szerepében Takács Kati érzékenyen jeleníti meg a mindenáron segíteni igyekvő anyát, aki a segíteni akarásában teljesen elveszti az éleslátását.
A Széljegy arra világít rá, hogy azt a legnehezebb elviselni, amikor azt hisszük, bízhatunk valakiben és kiderül, hogy mégsem. Egy világ omlik össze az emberben és az összetört mozaikokat már sohasem lehet összerakni. Még elkeseredett átkokkal sem. A bélyeg pedig a vesztesen marad rajta örökre, nem a csalón.
