Előfizetés

Közönségtalálkozók a Titanic Filmfesztiválon

Publikálás dátuma
2018.04.04. 07:48
Hullák a napon Fotó: Anonymes Films/Tobina Film

Ma kezdődik a 25. Titanic Filmfesztivál. A vetítések mellett a közönség nyolc film alkotóival is találkozhat személyesen: a Hullák a napon belga alkotói, Hélène Cattet és Bruno Forzani is elkísérik bizarr thrillerüket a fesztiválra. Az április 7-i, 20:45-ös vetítés előtt az Urániában Santos Palace című rövidfilmjük is látható, utána pedig közönségtalálkozó.

Az a bizonyos többlet

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.04.04. 07:47
Fotó: Felvégi Andrea/Budapesti Tavaszi Fesztivál

Daniil Trifonovot rendre Martha Argerich 2011-es Financial Times-interjújának részletével szokás reklámozni: „mindent tud és még valami többet is. Amit a kezével művel, a technikája, hihetetlen. És a billentése: a gyengéd és démoni elemeket egyaránt meg tudja jeleníteni. Soha nem hallottam ehhez hasonlót” – mondta a művésznő. Trifonov „csak” harmadik lett a Chopin versenyen 2010-ben, tizenkilenc évesen, de a Tel Avivi Rubinstein-versenyt és a moszkvai Csajkovszkij-versenyt egy év múlva már megnyerte. És mára tán az ifjú zongorista nemzedék legünnepeltebbje az orosz művész, aki 2017-ben Karajan-díjat, idén pedig Grammy-díjat kapott.

A világot ma már rengeteg kollégája járja, sokan honfitársai közül, szinte mind kiválók. Technikájuk kikezdhetetlen, állóképességük csodálatra méltó. Nehéz közöttük az átlagosnál jóval nagyobb figyelmet kivívni. Trifonov járt már nálunk öt éve, de nyilván nem csak az akkor játszott Csajkovszkij b-moll zongoraversenyre emlékezve várták most ennyien. Egy kicsit, ha úgy tetszik, előítéletek birtokában kellett figyelnünk, mit hallunk: ha ott van az a bizonyos többlet, meghalljuk-e élőben, a koncerten ott és akkor a csodát.

A műsor a tavaly ősszel megjelent Evocations című lemezre épült, amelyen Chopin-műve és azok ihlette darabok, köztük Mompou 1938-ból származó variációsorozata hallhatók. Ebben már dzsesszes harmóniák is színezik az A-dúr prelűd dallamát, de lényegében a klasszikus variációsorozatról van szó, természetesen virtuóz elemekkel. Hasonló Rachmaninovéhoz, amely ugyan a lemezen nem szerepel, és amely a c-moll prelűdöt veszi alapul. Ebben a virtuozitás szinte már önálló formaalkotó elem. A két nagy variáció között hallottuk a kis darabokat, majd szünet után – az előzetesen kiadott programmal ellentétben – nem a Chopin-szonáta, hanem a Prokofjevé következett. Ez az úgynevezett három „háborús” szonáta utolsó darabja, orosz zongoristáknak kötelező játszanivaló, az 1944-ben keletkezett művet Gilelsz mutatta be, még abban az évben. Bizonyos, Trifonov illik a nagy elődök sorába, hangképzése mintaszerű: lekerekített, önmagukban egészként megszólaló hangjai, pianissimói gyönyörűek. Iszonyúan virtuóz is tud lenni, és ha kell, hangos is. Nem átall felemelkedni a székéből, hogy erősebben csapjon le a billentyűkre. Látunk zongoristákat, akik képesek takarékosabb mozdulatokkal, elegánsabban játszani, de ez is Trifonov: a fizetség nem lényeg, fontosabb számára, hogy megmutassa, a zongora milyen gazdag hangzásokra képes, a hogyan lehet általuk a művek mélyére hatolni, érzékeltetni a formát. A zene szerves részeként mutatja az érzéki oldalt – ott az a bizonyos többlet.

Tar Sándor hiánycikk

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2018.04.04. 07:45
Fotó: Népszava
Ismét megjelent Tar Sándornak az NDK-ban dolgozó magyarokról írt Tájékoztató című műve. Két másik szövege pedig egy zsebkönyvtár-sorozatba került be.

Több tízezer magyar fiatal dolgozott a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) a hatvanas évek második felétől a nyolcvanas évek közepéig. A hivatalos ideológia szerint a 18-26 éves fiatalok erősítették a proletár nemzetköziséget, szakmát és nyelvet tanultak. A valóság azonban nem fedte a szocialista elképzeléseket. Tar Sándor ezt személyesen is megtapasztalta: 1967-70 között Drezdában betanított munkásként, majd 1975-76 között otthonnevelőként dolgozott. Ezen élményeiből írta meg Tájékoztató című szociográfiai munkáját, amellyel a Mozgó Világ 1976-os szociográfiai pályázatán megemelt első díjat kapott. A szöveg azonban nem jelenhetett meg. Kiderül ugyanis belőle, hogy az agresszió, az alkoholizmus, a nemi erőszak és a depresszió gyakori volt a munkások körében, a lakóotthonokban pedig vállalhatalan körülmények között éltek.

A Tájékoztató a Kenedi János szerkesztette szamizdat Profilban jelent meg, majd az 1989-es Miért jó a póknak? című elbeszéléskötetben. Tavaly pedig a debreceni Déri Múzeum Lakner Lajos szerkesztésében adott ki Tájékoztató címmel egy kötetet, amelyben Tar műve mellett találhatóak fotók, dokumentumok és tanulmányok is, amelyek társadalomtörténeti fogódzókat is adnak a szöveghez.

Miért épp a Tájékoztatóra esett a szerkesztő választása? - Ez volt az a munka, amellyel Tar belépett az irodalom területére. Életművének alapmotívumai, szerkezeti sajátosságai már itt megjelennek. Másrészt hagyatékából ezt a szöveget lehetett kiegészíteni dokumentumokkal, naplójegyzetekkel és fotókkal. Nem csak a szöveg újraközléséről van szó - mondta lapunknak Lakner Lajos irodalomtörténész, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese. Hozzátette: azért érdemes újra elővenni ezt a szöveget, mert sokféle olvasatot tesz lehetővé. - Van, aki számára szociográfia, kép egy letűnt, de velünk élő korról. Olvasható az emberi kapcsolatok érzékeny lenyomataként is. A műben előforduló szereplők, bár ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mégsem párbeszédet folytatnak, hanem monológokat mondanak. Mintha mindenki be lenne zárva magába. Közelíthetünk Tar élete felől is, amennyiben a naplókkal párhuzamba állítva a szerző rossz közérzetéről, helykereséséről ad hírt -közölte.

A társadalom szélén élőkről író Tar Sándor írói pozíciója nehezen meghatározható. Párttag volt, de az ellenzék támogatta. Nem tartozott irodalmi csoporthoz, értelmiségi körben idegenül mozgott. Elszigetelődése az ügynökügynek is köszönhető: Tarról 1999-ben derült ki, hogy besúgó volt. - Az ügynökügy bonyolult. Egyrészt Tar nem élt azzal a lehetőséggel, amit barátai kínáltak számára, amikor nyilvános feldolgozásra biztatták. (Az áruló című filmregény pár részt élt meg a Litera.hu-n - A szerk.) Másrészt Tar áldozatnak érezte magát, s ez a szerep erősödött föl e kérdésről szóló írásaiban és megszólalásaiban. Ugyanakkor tényleg áldozat volt. Megzsarolták homoszexualitással, majd megfenyegették (testvére tisztázatlan körülmények között halt meg, amit üzenetként is értelmezhetett) - mondta Lakner.

Nem a Tájékoztató az egyetlen nemrég megjelent Tar-szöveg. Az újraindult Magvető Zsebkönyvtár sorozatban először A mi utcánk, majd a Szürke galamb is helyet kapott. Dávid Annát, a kiadó vezetőjét kérdeztük arról, miért került két Tar-kötet is a sorozatba. - A legfontosabb indokunk az volt, hogy a szerkesztőség nagyon szereti Tar műveit. Miután néhány évig nem voltak kaphatóak, most újra nagy siker lett A mi utcánk - mondta és hozzátette: - A Magvető Zsebkönyvtárban olyan köteteket jelentetünk meg, amelyek a szerkesztőség számára fontosak, és szeretnénk, ha a következő generációk is felfedeznék maguknak - mondta és hozzátette: azt nem lehet eldönteni, hogy Tar művészete jött-e újra divatba, vagy a hirtelen érdeklődés annak köszönhető, hogy sokáig nem voltak piacon a könyvei. A Szürke galamb pedig azért jött ki ennyire gyorsan A mi utcánk után, mert kiderült: Tar "hiánycikk".

Névjegy
Tar Sándor (Hajdúsámson, 1941. – Debrecen, 2005.) József Attila-díjas író, szociográfus. A debreceni gépipari technikumban érettségizett, 1992-ig az orvosi műszergyárban dolgozott. Művei franciául, finnül és németül is megjelentek. 1999-ben kiderült, hogy 1978-tól a III/III-as ügyosztály besúgója volt. Többek között Kenedi Jánosról jelentett, levélváltásukat - amelyet a sajtóban vita követett - az Élet és Irodalom közölte.
Fontosabb művei: A 6714-es személy, A te országod, A mi utcánk, Szürke galamb, Lassú teher, A térkép szélén, Az áruló. Filmregény.