Nick Thorpe: ma nincs menekültválság

Publikálás dátuma
2018.04.23 07:45
Fotók: Draskovics Ádám
Fotó: /
Nick Thorpe Sír az út előttem című könyve a menekültválságról szól, amelyben a szerző rendkívül érzékeny, ugyanakkor pontos korrajzot ad az elmúlt három év történéseiről.

„Minden országnak joga van tudni, ki lép a földjére és mi célból. Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek voltaképpen igaza volt abban, hogy senkinek nincs joga megmondani, kivel osszuk meg a házunkat. Amikor azonban valaki kopogtat az ajtónkon, az az udvarias, ha kinyitjuk, és megkérdezzük, ki ő, és mit szeretne.” – vélekedik Nick Thorpe, a BBC tudósítója legújabb, Sír az út előttem című könyvében, amelynek alapgondolata a Benyó Rita által moderált könyvbemutatón is elhangzott a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Amikor Magyarországon téma lett a menekültválság, a szerző látta, hogy míg a kormány igen erőteljes propagandakampányt indított, addig sok magyar ember oldaláról nagyon őszinte félelmek alakultak ki, annak kapcsán, hogy kik ezek az emberek, és miért vannak itt. Akkor azt gondolta, újságíróként, és íróként is logikus lépés lemenni a határokhoz, és megkérdezni az emberektől: kik vagytok, honnan jöttetek, miért, miért pont most, miért nem tegnap, miért nem holnap, mit akartok, meddig akartok maradni.

Míg korábbi könyvében a Duna útját követte végig, ebben a kötetben a menekültek útját járta be 2015-től 2018 elejéig. A célja az volt, hogy minél több emberrel megismerkedjen, és kérdéseket tegyen fel nekik.

„Szerintem ma nincs menekültválság. Aki ezt állítja, az politikai játszmát folytat. Volt menekültválság persze, amikor naponta több ezer ember érkezett át a határon” – hangsúlyozta az író, majd hozzátette: „én mindig mindenkire emberként próbáltam tekinteni, és nagyon sok ember volt, akinek vizet vagy ennivalót adtam. Úgy érzem, nagy szerencse, ha az ember olyan országba születik, ahol elég ennivaló, innivaló van.” Elmondta, a könyvben nem politizálni akart, és sajnálja, hogy a kormány politikai kérdést csinált belőle. Úgy látja, ez egy túlpolitizált téma. „Arról van szó, hogy 2011 óta, amikor véget ért az arab tavasz, nagyon sokan menekültek el a Közel-Keletről. A 23 milliós szír populációból félmillióan már meghaltak, 11 millió már nem tud a saját otthonában élni, 6 millióan Szíriában rekedtek, 5 millió Törökországban, Jordániában, vagy Libanonban van, és ebből 1 millió jött Európába. Minden harmadik menekült, aki Európába jött, szír” – részletezte az eseményeket. „Nekik ez sorsdöntő kérdés, sokkal nagyobb, mint egy választás, vagy mint egy politikai téma.”

„Talán a legfélelmetesebb az volt, amikor Schmidt Mária kiabált velem fél órán át”

„Talán a legfélelmetesebb az volt, amikor Schmidt Mária kiabált velem fél órán át”

Több száz menekülttel beszélgetett az elmúlt három év során, később több emberhez is visszatért. Példaként egy 20 év körüli kongói fiút említett, akivel Ásotthalomnál ismerkedett meg, majd másfél évvel később Párizsban találkoztak, amikor a fiú ott menekültstátuszt kapott. Mikor arról kérdezte, most mit fog csinálni, a fiú azt mondta írni és olvasni szeretne megtanulni… Számos olyan története is van, amely azt mutatja, nem a BBC tudósítójaként, hanem magánemberként közeledett az emberekhez, s akár az út szélén is leült dinnyézni afgán fiatalokkal, ha úgy adódott.

Úgy látja, a fő tévhit az emberek között, hogy azt gondolják, a menekült kevesebbet ér, mint a helyi polgár. Az egyik ember lenézi a másikat, s ez ugyanúgy igaz, ha egy magyarról van szó, aki Angliában vagy Ausztriában dolgozik, mint ha egy afgán, afrikai, iraki vagy szír menekült jön Magyarországra, vagy más országba. - Végül is, én is migránsként jöttem ide 1986-ban, azóta itt élek, és mindig azt tapasztalom, hogy tele van ez az ország vendégszeretettel. Nagyon jó volt számomra itt az utolsó harminckét év, és remélem a következő harminckettő is az lesz – tette hozzá nevetve. Elmondta, eszébe jutott ugyan az utóbbi három évben, hogy elmenjen, de reméli itt tud maradni. - Ez nagyon nehéz három év volt, mert nagyon szeretem ezt az országot, és úgy érzem, most nagyon rossz a hangulat.

Az író elmondta, nem igazán volt számára félelmetes a helyzet, még lent a határon sem. Éjszakákat, hajnalokat töltött menekültekkel. „Talán a legfélelmetesebb az volt, amikor Schmidt Mária kiabált velem fél órán át” – mesélte nevetve. Más véleményen voltak ugyanis a menekülteket illetően. Kiemelte egyúttal azt is, hogy a rendőrséggel nagyon jó tapasztalatai voltak. Még nem volt kész a kerítés a határon, amikor beszélgetni kezdett egy rendőrrel minderről, ő pedig azt mondta, ez pont olyan, mint a Monthy Python Hülye járások minisztériuma című epizódja.

Az író úgy véli, a politika nagyon ügyesen használta a témát. S a kérdésre, miért csak kormányoldalon, azt felelte, nehéz lett volna egy ellenzéki pártnak a választás előtt egy-vagy két évvel, amikor olyan domináló volt a kormány oldaláról ez a narráció. Szerinte ez egy nagyon polarizált ország. A vita a menekültkérdésről még el sem kezdődött igazán. Az író szerint ez abból is ered, hogy nagyon összetett történelme van Magyarországnak, és nem lehet megérteni a magyar hozzáállást, ha az ember nem érti, hogy ebben a térségben milyen sokszor vonultak fel külföldi katonák. - Ebben a helyzetben nagyon könnyű volt a hatalomnak az ördögöt a falra festeni. De ez nem azt jelenti, hogy a magyarokra jellemzőbb lenne az idegengyűlölet, mint az angolokra, vagy hogy nincs óriási szívük. Szerintem teljesen nyitottak, csak félnek az ismeretlentől – mondta. Úgy látja, nagyon sokan belefáradtak a menekülttémába. S ezt érzi magáról is. Szeretne kicsit a madarakról, fákról és a magyarokról írni.

2018.04.23 07:45

Minden zenévé válik - Eötvös Péter 75

Publikálás dátuma
2018.12.17 11:00
OPERÁI: Három novér, Angyalok Amerikában, Szerelemrol és más démonokról, A balkon, Lady Sarashina, Az ördög tragédiája, Paradise
Fotó: / KÁLLAI MÁRTON
Eötvös Péter hetvenöt éves. A zeneszerző, karmester, mentor a nemzetközi kortárs muzsika meghatározó alakja.
Mikor határozta el, hogy zeneszerző lesz? 4-5 éves koromban, amikor le tudtam kottázni azt, amit kigondoltam, és le is tudtam játszani a zongorán. Zeneszerzőként végzett Budapesten, mégis karmesternek tanulni ment Kölnbe. Mi vonzza a karmesterségben?    Amit a szerző elgondol, azt a karmester realizálja és fordítva is, a karmesteri tapasztalattal jobban tudok zenekarra komponálni. Mennyire ismerhette az ötvenes-hatvanas években egy a zene iránt komolyan érdeklődő magyar ember, vagy akár egy zeneakadémista zeneszerző-növendék a világban zajló folyamatokat? A nyugati zene elöl hivatalosan el voltunk zárva, de ami tiltva van, az iránt sokkal nagyobb az érdeklődés. Létezett a '60-as években egy avantgárd művészeti kör Budapesten, amelyben képzőművészek, építészek, irodalmárok és zenészek vettek részt. Ezek privát kapcsolatok révén be tudták szerezni a legfrissebb nyugati kulturális információkat. Milyen irányban tágult a horizontja, amikor kikerült nyugatra?  Leginkább esztétikailag. A pesti akadémiai szellem a tradícióra épített, a nyugati iskolák jövőorientáltak voltak. Sokszor említettem már, hogy itthon egy virágból csak annyit láttunk meg, ami a föld felett volt. Kölnben, Stockhausen mellett előbb a virág gyökerét tanulmányoztuk és abból következtettük, hogy miért olyan a föld feletti része. Szóval a teljességet.  Korán Stockhausen együttesének tagja lett, majd a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója volt. Hogyan hatottak ezek a zeneszerzők Önre?  Stockhausen minden művében közreműködtem karmesterként, vagy zenészként. A párizsi együttessel pedig a 13 év alatt több száz új művet mutattam be. Minden zenei tapasztalatomat ettől a két mentoromtól kaptam. Stockhausentől a zeneszerzés, Bouleztől pedig a vezénylés technikáját sajátítottam el. Mindkettővel egész a halálukig munkakapcsolatban maradtam.  Teljes estés operát viszonylag későn, 1998-ban komponált először. Miért várt ilyen sokáig? 1973-ban és 1975-ben már írtam két kamaraoperát, de a karmesteri feladatok teljesen kitöltötték minden időmet. A 80-as években kaptam Kent Naganótól felkérést egy operára és erre hosszú ideig készültem, úgy, hogy például két szezonban vezényeltem Lyonban a Don Giovannit és közben tanulmányoztam annak a dramaturgiáját a saját operámhoz. Mi volt az inspiráló erő?  Egész életemben a színpad inspirált. A fiatalkori budapesti színházi és filmzenék tapasztalatából szereztem bátorságot, hogy újból színpadra állítsam a zenémet. Szükséges-e speciális zenei nyelv kialakítása az operához? Az operák zenei nyelve lényegesen más, mint a szimfonikus zene. Minden történet más hangzásvilágot igényel. Ehhez hozzájönnek a különböző nyelven komponált operák, mivel az opera alapvetően nemzetközi műfaj. A különböző nyelvek ritmusa, hangsúlyozása, logikája, kultúrája mind más és más zenei megoldást igényel. A Három nővér az egyik leggyakrabban játszott kortárs opera, számított ekkora sikerre? Nem, de a siker rögtön a bemutatón jelentkezett. Létezik-e valamilyen könnyen felismerhető Eötvös-stílus, van-e valamilyen kompozíciós vezérelve? A zeném mindig dialógusban van a hallgatóval és a nézővel. Én elmesélem a zenét. Ez a fiatalkori színházi tapasztalataimból ered, annak a folytatása. Egyszer azt nyilatkozta: „A nyelvezetem ugyanaz, hozzám kötődik. A stílus más, az a tárgyhoz". Milyen ez a nyelvezet?  Sajátos hangzásvilágom van, amit leginkább az írók nyelvi világához hasonlíthatok, akik bár különböző témákról írnak, de a nyelvezetüket rögtön felismerjük. Mi az az erő, ami komponálásra készteti?  Bennem mindig zeng valami, csak alkalom kell, hogy más is hallja. Olyan ez mint amikor a növények a napfény hatására kibontakoznak.    A Goethe-érmet augusztusban kapta meg, az indoklásban az szerepelt: „Eötvös Péter magyar zeneszerző és karmester saját szerzeményeivel és kortársai műveinek interpretációival a hidegháború idején és a berlini fal leomlása után is a közös európai zenekultúra élharcosa volt, és ma is ennek a kultúrának a meghatározó alakja". Ma már tudjuk, a CIA a negyvenes évektől kezdve komoly pénzt, munkát, fektetett a kortárs, avantgard művészek, művészetek támogatásába, gyakorlatilag fegyvernek tekintette őket a kommunizmus elleni harcban. Lehetett a CIA jelenlétből valamit érezni?  Érdekes, ezt most hallom először, de el tudom képzelni, hogy ez így volt.  Visszatekintve nem hiszem, hogy bármit másként csináltam volna, ha ezt tudom.  Milyen céllal hozta létre az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt? Fő célom a fiatal zeneszerző és karmester generáció közötti kapcsolat megerősítése, hogy együtt dolgozzanak és ismerjék egymás feladatkörét. Ezen felül pedig, hogy tovább adjam azt a hatalmas tudást, amelyet én kaptam az ötven éves pályám során.  Alapítványként, támogatásokból működik. Kis létszámú csoportokat fogadunk, és professzorként nemzetközileg jelentős zeneszerzőket hívunk meg. Tevékenyen vett részt zeneszerzőként és előadóként egy új zenei világ kialakításában. Hogyan látja, mi az, ami az elmúlt évtizedek kísérletezéseiből életerősnek bizonyult? A "klasszikus" zenei hangzásvilág az utóbbi évtizedekben két irányban változott: az egyik a komplexitás, a másik a szimplicitás irányában alakította ki a nyelvezetét. Mindkettő nagyon színes és formailag is érdekes lett. A közönség az igényeinek megfelelően választhat. Ha végigtekint pályáján, mi volt az, amivel Eötvös Péter részt vett az új zenei világ megszületésében?  Három területen voltam egyenlő módon nagyon aktív: zeneszerzőként főként a 10 operámmal és számos koncertművemmel, amelyeket az egész világon játszanak. Karmesterként a 20.-21. század zenéjét szintén az egész világon autentikus módon, a zeneszerzőkkel való személyes kapcsolaton keresztül tudtam átadni a zenekaroknak, ugyanúgy, ahogy ez a korábbi századokban is történt. Tanárként sok száz növendékem indult el a zenei pályán és került vezető pozícióba. A zenén kívül mi foglalkoztatja még? Lényegében minden foglalkoztat, mert valahogy minden zenévé válik. A zene az egyik nyelv, amelyen az ember beszél és zenél.   

Névjegy

2019-ben az egész világon portrékoncertek formájában ünneplik Eötvös Péter 75. születésnapját. 2021-ben Berlinben lesz az új operája bemutatója. 1944.január 2-án született Székelyudvarhelyen. Tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Zeneművészeti Főiskolára. Pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, színházi és filmzenéket komponált. Több külföldi és magyar vezető szimfonikus zenekar vendégkarmestere volt. Műveit világszerte játsszák. 

2018.12.17 11:00
Frissítve: 2018.12.17 11:00

Tőkés László volt sajtófőnöke vette át a Petőfi Irodalmi Múzeumot

Publikálás dátuma
2018.12.17 10:33

Fotó: Google Street View/
Pröhle Gergelyt váltja az új ember a PIM élén.
Demeter Szilárdot, a Századvég elemzőjét, 2008-2014 között Tőkés László sajtófőnökeként dolgozó írót nevezte ki ideiglenesen a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatói posztjára- adja hírül az MTI. A Petőfi Irodalmi Múzeum végleges főigazgatói pályázata nyilvános, annak elbírálása után kerül sor a vezetői tisztség betöltésére - áll az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi)közleményében. Demeter Szilárd író, szerkesztő, 1976-ban született Székelyudvarhelyen. 1995-ben végzett a Benedek Elek Tanítóképzőben, 1999-ben Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen filozófusi diplomát szerzett. Ezt követően három évig a Korunk kulturális folyóirat filozófiai szerkesztője volt, emellett a Partiumi Keresztény Egyetem oktatójaként létrehozta és sok évig vezette az egyetemi kiadót, valamint felelő szerkesztője volt az egyetemi tudományos folyóiratnak. Több, mint tíz évig a Kellék szakfilozófiai folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett (jelenleg szerkesztőbizottsági tagja). 2008-2014 között Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő mellett dolgozott előbb mint sajtófőnök, később irodavezető. 2014-től a Századvég Alapítvány kutató-elemzője. 2017 novemberétől 2018 júliusáig alapító főszerkesztője a magyarországi regionális napilapok mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletnek, júliustól lapigazgatóként azon dolgozik, hogy a mellékletet Kárpát-medencei méretűvé szervezze. Prózaíróként az ezredfordulón debütált, a legelső írásával megnyerte a Tiszatáj novellapályázatát. Hat kötete jelent meg, legújabb regénye a Kéket kékért című (2017), amelynek 2018-ban megjelent a román nyelvű kiadása is - olvasható a közleményben.
2018.12.17 10:33
Frissítve: 2018.12.17 10:35