Nem javultak, de nem is romlottak a magyar diákok matematikai és szövegértési készségei az utóbbi években - legalábbis a 2017-es, országos kompetenciafelmérés minap ismertetett eredményei szerint. Ez meglepő lehet a nemzetközi felmérések eredményei után: a PISA-tesztekből kiolvasható adatok egyértelmű teljesítménycsökkenést mutattak, a PIRLS-felmérés eredményeinek publikálását követően pedig arról olvashattunk, hogy a magyar diákok soha nem teljesítettek olyan jól az olvasás-szövegértésben, mint 2016-ban.
Az eltérő eredményekben nagy szerepet játszanak a különböző mérési technikák és célok, ám az kérdéseket vethet fel, ha egy felmérés évek óta nem mutat számottevő változást - különösen azután, hogy a közoktatásban jelentős átalakítások történtek. Az Oktatási Hivatal (OH) elemzése szerint az elmúlt évek kompetenciaméréseiben csak enyhe ingadozásokat láthatunk, a különbségek értéke "akár pozitív, akár negatív irányban a skála értékeihez képest oly kicsi, hogy azokkal sem a fejlődésre sem a teljesítményromlásra vonatkozó következtetéseket nem lehet érvényesen alátámasztani". Ráadásul az apróbb ingadozások is csak statisztikai okokra, nem pedig a tanulók tudásában bekövetkezett változásokra vezethetők vissza.
Az OH magyarázata szerint a nemzetközi mérések ugyan fontos elemei a hazai tanulói teljesítménymérési rendszernek, ám azok célja az, hogy az oktatási rendszer egészéről átfogó képet adjanak, nemzetközi kontextusba helyezve az adatokat. A hazai mérések ezzel szemben más célokra, "részletesebb, specifikusabb elemzési lehetőségek biztosítására" szolgálnak. Az országos kompetenciamérésekből valóban képet kaphatunk például a regionális különbségekről: a tavalyi mérés eredményei is azt mutatják, hogy továbbra is jelentős területi egyenlőtlenségek jellemzik az oktatási rendszert.
A legrosszabb átlageredmények az észak-magyarországi és az észak-alföldi iskolákban születtek. A Nyugat-Dunántúl és a Közép-Magyarország régió jól teljesít, a legjobb eredményeket pedig a fővárosi iskolákban produkálták a diákok. Az OH elemzésében ezt a "különböző településtípusok eltérő gazdasági és szociális jellemzőivel" magyarázzák. A helyzet nagyjából ugyanaz, mint évekkel korábban, tehát nagy változás ebben a tekintetben sem figyelhető meg. Holott a kormány célja az iskola-központosítással, a Klebelsberg Központ létrehozásával épp az volt, hogy csökkentse az iskolák közötti különbségeket.
Arra a kérdésünkre, mi állhat annak hátterében, hogy a hazai és nemzetközi mérések eredményei között ilyen nagy különbségek találhatóak, Radó Péter válaszolt. Az oktatáspolitikai elemző szerint a hazai kompetenciaméréseknek az az elsődleges célja, hogy pedagógiai fejlesztőeszközként szolgáljanak, nem pedig az, hogy az oktatási rendszer egészét minősítsék - a feladatokat is ilyen szempontok szerint alakítják ki. - A mérés nagyon jól megmutatja, hogyan alakulnak az egyes iskolák, diákok közötti különbségek. Láthatjuk, hogy ha az összeredményekben nem is, a különböző iskolatípusoknál milyen nagy különbségek vannak - mondta. Például azok a hatodikos és nyolcadikos diákok, akik hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumokba járnak, 160-175 ponttal jobb eredményeket értek el, mint a "normál" általános iskolákba járó kortársaik.
Radó szerint a központosított rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy a különbségeket csökkentse. Szerinte a kormánynak nincs is ilyen szándéka, a Klebelsberg Központ létrehozásának nem célja, csupán indoka volt az iskolák közötti különbségek felszámolása - ezt bizonyítja, hogy még az országos kompetenciamérés sem mutatott ki javulást ezen a területen. A teljes oktatási rendszer minőségének vizsgálatára tehát a nemzetközi mérések más országok eredményeivel összehasonlítható adatai szolgálnak, a kompetenciamérés pedig inkább az iskolák számára ad visszajelzést.
A területi és iskolák közötti különbségek problémája ugyanakkor a nemzetközi mérésekben is megjelenik, az Országgyűlés Hivatala által tavaly kiadott összesítésben is elismerték, hogy a PISA, a PIRLS, és a TIMSS felmérések fő üzenetei egy irányba mutatnak: hazánkban magas a gyengén teljesítő tanulók aránya, az iskolák nagy mértékben szelektívek (vagyis nem arányosan fogadják be az eltérő szociális hátterű diákokat, az oktatási rendszer hátránykompenzáló képessége rendkívül gyenge, nem biztosít egyenlő esélyeket a diákok számára.
-
A PIRLS a "Progress in International Reading Literacy Study"-ból (Nemzetközi Szövegértés Vizsgálat) képzett betűszó, a Tanulói Teljesítmények Vizsgálatának Nemzetközi Társaságának (IEA) felmérése. A vizsgálat ötévente méri a 4. osztályos tanulók szövegértési képességeit. Három aspektusra fókuszál: az olvasás céljára, a gondolkodási műveletekre, az olvasási szokásokra és attitűdökre. A feladatok kifejezetten a résztvevő országok tananyagaira támaszkodnak. A legutóbbi mérésre 2016-ban került sor, a magyar diákok ekkor kifejezetten jól teljesítettek, 554 pontot értek el (a 2011-es tesztek során 539-et).
-
A TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study) felmérései négyévenként követik egymást, ugyancsak az IEA szervezésében. Célja a 4. és 8. évfolyamos tanulók teljesítményének vizsgálata a matematika és a természettudományok területén. A PIRLS-höz hasonlóan ez is tantervi alapú, tehát elsősorban a lexikális tudást kéri számon. A magyar diákok ebben jól teljesítenek: a legutóbbi, 2015-ös TIMSS méréseken a nemzetközi átlag fölött teljesítettek.
-
A PISA (Programme for International Student Assessment) a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) háromévenként megszervezett felmérése. Azt vizsgálja, hogy a közoktatást hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükségesek. Tehát nem az iskolai anyagot kéri számon, hanem azt méri, hogy az iskolában elsajátított tudásanyagot a diákok mennyire tudják alkalmazni a hétköznapokban. A magyar diákok itt már nem teljesítenek olyan jól: a 2015-ös teszteken a matematika, a szövegértés és a természettudományok terén is a nemzetközi átlag alatti eredményeket értek el, sőt utóbbi kettő esetében még soha nem produkáltak ilyen gyenge eredményeket.
-
Az Országos kompetenciamérést minden évben az Oktatási Hivatal szervezi a 6. a 8. és a 10. évfolyamos diákok körében. A tesztek matematikai és szövegértési feladatokat tartalmaznak. Célja, hogy az egyes iskolák objektív képet kapjanak teljesítményükről, megismerjék erősségeiket és gyenge pontjaikat a felmért tudásterületeken.
Nagy baj van a szakképzéssel
Az iskolatípusok közötti különbségek a szakközépiskolák (korábban szakiskolák) esetében rajzolódnak ki leginkább. Az országos kompetenciamérésben ezen intézmények diákjai különösen rosszul szerepeltek, az országos átlageredményt sem érték el. Az Oktatási Hivatal elemzése szerint a 10. osztályos szakközépiskolás diákok eredményei komoly aggodalmakra adnak okot, teljesítményük a 6. osztályos általános iskolások szintjét sem éri el. Vagyis egy egész középiskolai képzési forma tanulói (a népesség 20 százaléka) nem képesek elérni a 6. évfolyam átlagos matematikai és szövegértési képességszintjét sem.
- Elkeserítő helyzet, és sajnos semmi nem utal arra, hogy a jövőben bármi is változna - mondta lapunknak Szenes György. A Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke szerint addig, amíg a közismereti óraszámokat alacsonyan tartják a szakképzésben és az iskola nem képes a tanulók hátrányait kompenzálni, semmi esély arra, hogy jobb eredmények szülessenek. - Ráadásul a 15 éves korosztály 25 százaléka funkcionális analfabétának tekinthető. A szakközépiskolás diákok nagy része ebből a 25 százalékból jön. A jelenlegi rendszerben belőlük nem lehet olyan szakmunkásokat képezni, akik megfelelnének a XXI. századi követelményeknek - állítja a szakértő. Hangsúlyozta: a diagnosztika már megvan, a magyar szakképző iskolák képtelenek teljesíteni feladatukat. A kormánynak mihamarabb lépnie kellene ebben az ügyben.
Nemrég Szilágyi János, a szakképzési rendszer átszervezésében jelentős szerepet betöltő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egykori képzési igazgatója úgy nyilatkozott a Népszavának: a szakképzés "lebutított modelljét" politikai elhatározásra vezették be. Ezt több szakértő - köztük Szilágyi is - is nehezményezte, ám a javító szándékú elképzeléseket keresztülhúzták a politikai érdekek. Mint mondta, ezt a munkaalapú, fizikai, "kékgalléros" szakmunkára épült modellt szakmai körökben "egyszer használatos szakmunkás modellnek" is nevezik. Szilágyi figyelmeztetett: a szakképzésben rendszerváltásra lenne szükség, első lépésként politikamentesíteni kellene a területet.
A szakmunkástanulók a legutóbbi PISA-teszteken sem szerepeltek jól, eredményeik a legrosszabb, egyes kategóriának feleltek meg.
