Hamletek Gyulán

A hagyományok folytatása mellett újdonságokat is ígér az 55. évadban Elek Tibor, aki Gedeon József halála után a múlt évben lett a Gyulai Várszínház Nonprofit Kft. ügyvezetője. Gedeon indította el a nagy sikerű Shakespeare Fesztivált, melyet az új vezetés is megtart. Ezúttal elsősorban Hamletek érkeznek a fürdővárosba itthonról és külföldről egyaránt, de nem csak, mert az idei tematika: „Hamlet és Társai”. Ha csupán a Hamlet-vendégelőadások rendezőit nézzük, máris izgalmasnak tűnik a válogatás, hiszen Eszenyi Enikő, Victor Ioan Frunza, Khelly Hunter nevét olvashatjuk a sorban. De a Tiger Lillies formáció egy Hamlet című koncerttel érkezik. Ők adják majd – és itt elérkeztünk a Hamlet társaihoz – a Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott című előadás zenéjét. A Stoppard-dráma a Várszínház saját bemutatója két aradi színházzal koprodukcióban Tapasztó Ernő rendezésében. És ami a további koprodukciókat illeti: Szász János Székely János Caligula helytartója című drámáját viszi színre a Várszínpadon a Nemzeti Színházzal közösen Trill Zsolttal, Bodrogi Gyulával és Horváth Lajos Ottóval a főszerepben. Az előadás ősztől bekerül a Nemzeti Színház repertoárjába. Szász egyébként 40 évvel ezelőtt a Nemzetiben Harag György mellett kellékesként dogozhatott, a Gyulai Várszínházban pedig húsz évvel ezelőtt rendezett először. Újdonságnak számít a programban az Erdélyi Hét, ebből az alkalomból a sepsiszentgyörgyi teátrum a Liliommal érkezik, és két marosvásárhelyi társulat is ellátogat majd Gyulára. Tegnap osztották ki a Várszínház nívódíjait, melyet Szilágyi Ágota színésznő, Kulcsár Noémi koreográfus és Lőkös Ildikó dramaturg érdemelt ki.

Szerző

Kettős egyéniségek

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:46
Kaneko hasonló szellemben játszik Beethovent, mint a Maestro
Kobajasi Kenicsiró személyében a Nemzeti Filharmonikusok (ÁHZ) egykori vezető karmestere állt a zenekar élére – és ellentmondásosan vezényelte Beethovent.

Gondolkodtam, nem túlzás-e szamurájt, meg egy olyan karate-szakszót emlegetni Kobayasi zeneakadémiai produkciójával kapcsolatban, mint a hadzsime, azaz: rajta, kezdd. De amikor felidéztem magamban azt, amit a koncert végén a karmester az édesanyja révén félig magyar származású zongorista tolmácsolásával kis japán nyelvű beszédében mondott, csak kicsúsztak billentyűzetem alól a fenti szavak. Többször sírással küszködött, mikor Beethovent vezényelte, hallottuk tőle. És láttuk is - mert guggolásokkal, fejrázásokkal bőven tarkított vezénylése közben többször hátra, és mintegy az ég felé fordult - arcán az elragadtatást. Bár ugye, ne az előadó (színész, énekes, zenész) sírjon valójában a színpadon, hanem játsszon úgy – kicsit másállapotban persze, de tudatosan használva művészi eszközeit -, hogy mi sírjunk. És pontosan itt jelentkezett az ellentmondás, ami mindvégig jelen volt Kobayasi vezénylése során. Egyrészt működése eredményeképpen nagyon szépen játszottak a vonósok, együtt volta zenekar, a puszta zenei alapok jól kidolgozottak voltak, sokszor érezhettük, itt az a karmesteregyéniség áll a zenekar előtt, aki annak idején elbűvölte a tévés verseny zsűrijét. Például a szimfónia második tételének fugája élményszerű volt, és ilyenfajta hallhatólag nagyon tudatosan elgondolt pillanatokban gyakran gyönyörködhettünk.

De a hangverseny kezdetén a zongoraverseny harsányan, szinte dühödten felhangzó zenekari akkordjai rögtön kérdéseket vetettek fel, mi jön még itt? Azután a főtéma megformálása alatt megnyugodhattunk, itt azért valódi zenélésről is szó van. És ez így volt végig, hol a szinte differenciálatlanul erőteljesen hangzó folyamatok, hol az okosan megszólaltatott frázisok váltakoztak. Beethoven zenéje gyakran nőiesen lágy, de itt mindvégig kemény küzdelem folyt az anyaggal, ritkán nyugodhattunk le. Hasonló szellemben játszott Miyuji Kaneko, a fiatal zongoraművész, Kobayasi és az ő együttműködése révén különösen a versenymű harmadik tételben szabadultak el az indulatok. (Ráadás ezek után Kobayasi kívánságára: Liszt Szerelmi álmok) Hatásos lehet az ilyen lendület, és Kobayasi régi kedvenc nálunk, a siker garantált, de Beethoven ennél többet kíván.

Infó: Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, Beethoven: III. szimfónia

Miyuji Kaneko (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Karmester: Kobayasi Ken-Ichiro

Zeneakadémia Nagyterem, 2018. május 6.

Szerző

Így látták a magyarérettségit

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:45
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Elkezdődtek az érettségi vizsgák. A magyarral a tanárok többnyire elégedettek voltak, a diákok zöme időhiányra panaszkodott.

Hosszú, nehéz szöveg és sok-sok kérdés – aki alapos megoldást akart kiadni a kezéből, könnyen időzavarba kerülhetett a középszintű érettségi szövegértési feladatánál. Ahhoz ugyanis, hogy minden átlátható legyen, többször is el kellett olvasni a barátságkutatásról szóló, két és fél oldalas szöveget. Aki könnyebben birkózott meg a tudományos jellegű – egyébként lábjegyzetekkel ellátott – részlettől, az időben végzett, sokan azonban arra panaszkodtak, hogy kifutottak az időből.

Az érvelési feladatnál az olyan újabb ünnepek, szokások hazai létjogosultsága mellett kellett értekezniük a vizsgázóknak, mint a halloween és a Valentin-nap. Ezt a diákok túlnyomó többsége könnyűnek találta, de sokan választották a második lehetőséget is: hivatalos levelet kellett írni a helyi önkormányzati képviselőnek egy rossz állapotú épület felújításáról vagy egy új építéséről. Mivel a hivatalos levél formai követelményeit órán megtanulták, volt kapaszkodójuk a 120-200 szavas szöveg megírásához.

„Azt hittem, korábban fogok végezni – mondta lapunknak a fővárosban érettségiző Vera. – Most a legvégén adtam be, ellenőrzéssel együtt, míg a próbaérettségin egy órával hamarabb befejeztem. A szövegértés kicsit meglepett, mert szociológiai témájú volt, magát a szöveget lehetett értelmezni, inkább a hozzá feltett kérdések tűntek nehézkesen megfogalmazottnak, vagy nem teljesen egyértelműnek. Az érvelésre nem maradt túl sok időm(amúgy is keveset adnak rá)és a végét összecsaptam, le sem tudtam ellenőrizni.”

A második részben két lehetőségük volt a diákoknak: József Attila és Szabó Lőrinc egy-egy versének (Fiatal életek indulója, illetve Szegénynek lenni) összehasonlító elemzése, illetve egy Balázs Béla-mese (Mosolygó Tündér Ilona) műelemzése a hagyományos mesei elemek tükrében. Míg az előbbiekkel hosszan foglalkozik a tanmenet, Balázs Béla nem a tananyag része, ráadásul akadtak, aki szerint nem is ilyen korúaknak való egy bántalmazó párkapcsolatról szóló történet. Ezzel persze a #metoo kampány kapcsán nagyon is lehetne vitatkozni: a szövegválasztás tulajdonképpen nagyon is dicséretes. „A verselemzés könnyű volt, bár meglepett, hogy tavaly és idén is József Attilát kaptunk – lehet, hogy ez volt a trükk – mondta lapunknak a fővárosi gimnáziumban német tagozaton érettségiző Tímea. Vera azt mondja: a verselemzése jól sikerült, elég szempont meg volt adva, hogy el lehessen kezdeni a fogalmazást. „A novellánál azt viszont furának éreztem, hogy annyi volt a szempont lényegében, hogy milyen mozzanatokból olvasható ki, hogy ez nem egy gyerekmese. Nem volt feltétlenül nehéz, csak úgy éreztem, nemigen lehet róla 400-800 szót írni ilyen szempontok szerint.”

Az Eduline szavazásán a diákok 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy könnyűnek találta az idei középszintű feladatsort, 46 százalékuk pedig azt mondta: neki bizony nehézséget okozott a vizsga. Nyolcvan százalékuk kevesellte az időt. A Magyartanárok Szövetségének elnöke, Arató László „mintaszerűnek” nevezte az idei feladatsort.

Az emelt szintű érettségit ugyanakkor többségében könnyűnek értékelték a diákok. A műértelmezés Ady Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára című verséhez kapcsolódott – ami nemhogy nem ismeretlen, de a szöveggyűjteményben is szerepel. A reflektáló szövegben arról értekezhettek a diákok két ellentétes látásmódú forrásszöveg segítségével: helyénvaló-e a közönséges nyelvezet a színházban. Ez valóban jutalomjátéknak tűnik.

Szerző
Témák
érettségi