Újabb ország roppant meg a kínai nyomás alatt: ebben a hónapban Burkina Faso a második állam, amely bejelentette, megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Tajvannal. Bár a nyugat-afrikai ország külügyminisztériuma a kiadott közleményben – mely szerint „a világ fejlődésének iránya és a társadalmi-gazdasági kihívások” sarkallták a döntés meghozatalára a Burkina Faso-i vezetést –, nem utalt Kínára, a Reuters hírügynökség beszámolója szerint nyilvánvaló, hogy az ázsiai ország állhatott a háttérben.
Ha „csupán” szimbolikus is, de komoly csapás ez a tajpeji vezetésnek, hiszen egyre kevesebb állam mer önálló országként hivatkozni Tajvanra, amelyre Kína a mai napig saját területeként tekint.
Afrikában csupán egy ország – Szváziföld – maradt, amely független államnak ismeri el Tajvant, világszerte pedig 18 ilyen – főleg kicsi és szegényebb – ország akad, köztük Belize és Nauru.
A tajvani elnök, Caj Jing-ven elítélte a történteket, és azt állította, „Kína dollárdiplomáciát folytat, s nagy összegeket ígér az érintett országoknak.” Az államfő továbbá azzal vádolta meg Pekinget, hogy bőkezű segélycsomagokkal támogatja azokat az országokat, amelyek hátat fordítanak Tajvannak. Kína mindig is tagadta ezt, s hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína része.
A diplomáciai csatánál azonban súlyosabb következményekkel járhat, hogy Kínának sikerült kiszorítania Tajvant az Egészségügyi Világszervezet (WHO) döntéshozó szervének (WHA) éves – ma véget érő – közgyűléséről is. Ez a második alkalom, hogy Tajvan nincs jelen. Hivatalosan ugyanis csak WHO-tagországok vehetnek részt rajta, s a szervezetben a Kínai Népköztársaság (Peking) képviseli Kínát. Korábban Tajvan megfigyelőként részt vehetett a Közgyűlésen – amelyen fontos, az egész világot érintő egészségügyi döntések születnek –, ám a pekingi nyomás hatására 2017 óta ez a kiskapu is bezárult. Ennek következtében Tajvan nem csupán sokkal védtelenebb, de a kutatás és a fejlesztés során elért eredményeit is nehezebben tudja a világ elé tárni.
Most már lenne mivel hozzájárulni a globális erőfeszítésekhez, ám ez nem mindig volt így. A második világháborút követő években Tajvan igen szegény ország volt, az egészségügy romokban hevert, s különböző járványok fenyegették a lakosságot. Az évek során azonban, egészségügyi szakemberek, és a WHO segítségével sikerült visszaszorítani a különböző fertőző megbetegedéseket, és beindultak az egészségügyi fejlesztések: itt történt egyebek között Ázsia első szív- és vese transzplantációja, s Tajvan hozta létre az első koponya és arccsont sebészeti központot Délkelet-Ázsiában.
