Kásler Miklós jóvoltából, az ő színre lépése óta gyakorta kerül terítékre a Tízparancsolat. Ennek ellenére a harmadik parancsolatról szinte szó sem esik. Jézus Krisztus egyet sem emelt ki a többi közül, hiszen közvetlenül vagy közvetve, mindegyik a szeretet mindenekfelett álló fontosságára, erejére vezethető vissza. Én most mégis veszem a bátorságot, és kiemelem a harmadik parancsolat vezérmondatát: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd;” S hogy miért ezt? A 2000-es évekre már mindennapossá vált, hogy politikusaink különféle fogadalmuk, esküjük szövegének végén – saját elhatározásból (lehetőségként) – hozzáteszik: „Isten engem úgy segéljen!” Nem is lenne ezzel baj, de a harmadik parancsolat arra figyelmeztet: Isten nevét csak akkor ejtsük ki, ha jelenlétének tudatában, komolyan, őszintén, hozzá szólunk. Hát én ennek nyomát sem láttam Kósa Lajoson, Rogán Antalon, Semjén Zsolton, számos képviselő- és minisztertársukon, sőt még főnökükön, Orbán Viktoron sem. Azt viszont konkrét esetek sokaságán, gyakran saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy mindahányan eddig is sokkal fontosabbnak tartották egyéni érdekeiket, mint az országét és a népét, kiknek boldogulására felesküdtek. Ők már többszörös esküszegők. Isten neve mögé bújva. Kásler Miklósnak őket kellene kioktatnia a Tízparancsolatról.