Visszavesznek a közmunkából

Publikálás dátuma
2018.06.05 07:20
Fotó: Tóth Gergő
Fotó: /
A munkaerőhiányra hivatkozva építi le a kormány a közmunkáslétszámot, ám a mesterségesen felpumpált rendszerből nem könnyű kilépni.

A Miskolci Bosch gyárba jelentkezett egy borsodi kis faluból öt volt közmunkás, négyüket fel is vették. Sikertörténet – mondhatnánk, ha nem éppen azt az embert utasították volna el, akinek volt autója. Az elzárt faluból ugyanis más módon nem lehet eljutni Miskolcra. Busz csak egy közeli nagyobb településre jár, ahonnan indul ugyan másik járat a megyeszékhelyre, csak éppen a kis faluból nem lehet elérni a csatlakozást. A történetet Komjáthi Imre, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke mesélte el lapunknak annak kapcsán, hogy a Pénzügyminisztérium szerint a közfoglalkoztatottak létszámának csökkenése egyértelműen jelzi: a közmunkások folyamatosan lépnek át a versenyszférába. A nagyobb városokban ez valószínűleg igaz is – véli a szakszervezeti vezető -, a hátrányos helyzetű térségek eldugott falvaiban azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet. A történet szereplői előtt most két választás van: vagy elmennek feketén valami nyári idénymunkára, vagy – ha szerencséjük van – visszakerülhetnek a közfoglalkoztatásba.

Ez utóbbihoz szükség van a polgármester jóindulatára is, hiszen egyre több helyi vezető kénytelen sakkozni: kinek ad közmunkát és kinek nem. A kormány ugyanis erőteljesen, mintegy 40 milliárd forinttal megvágta a közmunkaprogramokra szánt idei keretet: a tavalyi 266 milliárd forint helyett az idén csak 225 milliárd forintot szánnak rá. A cél, hogy 2020-ra 150 ezer főre csökkenjen a közfoglalkoztatottak száma. Ez már nem is tűnik olyan messzi célnak: a KSH adatai szerint a február-áprilisi időszakban 157 700-an vallották magukat közfoglalkoztatottnak. Ez tavalyhoz képest több mint 46 ezer fős létszámcsökkenést jelent. Komjáthi Imre szerint a csökkenésben szerepet játszik az is, hogy a tavaly ősszel indult programok most érnek véget. Ezek helyett hamarosan újabbak indulnak, igaz kisebb létszámban.

A projekt alapú elszámolás nagy lehetőséget ad az adatok kozmetikázására, hiszen van, hogy egy ember kétszer is megjelenik az éves statisztikában - fogalmazott Komjáthi Imre. Azt mondja: korábban sem volt valójában olyan sok közmunkás, de akkor jól jöttek a magas – 200 ezer feletti – létszámadatok, amikor a kormány azt kívánta kommunikálni: segély helyett munkát ad. Most, hogy a munkaerőhiányt kell megoldani, jól mutat az alacsonyabb létszám.

A szakszervezeti vezetőhöz is érkeznek persze a cégektől kérések, hogy segítsen hadra fogható munkaerőt találni. Egy gyorstalpalón ugyanakkor nem lehet egy munkagép kezelését megtanítani, főképp, hogy ezek az állami képzések inkább elméletiek. Márpedig a közmunkások fele csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, 10 százalékuk még a 8 általánost sem fejezte be. Egy részük ráadásul soha életében nem dolgozott máshol, ezért hiányoznak is a munkavállaláshoz szükséges készségei. Komjáthi Imre szerint alaposan fel kellene mérni a közmunkások képességeit, és ahhoz igazítani a program átalakítását.

Egyre kevesebbet ér a közmunkásbér
Jelentősen veszített értékéből a közfoglalkoztatotti bér a minimálbérhez képest 2011 szeptembere óta. Akkor a bruttó 57 ezer forintos közfoglalkoztatotti bér a minimálbér 73 százalékát tette ki, a jelenlegi bruttó 81 530 forint viszont csak az 59 százalékát. A közfoglalkoztatási garantált bér – amelyet a legalább középfokú végzettségű közmunkásoknak kell adni – még nagyobb értékvesztést mutat a garantált bérminimumhoz képest.
A 2011 szeptemberében bruttó 78 ezer forintos közfoglalkoztatási garantált bér akkor a bérminimum 83 százalékát tette ki, a tavaly január óta bruttó 106 555 forintos összeg ma már csak a garantált bér 59 százalékát teszi ki. A közmunkásbér nettó 55 ezer forintos összege a létminimum 60 százalékát teszi csak ki, azaz nem fedezi az alapvető ruházkodás, élelem és lakhatás költségeit.

A szakszervezet azt is régóta szeretné elérni, hogy a közmunkásoknak is járjon a minimálbér, hiszen sok faluban komoly fizikai munkát végeznek – diót törnek, tököt termesztenek -, amiért az érdekvédők szerint piaci bér járna. Ezt a kezdeményezésüket a kormány lesöpörte az asztalról, és tudatosan nem emeli a közmunkásbért 2017. januárja óta, mondván: a közmunkásoknak így lesz motivációjuk visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra.

A visszatérés azonban nem csak a képzettség hiánya miatt nehéz. A mesterségesen felpumpált közfoglalkoztatás mára a települések működésének oly mértékben szerves részévé vált, hogy - mivel a programokra létszám alapján jár a támogatás - a polgármesterek már lényegében a közmunkásaik megtartásában érdekeltek, ráadásul a helyiek szemében is az a jó vezető, aki minél több közmunkát tud szerezni. Vidéki polgármesterek nemrégiben arról panaszkodtak lapunknak: jól működő közmunkaprogramok szakadnak félbe, részben a versenyszféra elszívó hatása miatt, részben pedig azért, mert a közmunkások inkább olyan településen regisztráltatják magukat, ahol könnyebb a munka. Azt is jelezték, hogy a fideszes vezetésű falvak elnagyolt létszámkerettel kapnak támogatást, a kormánynak kedves önkormányzatokat így a közmunkásokon keresztül is megsegítik.

A buszjegy ára és a menetrend ráadásul vizesárokként fogja körbe a hátrányos térségek zsákfalvainak közmunkásait, akik viszont nem szívesen hagyják ott családjukat, és költöznek munkásszállóra. Helyben viszont közmunkán kívül más lehetőség nem nagyon van. Nem véletlen, hogy míg Budapesten mintegy 2 ezer közmunkást tartott nyilván a Belügyminisztérium az idei első negyedévben, addig Borsodban csaknem 29 ezret, Szabolcsban pedig csaknem 27 ezret. A tárca honlapján legfrissebbként elérhető 2016-os nyomonkövetési adatok is azt mutatják: a közmunkaprogramokból kilépő fővárosaik jóval nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, mint például a keleti megyék közmunkásai. A kilépők közül fél év múlva országosan 14 százaléknyian dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon: az arány a fővárosban csaknem 24 százalékos, míg Borsodban vagy Szabolcsban 10 százalék körüli. A közfoglalkoztatottak létszámcsökkentését tehát célszerű volna nem fűnyíróelv-szerűen végrehajtani.

Hogy milyen elv mentén vágják vissza a létszámot, egyelőre nem látszik, de az ütem rendkívül gyors – véli Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. Szerinte már régóta nyilvánvaló, hogy a politikai célokból felduzzasztott közmunkás létszám nem tartható, arról ugyanakkor nincs adat, mi történik a programból kiesett emberekkel. Kiss Ambrus azt illetően szkeptikus, hogy valóban a versenyszférában tudnának elhelyezkedni ilyen nagy létszámban. A hátrányos térségekben, ahol sok a közmunkás, most sem dübörög a gazdaság, továbbra sem települtek oda munkahelyeket biztosító vállalkozások, és a közlekedési és képzettségi problémák sem oldódtak meg – mutatott rá. Azt mondja: a fő probléma, hogy a munkaügyi központok egy nagy masszaként tekintenek a közmunkásokra, nincsenek egyénre szabott képzések, nem áll rendelkezésre egyéni élethelyzetekben nyújtott segítség, pedig a közmunkások helyzete és lehetősége egyáltalán nem homogén.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szintén úgy látja: a kormány úgy zárta el a pénzcsapot egyik pillanatról a másikra, hogy a közfoglalkoztatásból kiesetteknek nem kínált valódi segítséget. El kell fogadni, hogy a közmunkások egy része piaci környezetben soha nem fog tudni elhelyezkedni: számukra továbbra is biztosítani kell a közfoglalkoztatást. Azokat pedig, akik képesek és motiváltak is a munkaerőpiacra történő visszalépésre, célzott programokkal kell segíteni. Kordás László szerint erre az állam nem képes. Nyugat-Európában a civil szervezetek segítik a munkanélkülieket az önéletrajzírásban, az álláskeresésben, a felkészülésben, és ezért állami támogatást kapnak. De csak akkor, ha az általuk mentorált munkanélküli már fél éve dolgozik az adott állásban: ekkor ugyanis már elég nagy a valószínűsége, hogy ott is marad.

Egy éven túl is maradhatnak
Közleményben cáfolta nemrégiben a Belügyminisztérium, hogy június 1-jétől kizárják a közfoglalkoztatásból azokat a személyeket, akik három éven belül már egy évig közfoglalkoztatásban vettek részt. Pedig valóban volt olyan terv, hogy 12 hónapban maximalizálják 3 éves időszakon belül a közfoglalkoztatásban eltölthető időt, és erről kormányhatározat is született. Ám ezt tavaly decemberben hatályon kívül helyezték.
Ennek oka feltehetőleg a választások közeledte volt, az évente átlagosan 6 hónapot közfoglalkoztatási programban töltő közmunkások számára ugyanis ez a kitétel komoly érvágást jelentett volna. A meghátrálás kifizetődőnek bizonyult: a Fidesz a közmunkával erősen érintett településeken tarolt a választáson, hiszen bármennyire is kiszolgáltatott és függőségi viszonyba taszítja is a közfoglalkoztatás az embereket vidéken, a korábban kapott segély helyett a közmunkáért járó összegek komoly előrelépést jelentettek a családoknak.
A probléma egyébként nem a közfoglalkoztatás intézményével van, hanem azzal, hogy mesterségesen duzzasztották hatalmasra: a kormánynak egészen tavalyig gyakorlatilag ez volt egyetlen válasza a munkanélküliség kihívásaira. Irdatlan összegeket költöttek a munkaerőpiaci szempontból zsákutcának bizonyuló közfoglalkoztatásra, a képzésekre, átképzésekre biztosított keretet viszont folyamatosan csökkentették.
A közfoglalkoztatásba belépők számának növekedésére erőteljesen hatott az is, hogy 2012-ben az álláskeresési járadék folyósításának idejét az addigi fél évről - Európában egyedülálló módon rövid időre - 3 hónapra csökkentették. Így azok is bekerültek a közmunkaprogramba, akik kicsit hosszabb idő alatt esetleg állást találtak volna az elsődleges munkaerőpiacon. Ha pedig valaki bekerül a közfoglalkoztatásba, akkor már nehéz munkát keresnie, például azért, mert munkaidőben nem lehet állásinterjúra járni.
A kormány úgy tűnik, érzékeli a problémát, előírta legalábbis, hogy lehetővé kell tenni a közfoglalkoztatottak munkakereséssel kapcsolatos tömegközlekedési költségeinek megtérítését. Az új szabályozás azt is előírja, hogy a 25 év alattiak csak akkor kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba, ha az Ifjúsági Garancia Program nem tud rajtuk segíteni. A hatás jelentős: tavaly januárhoz képest az idei év első hónapjára a felére, mintegy 10 ezer főre csökkent a 25 év alatti közmunkások száma.

2018.06.05 07:20

Csak csurran-cseppen az agrártámogatás

Publikálás dátuma
2018.11.19 09:30

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Az uniós közvetlen területalapú támogatási előleg alig több mint egyharmadát kapják a gazdák idén. Sokan még ennyit sem, ami gondot jelent az őszi munkáknál.
Kellemetlen csalódás érheti azokat a gazdákat, akik május 15-ig benyújtották az uniós közvetlen földalapú támogatási kérelmüket és most a korábbi években megszokott előlegekre számítottak.  Az ez évtől hatályos közösségi jogszabályok szerint a teljes összeg legföljebb 70 százalékát fizethetik ki a tagállamok előlegként a gazdáknak október 16-november 30 között. Decembertől a jövő év közepéig az úgynevezett résztámogatást, vagyis a teljes összeg még ki nem fizetett részét is megkapják a termelők. Az Európai Központi Bank (EKB) szeptember 28-án hivatalosan megállapított euróárfolyama 324,37 forint volt, ami hektáronként nagyjából 70 ezer forint közvetlen földalapú támogatás (SAPS). A hazai gyakorlat szerint általában az előleg a teljes összeg 50-60 százaléka, vagyis 35-42 ezer forint lenne. Az Agrárminisztérium (AM) Népszavának küldött adatai szerint az 5 millió hektárnyi mezőgazdaságilag művelt területre beadott 170 411 kérelemre, ha az ellenőrzéseken mindet rendben találnak, a Magyar Állam Kincstár (MÁK) alig 23-24 ezer forintot fizet a termelőknek hektáronként. Ennek oka, hogy a támogatás két részből áll, s 2018-ben csak az összeg 70 százalékát kitevő termeléshez kötött támogatás hektáronként 47 862 forint, s ennek 50 százalékával, 23 931 forinttal számolhatnak a gazdák, s a zöldítésért járó 22-23 ezer forint felét idén már nem valószínű, hogy kézhez kapják a termelők. Így a jogosultak valójában a nekik járó összeg alig több mint egyharmadához juthatnak. Ezt az agrártárca azzal magyarázta lapunknak, hogy az uniós szabályok változása miatt idén itthon is módosult a zöldítésre vonatkozó feltételrendszer. Egyebek mellett vizsgálni kell azt is, hogy a gazdák nem használtak-e növényvédőszert a termelésből ideiglenesen kivont, pihentetett területen, amit a szabályozás is tilt. Az új, a korábbi szabályoknál jelentősen nagyobb adminisztratív terhet jelentő előírásokat úgy kell a MÁK-nak végrehajtania, hogy az ne okozzon hátrányt a gazdáknak, és ne kelljen később visszakövetelni a már kifizetett támogatásokat. Emiatt változott a kifizetési rend. A megnövekedett ellenőrzési feladatok végrehajtását követően a zöldítési kifizetések nagy ütemben indulnak majd meg, ígérte az agrártárca. Az egységes területalapú támogatásokat– így az előlegeket is – csak a jogosultsági ellenőrzések lezárultával fizetheti ki a MÁK. November első napjaival bezárólag 144 ezer kifizetési kérelem érkezett meg a Kincstárhoz. Ez a termelők 83 százaléka, azaz majd’ 119 ezer gazdálkodó kapta meg a támogatást. Ez jelentősen meghaladja az elmúlt évek időarányos teljesítését - tájékoztatott a szaktárca. Igaz, tehetjük hozzá, jóval kisebb összeghez jutottak a jogosultak, mint korábban. A MÁK a jogszabályi kereteknek megfelelően értesíti azokat a termelőket, akik rosszul adták be kérelmeiket. Azokat a gazdálkodókat, akik az első értesítés után nem éltek a szankciómentes javítás lehetőségével, októberben újra felszólították, ebben az időszakban a Kincstár 6 802 adategyeztetésre felszólító végzést küldött ki. Ezzel nem is lenne baj, hiszen érthető, ha az uniós adófizetők pénzére vigyáz a kifizető ügynökség. Márpedig előfordul, hogy egy táblán többen gazdálkodnak, s ha akár csak egy hibás kérelem is érkezik a Kincstárhoz, amíg nem tisztázzák a helyzetet, senki sem kaphatja meg a támogatási előleget. Az is hátráltatja az utalást, ha a birtokhatárokat hibásan rajzolják be a nyilvántartásba. A gond az, hogy korábban az első körös adategyeztetésre augusztusban, a második körre pedig decemberben került sor. Ebben az évben azonban közvetlenül az október közepétől esedékes kifizetések előtt, október 13-án kezdődtek meg az adategyeztetések. Az ügyintézési határidő pedig ettől a dátumtól ketyeg. Az adategyeztetéssel érintett területekre a támogatást addig nem fizeti ki a Kincstár, amíg az eljárást le nem zárják – említette a Népszavának Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetéségének (MOSZ) főtitkára.  Már a csökkentett előleg is óriási gondokat okoz a gazdáknak, az esetleges csúszás pedig tetézi ezt, hiszen az őszi munkáknál számítottak ezekre a forrásokra. Fizetni kellene a a dráguló műtrágyát, a mezőgazdasági gépek üzemanyagát, a szinte folyamatosan emelkedő munkabéreket. A gázolaj áfáját ugyan visszaigényelhetik a termelők, de arra csak az őszi munkákat követően számíthatnak. Ráadásul a hazai agrárium jellegzetessége, hogy igen nagy a bérelt földek aránya. A 2019-es bérleti szerződéseket éppen az uniós támogatásokra számítva, többnyire novemberi, decemberi határidőkkel kötik. Most kellene tárgyalni a tulajdonossal, tulajdonosokkal a bérleti díjról, de ha a gazda nem tud fizetni, a szerződést is felbonthatja a tulajdonos. Sok gazda vett fel éven belül lejáró hitelt valamelyik kereskedelmi banktól, ugyancsak arra számítva, hogy ősszel hozzájuthat a támogatási előleghez. A szokásosnál kisebb összeg, illetve akik még ennyit sem kaptak eddig, bajba kerülhetnek, ha nem fizetik vissza időben a hitelt a bankjuknak – figyelmeztetett Vári Attila, vidékfejlesztési szaktanácsadó. A gazdák jelentős része számára nehezen áttekinthető az uniós támogatások kifizetésének rendszere. A Magyar Államkincstárhoz kell ugyan benyújtani a kérelmüket, az a szervezet folyósítja a támogatást, de az elbírálás a megyei kormányhivataloknál működő agrár-vidékfejlesztést támogató főosztályok feladata. Az adategyeztetés idejét jócskán kitolhatja, hogy a megyei szervezetnek nincs döntési joga, tehát meg kell várnia, amíg a Kincstár Budapesten található Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Központja jóvá nem hagyja a kifizetést. Ez a gyakorlat minden egyéb uniós támogatási esetében is. Ha a Soroksári úti központ sem tudja egy kérdésre a választ, akkor a szaktárcához fordul, például jogszabály értelmezésért.  A szakemberek szerint ez a széttagoltság is okozója a támogatások késedelmes  kifizetésének, és úgy vélték, folytatni kellene azt az át-, vagy visszaszervezést, amelynek keretében a vidékfejlesztési államtitkárság a Miniszterelnökségtől újra az agrártárcához került. Jelenleg ugyanis három főhatóság között, szinte lehetetlen megtalálni a felelőst, például a támogatáskifizetések körül kialakult visszásságok miatt. Az uniós agrár- és a vidékfejlesztési támogatások intézést az Agrárminisztériumhoz kellene rendelni, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan – hangsúlyozta Horváth Gábor. 

Zöld jelzést kapott a Kincstár

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jogutódjának számító Magyar Állam Kincstár státusza sokáig bizonytalan volt. A kifizető ügynökség akkreditációja – az uniós szabályok szerint - tagállami hatáskörbe tartozik. A MÁK teljes körű akkreditációja 2017. október 11-én lezárult. Információink szerint azonban erre még Brüsszelnek is rá kell bólintania. A közvetlen támogatások keretösszegét az Európai Unió közös költségvetését érintő megállapodás alapján uniós jogszabály rögzíti. A keret hat támogatási jogcímen összesen 1343 millió eurót biztosít Magyarországnak. A kormányzati struktúrában bekövetkezett racionalizálás révén valamennyi uniós forrású kifizetés a Magyar Államkincstárhoz került.

Aggódnak a gazdák

A gazdálkodók most különösen nehéz helyzetbe kerültek – állította a Népszavának Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) tiszetelbeli elnöke.  - Milyen gondokkal küszködnek a termelők? - Az aszály okozta nehézségek mellé most még a pénzhiány is sújtja a növénytermesztőket. A csapadékhiány miatt olyan szárazak a földek, hogy szinte lehetetlen szántani. Az eső és a pénzhiány rendkívül rossz hangulatot teremtett a termelők többségénél.  - Mindenkit egyformán sújt a támogatások csökkenése? - Természetesen minden gazdálkodót másként érint. Nehéz tiszta képet alkotni, mert többen vannak akik inkább nem beszélnek ezekről a gondokról, mint azok, akik elmondják a támogatás csökkenés okozta problémákat és ez nagy baj. Az oka talán az, hogy az előleg nem jár, csak adható és még hátra van a részfizetés is ami jövő év közepéig kell megkapniuk a gazdáknak. - Mi okozza a legfőbb gondot a támogatásokkal kapcsolatban? - A termelők hozzászoktak az előleg fizetés rendjéhez és a nagyjából kiszámítható összeghez. Főleg a kisebb gazdaságoknak hitelt kell felvenniük az őszi munkák elvégzéséhez, s ezek az elsősorban idősebb gazdák nem szoktak hozzá a hitelhez, hiszen eddig az előlegből fedezték az őszi munkák költségeinek nagy részét. A bankok adnának pénzt, hitelbőség van, de sokan nem szívesen adósodnak el. - Miért ódzkodnak ennyire a hitelfelvételtől? - Sok gazda úgy érzi, hogy a földjére, a házára, a vagyonára „ráteszi a bank a kezét”. Ez tart vissza sokakat hitel felvételtől.  - Milyen következményei lehetnek a természeti és a támogatási aszálynak? - Szerintem sok termelő eladja, vagy bérbe adja a földjét és felhagy a gazdálkodással. A világ tendenciáknak megfelelően tovább differenciálódik a mezőgazdaság és ez is gyorsítja a birtokkoncentrációt, ami lássuk be, javíthat a magyar mezőgazdaság versenyképességén. A generációváltásnak csak akkor van értelme. ha a gyerekek, az unokák magas szintű szakmai tudással rendelkeznek.         

2018.11.19 09:30
Frissítve: 2018.11.19 09:30

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00