Visszavesznek a közmunkából

Publikálás dátuma
2018.06.05. 07:20
Fotó: Tóth Gergő
A munkaerőhiányra hivatkozva építi le a kormány a közmunkáslétszámot, ám a mesterségesen felpumpált rendszerből nem könnyű kilépni.

A Miskolci Bosch gyárba jelentkezett egy borsodi kis faluból öt volt közmunkás, négyüket fel is vették. Sikertörténet – mondhatnánk, ha nem éppen azt az embert utasították volna el, akinek volt autója. Az elzárt faluból ugyanis más módon nem lehet eljutni Miskolcra. Busz csak egy közeli nagyobb településre jár, ahonnan indul ugyan másik járat a megyeszékhelyre, csak éppen a kis faluból nem lehet elérni a csatlakozást. A történetet Komjáthi Imre, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke mesélte el lapunknak annak kapcsán, hogy a Pénzügyminisztérium szerint a közfoglalkoztatottak létszámának csökkenése egyértelműen jelzi: a közmunkások folyamatosan lépnek át a versenyszférába. A nagyobb városokban ez valószínűleg igaz is – véli a szakszervezeti vezető -, a hátrányos helyzetű térségek eldugott falvaiban azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet. A történet szereplői előtt most két választás van: vagy elmennek feketén valami nyári idénymunkára, vagy – ha szerencséjük van – visszakerülhetnek a közfoglalkoztatásba.

Ez utóbbihoz szükség van a polgármester jóindulatára is, hiszen egyre több helyi vezető kénytelen sakkozni: kinek ad közmunkát és kinek nem. A kormány ugyanis erőteljesen, mintegy 40 milliárd forinttal megvágta a közmunkaprogramokra szánt idei keretet: a tavalyi 266 milliárd forint helyett az idén csak 225 milliárd forintot szánnak rá. A cél, hogy 2020-ra 150 ezer főre csökkenjen a közfoglalkoztatottak száma. Ez már nem is tűnik olyan messzi célnak: a KSH adatai szerint a február-áprilisi időszakban 157 700-an vallották magukat közfoglalkoztatottnak. Ez tavalyhoz képest több mint 46 ezer fős létszámcsökkenést jelent. Komjáthi Imre szerint a csökkenésben szerepet játszik az is, hogy a tavaly ősszel indult programok most érnek véget. Ezek helyett hamarosan újabbak indulnak, igaz kisebb létszámban.

A projekt alapú elszámolás nagy lehetőséget ad az adatok kozmetikázására, hiszen van, hogy egy ember kétszer is megjelenik az éves statisztikában - fogalmazott Komjáthi Imre. Azt mondja: korábban sem volt valójában olyan sok közmunkás, de akkor jól jöttek a magas – 200 ezer feletti – létszámadatok, amikor a kormány azt kívánta kommunikálni: segély helyett munkát ad. Most, hogy a munkaerőhiányt kell megoldani, jól mutat az alacsonyabb létszám.

A szakszervezeti vezetőhöz is érkeznek persze a cégektől kérések, hogy segítsen hadra fogható munkaerőt találni. Egy gyorstalpalón ugyanakkor nem lehet egy munkagép kezelését megtanítani, főképp, hogy ezek az állami képzések inkább elméletiek. Márpedig a közmunkások fele csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, 10 százalékuk még a 8 általánost sem fejezte be. Egy részük ráadásul soha életében nem dolgozott máshol, ezért hiányoznak is a munkavállaláshoz szükséges készségei. Komjáthi Imre szerint alaposan fel kellene mérni a közmunkások képességeit, és ahhoz igazítani a program átalakítását.

Egyre kevesebbet ér a közmunkásbér
Jelentősen veszített értékéből a közfoglalkoztatotti bér a minimálbérhez képest 2011 szeptembere óta. Akkor a bruttó 57 ezer forintos közfoglalkoztatotti bér a minimálbér 73 százalékát tette ki, a jelenlegi bruttó 81 530 forint viszont csak az 59 százalékát. A közfoglalkoztatási garantált bér – amelyet a legalább középfokú végzettségű közmunkásoknak kell adni – még nagyobb értékvesztést mutat a garantált bérminimumhoz képest.
A 2011 szeptemberében bruttó 78 ezer forintos közfoglalkoztatási garantált bér akkor a bérminimum 83 százalékát tette ki, a tavaly január óta bruttó 106 555 forintos összeg ma már csak a garantált bér 59 százalékát teszi ki. A közmunkásbér nettó 55 ezer forintos összege a létminimum 60 százalékát teszi csak ki, azaz nem fedezi az alapvető ruházkodás, élelem és lakhatás költségeit.

A szakszervezet azt is régóta szeretné elérni, hogy a közmunkásoknak is járjon a minimálbér, hiszen sok faluban komoly fizikai munkát végeznek – diót törnek, tököt termesztenek -, amiért az érdekvédők szerint piaci bér járna. Ezt a kezdeményezésüket a kormány lesöpörte az asztalról, és tudatosan nem emeli a közmunkásbért 2017. januárja óta, mondván: a közmunkásoknak így lesz motivációjuk visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra.

A visszatérés azonban nem csak a képzettség hiánya miatt nehéz. A mesterségesen felpumpált közfoglalkoztatás mára a települések működésének oly mértékben szerves részévé vált, hogy - mivel a programokra létszám alapján jár a támogatás - a polgármesterek már lényegében a közmunkásaik megtartásában érdekeltek, ráadásul a helyiek szemében is az a jó vezető, aki minél több közmunkát tud szerezni. Vidéki polgármesterek nemrégiben arról panaszkodtak lapunknak: jól működő közmunkaprogramok szakadnak félbe, részben a versenyszféra elszívó hatása miatt, részben pedig azért, mert a közmunkások inkább olyan településen regisztráltatják magukat, ahol könnyebb a munka. Azt is jelezték, hogy a fideszes vezetésű falvak elnagyolt létszámkerettel kapnak támogatást, a kormánynak kedves önkormányzatokat így a közmunkásokon keresztül is megsegítik.

A buszjegy ára és a menetrend ráadásul vizesárokként fogja körbe a hátrányos térségek zsákfalvainak közmunkásait, akik viszont nem szívesen hagyják ott családjukat, és költöznek munkásszállóra. Helyben viszont közmunkán kívül más lehetőség nem nagyon van. Nem véletlen, hogy míg Budapesten mintegy 2 ezer közmunkást tartott nyilván a Belügyminisztérium az idei első negyedévben, addig Borsodban csaknem 29 ezret, Szabolcsban pedig csaknem 27 ezret. A tárca honlapján legfrissebbként elérhető 2016-os nyomonkövetési adatok is azt mutatják: a közmunkaprogramokból kilépő fővárosaik jóval nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, mint például a keleti megyék közmunkásai. A kilépők közül fél év múlva országosan 14 százaléknyian dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon: az arány a fővárosban csaknem 24 százalékos, míg Borsodban vagy Szabolcsban 10 százalék körüli. A közfoglalkoztatottak létszámcsökkentését tehát célszerű volna nem fűnyíróelv-szerűen végrehajtani.

Hogy milyen elv mentén vágják vissza a létszámot, egyelőre nem látszik, de az ütem rendkívül gyors – véli Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. Szerinte már régóta nyilvánvaló, hogy a politikai célokból felduzzasztott közmunkás létszám nem tartható, arról ugyanakkor nincs adat, mi történik a programból kiesett emberekkel. Kiss Ambrus azt illetően szkeptikus, hogy valóban a versenyszférában tudnának elhelyezkedni ilyen nagy létszámban. A hátrányos térségekben, ahol sok a közmunkás, most sem dübörög a gazdaság, továbbra sem települtek oda munkahelyeket biztosító vállalkozások, és a közlekedési és képzettségi problémák sem oldódtak meg – mutatott rá. Azt mondja: a fő probléma, hogy a munkaügyi központok egy nagy masszaként tekintenek a közmunkásokra, nincsenek egyénre szabott képzések, nem áll rendelkezésre egyéni élethelyzetekben nyújtott segítség, pedig a közmunkások helyzete és lehetősége egyáltalán nem homogén.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szintén úgy látja: a kormány úgy zárta el a pénzcsapot egyik pillanatról a másikra, hogy a közfoglalkoztatásból kiesetteknek nem kínált valódi segítséget. El kell fogadni, hogy a közmunkások egy része piaci környezetben soha nem fog tudni elhelyezkedni: számukra továbbra is biztosítani kell a közfoglalkoztatást. Azokat pedig, akik képesek és motiváltak is a munkaerőpiacra történő visszalépésre, célzott programokkal kell segíteni. Kordás László szerint erre az állam nem képes. Nyugat-Európában a civil szervezetek segítik a munkanélkülieket az önéletrajzírásban, az álláskeresésben, a felkészülésben, és ezért állami támogatást kapnak. De csak akkor, ha az általuk mentorált munkanélküli már fél éve dolgozik az adott állásban: ekkor ugyanis már elég nagy a valószínűsége, hogy ott is marad.

Egy éven túl is maradhatnak
Közleményben cáfolta nemrégiben a Belügyminisztérium, hogy június 1-jétől kizárják a közfoglalkoztatásból azokat a személyeket, akik három éven belül már egy évig közfoglalkoztatásban vettek részt. Pedig valóban volt olyan terv, hogy 12 hónapban maximalizálják 3 éves időszakon belül a közfoglalkoztatásban eltölthető időt, és erről kormányhatározat is született. Ám ezt tavaly decemberben hatályon kívül helyezték.
Ennek oka feltehetőleg a választások közeledte volt, az évente átlagosan 6 hónapot közfoglalkoztatási programban töltő közmunkások számára ugyanis ez a kitétel komoly érvágást jelentett volna. A meghátrálás kifizetődőnek bizonyult: a Fidesz a közmunkával erősen érintett településeken tarolt a választáson, hiszen bármennyire is kiszolgáltatott és függőségi viszonyba taszítja is a közfoglalkoztatás az embereket vidéken, a korábban kapott segély helyett a közmunkáért járó összegek komoly előrelépést jelentettek a családoknak.
A probléma egyébként nem a közfoglalkoztatás intézményével van, hanem azzal, hogy mesterségesen duzzasztották hatalmasra: a kormánynak egészen tavalyig gyakorlatilag ez volt egyetlen válasza a munkanélküliség kihívásaira. Irdatlan összegeket költöttek a munkaerőpiaci szempontból zsákutcának bizonyuló közfoglalkoztatásra, a képzésekre, átképzésekre biztosított keretet viszont folyamatosan csökkentették.
A közfoglalkoztatásba belépők számának növekedésére erőteljesen hatott az is, hogy 2012-ben az álláskeresési járadék folyósításának idejét az addigi fél évről - Európában egyedülálló módon rövid időre - 3 hónapra csökkentették. Így azok is bekerültek a közmunkaprogramba, akik kicsit hosszabb idő alatt esetleg állást találtak volna az elsődleges munkaerőpiacon. Ha pedig valaki bekerül a közfoglalkoztatásba, akkor már nehéz munkát keresnie, például azért, mert munkaidőben nem lehet állásinterjúra járni.
A kormány úgy tűnik, érzékeli a problémát, előírta legalábbis, hogy lehetővé kell tenni a közfoglalkoztatottak munkakereséssel kapcsolatos tömegközlekedési költségeinek megtérítését. Az új szabályozás azt is előírja, hogy a 25 év alattiak csak akkor kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba, ha az Ifjúsági Garancia Program nem tud rajtuk segíteni. A hatás jelentős: tavaly januárhoz képest az idei év első hónapjára a felére, mintegy 10 ezer főre csökkent a 25 év alatti közmunkások száma.

Szerző

Putyinista fordulat az Unióban

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:35
Letette az esküt a két populista párt új olasz kormánya. FOTÓ: AFP
Akár már heteken belül, az Európai Unió június végén esedékes csúcstalálkozóján, döntő változás állhat be az EU Oroszországgal kapcsolatos politikájában.

Európában bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, a velejéig populista programot hirdető két olasz politikai erő, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és Liga alakít kormányt Itáliában. A piacok érthető módon idegesek, de talán még mindig jobb a kormány létrejötte, mint egy előrehozott választás, hiszen az Itália legnépszerűbb politikusává előlépett Matteo Salvini jobboldali radikális, bevándorlásellenes pártja rosszabb esetben is akár 8-10 százalékkal erősödne a következő választáson a március 4-én megrendezett voksoláshoz viszonyítva.

A piacok már az egyebek mellett feltétel nélküli alapjövedelmet, illetve adókönnyítéseket ígérő kormány programjára is riadtan reagáltak. Egy Salvini-Luigi Di Maio kettős azonban az Európai Unió külpolitikáját is alapjaiban veszélyeztetné. Az M5S és a csillagosok között ugyanis közös pont, hogy mindkét párt kifejezetten kedveli Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Az erőteljesen baloldali gyökerekkel rendelkező M5S-nél sokan az amerikai imperializmus áldozatának tekintik Oroszországot. A Kremlt példaképnek tekintik amiatt is, mert ellenszegül a globalizációs törekvéseknek és megakadályozza Washington hegemóniáját a világpolitikában. Az M5S kifejezetten dicsérte Moszkvát a szíriai katonai beavatkozásáért. A Liga viszont azért kedveli Putyint, mert „visszaadta az emberek büszkeségét”. Mindkét politikai erő bocsánatos bűnnek tartja a Krím félsziget annexióját, illetve Kelet-Ukrajna megtámadását, ezért az Oroszországgal szembeni uniós szankciók feloldását követelheti.

A Liga oroszok iránti rokonszenve régi időkre nyúlik vissza. Az ulranacionalista orosz „politikus”, Vlagyimir Zsirinovszkij már a kilencvenes években azt közölte, e politikai erőt támogatja. A pártot akkor Salvini elődje, Umberto Bossi irányította. Az orosz nacionalizmus egyik főideológusa, Alekszander Dugin pedig évek óta kapcsolatban áll Salvinivel. Anton Sehovcov ukrán politológus úgy vélte, az olasz Liga nevezhető az EU leginkább oroszbarát pártjának.

Németországban felmerült a kérdés: miként osszanak meg fontos titkosszolgálati értesüléseket egy olyan partnerrel, amely nyíltan Moszkva érdekeit képviseli? Mi történik akkor, ha Oroszország kibertámadást indít az Európai Unió ellen, vagy ismét olyan akciót hajtanak végre, mint márciusban, Nagy-Britanniában Szergej Szkripal kettős ügynökkel szemben? – tette fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. Stephan Thomae, a német Bundestag titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság szabaddemokrata tagja közölte, ez esetben fel kell vetni a kérdést, valóban jó ötlet-e együttműködni az olasz hírszerzéssel. Ha ugyanis a megosztott információk valamelyik moszkvai illetékes asztalán kötnek ki, ez esetben „nem szabad továbbadni az értesüléseinket” – fejtette ki.

Az EU a június végén esedékes csúcstalálkozón dönt az oroszellenes szankciók újabb fél évvel való meghosszabbításáról. Minden korábbinál erőteljesebben merülhet fel a kérdés: meddig van értelme fenntartani az intézkedéseket? Már csak azért is, mert Ausztriában tavaly decemberben – az Osztrák Néppárt koalíciós partnereként – kormányra került a nyíltan oroszbarát, a moszkvai kormánnyal is szoros kapcsolatokra törekvő Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Heinz-Christian Strache, a párt elnöke több ízben – legutóbb május végén – emelt szót az oroszellenes szankciók feloldásáért. Ugyanakkor Sebastian Kurz aligha engedi Strache számára, hogy ily mértékben megváltoztassa a külpolitika eddigi irányvonalát.

Németországban sem támogatják egyöntetűen a szankciók meghosszabbítását. A nagykoalíció kisebbik pártjánál, a szociáldemokratáknál belső feszültséget is kelt a kérdés. Elsősorban a párt keletnémet tagszervezetei követelik az eddigi irányvonal felülvizsgálatát - Manuela Schwesig, Mecklenburg-Elő-Pomeránia miniszterelnöke a napokban a Die Weltnek elmondta, Németországnak és Oroszországnak közösek az érdekei, ezért szoros partneri viszonyra van szükség. Dietmar Woidke, Brandenburg miniszterelnöke pedig annak a véleményének adott hangot, hogy konfrontáció helyett kooperációra van szükség Moszkvával.

Az SPD-nél nyugtalanságot keltett, hogy Heiko Maas külügyminiszter elődjénél és párttársánál, Sigmar Gabrielnél jóval radikálisabb oroszpolitikát folytat. Miközben Gabriel már hajlandónak mutatkozott a szankciók felülvizsgálatára, s azok fokozatos leépítésére, Maas egyértelműen ellenséges politikával vádolta a Kremlt. Ez a kijelentése azonban kedvezőtlen visszhangra talált abban a pártban, amelyben mind a mai napig nagyra tartják az egykori kancellár, Willy Brandt tárgyalásokra, közeledésre épülő „Ostpolitikját”.

Alekszisz Ciprasz görög kormányfő sem tartozik az Oroszország elleni büntetőintézkedések nagy hívének, egy ízben el is határolódott egy a Moszkvával szembeni közös uniós nyilatkozattól, ettől függetlenül a szankciókat ő sem vétózná meg, már csak azért sem, mert ez az országot gazdaságilag életben tartó hitelezőknél is kiverné a biztosítékot.

Bringázva segíteni menő - A Bike Maffiával bicikliztünk

Publikálás dátuma
2018.06.02. 07:00
FOTÓK: DRASKOVICS ÁDÁM
A Vitamin kommandó önkéntesei szendvicseket kennek, majd két kerékre pattanva hajléktalanokhoz viszik mindazt, amit elkészítettek. A Budapest Bike Maffiával bicikliztünk csütörtök este.
Hétvége
Ma és holnap kétnapos országos tekeréssel lehet ételadományt gyűjteni a hátrányos helyzetű gyerekeknek: a Hello és a Budapest Bike Maffia „Tekerjünk közösen egy közös célért” néven hirdette meg az eseményt. A Vitamin kommandó pedig legközelebb hétfőn este 6-kor kezdi meg a szendvicsek gyártását.

- Azért vagyok itt, hogy csináljak valami értelmeset, segítsek valamiben – válaszolja a miértre a neve elhallgatását kérő ügyész a Budapest Bika Maffia (BBM) szendvicskészítésén. A híradóban látott egy interjút egy rászoruló családnak átadott felújított lakásról, ezt követően kereste meg a civil szervezet Facebook-oldalát. Ő először jött el a Károly körútra, a két, Lyonból két hónapra Magyarországra érkezett önkénteskedő diák viszont már többedszerre. A szendvicskészítők között akad általános iskolás, rádiós műsorvezető, futár, érettségiző diák és nyugdíjas angoltanár is. Hagymát vágnak, kenyeret kennek, majd járják az aluljárókat, tereket és odaadják azoknak, akik elfogadják az ételt.

A fő foglalkozását tekintve mérnök, szabadidejében kamarazenekarban brácsázó Bara Péter, a Civil Rádió műsorvezetője a BBM indulásakor készített interjút Havasi Zoltánnal. Miután mindig volt benne szociális érdeklődés, természetes számára, hogy csatlakozott. A 12 éves Babó András sokszor jön szendvicset készíteni és szállítani. - Azért jövök, hogy jótékonykodjak és biciklizni is nagyon szeretek. Adni jó érzés – meséli. - Nem szoktam erről beszélgetni a barátaimmal, osztálytársaimmal, nem olyan nagy dolog ez – válaszolja. Egyetemista bátyjával jött először, és miután ő azt mondta, hogy jó a társaság, szüleik nem ellenzik fiaik aktivitását.

Remények
A 32 éves, mozgáskorlátozott Angéla két hete él a II. János Pál pápa téren. Vidékről érkezett, miután véget ért a párkapcsolata, de Budapesten élő családja nem fogadta be.  Leginkább a lakhatás hiányzik, nem ehhez vagyok szokva. Egy hátizsákkal jöttem, a ruháim elkoszolódtak, nem volt hol kimosni, ezért el kellett dobnom szinte mindegyiket. A szüleim meghaltak, a családtagok pedig – bár teljesen önellátó vagyok – talán megijedtek attól, hogy majd segíteniük kell - meséli a történteket. Rehabilitációs intézményekben dolgozott, most megváltozott munkaképességűek számára szervezett munkát keres. Álmodozni már fél, néha mégis saját lakásról és nyugodt párkapcsolatról fantáziál.
László szobafestő. Németországban dolgozott, mire visszajött, a felesége már mással élt, otthona nem volt többé. Az 50 éves férfi most is dolgozik, de fizetése nem elég lakásra, és lelkileg is nagyon rosszul viseli az egyedüllétet. A padon alszom, reggel megyek dolgozni, majd 14 órát állok a létrán. Édesanyám mos rám, de a mostohaapám nem engedi, hogy ott lakjak. A személyimet ellopták, ezért szállóra nem mehetek. Az arcomon lévő zsírcsomóra a kórházban azt mondták, hogy MR felvételt kell készíteni mielőtt bármit csinálnak vele, de időpontot még nem kaptam. Egyre inkább a szememre nő. Olyan helyen dolgozok, ahol minőséget kell festeni. Hogy fessek ha nem látok? El fogom veszíteni a munkámat - mondja.
Angéla és László közös terveket sző a padon töltött éjszakákon. Néhány napos ismeretség után arról beszélgetnek, együtt talán könnyebben boldogulhatnak.

Nagy Péter szeptember óta rendszeresen jön, futár és tajcsi oktató. Meglepte, hogy télen néhányan nem fogadták el az izolációs fóliát, és van, aki a szendvicset is visszautasítja büszkeségből, mondván, a darabonként három forintért eladott italos pléhdobozokból szerzett pénze elég ennivalóra. Orosz Dávid most érettségizik a Közgazdasági Politechnikumban, a középiskolások számára kötelező 50 órás közösségi szolgálat után ragadt itt.

Kalocsai Mária, nyugdíjas angoltanárnő ősszel keresett önkéntes munkát, egy biciklis ismerőse mesélt a BBM-ről. Magántanítványaival gyakran beszélget a projektről és azt állítja, hogy sikerült néhány ember hajléktalanokról kialakított véleményét megváltoztatni. A Margit híd budai hídfőjénél lakó, és befogadott kutyájuk miatt szállóra nem költöző idős házaspárral gyakran beszélget, krimibe illő történetükről és mindennapjaikról sokszor mesélnek neki.

Elégedetlenségből született startup
Havasi Zoltán grafikus, kreatív szakember a reklámipart hagyta el a Bike Maffiáért. A Bike Maffia gondolatát az elégedetlenség szülte, meguntam az előítéleteket, a felelősség áthárítását, az egymásra mutogatást – mesél a kezdetekről a civil szervezet vezetője. Fejletlen az itthoni adományozási kultúra, az „ez még jó lesz nekik” szemlélet él: a rászorulóknak szánt levált talpú cipők, hónaljban szakadt pulóverek és szakadt gumijú bugyik, a megalázó gesztusok.  A Bike Maffia nem más, mint sok társadalmi vállalkozás elegye. Célja az esélyegyenlőség ideológiamentes, pátosz nélküli elősegítése, társadalmilag hasznos modellek megteremtése, munkahelyek létrehozatala, miközben az önkéntesség menővé válik - hangsúlyozza külön az utóbbi szempontot.
A későbbiekben szeretnénk “social startup”-okat, a projektjeink alapján különböző lábakon álló társadalmi vállalkozásokat létrehozni. A szervezet aktív magja 100 fős, a bringázó önkéntesek között akad pszichológus, tanár vagy épp targoncás is. A projektek nagy része saját ötlet, ebben nagy haszna lehet a kreatív szakmában töltött múltnak – folytatja. A példa ragadós, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron már működik, Miskolcon most indul a helyi Bike Maffia. Bukarestben is érdeklődnek iránta. Egy Magyarországon tanult és velünk aktívan együttműködő kolumbiai önkéntes pedig létrehozta a szervezetet a dél-amerikai országban, ott, ahol a maffia szó az itthoninál súlyosabb jelentést hordoz. A különböző bike maffiák a saját útjukat járják, nem kell folyamatosan egyeztetniük velünk - mesél a sajátos franchise rendszerről.
Tervezünk egy vendéglátósokat bevonó programot: a résztvevők az árukészletük egy termékére ráírják, hogy az abból származó bevétel hány százaléka adomány. Ha összegyűlik kellő számú vendéglátós, akkor ők szavazhatják meg, hogy az adott időszakban melyik karitatív szervezetet támogatják. Szeptembertől pedig reményeink szerint bebizonyítjuk, hogy a segítségnyújtás is lehet piaci alapú: nyitunk egy kávézót, ahol egy hajléktalan embernek munkát, lakhatást és mentorálást biztosítunk, a profitot pedig visszaforgatjuk - oszt meg kettőt a megvalósítandó ötletei közül Havasi Zoltán.


A Vitamin Kommandó vezetője, Poós Noémi utazási irodában dolgozik, mindig volt benne vágy arra, hogy tegyen valami hasznosat másokért. Ő felelős a heti kétszeri szendvicskészítésért és szállításért. - Bárki eljöhet, bicikliznie sem kell, lehet „csak” szendvicset készíteni is. Az itt dolgozók mindannyian szabadidejüket áldozzák erre, ezért igyekszünk gördülékenyen dolgozni. Ennek ellenére néha van idő beszélgetni az utcán, aluljárókban élőkkel, sokukat ismerjük is már, ha eltűnnek, aggódunk, ha előkerülnek, örülünk – meséli a projekt során barátokra is szert tevő Poós Noémi.

Budapest Bike Maffia
A Budapest Bike Maffia civil szervezet, amelyet kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. Alaptevékenységük az adománygyűjtés, és az adományok kiszállítása kerékpárral a rászorulóknak. Idén a szervezet közösségi kategóriában nyerte meg a különböző szociális területeken áldozatos és példaértékű munkát végzőknek évről évre járó Jószolgálati díjat.
Tizenegy szociális munkát végző személy és szervezet kapott Jószolgálat-díjat péntek este a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, az "Önkéntesen végzett szociális munka" kategória közönségdíját a Budapest Bike Maffia vehette át. Ugyanebben a kategóriában - miután a Budapest Bike Maffia lemondott javukra a pénzdíjról - a szakmai zsűri különdíját a Heti Betevő Egyesület kapta.
Projektjeik többek között az iskolákkal együttműködve létrejött +1 szendvics programtól rászoruló családok lakásainak felújításáig, hajléktalanok fotóiból készült naptártól a közös főzésig, még felhasználható meleg ételek éjjeli összegyűjtésétől a szendvicsek készítéséig, majd azok biciklivel való szállításáig terjednek.