Dermesztő disztópiák

Publikálás dátuma
2018.06.18 07:45
VÉGLETEK - Az Anon tökéletesen steril társadalmában nem karaktereket, hanem rendszert elemez a rendező FORRÁS: NETFLIX
Fotó: /
Andrew Niccol újabb, nem túl biztató jövőt ábrázoló sci-fit rendezett.

Míg a korábbi filmekben ott volt a humánum, mint a rendszer ellen harcoló tényező, az Anon már tökéletesen steril társadalmat mutat. Egy olyan emberiséget, ahol az impérium követi az életünket és rögzítik azt, amit látunk.

Amikor Andrew Niccol jelentkezik egy-egy újabb szerzői filmmel (ő írja és rendezi), szinte csukott szemmel tudnám részletezni az összes megjelent kritika nagy expozícióját. Ugyanis kivétel nélkül mindenki felmondja a kötelező házi feladatot: adott egy művész, aki eleinte zseninek tűnt, -elvégre Niccol jegyzi A Truman Show Oscarra jelölt forgatókönyvét és első rendezése, a Gattaca pedig olyan bivalyerős disztópia lett, hogy kitörölhetetlenül ott van minden idők legfontosabb sci-fi filmjeinek toplistáján - majd jönnek a nagy fordulattal: amit azóta készített, az a nagybetűs csalódás. Legújabb filmjét, az Anon-t is ide sorolják. Nos, én nem feltétlenül értek egyet. Sőt.

Andrew Niccol-t szemmel láthatóan egy műfaj érdekli igazából: a film noir-ba csomagolt disztópia. Ez már a Gattacán is tetten érhető volt, hiszen egy génmanipulált társadalmat mutatott be, ahol csak az érvényesülhet igazából, akinek tökéletesítették a testét még a születés előtt. De van egy normális, betegségekre hajlamos férfi (Ethan Hawke), aki űrhajós akar lenni, és ezért kölcsönveszi a tökéletes génekkel rendelkező, ám egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, azonos korú férfi (Jude Law) „képességeit”. A kalandos történet mellett Niccol ábrázolt egy eléggé nyomott társadalmat, egyfajta orwelli rendőrállamot. A Gattaca vitán felül remekmű, gondolatiságát próbálta a rendező továbbvinni a Lopott idő című művében, melynek fő tematikája a idősödés-szabályozás volt, némi antikapitalista kritikába mártva. Értsd: aki gazdag, tud magának időt venni, aki nem, annak vége. A noir-féle bűnügyi szál sem maradhatott ki, sőt ennek köszönhettük a mű legjobb karakterét, az időrablókast üldöző detektívet (Cillian Murphy). A Lopott idő – noha a bevételek jók voltak – egyfajta hibrid volt: a filozófia rovására a zsánerelemeket erőltette Niccol (vagy kényszerítették rá?).

A nemrég bemutatott Anon már sokkal legtisztultabb darab – simán el tudom képzelni, hogy a gyártást magára vállaló Netflix totálisan szabad kezet adott Niccol-nak. Ő pedig elment a végletekig, tovább gondolta a technika által manipulált és alárendelt társadalmunk lehetséges jövőjét: míg a korábbi filmekben ott volt a humánum, mint a rendszer ellen harcoló tényező, az Anon már tökéletesen steril társadalmat mutat. Egy olyan emberiséget, ahol az impérium követi az életünket és rögzítik azt, amit látunk: ezt pedig Eter-nek hívják. Hősünk, Sal Frieland (Clive Owen) modern rendőr, aki egy-egy bűnügy esetén bele tud nézni mások rögzített életébe – ez direkt parafrázis a Dick-féle Gondolatrendőrségre.

Azonban egyik nap felbukkan egy rendszeren kívüli nő, Anon (Amanda Seyfried, akibe a rendező a Lopott időben „szeretett” bele), akinek nem látni az életét, olyan képességekkel rendelkezik, hogy manipulálni tudja mások realitását, sőt, törölni is tud teljes életutakat. Na, és persze, sorozatgyilkos: az a kérdés ebben a rendszerben, hogy lehet egyáltalán a közelébe férkőzni? Ahogy Sal, a rendőr fogalmaz: miféle világ lett ez, ahol a gyilkosok eltitkolják a tetteiket?

Az Anonban Niccol már nem igazán embereket, hanem rendszert elemez, a karakterek kvázi menthetetlenek. Míg a legtöbben karakterfejlődést várnak egy-egy játékfilmtől az itt egyszerűen nincs. Sal depressziója és alkoholizmusa konstans, miképpen Anon folyamatos félelme is attól, hogy bárki is „látja” őt. Patthelyzet minden szinten.

Szóval: ezt a filmet nem elég nézni, látni is kell.

2018.06.18 07:45

Alföldi: "Ebben a rendszerben még van húsz év"

Publikálás dátuma
2018.12.19 12:01

Fotó: / Németh András Péter
Egyedül összefogással állíthatták volna meg a tao-pénzek elvesztését a színházak Alföldi Róbert szerint, ám mindenki hallgatott, míg a kormány lerohanta a szakmát. De a színházat nehéz kinyírni.
Árulást követett el a szakma a tao-ügyben Alföldi Róbert színész és rendező szerint, derül ki a Magyar Narancs interjújából. A cégek a kormány döntése alapján már nem ajánlhatják fel előadó-művészeti társaságoknak, így a színházaknak sem az adójukat; a jövőben csak a magyar filmek és bizonyos meghatározott sportágak kaphatnak a társasági adóból. "A jövő évet talán valahogy meg fogják oldani az érintettek" - nyilatkozta erről baljósan Alföldi. Majd hozzátette:
"Ez a szakmám veresége."
Szerinte a tao megszüntetésének szándék egyáltalán nem volt titok, "a magyar színházi élet hivatalos ura" évek óta mondta, hogy gyűlöli ezt a  támogatási rendszert, és mindent megtesz az eltörléséért. És erre - ami gyakorlatilag a szakma jelen formájának végét jelenti - egy árva szava sem volt a színházaknak. "Szégyenteljesen viselkedtünk" - fogalmazott ennek kapcsán Alföld, aki szerint "kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét". Például egyszerűen sértettsége miatt állt be a Katona igazgatója is az egész mögé, részletezte a rendező. Majd folytatta:
"Az Örkény hallgat, a Víg hallgat. Mindenki hallgat."
Nem volt kérdés Alföldi szerint, hogy a tao-rendszerrel sokan visszaéltek, ám most nem ők járnak rosszul, hanem mindenki, "az Orlain, az Átriumon, a Jurányin, a függetleneken és a többieken". A kormány terveiről pedig szerinte "jól látszik, hogy olyan helyzetet teremtenek majd az átalakítással, ami arról szól, hogy ha úgy működsz, akkor kapsz támogatást, ha meg nem, akkor nem".
"Ez totális lerohanása a szakmának"
- mondta a rendező, aki szerint összemosni az összes, tao-t használó színházat az üzleti színházzal - amit kommunikációjában a kormány csinál - egyszerű pofátlanság. A tao-rendszer Alföldi szerint egy olyan szabad rendszer volt, ami a társadalmi szerepvállalást is erősítette. Alföldi azt hangsúlyozta, ezt csak a szakma összezárása védhette volna meg.
"Ebben még van húsz év, az tuti"
- jósolt a rendező az Orbán-rendszernek. Szerinte a világ is úgy változik, hogy abba kényelmesen belesimuljon a magyar helyzet. "Mániám, hogy csomó minden nincs kihányva, kipucolva, feloldva, kibeszélve" - fogalmazott Alföldi. Szerinte amíg a magyar társadalom nem dolgozta fel az elmúlt száz évét, "addig ezek a manipulációk, hergelések mindig tudnak működni". A hatalom a feloldatlan sérelmeiknél fogva játssza ki egymás ellen az embereket.
"Keserű vagyok és szomorú. És gyűlölöm, hogy negatív vagyok, gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást."
- fogalmazott az interjú végén Alföldi. Egy kezdő színészt azért mégiscsak bátorítana. "Színházat bárhol lehet csinálni", mondta. Ezért nehéz kinyírni a színházat szerinte: "ha lemegyek egy pincébe, ott akkor is lesz néző."
2018.12.19 12:01
Frissítve: 2018.12.19 12:07

Csigaházba kényszerített világ

Publikálás dátuma
2018.12.19 12:00

Fotó: / Krulik Marcell
Krulik Zoltán és zenekara, a Makám hagyományos adventi koncertjén premierként hangzanak el a jeles piarista papköltő, Sík Sándor (1889–1963) megzenésített versei, amelyek hamarosan lemezen is megjelennek.
A Makám Sík Sándor-dalainak elsőként megismert darabjáról, az Encián című versről Miklós Péter történész egy tanulmányban úgy vélte, „Sík szövegében az Isten alkotta természet idilli élménye áll szemben az ember által létrehozott, megnyomorított, csigaházba kényszerített világgal.” Krulik Zoltán ezt azzal egészíti ki, hogy „a városi lét hajszoltsága, az egyre sürgetőbb tempók, az űzöttség, magány, az ebből való kiszakadni vágyás évszázadok óta foglalkoztatja az embert. Budapest szerelmese vagyok, de ha tehetem, hétvégén elmenekülök a hegyekbe, a Duna-kanyarba a termékeny semmittevést gyakorolni. Alkotó periódusokban messzebb is futok. Bakonybél az egyik menekülő és alkotóhelyem, a bencés monostor és a környező erdő csendje. Ezt a létállapotot vélem kihallani a versből.” Sík Sándor életművéből a középkori himnusz-fordításokat szereti leginkább, de maga a rendhagyó életút is foglalkoztatja. Sík mindkét ágon zsidó származású volt; a vészkorszakot csak „mentesítettként” élte túl, mint piarista szerzetes, tartományfőnök, szegedi egyetemi tanár. Naplójában többször is elmarasztalta a katolikus egyházvezetést, amiért nem emelte fel szavát a zsidótörvények ellen. „Radnóti Miklóssal való barátsága közismert, de azt talán kevesen tudják, hogy ő keresztelte meg. A fiatal korában színészi ambíciókat dédelgető Appel Henriknek, a későbbi Aczél Györgynek pedig Radnóti volt a keresztapja, és őt is Sík Sándor keresztelte meg.” Krulik Zoltán zeneszerzői pályáján régóta meghatározóak a vers-megzenésítések. A hetvenes években Petri- és Pilinszky-versekkel kezdte ezt a műfajt; néhány éve Weöres Sándor Rongyszőnyeg-ciklusából bontakozott ki a Holdfényt vetettem című Makám-lemez. „A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat felkérésére a közelmúltban – Lantos Iván társaságában – kezdtem el foglalkozni a Kőbányai János által újra felfedezett Pásztor Béla, illetve Somlyó Zoltán verseivel, s egy kisebb csokrot belőlük már be is mutattunk az ősz folyamán a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ady-dalaimhoz, ami szintén régóta érett bennem, a nyáron fogtam hozzá, tíz készült el belőle. A föl-földobott kő címmel készülünk a Makámmal halálának januári centenáriumára” – jelzi újabb érdeklődési területeit. A Makám három és fél évtizedes történetében voltak tisztán hangszeres korszakok is. „1999-ig instrumentális darabokat írtam. A Közelítések című LP a Hungaroton gondozásában jelent meg 1988-ban, s ezt követte a Divertimento, a Part és a Café Bábel című CD a kilencvenes években, a Fonó Records révén. Steve Reich művei, az Amadinda és a 180-as Csoport által játszott repetitív stílus engem is megihletett, s több lemezen dokumentálódtak ezen zenei világ ihlette darabjaim. A repertoár másik felét kitevő improvizatív zenéimnek is voltak kötött részei. A Kelet erős inspirációs forrás volt. Elsősorban az észak-indiai klasszikus zene tanulmányozása során szerzett kompozíciós tapasztalatokat és a balkáni ritmikát építettem be és kombináltam szerzeményeimben. Kurtág György tanácsára a Szaharán-túli afrikai törzsi zenét is górcső alá vettem. Ezek az inspirációk a későbbi dalaimba is beépültek, csupán a zenei formák változtak, rövidültek a dalforma kívánalmai szerint. A dal előtérbe kerülését egyébként a Fonó felkérése motiválta. Majd’ tíz évig ott adtam ki az újabb és újabb lemezeinket, melyeken Bognár Szilvia, Lovász Irén, Szalóki Ági és Palya Bea is énekelt” – idézi fel a Makám fordulatos, műfajilag is változatos történetének epizódjait Krulik Zoltán.

Duduk és didgeridoo

„A Makám folyton változik, de mégis van benne állandóság. Azt hiszem, a Makám-dalok felismerhetők, bármely korszak szülöttei is legyenek. Jelentősebb bemutatókra mindig hívok vendégeket” – mondja Krulik Zoltán. A csapat új összeállításában a gitáros-énekes-zenekarvezető mellett Bede Sári énekel, Boros Attila basszusgitározik, Szabó Árpád hegedül és Gyulai Csaba ütőhangszereken játszik. Az adventi koncerten vendégük lesz Magyar Bori énekes, Varga Bori szaxofonos, valamint az ausztrál őslakosok hagyományos kürtjét, a didgeridoo-t megszólaltató Bálint Péter és az örmény hagyományos fafúvós hangszeren, dudukon játszó Juhász Endre. 

Témák
Makám
2018.12.19 12:00
Frissítve: 2018.12.19 12:00