Zoltai Ákos: Humanoid robot, Volocopter és okos repterek

Publikálás dátuma
2018.06.23 09:18

Fotó: /

Olyan, mintha a gyerekem lenne, persze, hogy idegeskedtem – mondta érdeklődésünkre a humanoid robot, ARMAR-6 egyik alkotója, a hannoveri Cebiten. Az emberekkel közvetlenül is együttműködő robot – amely a kezdeti döcögés után tökéletesen működött az idézett fejlesztő legnagyobb örömére – a múlt pénteken zárult németországi fesztivál reklámarca is lehetett volna. ARMAR-6 azért is egyedülálló, mert nincs előre betanítva neki semmi, tapasztalatokat szerezve, emberkollégáit fürkészve tanulja meg, hogy miben lehet a segítségükre.

AZ ARMAR–6 ÉS A „DRÓNOK TÁNCA” A humanoid robot az embereket fürkészve tanulja meg, hogy miben segíthet

AZ ARMAR–6 ÉS A „DRÓNOK TÁNCA” A humanoid robot az embereket fürkészve tanulja meg, hogy miben segíthet

A gépi asszisztenst öt kamerával és lézeres érzékelőkkel szerelték fel, igazi úriember, vagy éppen úrilány, simulékonyan eligazodik bármilyen munkahelyi környezetben. Ha kell, gond nélkül emel a magasba több tíz kilogrammos polcokat, viszont a végtagjaiba épített érzékelők segítségével brutális erejét körültekintően használja, megkímélve a sérülésektől embertársait.

ARMAR-6 csak az egyik csoda volt az ötnapos fesztiválon, amely évtizedeken át igazodási pont volt a számítástechnika és az elektronikus eszközök iránt érdeklődök számára. 1970-ben rendezték meg Hannoverben az első komputer expót, amely aztán a szakma egyik legfontosabb eseményévé vált. Olyannyira, hogy Bill Gates itt mutatta be a Windows 95-öt, de az Intel meg a Siemens is sokszor időzítette világpremierjeit, fajsúlyos bejelentéseit a Cebitre.

A közelmúlt viszont már korántsem ennyire fényes, mert erős konkurenciát kapott a német rendezvény: a los angelesi CES, a barcelonai és tajpeji expo is elviharzott mellette. Idén viszont nem hagyták magukat a hannoveriek, több újítással készültek, a legfontosabb az időpont megváltoztatása volt. A zord március helyett a nyár elejére időzítették a kiállítást, amelyre új koncepcióval és programokkal készültek. A siker nem is maradt el: idén több mint 2800 vállalat állított ki és 600-nál több előadó lépett pódiumra a Cebiten, amely 120 ezer látogatót vonzott. A sikert meglovagolva már be is jelentették, hogy jövőre is lesz Cebit, sőt maradnak a nyári időpontnál: 2019-ben Hannover június 24-28 között várja az elektronika szerelmeseit.

Viszonyításképpen, hazánk világhírű zenei fesztiválján, a Szigeten, tavaly csaknem 500 ezren buliztak. Az összehasonlítás persze a két különböző profilú fesztivál esetében sántít, de a Cebiten - mint minden valamire való összejövetelen - a vendéglátó egységek is pörögtek a kütyük mellett. Beszélgettünk egy hot dog árus sráccal, akit egyébként egyáltalán nem hoztak lázba az elektronikus csodák.

– Persze, szép itt minden, de a mi kontinensünkön csak évek múlva használhatjuk ezeket a technológiákat – indokolt, kissé értetlen arcunkat látva. Amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, akkor mosolyogva azzal biztatott: "ti pedig még később". Érdekes tapasztalat volt az is, amikor egy svájci újságíró kolléga a bemutatkozásunk után, rögtön azt kérdezte: "mi újság a Soros-tervvel"? Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy a médiatúlsúly, valamint a brutális propagandakampány miatt hihették el a kétharmadra jutott kormánypárt szimpatizánsai, hogy létezik a magyar származású milliárdos terve, de érveinkre csak legyintett. – Ezt akkor sem lehet bevenni – mondta.

Politikáról a Németországban töltött két napunk során csak ennyi szó esett. Hiába ugyanis az örök igazság, miszerint a politika az életünk minden apró rezdülésében jelen van, a Cebit ettől mégis képes volt függetleníteni magát. Ez persze nem csoda, főleg ha az Intel standjánál időztünk. Az eredetileg amerikai, mára világméretűvé fejlődő vállalat legnagyobb dobása kétség kívül a Volocopter légitaxi volt. A Volocopter első ránézésre egy drón és egy helikopter házasságából született, kissé esetlen jármű, amely így is impozáns látványt nyújt. A fejlesztők reménye szerint a jármű lesz a jövő luxustaxija, amely optimális esetben már 3-5 éven belül megkezdheti működését. Próbáltunk érdeklődni, hogy körülbelül mennyit kóstálhat a csúcsmodell, de kérdésünkre nem kaptunk érdemi választ. Mindenesetre nem véletlenül hangsúlyozták, hogy elsősorban a luxust kedvelőinek ajánlják a Volocopter kínálta élményt, a csupán 290 kilogrammos, 18 darab háromfázisú elektromos motorral felszerelt légijármű vélhetően nem mostanában fogja szelni a budapesti eget.

Volokopter - Drón és helikopter házassága

Volokopter - Drón és helikopter házassága

Másfelől közelített az okos eszközök alkalmazásához a kínai Huawei, amely hazánkban főképp a mobiltelefonjairól ismert. A világ egyik vezető információs és kommunikációs vállalatává vált cég többek között a Smart Airport 2.0 projekttel jelentkezett a Cebiten – aminek célja nagyon leegyszerűsítve a repterek „okosítása”. A platform speciális adatelemzéssel, a mesterséges intelligencia alkalmazásával növelné a repülőterek hatékonyságát, így például arcfelismeréssel tenné gyorsabbá az utasok gyorsabb biztonsági átvizsgálását.

A jelek szerint a Cebitnek bevált a koncepcióváltás, felkeltették az érdeklődést azzal, hogy a digitális gazdaság legújabb irányzatairól szóló konferenciákra és a kapcsolatépítő fórumokra helyezték a hangsúlyt. Nyilván ázsiai, vagy éppen amerikai vetélytársaikkal nehéz tartaniuk az iramot, de ha maradnak az idei úton, még hosszú ideig a kontinensünk, sőt a világ egyik legfontosabb elektronikai eseményeként kell számon tartanunk a németországi fesztivált.

Témák
robotok
2018.06.23 09:18

Quando, quando, örökké

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:02

Fotó: AFP/TOSCANIALINARI/ROGER-VIOLLET/
Kétséget kizáróan minden idők legnépszerűbb nemzetközi slágereinek egyikét alkotta meg az idén nyolcvanéves Tony Renis és a 2009-ben elhunyt szövegíró, Alberto Testa a hatvanas évek elején. A dalt az 1962-es San Remo-i fesztiválon adta elő a zeneszerző, és – ilyen az élet – nemhogy nem nyert, de még a dobogóra sem került fel vele. A quando, quando, quando a viszonylag szerény negyedik helyet szerezte meg, hogy aztán olyan hírességek dolgozzák fel, mint – mindjárt hatvankettőben – Pat Boone és Caterina Valente, majd hatvanháromban Connie Francis, továbbá – egyaránt hatvannyolcban – Cliff Richard és Engelbert Humperdinck. Az adaptációknak immár se szeri, se száma, a kompozíció legalább tizenkét filmben hangzott fel azon túl, hogy 1962-ben helyet kapott Dino Risi kultikus olasz mozidarabjában, a Vittorio Gassman és Jean-Louis Trintignant főszereplésével forgatott Előzésben.
Renist többszörösen kárpótolta az élet: a komponista-énekes a következő évben megnyerte a San Remo-i dalversenyt, ráadásul azzal a számmal, amelyért – ha önéletrajzi ihletésű volt – irigyelni lehetett a szerzőt. A nóta első két sora ugyanis úgy szólt, hogy "szinte nekem teremtettek, festettek, Claudia, / de bevallom, a legjobban most Nadiáért vagyok oda..." (Később szó esett Lauráról, Giuliáról is.) A szerzemény címe az volt: Uno per tutte, azaz Egy mindenkiért, ám a tutte csak nőkre vonatkozhat, különben Uno per tutti lenne a szöveg. Ami pedig a Quando, quando, quandót illeti, e sláger máig él, s azon kivételes külföldi számok közé tartozik, amelyekről – a bevett magyar változat ellenére – mindenki tudja, hogy nem hazai darab, annyit játsszák napjainkban is az eredetit és a megannyi angolszász feldolgozást.
Itthon először Sárosi Katalin négyszámos kislemezére került fel a magyar variáció Tardos Péter szövegével: "Mikor jössz már énfelém?" A korong megjelenése idején – 1963-ban - Sárosi már nem volt csitri – harminchárom évet számlált –, de a legfelkapottabb táncdalénekesek közé tartozott; előző kislemezének két dalát a takarítónőktől a minisztériumi osztályvezetőkig mindenki dúdolta. Az egyikben azt kérdezte: "Ugye, te is akarod komolyan, igazán?" A másikban meg bátorította az idősebb korosztályokat, hogy "rajta, öregek, nagymamák, a charleston újra sikk!"
E dalok nyilvánvalóan már a megfelelő intelmek figyelembe vételével készültek, 1961-ben ugyanis tíz százalékkal csökkent idehaza a lemezeladás, s az illetékesek ezt részint a gyártás lassúságának, részint a nem eléggé igényes könnyűzenei kínálatnak tulajdonították. "Íme, néhány kívánalom a táncdalok előadóival szemben: kerüljék az olcsó, bombasztikus hatásokat, ízlésesen, belső érzéssel tálalják a számokat, ne utánozzanak, ne éljenek bevált sablonokkal" – javasolták. S nemsokára már elégedetten állapították meg: "Kevesebb az utánérzés, az enerváltság, a bántó torokhang az előadásban, s több az egyéniség a hangszerelésben, az összhang megteremtésében. A szövegben még nem számottevő a javulás, de úgy látszik, ebben hosszabb időre és főleg írói közreműködésre lenne szükség." Ezzel együtt leszögezték: "A következő tervnegyedév igényes tánczene-ellátása biztosítva van."
Hogy mi volt az 1961-et követő választékban? Például a Gézengúz (előadta: Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa), az Ó, Serenella (Németh Lehel), az Egy esős vasárnap délután (Mikes Éva) vagy a Hold ragyog a Dunán (Szántó Erzsi és a Stúdió vokál). Itáliában nem akadt hasonló központi ajánlat, a brazíliai Santosban született Testa mégis sorra írta a slágereket a Carinát éneklő Corrado Lojaconónak, a Renatót előadó Minának, a Quello sbagliatót búgó Bobby Solónak, a Non pensare a me-t tolmácsoló Claudio Villának, és lefordította Frank Sinatra védjegyét, a My Way-t (A modo mio) Patty Pravónak.
Itthon a Quando, quando, quandóval az Előzés is megérkezett. A filmet ugyanúgy 1963-ban mutatták be minálunk, ahogyan magyarra átültették Tony Renis örökzöldjét. Nem az ebből fakadó hosszas hiány miatt dúdolták hát oly sokan, hogy "mondd csak, meddig-meddig várjak..."
2018.09.23 22:02

Etető – Nívódíjas magasiskola

Publikálás dátuma
2018.09.23 20:36

Fotó: /
Tévedni emberi dolog. Szolgálni pedig a jelek szerint kötelesség. Vagy legalábbis jól felfogott érdeke a hatalom embereinek. Ha nem tennék, még a végén körön, netán NER-en kívül találnák magukat és az szörnyű lenne. Ne kárhoztassuk tehát a parlament alelnökét a következő mondatáért. "Szellemi újdonságot tartalmazó termékek, eljárások, szolgáltatások révén van remény arra, hogy Magyarország erős országgá, a magyarság erős nemzetté válhasson." (Ha ugyan már nem az, legalábbis a Legfőbb Vezető képzeletében, mert őt hallgatva ez bizonyosságnak látszik.)
Latorcai Jánostól egy nagyszabású parlamenti ünnepségen volt hallható az imént idézett gondolat. Hűen az alkalomhoz, amikor 51 terméknek és szolgáltatásnak adták át az Érték és Minőség Nagydíjat, s kiosztottak életmű- és nívódíjakat is. Csupa olyanoknak természetesen, akik a jelenlegi rendszer szolgálatával kiérdemelték. Egykor Magyar Termék Nagydíj volt eme elismerés neve, de akkor még nyilván olyanok is hozzájuthattak, akik netán rendszertől függetlenül értékeket hoztak létre.
Ami pedig témánk szempontjából lényeges, kommunikációs nívódíjat vehetett át három tévécsatorna illusztris képviselője is. Jutalmazták a közmédia hírszolgáltatásának alkotógárdáját, a TV2 Média Csoport Zrt. hírműsorait és azok alkotóit, valamint az Echo TV hír- és hírháttér műsorait, valamint készítőit. Jól kiválogatták őket, szinte nem is maradt ki senki, aki hívebben szolgálná Orbán Viktort és csapatát (értsd: a nemzetet). A megújult Hír TV még fájdalmasan hiányzott a listáról, de oly rövid idő telt el, mióta visszatértek az akolba és szakítottak a nemzetellenes tévésekkel, hogy nagyon átlátszó lett volna máris díjazni őket.
Aki ott volt a Parlamentben, láthatta az érintett csatornák prominenseit is. Az Echo TV képviseletében mindjárt Mészárosné Kelemen Beatrix igazgatót. Aki nem más, mint a magyar sajtó jelentős részét immár magáénak tudó Mészáros Lőrinc - a miniszterelnök barátja, de nem strómanja - felesége. A TV2 nevében ketten vitték a díjat. Kökény-Szalai Vivien hírigazgató - aki bulvárlapok szerkesztése és bulvárkönyvek megírása után került e tisztségbe -, valamint Gönczi Gábor. Utóbbi a hírműsor egyik arca, aki a múlt héten az Európai Parlament vitája után Orbán Viktor nagy győzelméről számolt be. Imigyen konferálta ugyanis fel az anyagot: "Európa-szerte Orbán Viktort éltetik a közösségi oldalakon. Bár az Európai Parlament megszavazta a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, a sikert mégis a magyar miniszterelnök érte el". Az egykori köztévé ilyen sztárokat nem tudott felvonultatni. Még Németh Lajos meteorológus fájától messze esett kisfia, Balázs sem volt ott, pedig ő mindig kapható pártunk és kormányunk fényezésére.
Ám ezúttal nem volt szükség erre, hiszen csak a szűkebb brancs kiválasztottjai vettek részt a fényes ünnepségen, élükön a már említett Latorcai alelnökkel. Akinek tévedéséről, netán emlékezetkieséséről is ideje szót ejteni. Hacsak azt nem feltételezzük, hogy szándékosan tett úgy, mintha csupa szellemi újdonsággal találkozott volna a kitüntetetteknél, vagyis például a három tévécsatorna hírműsoraiban. A szinte nem is létező KDNP oszlopos tagja ugyanis már 75 éves, tehát hosszú ideig élt az egykori, ma már csak átkosnak mondott rendszerben is. Bizonyára volt alkalma akkor is hallgatni-nézni hírműsorokat (még ha nem is volt nagy választék belőlük), s talán észrevette azt is, hogy e hírműsorok annak idején gyakran fényezték pártunkat és kormányunkat. Mint ma. Csak akkor még más előjelű volt az a párt és az a kormány, de a kiszolgálása azóta sem változott (pontosabban: egy idő után több médium visszatért oda, amivel - hittük - a rendszerváltáskor végképp szakítottunk). Így hát az M1, a TV2, vagy az Echo TV hír- és politikai háttérműsorait aligha lehet "szellemi újdonságot hordozó termékekként" értékelni. Az viszont igaz, hogy ezek minden pillanatban erősítik azt a képzetet, hogy Magyarország erős ország, a nemzet is az, tehát minden ok megvan rá, hogy dicsfény vonja be a vezetőket, mindenekelőtt Orbán Viktort.
Az persze még kérdéses, hogy mindezt lehet-e minőséginek tekinteni és valóban értéket teremtenek-e, akik ilyen keretek között készítenek hírműsorokat. Az nem lehet kétséges, hogy a megrendelőknek tetszik, amit látnak. És azt a dicsőséget se vonjuk el tőlük, hogy amit együttesen - propagandisták és műsorkészítők - előállítanak, az az etetés magasiskolája. Ezeknek az embereknek a vállán óriási felelősség nyugszik. Hiszen az ország jelentős részén csak a köztévé - nevezzük még mindig így, ha nem is az - csatornái, valamint a TV2 látható, az RTL Klub mellett. Nekik kell tehát ellensúlyozniuk az érdemi tájékoztatást, képviselniük a mindenkori hivatalos vonalat, de úgy, hogy a majdani választókat meggyőzzék, az a helyes, amit pártunk és kormányunk tesz. Bármi is legyen az. Lássuk be, ez embert és kommunikációt próbáló feladat, de a hatalom kiszolgálói helytállnak. A nívóról persze lehet vitázni, de ha egyszer nívódíjnak hívják az elismerést, nincs mit tenni.
Méltó kezekbe kerültek tehát a kitüntetések. Elégedettek lehetnek a fő-fő etetők is. A nézőkkel meg nem kell törődni. Különben is, még működik a távkapcsoló.
2018.09.23 20:36