Ilyen a show-biznisz

Publikálás dátuma
2018.07.03. 14:32
A férj Mihályfi Balázs és a csábító Fred Casely (Figeczky Bence) szorításában Rocie Hart, Sodró Eliza
Fotó: Szilvás Zoltán
A nyár nagy dobásának ígérkezett a Chicago Alföldi Róbert rendezésében. A musical valóban sok energiát mozgat, erőteljes színészi alakításokat hordoz, maró társadalomkritikával szolgál, ám kissé vontatott, néhol leül a ritmusa.
Alföldi Róbert rendezett már musicalt az Átriumban, méghozzá óriási sikerrel. Az Őrült Nők Ketrece túl van már a több százas szérián. Az újabb dobás, a Chicago szintén az elevenünkbe vág. Számításról, korrupcióról, bűnről, a morál és a gátak eltűnéséről mesél. Az egész előadás rendkívül nyers, nyelvében trágár, talán kicsit túlzottan is. Nem finomkodik: a képünkbe csap. Tükröt tart, azt mondja: na, ebben éltek, mit akartok? Tessék ezzel szépen szembe nézni. Még akkor is így van, ha ritmusában, színpadi megoldásaiban és a dalok tolmácsolásában néhol lehet hiányérzetünk.  A nyers, képünkbe vágó hangvétel ellenpontjaként rögtön az elején, mint koferanszié, az est háziasszonya Hámori Ildikó jön be a színpadra. Félszegen, a színpadi szerepléstől lámpalázasan, mint egy tanár, aki vidéki haknit szervez és elkezdi mondani: „Két lány történetét meséljük el önöknek, akik... Nem könnyű elmondani, de valami olyasmiről van szó, olyan egyszerű dologról, hogy ők boldogok szeretnének lenni. Persze rögtön felmerül a kérdés: mit is jelent az, hogy boldogság. (…) valami olyan érzésről lehet szó, hogy az ember valahol a helyén van, éppen ott van, ahol kell és akkor, amikor kell... És amit tesz, az valahogy jól van téve. Hogy valahogy egybecsúszik az ember saját magával... meg esetleg azokkal, amik vagy akik fontosak neki.” Ez az értekezés új elem az előadásban egyszerre közhelyes és mély. (Dramaturg: Ugrai István). Valahogy fontossá válik a produkcióban, többször is vissza is tér valamilyen formában. Ezért a vágyott boldogságért adunk fel ugyanis mindent. Morált, erkölcsi normákat, őszinteséget, a valóságérzékünket és sorolhatnánk. Aztán, mint ahogy a konferanszié további szövegében szerepel: az emberben kiskorában kialakul egy kép arról, mit is jelent a sikeres, boldog, szép élet. Aztán ehhez nem közelebb kerül, hanem egyre inkább távolodik tőle.” A főhőseinkkel is ez történik. Roxie Hart befutott, sikeres színésznő szeretne lenni, nem a periférián lébecolni. De ennek ára van, méghozzá súlyos ára. Az előadás elején meg is történik az üzlet; az alku következménye, a házasságszegő szemérmetlen aktus. Hogy aztán jöjjön a bűn, a gyilkosság – és minden, ami még jöhet. Alföldi és munkatársai feldolgozásában a dalok és az értelmezés is Brechthez közelít. Kitekint az erkölcs és a társadalomkritika felé. Más kérdés, hogy a rendező dühe és kiábrándultsága is érzékelhető az előadásban. Roxie Hart (Sodró Eliza) itt egy olyan nő, aki az érvényesülés reményében semmitől sem riad vissza. Persze áldozat is, de közben nincs benne semmi gát. Csak az előretörés, a karrier, a siker számít és a közeg sem különb. Sodró már más előadásban is kitűnt tehetségével, most is mutat magából új színeket és a dalokkal is megküzd, de főleg színészileg erős a jelenléte. A vetélytárs Velma Kelly (Parti Nóra) próbál Roxie-val lépést tartani – mármint a karrierért folytatott harcban. Parti Nóra elegánsan, nagyvonalúan és sok energiával vesz részt ebben a versengésben.  Billy Flynn, az ügyvéd (Fekete Ernő), mint egy dörzsölt politikus, állandóan változtat és alkalmazkodik. Rálát és átlát, de csak a saját egója és nimbusza érdekli. Csarnóy Zsuzsa Morton Mamaként talán eggyel visszafogottabb a kelleténél, nem mindig hihető, hogy belülről ő mozgatja a szálakat. A többiek, illetve a zenekar és a tánckar mindent megtesznek, de valahogy egy elfogadható szinten belül marad a hatás. A koreográfia (Vári Bertalan) is többnyire a már másutt is látott elemeket ismételgeti. Az előadás vége azonban dermesztően elgondolkodtató. A két lány arról beszél: „Hiszen oly sokan elvesztették már a hazánkba vetett hitüket. Oly sokan nem tudják, milyen értékek mellett áll ki ez az ország. De mi magunk vagyunk az eleven példái annak, hogy milyen csodálatos hely a mi hazánk. És csak szeretnénk megköszönni ezt önöknek, akik olyanná teszik országunkat, amilyen!” És aztán felcsendülnek a Szózat dallamai.   

A Chicago története

A Chicago című musicalt 1975-ben mutatták be a New York-i 46. Utcai Színházban. A darab inspirálója a húszas évek egyik nagy sikerű vígjátéka volt. Szövegkönyvét Fred Ebb és Bob Fosse jegyzi, a zenét Ebb. Később Londonban is hosszú szériákat ért meg. Magyarországon 1980-ban volt a bemutatója a Fővárosi Operettszínházban Seregi László rendezésében, Galambos Erzsi és Felföldi Anikó főszereplésével. Kaposváron Ascher Tamás rendezte meg, a Madáchban Szirtes Tamás, a Centrálban Bozsik Yvette. Az Átriumban is ment már Zsótér Sándor színrevitelében a Hoppart társulattal. A Chicago 2002-es amerikai-német filmváltozata több Oscar-díjat is bezsebelt. 

Szerző

Szórakoztató virágnyelvlecke

Publikálás dátuma
2018.07.02. 14:37
Virágszimbólumokon keresztül is megtanulható a szerelmi nyelv
Élnek a szerelmi életet a növények? Mi közük van a mi szerelmi életünkhöz? És hogy kerül egy ezzel kapcsolatos könyv a Kultúra rovatba?
A növények szerelmi élete: annak, hogy élnek-e a növények szexuális életet, alapvetően semmi köze nem lenne a kultúrához. Alapvetően. Fleur Daugey (erre mondják, hogy nomen est omen) azonban jól kitágítja a horizontot, és nem csupán biológiai, de kultúrtörténeti kontextusba is helyezi a témát. Amellett, hogy alapos betekintést nyújt az ivaros és ivartalan szaporodási formák különféle válfajaiba, illetve a legmodernebb kutatási eredményekbe azt illetően, hogy élvezik-e a növények a szaporodást, a kötet nagy része olyan szép, akár egy művészeti album. A makrofotók mellett ugyanis egy sor ismert és kevésbé kézenfekvő festményt, domborművet láthatunk Rubenstől a preraffaelitákig. Olvashatjuk az ókori görög filozófusok gondolatait a növények szaporodásáról, a különféle növényekről szóló mondákat a Narcissus holttestéből növő nárcisztól a náddá változó Syrinxig és a babérfává váló Daphnéig, vagy Flora istennő legkülönfélébb ábrázolásaiig. Sokat tanulhatunk a virágok szimbolikájából: mi köze a rózsának az ókori lakomákhoz vagy Szűz Máriának a Liliomhoz? Miért nézte kritikus szemmel a korai keresztény egyház a rózsakoszorúkat?

Martin Johnson Heade

Cikkünket az  1819 és 1904 között élt amerikai festő műveivel illusztráltuk. Heide elsősorban tájképeivel és romantikus növényábrázolásaival vált a műgyűjtők kedvencévé. Részlet- és érzelemgazdag képei rendszeresen bekerülnek a természettudományos ismertetőkbe.

Daugey könyve alapos és olvasmányos: az Énekek éneke tájleírásait korabeli festményekkel szemlélteti, Guillaume de Lorris Rózsaregényét annak miniatúráival együtt elemzi. Egyik oldalon még kódexlapokat nézegetünk, a másikon a Tádzs Mahal falfestményeit, a következőn meg hímivarsejtekről és a botanika fejlődéséről olvashatunk. Az arányok mesteriek: észrevétlenül szívjuk magunkba a tudást, miközben a szemünk gyönyörködik a míves kivitelezésű oldalakban. Szír csempék, Proust-magyarázat, kínai filozófia – és még némi nyelvészeti kitekintést is kapunk. Gondolták volna, hogy a francia nyelvben a „les fleurs” kifejezés eufemizmus a menstruációra? Az sem véletlen, hogy a magyar ezt úgy mondja: virágnyelven így nevezik. Az pedig, hogy ez a kifejezés pontosan mit is jelent, a könyv végére világossá válik.
Témák
Virág szex növény
Frissítve: 2018.07.05. 14:18

Nincs határa a mindennapi dizájnnak

Publikálás dátuma
2018.07.02. 14:20

Fotó: Villányi Csaba / Flashback
Egyedi tervezésű bútorok, különleges ékszerek és az életünket észrevétlenül behálózó alkotások láthatók a Határtalan Designon.
Otthonosság, egységesség, kreativitás– az Új Budapest Galéria forma- és színkavalkádjába lépve leginkább ezek a fogalmak jutnak a látogató eszébe, miközben szívesen lehuppanna az egyik fotelbe, vagy felpróbálna egyet a vitrinben lévő ékszerek közül. „A design a mindennapjaink része” – a szervezők gondolatát nagyon is visszaigazolják a Határtalan Design kiállításon látottak. A több szempontból is valóságközeli tárlat – amely a már korábban indult 13. madeinhungary és a később, visegrádi támogatásnak köszönhetően megszerveződő 6. MeeD közös eseménye – Szigeti Szilvia textiltervező és alkotótársa, Radnóti Tamás belsőépítész munkája, amely saját bevallásuk szerint olyan számukra, mint egy karmesteri, vagy rendezői feladat: közösségi létben gondolkodnak.  Ezt jól tükrözi az a multikulturális megközelítés is, mely szerint évről-évre más régiót hívnak meg a kiállításra, valamint újabb és újabb társművészeti műfajokat mutatnak be. A cseh, lengyel és szlovák tervezők mellett, idén először szerepelnek a kiállításon német, osztrák, román, svájci és szlovén alkotók művei.  „Én maximálisan elutasítom azt a kirekesztő gondolatot, hogy csak bizonyos csúcsbrandekből kerülhetnek ki a design tárgyai. A design nem ez. Sokkal inkább az, ami a mindennapjainkat körülvevő használati tárgyakban megjelenik. A legfontosabb, hogy ott legyen mögötte az a kreatív, alkotó ember, aki egy másik emberhez szól és valamilyen üzenetet közvetít számára” – mutatott rá Szigeti Szilvia. A kiállításon számos olyan darab is van, amely még a prototípus kategóriába tartozik, ugyanakkor kis-szériás valamint már a nemzetközi piacokon is megjelent sorozatgyártott, több jelentős dizájn díjjal kitüntetett produktum is látható. „Azt a fajta frissességet és kreativitást próbáljuk meg idevarázsolni, amit a tárgykultúra jelent a világban általában. Fontos, hogy olyan élő anyag jöjjön létre, amiben látjuk, és el tudjuk helyezni magunkat magyar tervezőként. Nemzetközi pezsgést szeretnénk beindítani, hiszen a más régiókkal való kapcsolatteremtés ránk is inspirálóan hat” – hangsúlyozta a tervező. Szigeti Szilvia a nemzetközi példák alapján úgy véli, olyan ösztönző gazdasági intézkedésekre lenne szükség (például a járulékok csökkentése), amelyek lehetővé tennék, hogy a vállalkozók designereket foglalkoztassanak. Valamint a korábbiakhoz hasonló (ITD, HITA) nyílt pályázati lehetőségeket kellene teremteni a piacra jutáshoz és a termékfejlesztéshez egyaránt, minden szereplő számára átlátható feltételekkel. A tervező kiemelte, Csehországban Szlovákiában, Szlovéniában a vállalkozók büszkék arra, ha designert foglalkoztatnak, és felismerték ennek jelentőségét, Magyarországnak azonban még nagy a lemaradása e téren. A Texhibition projekt is az ő kezdeményezése, amelynek célja a különböző generációkhoz tartozó textiltervezők és gyártók közötti kapcsolatok építése, és a szemléletbeli váltás elősegítése; mivel jelenleg sok a gyártópozícióban lévő vállalkozó, aki nem érzi annak fontosságát, hogy ne másoljon, hanem saját arculatot alakítson ki.
Az alkalmazott fotográfiát is hasonló törekvések mentén mutatják be a kiállításon, azt a történelmi pillanatot rögzítve, amikor még nem szorította ki a 3D-s grafika ezt a műfajt – hangsúlyozta Szigeti Szilvia. A tervező úgy látja, ez olyan fontos műfaja a designnak, amely nélkül nem is tudna piacra lépni: „széles spektrumban akartuk bemutatni a műfajt, mit jelent, ha a fotós a tárgyfotóra koncentrál, vagy ha a tárgyábrázolást más kontextussal gazdagítja, sőt tartalommal, üzenettel tölti meg, sokszor a hummorral is operál. Ezt a fajta életszerűséget és kézzelfoghatóságot a grafika nem tudja majd helyettesíteni.” A design megjelenésében mérvadó elem a social design, tehát a társadalmi jelenségekre való aktív reflexió is – mutatott rá a tervező. Az egyik kiállított videóinstalláció a délszláv háború traumatizált asszonysorsain keresztül mutat be egy textiltervezéshez kötődő projektet, melynek során a környék hagyományaira épülve, az OOLOP stúdió textiltervezőinek irányításával az asszonyok egyedi kézzel horgolt párnákat készítenek, majd a kész tárgyaikat értékesítik. A közös munka, a találkozás segít feldolgozni a hátrahagyott borzalmakat és új utakat nyit a túléléshez. A Ljubljanától északkeletre fekvő kis város példáján keresztül rálátás nyílik arra, milyen hangsúlyos lehet a design esetében is az elfogadás, a befogadás, és a személyes sorson keresztül történő kapcsolatteremtés.  A művek válogatása, és összeállítása során a szervezők abszolút célja volt, hogy rámutassanak az európai összetartozásra, kiemelve, hogy a kultúrák különbözősége ellenére is lényegi tényező az egymásra gyakorolt hatás. Meghatározónak tartják a generációk közti párbeszéd kialakítását, épp úgy, ahogy a műfajok közti átjárhatóságot. Szigeti Szilvia rávilágított: az egymásra figyelés térben, időben és filozófiában egyaránt fontos; az igazi alkotói szabadság ebben rejlik.

Párhuzamos tematikák

Külön egységként látható a pozsonyi AFAD – Academy of Fine Arts and Design in Bratislava – S + M + L_XL Műterem – Fém és Ékszer Tanszéke által rendezett Új Konstelláció című kiállítás, amely a tavaly őszi müncheni kiállítást követően először Budapesten, a stúdió 25 éves történetére reflektálva, az ötvösművészet és ékszertervezés legújabb törekvéseit tárja az érdeklődők elé. Az idei évben mindezek mellett kiemelt szerepet kapott a sokszor méltánytalanul háttérbe szorított alkalmazott fotográfia is. A szervezők azt tartották szem előtt, hogy a designt nem lehet lokálisan vagy regionálisan bent tartani egy országban, folyamatos nemzetközi pozícionálásra van szüksége. 

INFO

13. Madeinhungary Határtalan Design  Új Budapest Galéria Nyitva: augusztus  26-ig.

Szerző