Ezért okoz hízást az inzulinrezisztencia

Publikálás dátuma
2018.07.11 14:14
Illusztráció
Fotó: Pexels/
Az inzulinrezisztencia gyakran csak azért derül ki, mert a beteg hiába tartja be a szabályokat, képtelen a fogyásra - mondta dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája.
Az inzulinrezisztencia az életmóddal erősen összefüggő állapot, amelynek kialakulásában nagy szerepe van a helytelen táplálkozásnak és a mozgáshiánynak. Éppen ezért az inzulinrezisztensek nagy része már alapból kisebb-nagyobb súlyfelesleggel rendelkezik, akár zsigeri, azaz a szervek körül lerakódott zsír formájában. IR esetén azért még nehezebb a fogyás, mert nemcsak rizikófaktora, de következménye is a zsírraktárak felhalmozódása. Megfelelő kezeléssel nemcsak az vércukor és az inzulin szintje normalizálódik, de javul a beteg közérzete és a súlyvesztés is beindul.

Miért is okoz hízást az IR?

Az IR esetén a sejtek rezisztenssé válnak az inzulinnal szemben, amelynek fő feladata a glükóz sejtekbe való beépítése lenne. Azonban a rezisztencia hatására a szervezet úgy érzékeli, több inzulinra van szükség, így a hasnyálmirigy a kelleténél több inzulint bocsát ki. Az inzulin azonban az egyetlen olyan hormon, amely a zsírtartalékok felépítését végzi, és gondoskodik arról, hogy a zsír a raktárakban is maradjon. Ez az oka annak, hogy túl sok inzulin hatására egyre több zsírréteg halmozódik fel. Természetesen ennek ellenkezője is igaz, vagyis inzulin hiányában testsúlycsökkenés tapasztalható, ez történik 1-es típusú cukorbetegség esetén.

Hogyan lehet mégis fogyni?

„Azért IR esetén is lehetséges a fogyás, ám ehhez a betegnek is komoly erőfeszítéseket kell tenni. Elengedhetetlen az inzulin normál tartományba való visszaszorítása, amelyet életmódterápiával és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel lehet elérni. Ez előbbi dietetikus által meghatározott, személyre szabott diétát és rendszeres testmozgást jelent” - mondta dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája. Ha ezek nem vezetnek eredményre, illetve ha túl nagy mértékű a zavar, akkor gyógyszeres kezelés lehet indokolt. Ezek hatására elkerülhető a 2-es típusú cukorbetegség is.
2018.07.11 14:14
Frissítve: 2018.07.11 14:14

A fázás megemelheti a vérnyomást, a didergés még inkább

Publikálás dátuma
2018.11.20 11:54
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
Az eddig is közismert volt, hogy a hideg egyfajta rizikófaktornak minősül a magasvérnyomás betegeknél, ám egy új kutatás szerint az is számít, hány fok van a lakásban.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a lakás hőmérséklete új rizikófaktornak minősülhet a magasvérnyomás betegség szempontjából. A University College London kutatói a Journal of Hypertension című szaklapban publikálták új tanulmányukat, amelynek fő tanulsága, hogy minél hidegebb van otthon, annál magasabbra szökhetnek a vérnyomásértékek. Azt már korábban is vizsgálták, hogyan hat a kinti hőmérséklet a vérnyomásra, de ez az első olyan kutatás, amely a benti hőmérséklet hatásait követte nyomon.
Az angol szakértők 4.659 személy adatait vették górcső alá, akik kitöltöttek egy kérdőívet, majd vállalták, hogy egy nővér ellátogat hozzájuk és megméri, hány fok van a nappalijukban, és ellenőrzi a vérnyomásukat. Az eredmények azt mutatták, hogy minden 1 Celsius fokos hőmérséklet-csökkenés 0,48 Hgmm-rel emelte a szisztolés értéket és 0,45 Hgmm-rel a diasztolést. A leghűvösebb lakásban élők vérnyomásainak átlaga 126,64/74,54 Hgmm volt, míg a legmelegebb lakásban élőké 121,12/70,51 Hgmm. A beltéri hőmérséklet és a vérnyomás közti kapcsolat erősebb volt azoknál, akik nem mozogtak rendszeresen.
A kutatók szerint az eredményeket különösen a borderline hipertónia esetén érdemes figyelembe venni. Ez egy olyan állapot, amelyből jóval nagyobb az esély a valódi magas vérnyomás kifejlődésére. A hűvösebb lakásban élőknél ajánlatos lehet végiggondolni a magasvérnyomás betegségre adott gyógyszerdózis emelését. 
A kutatók az otthoni optimális hőmérséklet minimumára 21 Celsius fokot javasoltak. Kardiológiai szempontból nemcsak az alacsony külső hőmérséklet válhat veszélyessé, hanem az erős szél, a hó és az eső is leviheti a testhőmérsékletet, és nagyobb megterhelésnek teheti ki a szív-érrendszert. Ilyen szempontból a szívbetegek, a gyerekek és az öregek a legveszélyeztetettebbek. Ugyanis ahogy öregszünk, a testünk egyre nehezebben tartja fenn a normál hőmérsékletet, viszont egyre kevésbé érzékeny a hidegre. 
A szívkoszorúér betegséggel élők – korosztálytól függetlenül - a hidegben gyakrabban tapasztalhatnak enyhébb-erősebb mellkasi fájdalmakat. Bizonyos felmérések szerint a fagyos téli időben megnövekszik a túlerőltetés miatti szívinfarktusok száma is.
„Ha fázunk, automatikusan feszülnek az izmaink, didergünk, ami vérnyomást emelő hatású lehet.”
  Nem minden embernél jelentkezik azonban a hideg vérnyomásemelő és a meleg vérnyomáscsökkentő hatása. Ennek okáról nem sokat tudunk. A szakember azt tanácsolta, hogy hidegben a szívbetegek menjenek el egy kardiológiai kivizsgálásra, hogy kiderüljön, érte-e további károsodást a szív-érrendszert, változott-e a terhelhetőség és szükség van-e a kezelés módosítására – mondta dr. Kapocsi Judit PhD, a KardioKözpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája.
2018.11.20 11:54

Kevesebb is elég, ha agyból eszünk

Publikálás dátuma
2018.11.19 14:54
Illusztráció
Fotó: Pexels/
Ha a külső ingerek helyett magunkra figyelve eszünk, kevesebb étel is elég. Jót tesz, ha van módunk ügyelni: miből van és mi történik vele. A mindful eating tudatosságra nevel, segíti az egészséges és élvezetes táplálkozást.
Alig ismerkedtünk meg a mindfulness fogalmával, itt egy újabb: a mindful eating, vagyis a tudatos étkezés. Persze ezek szorosan összefüggnek, hiszen az „itt és most”-beli jelenlevést lehet étkezés közben is alkalmazni. A mindful eating a külső ingerek helyetti belső figyelmet, a testhez való kapcsolódást ajánlja. Ennek az a lényege, hogy multitasking, azaz többfelé figyelés nélkül teljesen átadjuk magunkat az evésnek-ivásnak. Minden érzékszervünkkel az elfogyasztott élelmiszerekre és a testünk jelzéseire koncentrálunk – mondta Zubány Emese pszichológus a Népszavának.

Nulladik lépés: befelé figyelés - kapcsolódás

A legfontosabb, hogy kizárjunk minden külső tényezőt, azaz ne a tévé vagy a képernyő előtt együnk. Az étkezés élményét növeli, ha „megadjuk a módját”: például terített asztalnál eszünk. Nagy hatása van a társaságnak is, ezért érdemes kerülni az asztal körüli konfliktusokat, így nem a haragunkat vagy a másik emberrel szembeni ellenérzésünket nyeljük le, csupán az ételt. Már étkezés előtt célszerű kicsit megállni, és befelé figyelve kideríteni: valóban éhesek vagyunk-e, és ha igen, mire vágyunk. Sokszor ugyanis unalomból, jutalmazásból, de akár megszokásból, esetleg a társaság kedvéért eszünk. Már a megelőző érzetek is felkészítik a szervezetet az étkezésre, és ha nemcsak „belapátoljuk” az ételt, a ráhangolódás növeli az élvezeti értéket és az emésztőrendszer számára is kedvezőbb. Célszerű belegondolni a kiválasztott étel útjába is: mennyi természeti és emberi erőre volt szükség ahhoz, hogy a tányérunkra kerüljön. Ezzel arra is rájöhetünk, nem vagyunk egyedül. Meg is köszönhetjük az ételt elkészítőjének, vagy akár saját maguknak is, hogy a testünk táplálásán fáradoztak – ajánlotta a szakember.

Jobb, ha nem „terülj-terülj, asztalkám”

Hasznos, ha nem pakolunk ki mindent az asztalra, hanem a konyhában szedjük ki az ételt a tányérunkra, mert sokszor azért eszünk többet, mint kellene, mert a szemünk előtt van. Van, aki képes egy egész tepsi almás pitét megenni, mert jól néz ki, a szeme kívánja, vagy nem akarja megbántani a készítőjét. 
Ajánlott először kevés ételt szedni, akár kisebb tányért is használni, hogy ne csábítson el feleslegesen a nagyobb adag, hiszen sokakat úgy neveltek: amit kivettünk, azt nem szabad meghagyni, akkor sem, ha már nem vagyunk éhesek. De ezt a szabályt felül lehet írni, a mindful eating arra tanít, hogy tudatosan annyit együnk, amennyire szükségünk van, és az nem pazarlás, ha elcsomagoljuk vagy eltesszük későbbre az ételt – mondta Zubány Emese.
„Azt is megtanították, az étel nem játék. Dobálózni ugyan nem is kell vele, de lehet, hogy segíti a szervezetünkkel való kapcsolódást, ha kézzel érintjük vagy megillatozzuk, ismerkedünk például egy új alapanyaggal”
– biztatott a szakember.
Célszerű kis falatokban bekapni az ételt, és legalább hússzor megrágni, így kevesebb is elég lesz a jóllakottság érzésének eléréséhez. Sok ízmolekula csak folyadék hatására oldódik, ezért ha nem találkozik nyállal, nem érezzük kellően az ízét. Nem árt tudni, hogy az agynak legalább húsz percre van szüksége, hogy regisztrálja: ettünk. Étkezés közben hasznos kisebb szüneteket is tartani, egy-egy korty víz fogyasztása, vagy néhány tudatos lélegzetvétel közben kérdezzük meg magunktól, érezzük-e, hogy telítődünk, és ízlik-e, amit eszünk. Figyeljük meg a tulajdonságait: a színét, az illatát, felismerünk-e benne különböző alapanyagokat vagy fűszereket – ajánlotta Zubány Emese.
Mindez a pörgős mindennapok során nehezen tűnik megvalósíthatónak, de már az is nagyon hasznos, ha eleinte csak a nyugisabb hétvégéken próbálkozunk. A tudatosság ugyanis gyakorlással képes beépülni a szokásaink közé. A rohanós napokon megkísérelhetjük, hogy a kávét vagy almát nem a gép előtt majszoljuk el, hanem szánunk rá tíz percet és odafigyelünk – javasolta a szakértő.
2018.11.19 14:54