Elhunyt Robby Müller, a „fény mestere”

Publikálás dátuma
2018.07.05 13:41
Robby Müller
Fotó: AFP/ Sophia Kembowski / DPA
A holland operatőr kedden, 78 évesen halt meg amszterdami otthonában.
Hosszú betegség után 78 évesen elhunyt a „fény mestereként” emlegetett Robby Müller holland operatőr, aki számos Wim Wenders- és Jim Jarmusch-filmen dolgozott – jelentette csütörtökön a The Hollywood Reporter. Herman Verschuur a Holland Operatőrök Társaságától közölte: Müllert, aki demenciát okozó Binswanger-betegségben szenvedett, kedden érte a halál amszterdami otthonában. Az operatőr nevéhez olyan filmek fűződtek, mint Az idő múlása, az Amerikai barát vagy a Párizs, Texas Wenders rendezésében, akinek tucatnyi produkciót készített. De ő fotografálta az Alex Cox rendezte Segítő kezeket, William Friedkin Élni és meghalni Los Angelesben című filmjét vagy a Veszett kutya és Glóriát John McNaughtontól. Jarmusch egyszer elmesélte, hogy Müller tanította meg improvizálni és arra, hogyan ragadja meg a pillanatot. „Sokat tanultam tőle a színekről is, és arról, hogyan hatnak az ember érzelmeire, vagy hogyan változik az ég 10 másodpercenként egy varázslatos órában és alakulnak át az árnyékok” – idézte fel Jarmusch 2016-ban a The New York Timesnak. Jarmusch-sal forgatta a Törvénytől sújtva, a Mystery Train, a Halott ember, a Szellemkutya, valamint a Kávé és cigaretta című filmeket is.  Müller 1940-ben született Curacaóban, a Holland Antillákon. 1953-ig Indonéziában élt a családjával, majd Amszterdamban telepedtek le. A Holland Filmakadémián tanult operatőrnek, majd Németországba költözött, ahol megismerkedett Wendersszel. A legendás operatőrt, aki filmjeiben mindig arra törekedett, hogy természetes fénynél forgasson, és felvételei révén „a fény mestereként” is emlegették, 2013-ban nemzetközi életműdíjjal tüntette ki az Operatőrök Amerikai Társasága. „Valami varázslatos és költői van mindenben, amit forgat, de persze ez mind a tudásán alapul. Talán egy blueszenészhez hasonlíthatnám. Csupán pár új akkordot játszik, de átadja, amit át kell” – mondta róla az Oscar-díjas Steve McQueen, aki 2002-ben egy rövidfilmet készített vele. 
2018.07.05 13:41
Frissítve: 2018.07.05 13:41

Az Esterházy-kincsek két pernek is a főszereplői

Publikálás dátuma
2019.01.20 14:48
A vezekényi tál
Fotó: /
Elperelhetik a magyar államtól az Esterházy-kincseket − írta az Index a Der Kurier értesülése alapján. Az osztrák napilap szerint 260 műtárgy tulajdonjogáért folyik a per, 100 millió euró értékben, és már február 22-én döntés születhet a „fővárosi bíróságon.” Az Esterházy Magánalapítvány lapunkhoz eljuttatott közleményében állítja, nem szándéka Ausztriába vinni a kincseket. „A magánalapítvány még 2013-ban kezdeményezte, hogy a Tanácsköztársaság által elhurcolt és a kommunista diktatúra idején jogtalanul elvett Fraknói-kincs tulajdonjoga körüli kérdések kerüljenek tisztázásra. Ugyanakkor továbbra is a magyar kulturális örökség elidegeníthetetlen részeként kezeli a kivételes értékű gyűjteményt és tartja magát azon vállalásához, a számára kedvező bírósági ítélet után is Magyarországon tartja a kincseket. A magánalapítvány véleménye, a kincsek ne a kevésbé látogatott Fertődön, hanem egy budapesti közgyűjtemény keretein belül kerüljenek bemutatásra” – írták többek között. A közleményből nem derül ki: valójában két per folyik az Esterházy-kincsekért. 2013 novemberében született kormányrendelet arról, hogy ha a magyar állam nem tudja bebizonyítani, egy műtárgy jogosan került a tulajdonába, azt adja vissza – a magánalapítvány még abban az évben benyújtotta restitúciós igényét. Az igényt elutasították, emiatt a közigazgatási bíróságon pereskedik. Egy korábbi miniszterelnöki javaslat nyomán az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-kincsek mintegy hetven darabját 2016-ban szállították a fertődi Esterházy-kastélyba. A magánalapítvány ekkor újabb polgári pert indított a magyar állam, az Iparművészeti és az Eszterháza Központ ellen. Úgy tudjuk, a Fővárosi Törvényszék előtt azt kívánja bizonyítani: a kincsek az ausztriai Fraknó várának tartozékai. Az eddig ismert adatok szerint már a monarchia felbomlásakor, 1918 végén került Budapestre Közép-Európa legjelentősebb barokk főúri kincstára. Egyik híres műtárgya a vezekényi tál: a XVII. századi dísztál Budapest ostromakor a kincsek nagy részével együtt csaknem megsemmisült, Szvetnik Jochim Kossuth-díjas restaurátornak köszönhetően született újjá. A levéltári dokumentumok szerint Esterházy Pál a Fraknóban hagyott ezüstkincseket, illetve a magyar fővárosba hozott műtárgyakat mindig külön kezelte. A gyűjteményt a Tanácsköztársaság idején „köztulajdonba vették”, 1919 végén visszaadták a tulajdonosának. A herceg 1920-ban és 1923-ban is letéti szerződést kötött az Iparművészetivel, a kincseket mint hercegi hitbizományt államosították 1945 után. Az Index és a Der Kurier szerint Fertődön pincében, ládákban tárolják az Esterházy-kincseket. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő múlt év októberében közzétett videóriportjában viszont azt mutatta be: Fertődön jó állapotban, jó körülmények között vannak a műtárgyak. Abban nem kívánt állást foglalni, Fertődön vagy a felújítás alatt álló Iparművészetiben volna-e a helyük.
2019.01.20 14:48

Ha kiállnánk a fényre - Jeanne d’Arc legendája a Katona József Színházban

Publikálás dátuma
2019.01.19 13:19
A per lefolytatóinak sajátos divatbemutatója
Fotó: / DÖMÖLKY DÁNIEL
Jeanne d’Arc sok száz éves legendáját vette elő a Katona József Színház Mészáros Blanka főszereplésével a Kamrában. Hegymegi Máté rendezésében kíméletlenül pontos, felkavaró előadás született.
„ A jelen idő vitrinében égek” - mondja Mészáros Blanka, mint Jeanne d’Arc a Katona József Színház Kamrájában a Hegymegi Máté által rendezett előadás elején. Eközben a hitről beszél, illetve arról, hogy sokszor csak mondjuk, hogy hiszünk, aztán nem vagyunk hajlandóak semmit sem tenni érte. „ Csak a valóság lezárt képeit nézegetjük.” A sötétben maradunk és nem merünk kiállni a fényre. Nem vállaljuk a megbélyegzést. Persze az ilyen vállalásnak ára van. Nem is akármilyen. Főként, ha az ember közben egyedül marad. A hőssé lett, majd máglyán elégetett parasztlány legendáját nagyon sokan feldolgozták. Most Garai Judit ezeket a drámákat, dokumentumokat és filmforgatókönyveket felhasználva írt egy új szöveget. Friss, pontos és felkavaró és nagyon mai. Lehetne akár egy a tetteiért számon kért mai fiatal tüntetőlány is a történet főszereplője. Persze ne menjünk messzire, hiszen a máglyahalál csak nem jön újra divatba. Sok minden mégis ismerős, nem véletlenül a jelen idő vitrine… A színpadon tényleg egy valódi üvegvitrin. (Díszlet: Fekete Anna) Ebbe zárják be a perbe fogott lányt. Előtte a per résztvevői végigvonulnak a kifutón, mint egy divatmutatón (Jelmez: Kálmán Eszter), majd belenéznek az üvegvitrinbe. Igen, minden csupa tettetés, színjáték. Az őszinteségnek ehhez semmi köze. Az érdekek számítanak, a konspiráció. Minden és mindenki ennek az eszköze. Aki pedig nem hajlandó ebben a színjátékban a saját, illetve a ráosztott szerepet eljátszani, annak lesz ne mulass. Legfeljebb utólag szentté nyilvánítják. Pedig Jeanne d’Arc tiszta, nagyon is az. Ezzel még nem is lenne baj. Legyen hős, hallgasson a hangjaira, koronáztassa meg a királyt, de aztán álljon be szépen a sorba. Elég a nagyképűségből! Elég a küldetésből! A Katona József Színház ennek az egész álszent folyamatnak a lényegét vágja a képünkbe. A fiatal rendező Hegymegi Máté több munkájával (Peer Gynt, Bádogdob) már felhívta a figyelmet a tehetségére. És szerencsére eddig minden előadása képes volt egyedi és markáns lenni. Most miközben kíméletlen közeliket mutat, sok mindent a színészekre bíz. És ők meghálálják ezt a bizalmat. Mészáros Blanka egy valódi utat mutat meg a színpadon. Nem kímélve önmagát, nagy energiával végigmegy rajta. A hősből az áldozattá válásig. Végig megőrizve a tisztaságát, ami a színésznőből egyébként is árad. A pert levezénylő férfiak pedig szintén önmagukat adják: a bíró Kocsis Gergely, az inkvizítor Rába Roland, az ügyész Elek Ferenc és az angolokat képviselő Tasnádi Bence. Asszisztálnak egy gyakorlatilag előre eldöntött perben. Mindenki a saját vérmérséklete és ízlése szerint. De mindannyian ugyanannak a gépezetnek a részei. Mészáros Béla, Máté Gábor, Dankó István és Vajdai Vilmos több szerepet is megoldanak. Warwick (Mészáros Béla) mondja: „Rettenetes látni, ahogy egy ilyen ártatlan teremtés szétzúzódik két nagyhatalom: az egyház és a törvény között.” Ezek a rendszerek pedig könyörtelenül felfalják azt, aki nem engedelmeskedik. Nem csak a múltban, hanem a jelen idő vitrinében is. Infó: Jeanne d’Arc – a jelen idő vitrinében Írta: Garai Judit Katona József Színház - Kamra Rendező: Hegymegi Máté                 
2019.01.19 13:19
Frissítve: 2019.01.19 13:19