Szakítószilárdság

Emberemlékezet óta nem állt olyan politikai analfabéta az Amerikai Egyesült Államok élén, aki egyenlőségjelet tett volna a kínai kommunista diktatúra és az európai értékközösség közé. Donald Trump megtörte ezt a hagyományt. Meglehet, ugyancsak neki jut majd az észak-atlanti szövetség szétverésének kétes dicsősége, hiszen a republikánus államfő a Fox televíziónak nyilatkozva nyilvánvalóvá tette, hogy az orosz revansista törekvések ismeretében is szimpla üzleti kérdésnek tekinti az öreg kontinens feletti, kétségtelenül költséges katonai védőernyő fenntartását. Elképzelhető persze, hogy a Fehér Ház jelenlegi lakóját önnön belpolitikai gondjai késztették ennek az „America First” szlogen jegyében fogant, koherens doktrínának mégsem nevezhető nyilatkozatnak a megtételére. Több tízezer ember tüntetett ugyanis több amerikai nagyvárosban az illegális migráció ellen zéró toleranciát hirdető Donald Trump bevándorlás-politikájának következményei ellen.
A bevándorlás témája uralja Európában is a közbeszédet. Berlinben még a minap sebtében összetákolt kompromisszumot követően is recseg-ropog a kormánykoalíció. A kancellár asszonynak menekültügyben ultimátumot adó, keresztényszocialista Horst Seehofer azonban csupán konzekvensen ragaszkodik a mindenkori szélsőjobb marginális helyzetbe szorítását célzó Strauss-doktrína érvényesüléséhez, amikor megpróbál gátat vetni az AfD megerősödésének a bajor tartományi parlamentben. A civil szervezetek hajóinak kikötését megtagadó, s az olaszországi cigányok megszámlálásának ötletét felvető római belügyér ellenben valósággal vérszemet kapott; immáron a „populisták szövetségének” megalakításában gondolkodik, deklarált célja pedig a Brüsszel-ellenes küzdelem. Nota bene: mind a CSU által delegált német belügyminiszter, mind Matteo Salvini annak az Orbán Viktornak a szövetségese, aki önnön autokratikus politikai praxisa védelmében elutasítja a mélyebb európai integrációt, s kontinensünk politikai kohéziójának jelentős meggyengítésében érdekelt.
Világos, hogy a migrációs válság mind a tengeren innen, mind Washingtonban alaposan megpróbálja az euro-atlanti kapcsolatok szakítószilárdságát. Az orosz expanzió lehetőségétől is fenyegetett európai polgároknak szertefoszlott az az illúziója, miszerint a Szovjetunió hidegháborús vereségét követően vég nélküli politikai stabilitás köszönt rájuk. Félelmüket csak növeli, hogy a tradicionális establishmentből kiábrándult amerikai „kékgallérosok” tavalyelőtt egy olyan személyt ruháztak fel végrehajtó hatalommal, aki a NATO-t úgyszólván felesleges tehertételnek tekinti a maga számára. A demokratikus hagyományok a tengerentúlon azonban igen erősek; vitatott intézkedései máris jelentősen kikezdték odahaza Trump népszerűségét, s a választók két év múlva könnyen kiakolbólíthatják rezidenciájából. Utódja pedig remélhetőleg olyasvalaki lesz, aki belátja: hét évtizede nem azért véreztek az áldozatkész amerikai fiúk a normandiai partraszállás során Omaha Beach-en, hogy most ismét fasisztoid államalakulatok borítsák Európa térképét.
2018.07.06 11:00
Frissítve: 2018.07.06 11:34

Menekülés Davosból

Az elemzők idegesek: növekszik a félelem, a 2008-as válság mélyen belénk égette, mennyire törékeny a világgazdaság. És persze Kína. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint aggasztó, ami ott zajlik, és ha egyszer megreccsen a kínai rendszer, az az egész világgazdaságot magával ránthatja. Tényleg: meddig húzhatja magával a világot a kínai modell, ha a szabadpiaci gazdaság, a liberális demokrácia is sántikál? Ha a saját vezetői rúgják ráadásul bokán?
Kedden a svájci Davosban összeül az 1971-ben alapított világgazdasági fórum, ahová az idén nem megy el az amerikai, a francia és a kínai elnök, s a brit kormányfő sem. Európából a németek – Merkel kancellárral - ott lesznek, a magyarok megint távol maradnak. A világ politikai elitjének tagjai el vannak foglalva a saját bajaikkal, nem látva, hogy azok valamennyiük bajai. Persze, Davos soha nem hozott közvetlen hasznot, közvetve is „csak” annyit, hogy a planéta vezérei, ha nem is mindig néztek egymás szembe, legalább láthatták mindazt, amivel vesződniük kellene. 
Bajban van az Egyesült Államok, ha a baj oka ma – szemben a 2008-as válsággal – kevésbé a rendszerben, inkább az elnökben van. Mert nélkülözi a globális látást, így tolja a szakadékba a liberális demokráciát Nyugat-Európában is, amelynek politikai berendezkedése sokkal sérülékenyebb, mint Amerika intézményes rendjéé. Az America first nem ismeri el az Államok totális és globális felelősségét a liberális parlamenti demokráciákért, amelyeket a második világháború után Európában a jóléti államok formájában megteremtett.  Nem véletlen a washingtoni feledékenység, hiszen Trump amerikai „forradalma” is a jóléti állam azon fogyatékosságaiból nőtt ki, amelyeken az európai jobboldali populizmus is nevelkedett. Davosban is azzal kellene szembenézni, hogy a liberális demokrácia a múlt század húszas-harmincas évei óta legnagyobb válságában van. Hogy – talán a skandináv modellt kivéve – nem sikerült olyan posztkapitalista gazdasági-társadalmi konstrukciót felkínálniuk a tömegtársadalmaknak, amely az egyre növekvő egyenlőtlenségeket csökkentené. (Tavaly a 26 leggazdagabb ember vagyona egyenlő volt az emberiség legszegényebb felének összvagyonával.) 
Nincs olyan modell, amely folytatója lehetne annak a tőke-munka-közösség közti kiegyezésnek, amely a háború után a jólét békéjét megteremtette Európában. Hátrál a liberális demokrácia, s nem segít sem a bázisdemokrácia, amely a politikai hatalom ellenőrzése helyett uralkodni akar, de az antiglobalizmus sem.  Mert ha Krugman a világgazdaságot a kínai összeomlástól félti, akkor mit gondoljunk a görög példáról vagy a Brexitről, amely azt bizonyította, hogy még ebből a lehetőségeitől jóval elmaradó uniós gazdasági-politikai közösségből sincs mód kilépni. Ha pedig az Unióból nincs kiszállás, hát a globalizálódó világból végképp nincs. 
Meglehet, persze, a világ csak a XX. század rendjétől vesz éppen búcsút, s káoszba tart, amelyben új rend terem. De menekülés helyett jobb volna rajta tartani a szemünket ezen az új renden.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:09

Mit nem tud?

Nehéz hétvégéje volt több mint hetvenezer általános iskolásnak: szombaton tartották a központi középiskolai felvételit magyarból és matematikából. Az írásbeli vizsgák után minden évben borítékolható a kollektív csalódás, a tesztek ugyanis sosem azt nézik, hogy mit tud a gyerek, hanem azt, hogy mit nem. A közösségi oldalak tele vannak értetlenkedő beszámolókkal: a feladatsorok nehézsége mellett a legtöbben azt kifogásolják, hogy a 10, 12, 14 éves gyerekeknek olyan időnyomás alatt kell dolgozniuk, ami még egy felnőtt idegrendszerét is megterhelné. 
Az utóbbi évek tanúsága szerint a tesztek összesített országos átlaga 50-70 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy a feladatsorok nehézsége jócskán a gyerekek tudásszintje fölé van belőve. Ráadásul a szakértők szerint a középiskolai felvételi nehézsége évről-évre változik – sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint például az érettségié –, és sokszor semmi köze ahhoz, amit a gyerekek az iskolában tanulnak. (Igaz, kicsit közelebb van ahhoz, amit egy jó oktatási rendszerben tanulniuk kellene.)
Az Orbán-kormányok oktatáspolitikai döntései jó ideje abba az irányba mutatnak, hogy minél több gyereket tereljenek a szakképzésbe, a gimnáziumok kapui pedig csak az elit számára maradjanak nyitva. A szülőket viszont szerencsére nem egyszerű erről meggyőzni, pontosan tudják, hogy még egy gyenge gimnázium is sokkal biztosabb jövővel kecsegtet, mint egy erős szakgimnázium (korábban szakközépiskola). Éppen ezért elképesztő energiákat mozgósítanak: különóráról különórára vonszolják a gyerekeket, a gimnáziumok pedig szemezgethetnek közülük. 
Nem nehéz belátni, hogy ebben a rendszerben jelentős előnnyel indulnak azok, akiknek a szülei jobb anyagi helyzetben vannak, a „többiek” pedig szép lassan kiszorulnak a gimnáziumokból. Remény sincs arra, hogy a döntéshozók olyan felvételi rendszert vezessenek be, amely figyelembe veszi a gyerekek érdekeit, életkori sajátosságait és nem utolsósorban a lelküket. Ezek mostanában egyébként sem szempontok a magyar oktatási rendszerben.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:12