közmunka;kulturális dolgozók;

2018-07-07 07:30:00

Közmunkán a kultúra

Senki ne mondja, hogy közmunkából nem lehet karriert csinálni. Emlékezzenek csak Orgován Bélára! Ő közmunkásból lett pár hétre a Quaestor vezérigazgatója. Jó, strómanként, de akkor is vezérigazgató. Egy szavát se higgyék tehát annak, aki azon nyavalyog, hogy leállt a mobilitás. Ezt csak a bérjajgató liberális halálmadarak kuvikolják, két hazaárulás között. Persze akárki nem emelkedhet ki, tehetség és teljesítmény kell hozzá. Orgován pl. börtönviselt volt, ami direkt előnynek számított a szintén nem maszületett bárány Quaestor-vezérek szemében. Kevésbé érdemdúsaknak nehezebben megy, pláne ha koloncként még szakképzettség, diploma is akadályozza őket az életpályák közti szabad röpködésben. Ezért nem kell annyi iskolát végezni, ezt szem előtt is tartják az oktatás irányítói.

Nem csoda, hogy a túlképzett kulturális közmunkások is megszívták. Először, amikor elvesztették a rendes munkahelyüket, másodszor most, amikor egy tollvonással a közmunkából is kirúgják őket, mind a négyezret. Egy nagy pofon az egyik oldalról, majd a másikról is egy, csak hogy el ne dőljenek. Csupán ugyanaz történik velük, mint magával a kultúrával. Ha egyszer annyira szeretik, hát osztozzanak a sorsában! Az első fázis az elszegényítés, a második az államnak való kiszolgáltatottság, a harmadik a feleslegessé nyilvánítás. A kultúráé is, a benne dolgozóké is.

Az első felvonás 2011-ben kezdődött: a válságban már lesoványodott művelődési szféra további kiéheztetése, költségvetési részarányának szűkítése. Nem úszták meg az alkalmazottak sem: a kultúra területén 20 százalékos leépítést hajtottak végre. Az intézmények persze küszködtek a létszámhiánnyal, ezért a jóságos állam 2013-tól meghirdette a „kulturális közfoglalkoztatási” programokat. Nagy kegyesen a rendes bér feléért, harmadáért (idén nettó 70 ezerért) lehetett alkalmazni a legalább érettségivel, sokszor diplomával rendelkezőket, részben éppen a kirúgott könyvtárosokat, népművelőket. Ők már annak is örülhettek, hogy diplomás közfoglalkoztatottként egy kicsivel többet kapnak, mint a nettó 54 ezret kereső többi közmunkás. Elvégre a tudást meg kell becsülni, ezt a Horthy-korszakban ugyanígy vallották, ezért az akkori közmunkások között elnevezésben is megkülönböztették az értelmiségi „szükségmunkásokat” az „ínségmunkásnak” hívott fizikai dolgozóktól. Így ugyebár mindjárt más. Sajnos a hálátlan közfoglalkoztatottak nem becsülik a terminológiai finomságokat: az egyik nyilatkozó kulturális közmunkás egyszerűen „kultúrkubikosnak” jellemzi magát. Mások azt mesélik, munkahelyükön „közmukiként” emlegetik őket.

Örültek az intézmények és önkormányzatok is: a kulturális közmunkások bérét az állam fizette. Egyre több helyen már azzal a szándékkal bocsátották el átszervezésre, erre-arra hivatkozva a közalkalmazottat, hogy aztán állami pénzen, éhbérért közmunkásként visszafoglalkoztassák. A NAV adatai szerint 2014-15-ben 2300 embert vettek 90 napon belül vissza „lefokozva” és megrövidítve a saját korábbi munkahelyére. Hogy a közmunkásoknak milyen megbecsülése van, azt tudjuk Lázár János szavaiból („addig sem lopnak”). Vagy a diéta- és fitneszgurutól, aki „a közmunkások bunkó gyerekeire” tett megjegyzést a tévében. Az állásinterjúkhoz tanácsot adó fb-oldalon olvastam: be ne írd az önéletrajzodba, hogy közmunkás voltál, mert akkor be sem hívnak!

És ezzel elérkeztünk a második felvonáshoz: a megalázó kiszolgáltatottság, az államtól való függés állapotához. Hiszen évről évre az állam írja ki a pályázatot a kulturális közmunkára, ő enged vagy nem enged szerződni. Egyre inkább alattvalót csinál magából a kultúrából is: támogatást, kinevezést a hozzá közel állók kapnak, kistafírozza a Magyar Művészeti Akadémiát, elfoglalja a kultúraközvetítésben legnagyobb szerepet játszó médiát. A kultúrát is közmunkára küldték: tegye, amit parancsolnak, és örüljön annak, amit kap. 

Most jön a harmadik rész, a finálé. A megalázott kultúra és a megalázott kulturális közmunkások már nem is tűnnek olyan fontosnak. Feleslegesek. Németh Szilárd volt az Arany János emlékév fővédnöke – kell ennél többet mondani a kultúra rangjáról? A kormánylap nekimegy még a fideszes vezetésű kulturális intézményeknek is - hiábavalóságokra, káros nézetekre és személyekre költik a közpénzt. A Belügyminiszter körlevélben közli: a kulturális közfoglalkoztatás betöltötte funkcióját (köszönik szépen, ennél kulturáltabb országra nincs szükség), ezért nem szerződnek tovább az érintettekkel. Nem számít, hogy ezzel egy perc alatt 30 százalékkal csökken a művelődésben dolgozók száma, és hazavágják az intézményeket is. Hivatkoznak a munkaerőhiányra. Csakhogy a kulturális közmunkások 65 százaléka kistelepülésen dolgozik, sokan Kelet-Magyarországon - ott hová menjenek? Többségük ötvenes – épp most szüntetik meg az idősebbek után járó foglalkoztatási kedvezményt.

Rossz pályát választottak. Többet tudnak, mint kell. Ki tudja, milyen a világnézetük. A Pesti Srácok egyik kommentelője közvetítette az idők szavát: „A liberális az a proli, aki sok marhaságot olvas és több diplomát szerez”. Úgy kell az ilyennek.