Közmunkán a kultúra

Senki ne mondja, hogy közmunkából nem lehet karriert csinálni. Emlékezzenek csak Orgován Bélára! Ő közmunkásból lett pár hétre a Quaestor vezérigazgatója. Jó, strómanként, de akkor is vezérigazgató. Egy szavát se higgyék tehát annak, aki azon nyavalyog, hogy leállt a mobilitás. Ezt csak a bérjajgató liberális halálmadarak kuvikolják, két hazaárulás között. Persze akárki nem emelkedhet ki, tehetség és teljesítmény kell hozzá. Orgován pl. börtönviselt volt, ami direkt előnynek számított a szintén nem maszületett bárány Quaestor-vezérek szemében. Kevésbé érdemdúsaknak nehezebben megy, pláne ha koloncként még szakképzettség, diploma is akadályozza őket az életpályák közti szabad röpködésben. Ezért nem kell annyi iskolát végezni, ezt szem előtt is tartják az oktatás irányítói.
Nem csoda, hogy a túlképzett kulturális közmunkások is megszívták. Először, amikor elvesztették a rendes munkahelyüket, másodszor most, amikor egy tollvonással a közmunkából is kirúgják őket, mind a négyezret. Egy nagy pofon az egyik oldalról, majd a másikról is egy, csak hogy el ne dőljenek. Csupán ugyanaz történik velük, mint magával a kultúrával. Ha egyszer annyira szeretik, hát osztozzanak a sorsában! Az első fázis az elszegényítés, a második az államnak való kiszolgáltatottság, a harmadik a feleslegessé nyilvánítás. A kultúráé is, a benne dolgozóké is.
Az első felvonás 2011-ben kezdődött: a válságban már lesoványodott művelődési szféra további kiéheztetése, költségvetési részarányának szűkítése. Nem úszták meg az alkalmazottak sem: a kultúra területén 20 százalékos leépítést hajtottak végre. Az intézmények persze küszködtek a létszámhiánnyal, ezért a jóságos állam 2013-tól meghirdette a „kulturális közfoglalkoztatási” programokat. Nagy kegyesen a rendes bér feléért, harmadáért (idén nettó 70 ezerért) lehetett alkalmazni a legalább érettségivel, sokszor diplomával rendelkezőket, részben éppen a kirúgott könyvtárosokat, népművelőket. Ők már annak is örülhettek, hogy diplomás közfoglalkoztatottként egy kicsivel többet kapnak, mint a nettó 54 ezret kereső többi közmunkás. Elvégre a tudást meg kell becsülni, ezt a Horthy-korszakban ugyanígy vallották, ezért az akkori közmunkások között elnevezésben is megkülönböztették az értelmiségi „szükségmunkásokat” az „ínségmunkásnak” hívott fizikai dolgozóktól. Így ugyebár mindjárt más. Sajnos a hálátlan közfoglalkoztatottak nem becsülik a terminológiai finomságokat: az egyik nyilatkozó kulturális közmunkás egyszerűen „kultúrkubikosnak” jellemzi magát. Mások azt mesélik, munkahelyükön „közmukiként” emlegetik őket.
Örültek az intézmények és önkormányzatok is: a kulturális közmunkások bérét az állam fizette. Egyre több helyen már azzal a szándékkal bocsátották el átszervezésre, erre-arra hivatkozva a közalkalmazottat, hogy aztán állami pénzen, éhbérért közmunkásként visszafoglalkoztassák. A NAV adatai szerint 2014-15-ben 2300 embert vettek 90 napon belül vissza „lefokozva” és megrövidítve a saját korábbi munkahelyére. Hogy a közmunkásoknak milyen megbecsülése van, azt tudjuk Lázár János szavaiból („addig sem lopnak”). Vagy a diéta- és fitneszgurutól, aki „a közmunkások bunkó gyerekeire” tett megjegyzést a tévében. Az állásinterjúkhoz tanácsot adó fb-oldalon olvastam: be ne írd az önéletrajzodba, hogy közmunkás voltál, mert akkor be sem hívnak!
És ezzel elérkeztünk a második felvonáshoz: a megalázó kiszolgáltatottság, az államtól való függés állapotához. Hiszen évről évre az állam írja ki a pályázatot a kulturális közmunkára, ő enged vagy nem enged szerződni. Egyre inkább alattvalót csinál magából a kultúrából is: támogatást, kinevezést a hozzá közel állók kapnak, kistafírozza a Magyar Művészeti Akadémiát, elfoglalja a kultúraközvetítésben legnagyobb szerepet játszó médiát. A kultúrát is közmunkára küldték: tegye, amit parancsolnak, és örüljön annak, amit kap. 
Most jön a harmadik rész, a finálé. A megalázott kultúra és a megalázott kulturális közmunkások már nem is tűnnek olyan fontosnak. Feleslegesek. Németh Szilárd volt az Arany János emlékév fővédnöke – kell ennél többet mondani a kultúra rangjáról? A kormánylap nekimegy még a fideszes vezetésű kulturális intézményeknek is - hiábavalóságokra, káros nézetekre és személyekre költik a közpénzt. A Belügyminiszter körlevélben közli: a kulturális közfoglalkoztatás betöltötte funkcióját (köszönik szépen, ennél kulturáltabb országra nincs szükség), ezért nem szerződnek tovább az érintettekkel. Nem számít, hogy ezzel egy perc alatt 30 százalékkal csökken a művelődésben dolgozók száma, és hazavágják az intézményeket is. Hivatkoznak a munkaerőhiányra. Csakhogy a kulturális közmunkások 65 százaléka kistelepülésen dolgozik, sokan Kelet-Magyarországon - ott hová menjenek? Többségük ötvenes – épp most szüntetik meg az idősebbek után járó foglalkoztatási kedvezményt.
Rossz pályát választottak. Többet tudnak, mint kell. Ki tudja, milyen a világnézetük. A Pesti Srácok egyik kommentelője közvetítette az idők szavát: „A liberális az a proli, aki sok marhaságot olvas és több diplomát szerez”. Úgy kell az ilyennek.
2018.07.07 07:30
Frissítve: 2018.07.07 07:30

Menekülés Davosból

Az elemzők idegesek: növekszik a félelem, a 2008-as válság mélyen belénk égette, mennyire törékeny a világgazdaság. És persze Kína. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint aggasztó, ami ott zajlik, és ha egyszer megreccsen a kínai rendszer, az az egész világgazdaságot magával ránthatja. Tényleg: meddig húzhatja magával a világot a kínai modell, ha a szabadpiaci gazdaság, a liberális demokrácia is sántikál? Ha a saját vezetői rúgják ráadásul bokán?
Kedden a svájci Davosban összeül az 1971-ben alapított világgazdasági fórum, ahová az idén nem megy el az amerikai, a francia és a kínai elnök, s a brit kormányfő sem. Európából a németek – Merkel kancellárral - ott lesznek, a magyarok megint távol maradnak. A világ politikai elitjének tagjai el vannak foglalva a saját bajaikkal, nem látva, hogy azok valamennyiük bajai. Persze, Davos soha nem hozott közvetlen hasznot, közvetve is „csak” annyit, hogy a planéta vezérei, ha nem is mindig néztek egymás szembe, legalább láthatták mindazt, amivel vesződniük kellene. 
Bajban van az Egyesült Államok, ha a baj oka ma – szemben a 2008-as válsággal – kevésbé a rendszerben, inkább az elnökben van. Mert nélkülözi a globális látást, így tolja a szakadékba a liberális demokráciát Nyugat-Európában is, amelynek politikai berendezkedése sokkal sérülékenyebb, mint Amerika intézményes rendjéé. Az America first nem ismeri el az Államok totális és globális felelősségét a liberális parlamenti demokráciákért, amelyeket a második világháború után Európában a jóléti államok formájában megteremtett.  Nem véletlen a washingtoni feledékenység, hiszen Trump amerikai „forradalma” is a jóléti állam azon fogyatékosságaiból nőtt ki, amelyeken az európai jobboldali populizmus is nevelkedett. Davosban is azzal kellene szembenézni, hogy a liberális demokrácia a múlt század húszas-harmincas évei óta legnagyobb válságában van. Hogy – talán a skandináv modellt kivéve – nem sikerült olyan posztkapitalista gazdasági-társadalmi konstrukciót felkínálniuk a tömegtársadalmaknak, amely az egyre növekvő egyenlőtlenségeket csökkentené. (Tavaly a 26 leggazdagabb ember vagyona egyenlő volt az emberiség legszegényebb felének összvagyonával.) 
Nincs olyan modell, amely folytatója lehetne annak a tőke-munka-közösség közti kiegyezésnek, amely a háború után a jólét békéjét megteremtette Európában. Hátrál a liberális demokrácia, s nem segít sem a bázisdemokrácia, amely a politikai hatalom ellenőrzése helyett uralkodni akar, de az antiglobalizmus sem.  Mert ha Krugman a világgazdaságot a kínai összeomlástól félti, akkor mit gondoljunk a görög példáról vagy a Brexitről, amely azt bizonyította, hogy még ebből a lehetőségeitől jóval elmaradó uniós gazdasági-politikai közösségből sincs mód kilépni. Ha pedig az Unióból nincs kiszállás, hát a globalizálódó világból végképp nincs. 
Meglehet, persze, a világ csak a XX. század rendjétől vesz éppen búcsút, s káoszba tart, amelyben új rend terem. De menekülés helyett jobb volna rajta tartani a szemünket ezen az új renden.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:09

Mit nem tud?

Nehéz hétvégéje volt több mint hetvenezer általános iskolásnak: szombaton tartották a központi középiskolai felvételit magyarból és matematikából. Az írásbeli vizsgák után minden évben borítékolható a kollektív csalódás, a tesztek ugyanis sosem azt nézik, hogy mit tud a gyerek, hanem azt, hogy mit nem. A közösségi oldalak tele vannak értetlenkedő beszámolókkal: a feladatsorok nehézsége mellett a legtöbben azt kifogásolják, hogy a 10, 12, 14 éves gyerekeknek olyan időnyomás alatt kell dolgozniuk, ami még egy felnőtt idegrendszerét is megterhelné. 
Az utóbbi évek tanúsága szerint a tesztek összesített országos átlaga 50-70 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy a feladatsorok nehézsége jócskán a gyerekek tudásszintje fölé van belőve. Ráadásul a szakértők szerint a középiskolai felvételi nehézsége évről-évre változik – sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint például az érettségié –, és sokszor semmi köze ahhoz, amit a gyerekek az iskolában tanulnak. (Igaz, kicsit közelebb van ahhoz, amit egy jó oktatási rendszerben tanulniuk kellene.)
Az Orbán-kormányok oktatáspolitikai döntései jó ideje abba az irányba mutatnak, hogy minél több gyereket tereljenek a szakképzésbe, a gimnáziumok kapui pedig csak az elit számára maradjanak nyitva. A szülőket viszont szerencsére nem egyszerű erről meggyőzni, pontosan tudják, hogy még egy gyenge gimnázium is sokkal biztosabb jövővel kecsegtet, mint egy erős szakgimnázium (korábban szakközépiskola). Éppen ezért elképesztő energiákat mozgósítanak: különóráról különórára vonszolják a gyerekeket, a gimnáziumok pedig szemezgethetnek közülük. 
Nem nehéz belátni, hogy ebben a rendszerben jelentős előnnyel indulnak azok, akiknek a szülei jobb anyagi helyzetben vannak, a „többiek” pedig szép lassan kiszorulnak a gimnáziumokból. Remény sincs arra, hogy a döntéshozók olyan felvételi rendszert vezessenek be, amely figyelembe veszi a gyerekek érdekeit, életkori sajátosságait és nem utolsósorban a lelküket. Ezek mostanában egyébként sem szempontok a magyar oktatási rendszerben.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:12