Beteges munkavállalás - A bért féltjük a táppénztől

Publikálás dátuma
2018.07.10 07:00

Fotó: Shutterstock/
Látszólag egyre kevesebbet betegeskednek a magyar munkavállalók, valójában azonban csak a fizetésüket féltik. Joggal.
Egyre kevesebb időt töltenek munka nélkül a magyar munkavállalók: míg a rendszerváltás utáni években átlagosan 45 napnyi munkaidő-kiesés jutott egy dolgozóra, addig az utóbbi években csupán 39. Nem a fizetett szabadságok száma csökkent azonban le, hanem a betegség miatti távollét lett jelentősen kevesebb - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal napokban megjelent Munkaidőmérleg című kiadványából. A tanulmány szerint 2016-ban a versenyszférában összességében a hivatalos munkanapok 14 százalékában nem dolgoztak szabadság, betegség, igazolt vagy igazolatlan távollét miatt. 
Összesen 255 munkanapot kellett volna teljesíteni, ebből egy átlagos dolgozó csaknem 27 napot szabadságon töltött.
A munkavállalók által kivett fizetett szabadság átlagos hossza egyébként 1995 óta lényegében állandó, mivel a szabadságra vonatkozó törvényi előírások alapvetően nem változtak ez idő alatt (1992-ben viszont még 3 nappal kevesebb szabadságra mentek el a dolgozók). Más a helyzet a betegség miatt munkától távol töltött napokkal, amelyek száma folyamatosan csökken: 1992-ben még átlagosan 17 napot nem dolgoztak betegség miatt a munkavállalók, 2016-ban viszont már csupán 10 napot vettek ki betegség miatt. Vagyis látszólag egyre kevesebbszer betegednek meg a magyar dolgozók. Miután Magyarországon kirívóan magas a munkaképes korú lakosság halálozási aránya - a 65 évesnél fiatalabb nők halálozási aránya közel kétszerese, a férfiaké több mint kétszerese az uniós országokban tapasztaltnak -, kicsi a valószínűsége, hogy a statisztikai adatok hátterében valóban a dolgozók javuló egészségügyi állapota állna. Sokkal valószínűbb, hogy a munkavállalók inkább betegen is egyre inkább bemennek dolgozni.  Erre utalnak az idősorból kiugró 2011-es adatok is, akkor ugyanis még a mostaninál is rövidebb, mindössze 8 nap volt a betegség miatti átlagos távollét ideje. 
„Vélhetően azért, mert a munkaerőpiaci krízis tetőpontján a dolgozók minél kevésbé szerették volna veszélyeztetni munkahelyüket egy huzamosabb, betegség miatti távolléttel. Feltételezhető az is, hogy a létszámleépítésnél a munkáltatók megváltak azoktól, akiknek folyamatos munkájára az átlagosnál kevésbé számíthattak”
– keresi a magyarázatot a KSH tanulmánya is a jelenségre.
 A jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben kevesebb okuk van a munkavállalóknak az állásuk elvesztésétől tartani, egy betegség idején azonban joggal tarthatna attól, hogy jelentősen csökken a keresetük  – mondta érdeklődésünkre László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke. A táppénz összege ugyanis olyan kevés – a napi átlagkereset 50-60 százaléka -, hogy a munkavállalók inkább betegen is bemennek dolgozni. Pláne, hogy a legtöbb munkaadó havi 10-15 ezer forintos jelenléti bónuszt is fizet dolgozóinak. Ennek felét azonban már egy egynapos távolmaradással is elveszítik, 2-3 napos betegség esetén pedig az egészet. Egy kezemen meg tudom számolni, hány cég nem él ezzel az „ösztönzővel” a Vasas Szakszervezet területén – fogalmaz László Zoltán, aki szerint ez a munkaadói hozzáállás rendkívül káros a magyar munkavállalókra és a társadalom egészére nézve is. 
Egy rövidtávú gondolkodásmódról tesz ugyanis tanúbizonyságot: nem baj, ha beteg a munkavállaló, és akár a többi dolgozót is megbetegíti, a lényeg, hogy a napi feladatot elvégzi. Hogy holnap mi lesz, hogy adott esetben a ki nem pihent betegség miatt már nem lesz, aki elvégezze a munkát, arra már nem gondolnak
– jegyezte meg.
 A KSH tanulmánya szerint egyébként a versenyszférában a szervezet mérete is erősen meghatározza a távollét hosszát. Minél nagyobb létszámú egy vállalkozás, annál több a betegség miatt kieső napok átlagos száma. Míg az 5-49 fős szervezeteknél dolgozók átlagosan mindössze 3,8 napot voltak táppénzen vagy betegszabadságon 2016-ban, addig az 50–249 fős cégeknél már 8,7 napot. A legalább 250 főt foglalkoztató vállalkozásoknál pedig jellemzően 11,2 napot maradnak betegség miatt távol a munkától a dolgozók. A tanulmány szerzői úgy fogalmaznak: mivel ilyen nagyarányú különbséget a munkaerő eltérő összetétele nem indokol, marad magyarázatként a foglalkoztatás eltérő biztonsága. 
Egy nagyobb méretű szervezetnél a hiányzó munkavállalók pótlása általában nem ütközik nehézségbe, szemben a kisméretű vállalkozásokkal, akik emiatt igyekeznek megválni azoktól, akik sokat hiányoznak. Valószínűsíthető az is, hogy a kisebb szervezeteknél dolgozók gyakrabban mennek betegség idején inkább fizetett szabadságra, mint táppénzre vagy betegszabadságra. Mivel betegszabadság idejére a kereset 70, a táppénzen töltött időre pedig 50, illetve 60 százaléka jár, általánosságban is igaz, hogy rövidebb betegség esetén a dolgozók a szabadságuk terhére maradnak otthon, ami különösen az idősebb munkavállalókra jellemző – mutat rá a tanulmány.

A végzett munkától is függ a hiányzás

Cégmérettől függetlenül átlagosan kétszerannyi időt töltenek betegség miatt munkahelyüktől távol a fizikai munkát végzők, mint a szellemi foglalkozásúak. A KSH szerint ennek oka, hogy a fizikai munka növeli a foglalkozási betegség miatti távollét valószínűségét, ráadásul a fizikai munkakörben dolgozókat a szellemieknél jóval nagyobb valószínűséggel érheti a táppénz igénybevételére kényszerítő baleset is. Az érem másik oldala, hogy a szellemi munkát végzők nagyobb eséllyel tudják időnként otthonról is elvégezni munkájukat, így valószínűleg betegség idején gyakrabban élnek is ezzel a lehetőséggel. 

2018.07.10 07:00
Frissítve: 2018.07.10 07:38

Ugrásszerűen nő a zöldségek ára - és lehet, hogy ez még csak a kezdet

Publikálás dátuma
2019.01.16 17:15

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az időjárási tényezők, mint az aszály vagy épp az özönvízszerű esők fontos szerepet játszanak a drágulásban. Kérdés, mit tehetünk, hogy a szélsőséges viszonyok közepette is legyen mit - elérhető áron - az asztalra tenni.
A Központi Statisztikai Hivatal a minap hivatalosan is megerősítette, amit amúgy is mindenki érez a pénztárcáján: egy év alatt több mint 9%-kal nőtt a növényi termékek ára. A drágulás főként a zöldségek piacán kimagasló, akad, ami 12 hónap leforgása alatt átlagosan kétharmadával került többe. A KSH a most nyilvánosságra hozott elemzésében a 2017. novemberi és a 2018. novemberi adatokat vetette össze, ez alapján a gabonafélék ára egy esztendő alatt 13,4%-kal nőtt, ezen belül a búzáé például 21,5%-ot. A legnagyobb mértékben, mintegy 38%-kal a zöldségek lettek drágábbak. Nőtt többek közt a paradicsom (12,3%), az uborka (18,9%), a fejes saláta (18,9%), vagy épp a sárgarépa (28,6) ára is, ám a számok igazán a fejes káposzta és a vöröshagyma esetén kiugróak: az egy évvel azelőttihez viszonyítva előbbiért 65,5, utóbbiért pedig 68,7%-kal kellett többet fizetni. 
A magasabb árakért többek között az előző évnél kisebb termés is felelős: korábbi cikkünkben Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség- Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeb) elnöke úgy számolt, 2018-ban a hazai átlagos 1,8 millió tonna zöldséghez képest 100 ezer tonnával kevesebb termett. A visszaesés bizonyos zöldségek esetén arányaiban ennél is jelentősebb volt, a vöröshagymánál például 10-15%-os – nem véletlen, hogy éppen ez drágult leginkább. Hozzátehetjük, mindez nem csak nálunk probléma, az Európai Unióban élelmiszer-termelő nagyhatalomnak számító Lengyelországban például sok helyütt 30-40%-os termésveszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni tavaly. Ez pedig azt is jelenti, hogy a hazai magas fogyasztói árakat jelenleg az importtal sem lehet „letörni”.

Egyre több zöldséget importálunk

A KSH adatai szerint az utóbbi években jelentősen megnőtt az országba behozott zöldségek mennyisége. A hivatal összesítése szerint amíg 2014-ben valamivel több, mint 94 ezer tonna érkezett, addig 2017-ben már nagyjából 137 ezer, azaz pár év leforgása alatt csaknem másfélszeresére nőtt a zöldség-import. A növekedés még egy kicsit látványosabb, ha a behozott termékek árát vesszük: a 2014-es 21,8 milliárd forintos import 2017-re 34,5 milliárdra nőtt. Ennek egyik oka a jelentős hazai igény, amelyet már egy mezőgazdasági szempontból jó év sem tud teljesen kielégíteni. Ismét csak a vöröshagymánál maradva, május közepéig – a magyar vöröshagyma megjelenéséig – a biztonságos ellátás az importra épül, méghozzá úgy, hogy február közepéig az európai behozatal a meghatározó, majd az új-zélandi és az argentin áruk veszik át a vezető szerepet, ezt követően pedig a spanyol termények dominálnak.

A drasztikus áremelkedés okait vizsgálva az elsők között kell említeni az időjárási tényezőket. 2018-ban a rendkívül csapadékos tavasz, az utóbbi 30 év legmelegebb áprilisa és a nyári aszály is mind-mind csapást mértek az agrár ágazatra. A szélsőséges időjárási jelenségekről alighanem sokaknak a globális felmelegedés jut eszükbe – és ahogy azt érdeklődésünkre Mika János éghajlatkutató elmondta, nem is teljesen ok nélkül.
Az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora kifejtette, a szélsőséges időjárási viszonyokért a légköri áramlási rendszerek változása a felelős, amit pedig nagy valószínűséggel a klímaváltozás befolyásol. A melegedéssel egy időben gyengül a nyugati áramlás, így könnyebben jönnek létre nagy kiterjedésű anticiklonok – ezek pedig hetekig tartó extrém hideget, vagy épp meleget, netán nagyon csapadékos vagy száraz időt hozhatnak egy-egy területre.
„Hosszútávon előnytelen változások elé néz Magyarország a klímaváltozás következményeként”
– fogalmazott Mika János, majd hozzátette, a mezőgazdaságnak melegebb és szárazabb „tenyészidőszakkal” kell számolnia. Problémát jelent az is, hogy miközben a csapadék összmennyisége csökken, addig gyakori, hogy hirtelen nagy mennyiség zúdul le, elhordva a talaj egy részét, vagy épp átmenetileg belvizet okozva – nem beszélve arról, amikor a heves záport jégeső is kíséri. 

Az éghajlatkutató az átlaghőmérséklet növekedése kapcsán elmondta,
Magyarországon a felmelegedés körülbelül 30%-kal gyorsabb a globális átlagnál
– a melegedés üteme csak a tőlünk jóval északabbra eső régiókban gyorsabb. Mégis, itt a Kárpát-medencében egyesek hajlamosak lehetnek azt hinni, a bolygó hőmérsékletének növekedése nem a mi problémánk, hiszen – ahogy azt hallani is szoktuk – elsőként a tengerparttal rendelkezdő országoknak kell majd nagy kihívásokkal szembe nézniük a vízszint emelkedése miatt. Mika János viszont megjegyzi, ha ezeknek az államoknak egyre többet kell költeniük a védekezésre, gátakra, vagy épp a kikötők átépítésére, azt a kontinensek belsejében élők is megérzik a bőrükön, hiszen többek közt jóval drágábban jutnak majd hozzá a tengeren szállított árukhoz – márpedig, ahogy korábban jeleztük, az esetenként távolról érkező import áruk fontos részét adják a hazai fogyasztásnak. Ráadásul ez az áremelkedés tartósabb és nagyobb lehet, mint amit a hazai termékeknél tapasztaltunk.
A kérdés már csak az, hogyan készülhetünk fel a változásokra, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok közepette se essen vissza annyira a termelés, és így ne emelkedjenek az egekig az árak?


Az egyre gyakrabban jelentkező aszályos, csapadékhiányos időjárási viszonyok kockázatát technológiai és technikai korszerűsítéssel csökkenteni lehet.

Aki nem fejleszt, kihullik a rostán

Európai viszonylatban az marad talpon, aki az adott termékeket gazdaságosan képes előállítani – fogalmazott Ledó Ferenc. Ám a hazai termelők közül sokan nem fordítottak erre kellő figyelmet és pénzt. Aki pedig az egyre élesebb versenyben nem fejleszt, végleg lemarad és kihullik a rostán. Márpedig csak az a magyar termelő maradhat versenyben, aki legalább az európai átlagszínvonalat eléri árban, minőségben és hozamban.

A lengyelek sikere egyebek mellett annak is betudható, hogy állami és egyéni szinten is hosszú távra terveztek. Ezt beruházásokkal, hosszú lejáratú kedvező kamatozású hitelekkel is támogatták a különböző színű kormányok. Igaz, egy 40 milliós piacra termeltek, termelnek és az uniós csatlakozáskor is kedvezőbb alkut kötöttek, mint a magyarok – állította a szakember.

A növénynemesítés például viszonylag gyorsan képes olyan új fajtákat létrehozni, amelyek jól alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Az éghajlat változás ugyan hosszabb időtávban értelmezhető, mégis már most érdemes gondolkodni, kutatni, milyen új növényi kultúrákkal lehetne bővíteni a hazai gyümölcs és zöldség fajtákat. Az utóbbi időben már szabadföldi, akár több hektáros területen is termesztenek néhányan kivit. A szakértők szerint ez a hazai termesztésű gyümölcs zamatosabb és vitamindúsabb, mint a féléretten, több száz, vagy ezer kilométerről ide szállított kivik. Mika János szerint a teljes szerkezetváltás még korai a hazai zöldség-gyümölcs ágazatban, de például az erdőtelepítéseknél egészen más a helyzet. Több évtizedre előre kell tervezni. Bár a hivatalos kommunikáció az őshonos fajták telepítését preferálja, a hűvösebb és csapadékigényesebb fajtákat "el kellene engedni". A XIX. század végén, a XX. században telepített fenyvesek, kivéve a magasabb hegyi területeket, a szaporodó aszályos évek hatására pusztulásnak indultak, ráadásul képtelen ellenállni a különféle gombás és más betegségeknek, rovar kártevőknek Éppen ezért az éghajlatkutató szerint nem érdemes a korábbi, vagy akár a mai klímához igazítani az erdőtelepítési terveket, és inkább a szárazságtűrő fajtákat kellene előtérbe helyezni. Az éghajlat változás jelei egyes zöldség és gyümölcs fajtáknál már éreztetik hatásukat. Vannak olyan növényi kultúrák, amelyek kiszorulnak a piaci termelésből és a kiskertekben maradhatnak fenn. Ilyen a málna is, amely néhány évtizede még 500-600 hektáron termesztettek Magyarországon.
Ez kedvelt gyümölcs mára a Dunakanyar néhány településére és alig 50-60 hektárra szorult vissza. Jelenleg Szlovákiában, de főleg Lengyelországban termesztenek jelentős mennyiségben málnát. A magyar termelők kétszeres költséggel tudják csak megtermelni ugyanazt a mennyiséget, mint a lengyel versenytársaik. A hazai termelő 1 kiló málnát átlagosan 1 500 forintért állít elő és 2 000-rért adja el a kereskedőnek, miközben a lengyel gazda 800 forintból kihozza a termelési költséget és 1200 forintért is megéri neki eladni.


Annak ellenére, hogy a hazai zöldség termelő területek háromnegyedét öntözik,
néhány zöldség termesztése egyre nagyobb kockázattal jár.
A hagyma mellett a gyökérfélék is megszenvedték a hosszú meleg és száraz időszakot. Hasonló okok miatt maradt el a burgonya termés is azt átlagostól. És valószínűleg a nyári szezonban a karfiol termesztéssel is fel kell hagyni. A korai karfiolt úgynevezett hidegfóliában termesztették április közepétől május végéig. Ezt a Róma alatti olasz régiókban termesztett karfiol szorította ki a hazai piacról is. Májustól a fagyokig a magyar karfiolnak nem volt ellenfele. Az aszályos időszakok szaporodásával azonban a nyári időszakban gyakorlatilag ellehetetlenült a karfiol termesztés. Bretagne az egyik legnagyobb karfioltermelő Európában, így június-augusztusban többnyire francia zöldségből fő a karfiolleves a magyar fazekakban is. Szerencsére vannak rövid tenyészidejű fajták, s így a július végén palántázott zöldséget októberben lehet betakarítani, így ez a növény csak részleges szenvedett vereséget a klímaváltozással szemben. Egyelőre.

Megoldja a tudomány?

Eddig inkább csak kisebb alkalmazkodásról volt szó, de az éghajlatváltozás negatív hatásai miatt a növénytermesztés módszerei olyan mértékben is megváltozhatnak – felhasználva például a tudomány vívmányait -, amire most még csak nem is gondolnánk.  Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) nagyjából egy éve adott ki egy állásfoglalást, amelyben az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási viszonyok miatt sürgetik a viszontagságoknak jobban ellenálló, például szárazságtűrő növényfajták nemesítését, akár új módszerekkel is. Nem kell rögtön génmódosításra gondolni, hiszen a kutatók szerint mindez az úgynevezett genomszerkesztés módszerével is elérhető. Az előbbi, kissé rosszul csengő eljárás esetén egy idegen faj génjeit is felhasználják, míg a genomszerkesztésnél mindig csak az adott növény saját génszerkezetén belül történik a változtatás. Például úgymond „a megfelelő helyre teszik” az aszálytűrésért felelős kromoszómaszakaszt, amely így aktivizálódik. A génmódosított növények termesztése Magyarországon tilos, tudósok pedig szeretnék elérni, hogy a genomszerkesztés ne kerüljön ezzel egy kalap alá, és idővel a mezőgazdaság szolgálatába állhasson.
2019.01.16 17:15

Mozgáskorlátozott emberek kihasználásáért bírságolt a GVH

Publikálás dátuma
2019.01.16 11:39

Fotó: / Németh András Péter
Összesen 49 millió forintra büntette a három céget a versenyhatóság.
Maximális mértékű versenyfelügyeleti bírságot szabott ki a PRO-VALETUDO Kft.-re, a PVO Retails Hungary Kft. -re (f.a.) és a Monus Global Kft.-re a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), mert tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytattak kiszolgáltatott fogyasztókkal szemben. A hatóság egyúttal versenyjogi megfelelési program kidolgozására is kötelezte a vállalkozásokat – közölte a GVH. A közlemény szerint a három, azonos vállalkozáscsoportba tartozó cég képviselői mozgáskorlátozottakat és végtaghiánnyal élőket kerestek fel a lakásukon, kórházakban, valamint idősotthonokban, és igyekeztek rábeszélni őket gyógyászati segédeszközök (protézisek, gyógycipők) megrendelésére, illetve felíratására. A fogyasztóknak nem feltétlenül volt szükségük a fent sorolt eszközökre, sokan közülük például képtelenek lettek volna azok használatára egészségi állapotuk miatt. Kiszolgáltatottságukra alapozva ugyanakkor a vállalkozások – pszichés nyomásgyakorlással, illetve kihasználva az értékesítés körülményeit, időzítését és helyszínét – olyan döntésekre késztették őket, amelyeket egyébként nem hoztak volna meg. A GVH azt is megállapította, hogy a vállalkozások több esetben a cég „ajándékaiként”, ingyenes szolgáltatásaként tüntették fel a közgyógyellátás keretében térítésmentesen járó eszközöket az erre jogosultak számára. A három társaság továbbá – a fogyasztói jelzések, panaszok ellenére – nem az elvárható szintű szakmai gondossággal járt el a legyártott termékek minősége, alkalmazhatósága, valamint a garanciális igények érvényesíthetősége ellenőrzésekor, sőt, a feltártak nem csupán egyedi esetek voltak, hanem rendszerszintű problémákra hívták fel a hatóság figyelmét a cégek panaszkezelési és garanciális teljesítésével kapcsolatban. A jogsértések feltárásában a GVH szorosan együttműködött a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel. A versenyhatóság a bírság megállapításakor kiemelten vette figyelembe az érintett fogyasztói kör sérülékenységét, és súlyosító körülményként értékelte, hogy a jogsértő kereskedelmi gyakorlat társadalombiztosítási célú közpénzek szükségtelen kifizetését is eredményezte. A GVH ezért
a törvényben meghatározott maximális mértékű bírságot, összesen 49 millió forintot szabott ki a három cégre.
A GVH arra kötelezte a vállalkozásokat, hogy két hónapon belül alakítsanak ki a jogszerű működésük feltételeit biztosító belső eljárásrendet, amelyet a későbbiekben alkalmaznak.
2019.01.16 11:39