Kevés olyan csodálatos szerelmi vallomást látni festményen, mint ahogy Chagall ábrázolja feleségével való kapcsolatát L'anniversaire (Születésnap) című 1915-ös képén. A levegőben találkozó szerelmespár mesebeli boldogságot sugároz, a semleges színű ruhában vörös padlóról elrugaszkodott férfi és nő, az asztalon lévő teríték, a mintás lakástextilek és nem utolsó sorban a nő kezében lévő virágcsokor csodálatos álomvilágot visz nézője elé. Pedig az 1887-ban az oroszországi Vityebszkben haszid zsidó családba, Moise Zaharovics Sagalov néven született Chagall nem csupán kurzusidegen művész volt hazájában, de családját házkutatásokkal zaklatták, vagyonukat elkobozták, az első világháborúban katona volt, később Párizsban telepedett le, majd a német megszállás elől New York-ba menekült, majd visszaköltözött Európába, szinte végig élte az egész XX. századot. Színes, légies és fantáziadús festői világa azonban hányattatott sorsa ellenére, vagy tán épp emiatt mindvégig megmaradt.
Az ifjú Chagall az 1910-es években még kereste, de egyre magabiztosabban találta meg önmagát. A kiállításon látható ahogy megörökítette Bellával, a feleségével és kislányával Idával közös hétköznapjait és miliőit (Moi ét mon village, La chambre jaune) éppúgy, ahogy önmagát (Portrait de l'artiste), az első világháborút, a haszid zsidóközösség mindennapjait (Le juif en noir et blanc). Képein ott a kor művészeti élete (Hommage á Apollianaire (1913)), (Appollinaire et Cendrars) és az átalakuló Oroszország. Az 1917-es forradalom történései, a mögötte meghúzódó eszmék őt is foglalkoztatták, politizált, utána a vityebszki művészet népbiztosaként ő irányította a múzeumok, művészeti események és iskolák működését. Ebben az évtizedben készült művein még alig sejlik a sötét jövő, de már megjelenik az őt olyannyira jellemző kapocs olyan világok között, amelyek előtte, azóta és nélküle homlokegyenest ellentétesnek tűnnének.
Info:
Marc Chagall: The breakthrough years (Az áttörés évei) 1911-19
Guggenheim Múzeum, Bilbao
A kiállítást a Kunstmuseum Basel rendezi együttműködésben a Guggenheim Múzeum Bilbao-val
Nyitva: szeptember 2-ig
Guillaume Apollinaire: Európán keresztül
(Travers l’Europe)
M. Ch.-nak
Rotsoge
Biborszínü arcod hidroplánná alakítható biplánod
Kerek házad ahol egy füstölt hering úszik
A szempillák kulcsa kell nekem
Szerencsére találkoztunk Panado úrral
És etekintetben nyugodtak vagyunk
Mit látsz M. D. barátom
90 vagy 324 egy ember a levegőben egy borjú ki anyja hasából kitekint
Az utakon sokáig kerestem
Annyi lehúnyt szem az utak mentén
Esőtől sírnak a fűzfák
Nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki
Nézd csak de nézd csak
Az öregember mossa lábát a lavórban
Una volta ho inteso dire Che vuoi
A gyerekkorotokra gondolva sírni kezdtem
Te meg az iszonyat liláját mutatod nekem
Az a kis kép a kocsival azt a napot juttatta eszembe
Piros kék sárga zöld és mályvaszín foltokból összeállt napot
Amikor vidékre mentem egy bájos kéménnyel aki pórázon vezette kutyáját
Nincs már meg nincs meg a kis nádsípod
A kémény messze tőlem orosz cigarettákat szív
Kutyája az orgonákat ugatja
És elfogyott a mécses
A ruhára szirmok szemeregtek
Két aranygyűrű a saruk mellett
Kigyulladt a napon
Míg hajad az áramszedő
A tarka lángokba öltözött Európán keresztül
(Vas István fordítása)
