Az energiaárak kapcsán is pert indít a magyar kormány ellen az Európai Bizottság – derül ki a tegnapi brüsszeli közleményből. Az eljárás a 2013-as rezsicsökkentésre tekint vissza. Az akkori energiatőzsdei csúcsok idején az állam csak úgy tudta csökkenteni a hazai lakossági díjakat, hogy a módosítás „előkészítését” végző energiahivatal a közműcégek egyes költségeinek elismerését szabálysértően megtagadta. Ilyen kötelezvénynek számított az ágazatra kivetett különadók – így például a vezetékek méterére szabott közműadó -, a tranzakciós illeték, vagy épp a csövekből elszivárgó gáz árának a tarifába „építése”. Ennek elmaradása miatt a külföldi tulajdonú közművek zöme perelt, amit 2013 közepére értelemszerűen meg is nyertek. Orbán Viktor ehhez kapcsolódó, egyik leghisztérikusabb parlamenti felszólalásában a szokásos energiamultizás mellett kemény szavakkal illette a „családok ellen”, illetve a „rezsicsökkentés eltörlése érdekében” döntő magyar bíróságot is, amit a Kúria visszautasított.
De nem volt megállás: a Fidesz politikai kampányt épített a „támadásra”, aminek csúcspontjaként több millióan aláírásukkal álltak ki a „rezsicsökkentés politikájának megvédése” mellett. Különösebben nem zavartatták magukat azáltal, hogy szakértők szerint a törvényes állapotot rezsiemelés nélkül is helyre lehetett volna állítani. A kormányfő haragjából fogant akkori törvénymódosítások szerint viszont a közműhivatal vesztett per esetén se köteles a szolgáltatók jussát megtéríteni, az addig szabályoktól eltérően díjmódosítási javaslatát indokolnia se kell, az perrel nem támadható.
Bár Brüsszel és az energiabefektetők tagadják az egymás közti háttéregyeztetéseket, sőt a bizottság szerint nem is a rezsicsökkentést vizsgálják, a három éve indított kötelezettségszegési eljárás jelentős részben a multik tarifavágással kapcsolatos, amúgy jogos panaszait rótta fel a magyar kormánynak. Ezt ugyanakkor további pontokkal egészítették ki. Szintén a hazai rezsicsökkentést szolgálta, hogy a lakosságnak szánt energiára a magyar kormány a többinél alacsonyabb szállítási tarifát engedélyezett, ami sérti az egyenrangú hozzáférés elvét. Emellett Orbánék baráti gázkereskedőiknek mindennemű verseny nélkül biztosították egyes kedvező gázvezetékek használatát. (Ennek nyomán kerülhetett különböző áttételekkel több tízmilliárd közpénz a MET nevű, kormányfő-közeli gázkereskedőhöz.) Emellett az Európai Bizottság tényleges függetlenséget és tarifamegállapítási jogot követelt a közműhatóság számára.
Erre a magyar kormány, ha nem is pávatánccal, de verbunkossal válaszolt. A követeléseknek hol érdemben, hol látszólag, hol ideiglenesen, hol suba alatt, hol részben, leginkább azonban egyáltalán nem tett eleget, alapvetően az időhúzásra játszva. Az olcsó gázbeszállítást lehetővő tevő osztrák vezeték használati jogát például azonnal elvették a baráti vállalkozóktól. A kormánynak alárendelt energiahivatal helyett megalapították a „csak az országgyűlésnek jelentő” Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt (MEKH). Ennek vezetőjét, a kormányfő drukkertársát, Dorkota Lajost viszont egyenesen a Fidesz-frakcióból igazolták le.
A MEKH valóban maga állapíthatja meg a tarifa egy kisebb részét, ám a nagyobbik hányadra továbbra is a szakminiszter – a politika – mondja rá az áment. A hatóság szakmai érvekkel élesen szembehelyezkedő rezsidöntései azóta is szinte kizárólag a parlament kormánypárti oldalának elvárásait tükrözik. Az alkalmazott harceszközökbe belefért, hogy a Fidesz politikai kampányaiban Brüsszelt is felvette a „rezsicsökkentés-ellenes” bűnösök listájára – sőt az EU számos más rezsiügyi kérésének is nyíltan ellenáll -, közben pedig az igazságügyi miniszter egy kiszivárgott levelében látszólag minden kívánság teljesítését ígérte be. Habár utóbbi értelmezés ellen a Fidesz kikelt, mégis behódolásként hatott, hogy 2017 elején csendben visszaállították a MEKH ármódosítás-indoklási kötelezettségét és annak perelhetőségét. Ám néhány hónapra rá ezt egyszerűen újra eltörölték. Eközben halkan javítottak a hálózatok költségtérítésén. Az adók beépítésére és a szállítási tarifák egységesítésére viszont a jelek szerint semmi szín alatt nem hajlandóak.
Az eltelt idő ugyanakkor valóban nagyon sokat változtatott a helyzeten. Miközben a világpiaci tarifák azóta tartósan a töredékükre estek, az Orbán-kormány ezt – egy 12 ezer forintos, a választások napjára időzített egyszeri árkedvezményt leszámítva - egyáltalán nem érvényesítette a lakossági tarifákban, ami jelentős profitemelkedést eredményezett az energiaszektorban. A csökkentés elmaradását többek között épp az EU-eljárással indokolták, amely százmilliárdosra becsült költségeire úgymond tartalékolniuk kell. Ráadásul eközben az egész iparág egyre inkább állami kézbe került. Ebből ugyanakkor a megmaradó multik – a német E.ON és RWE – is hasznot húz, hisz az állami energiacégek belső tarifáit már csak a multikéval együtt növelhetik. Így köreikből a per kapcsán azt a véleményt hallhattuk, hogy mivel a 2013-2014-es mélypontot kisebb-nagyobb áldozatok árán túlélték, azóta dühük a kétharmados politikai többséggel kötött baráti háttérmegállapodások nyomán elpárolgott, így a támadások helyébe immáron egymás lehetőség szerinti támogatása lépett. Ráadásul a kabinet bármiféle érdemi válasszal bőven ráér a per több év múlva várható jogerős lezárultáig. Ha pedig akkor is Orbán Viktor dönt az ország politikájáról, biztosak lehetünk abban, hogy annak tényleges teljesítéséből is kifarol.
Csütörtökön ennek megfelelően se a Fidesz, se a multik nem reagáltak a per hírére.
