Szabad Európa

A történet egy kissé zavaros, de a lényege mégiscsak az, hogy valahol, valakiknek a fejében megfogalmazódott a Szabad Európa Rádió magyarországi újraindításának gondolata. A sajtóban dolgozókat természetesen nem kérdezték meg róla. (Ahogy az Európai Parlament jelentéstevője is úgy találkozott titokban az újságírók képviselőivel, hogy a média nem számolhatott be róla, és maga az EP azóta is úgy tesz, mintha az a beszélgetés meg sem történt volna. Mintha nem lennének a magyar médiahelyzetről szóló pontos információk birtokában). De ha kérdeznének, alighanem azt mondanánk, hogy az ötlet merő anakronizmus.

Amennyiben az EU vagy az USA tényleg úgy gondolja, hogy 28 évvel az első szabad választás után, a papíron évi 80, de a valóságban inkább 130 milliárd forintból működő „közmédia” mellett szükség van egy ki tudja honnan, milyen pénzből sugárzó rádióadóra, hogy az igazság eljusson az emberekhez, akkor ez nyílt beismerése annak, hogy a Kossuth, a Petőfi, a Bartók, a Magyar Televízió összes csatornája és az állami hírügynökség közszolgálat helyett pártszolgálatot végez, a TV2-t, az Origót, a Figyelőt, a Demokratát, a kereskedelmi rádiók hírműsorait, az összes megyei lapot és a legtöbb vidéki hírportált pedig ugyanabból a pártközpontból szerkesztik. Ha viszont így van (szerintünk így van), akkor ez nem mostanában kezdődött, hanem 2010-ben – hol voltak a most aggódók a magyar nyilvánosság éveken át tartó megerőszakolása alatt?

Amilyen illetlen a kérdés, olyan kevéssé lesz diplomatikus a válasz: ott sürgölődtek az erőszaktevő körül, és eltették a pénzt, amit a hallgatásért kaptak. Akad talán, aki elhiszi, hogy az európai kormányok nem tudták, miért és milyen áron vonult ki a Sanoma, a Ringier, az AxelSpringer, a Telekom és a többi nyugati piaci szereplő a magyar közéleti sajtóból?

Annak idején a SZER-nek a pártállam pártmédiája mellett és miatt volt létjogosultsága. Az újraindítás előtt talán az új pártállamról/pártmédiáról kellene valami érvényeset mondani.