Arcunkra fagy...

A magyarázat a 259 halott. A rendőrség szerint 2016-17 telén ennyi ember fagyott meg az országban. A XXI. században egy is sok lenne. Főleg egy civilizált, európai, magára büszke államban. S hogy ez mire magyarázat? Hát pontosan arra, hogy a kétharmad birtokában miért tartják még mindig szükségesnek a küzdelmet az ellenzéki pártok és a civil szervezetek ellen.  
Eddig is tudtuk, Orbán Viktor tusványosi fejtegetése csak megerősítette, hogy a mi édes hazánk a lehető legjobb hely. Különösen a Fidesz folyamatos győzelmeinek köszönhetően. Most már felhatalmazása van arra is, hogy új korszakot és új rendet építsen. Ami különösen nehéz, hiszen ellenségekkel van körülvéve. Nemzeti egység kellene, ám az ellenzék - balról és jobbról, liberálisok és szélsőségesek -, valamint a sorosista civilek folyton belerondítanak ebbe. 
Jó példa rá, amit a fagyhalállal műveltek. Adatokat követeltek, nem nyugodtak meg, amikor hivatalosan mellébeszéltek, sőt még perre is mentek. Végül aztán ki kellett adni a számokat, pedig a hatalom mindent megpróbált, hogy ezt elkerülje. A szociális ügyekért felelős államtitkár hiába mondta, hogy az extrém hidegben a vörös riasztás több száz ember életét menthette meg. A humánminisztérium államtitkára pedig az okvetetlenkedő kérdésekre elmagyarázta, mennyire kitűnő ellátást nyújt a kormány a szegényeknek. Ezek után döntött úgy a bíróság - lelke rajta -, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán esküdt ellenségei (mi másnak is lennének nevezhetők) megkaphatják az adatokat.
Most már tudhatják, ami eddig titok volt. A legutóbbi tél áldozatainak száma persze még ismeretlen. Meglehet, azokért is perelni kell majd. Miközben az ellenség aknamunkája miatt a mostani kánikula sem tart örökké, s télen újabb fagyok jönnek. Így a hatalom is kénytelen készülni rá. 
Újabb érvekkel.

Németország lakossága

Két mondat a miniszterelnök idei tusványosi beszédéből: „ … ha beáll az a helyzet, hogy egy-egy országban lesz tíz százalékot elérő vagy meghaladó muszlim népesség, amelyről biztosan tudhatjuk, hogy keresztény pártra sosem fog szavazni, és ezt hozzáadjuk a keresztény hagyományokat elhagyott európai őslakosokhoz, akkor azt kell mondanom, hogyha így áll majd a helyzet, keresztény alapokon választást nyerni Európában többé nem lehet, és a keresztény tradíciót őrző csoportok és hagyomány kiszorul a hatalmi térből és nélküle fognak dönteni Európa jövőjéről. Ez itt a helyzet és ez itt a cél, és ilyen közel vagyunk ehhez, hogy ez bekövetkezzen, tisztelt hölgyeim és uraim!” Az idézet forrása: Mandiner
A beszédíró talán az origo.hu alapján dolgozott. Ott volt olvasható az év elején: A bevándorlás miatt duzzadt fel Németország” címmel egy rövid számsor. 
Az Origo cikke szerint a bevándorlási többlet 2015-ben 1,13 millió, 2016-ban és 2017-ben közel fél-félmillió volt. Idén bizonyára ennél is kevesebb lesz, hiszen lecsengőben van. (A német határátkelőkön ezen a nyáron benéznek minden járműbe.) Az összlakosság azonban 2016-ban a bevándorlási többlettel együtt is csak 346 000 fővel nőtt, azaz a bevándorlási többlet nélkül 784 000-rel csökkent volna. Ezt a számot nem tartott fontosnak a cikkíró közölni. A születésszám ugyanis nem kompenzálná a halálozási veszteséget. Ezt a számot, a születések számát se tartották fontosnak közölni. Gyakori hiba a statisztikával manipulálók körében, hogy csak a százalékot közlik, a bázis mérőszámát elhallgatják. Küszöböljük ki ezt a hibát, az orientpress.hu-t idézve: „A szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) adatai szerint 2016-ban 792 ezer gyerek született, ami 55 ezres emelkedés az egy évvel korábbihoz képest. A születésszám már 2012 óta rendre növekedik, de a tavalyi kiugró, 7,4 százalékos emelkedés még a Destatis szakértőit is meglepte.”   A születések száma persze még így se érte el a lakosság 1 %-át, azaz csak akkor nem csökkenne a lakosság a természetes szaporulat miatt, ha mindenki élne 100 éves koráig. Ez azonban hazánkra ugyanígy jellemző. Az évenkénti 95 000 körüli születésszám nem éri el a lakosság 1 %-át. De Németországban a bevándorlók közötti termékenységi arányszám is csak 1,95, a német állampolgároké pedig a fenti növekedés nyomán 1,42-ről 1,43-ra emelkedett, együttesen lett 1,5, holott a népesség hosszú távú fenntartásához 2,1-re lenne szükség.
Ugyancsak az Origo-tól tudhatjuk, egy másik cikkből, hogy erősödik a muzulmánellenes rasszizmus Németországban. A cikk utolsó mondata szerint: „A csaknem 83 milliós Németországban nagyjából 4-4,5 millió muszlim él, többségük szunnita török. A menekülthullám révén valószínűleg több mint félmillióval nőtt a muszlimok száma az országban.”     S tegyük hozzá, hogy ezek szerint a menekülthullám 2015 óta félmillióval növelte meg az évtizedek alatt összejött, főleg törökök által alkotta négymilliót. Vagyis ma a német lakosságon belül 5 % lehet a muszlim vallásúak száma. A fentiek alapján lehet extrapolálni, becsléseket tenni pl. a következő évtizedre. Ha évenként közel nyolcszázezer gyerek születik, s közöttük – a számok szerint – 80 000 (1,95) muszlim, s évente még mindig lesz 2-300 000 befogadott vagy beszökő muszlim menekült (ennyi már nem lesz), csak így következhetne be tíz év alatt a lakosság tíz százalékát elérő muszlim vallási arány. De arról koránt sincs szó, hogy a 2028-ban akár nyolcmilliót is elérhető német muszlim lakosság egyúttal német állampolgár is, azaz választójogot kap, s teljes létszámban részt is vesz a választásokon. Azonban még ha így is lenne, mit jelenthet az a mondat, hogy „ … akkor azt kell mondanom, hogyha így áll majd a helyzet, keresztény alapokon választást nyerni Európában többé nem lehet, és a keresztény tradíciót őrző csoportok és hagyomány kiszorul a hatalmi térből és nélküle fognak dönteni Európa jövőjéről.” A szélső esetben hatmillió muszlim német választópolgár leszavazhatja a hatvanmillió nem muszlimot (keresztényt, zsidót, ateistát stb.)? Ilyen gyengék ma Európában a „keresztény tradíciót őrző csoportok”? Ha ez igaz, akkor talán emiatt lenne érdemes aggódni, ennek az okait lenne érdemes keresni, s ezen lenne érdemes változtatni. Európában is és hazánkban is. Na persze nem idegengyűlölettel, nem uszítással és nem a félelem és gyűlölet gerjesztésével, hanem igazi keresztényi, a krisztusi tanítást követő magatartással. S azt ugyan nem várhatjuk el egy nyári szabadegyetemi beszéd beszédírójától és előadójától, hogy egy gondolatelemének ilyen alaposan utánajárjon, de ha nemcsak a nyári propaganda, hanem a nemzetstratégia is ilyen számításokra épül, akkor alighanem jogosan aggódunk. U.i.: Hogy kissé tompítsam az utolsó mondatom élét, általánosítási kísérlet következik. Ugyanis földünkön minden folyamatos átalakulásban van. Maga a Föld is keletkezett, s egyszer majd el fog pusztulni. Ugyanígy sok növény- és állatfaj keletkezett, majd elpusztult, tehát az emberiség élete sem örök. A három nagy ókori politeista kultúra (egyiptomi, görög, római) is a múlté. Igaz ugyan, hogy a három monoteista (zsidó, keresztény, mohamedán) vallás még tartja hadállásait, de ez az idei kormányfői beszédből vett idézet nem tükröz pozitív véleményt a mai európai kereszténység jövőjét illetően. A tudomány és a technika további fejlődése, a világháló és a robotizáció a magányosodás, a befelé fordulás felé mutat. Ez nem kedvez a vallási közösségeknek, s így a mai egyházaknak sem. Bencsik András 1988-as sci-fi regényében (KEEC avagy a nagy világ-regatta) nincs is szó semmilyen világvallásról, pedig nála már az egész Föld egy államot képezett. Hogy a mai egyházaknak mi lesz a sorsa pl. száz év múlva, arról én se szeretnék se jóslatot, se víziót írni. Az Európai Uniót illetően azonban inkább a teljes összhang felé haladást vélelmezem, mintsem bármilyen visszafejlődést.

Öregszik a Ratkó-generáció

Rövid időn belül meg kellene duplázni az idősotthoni férőhelyek számát. A Ratkó-generáció tagjai megérkeztek a nyugdíjas életszakaszba. A névadó korszakának tartott időszakban (1952-1956 között) közel egymillió gyermek született (948.826 fő), akik közül örvendetesen sok honfitársunk még köztünk van (716.588 fő). A korosztály együtt élte meg a társadalmat érintő alapvető politikai, gazdasági és kulturális átalakulásokat.
Meghatározó közös élményük az intézmények zsúfoltsága és forráshiányossága volt. A háború utáni - mindmáig legnépesebb - korosztály végighaladt a társadalmi normák elsajátítását, a perspektívát biztosító, az együttélését szabályozó intézmények mindegyikén. A korosztály megtapasztalhatta a szűkös bölcsődéi férőhelyek hatásait, a zsúfolt óvodai ellátás következményeit, a felkészületlen közoktatás okozatait, a férőhely-hiányos felsőoktatás zártságát, a munkahely-hiányos gazdaság perspektívátlanságát. A Ratkó-generáció tagjai eddig az intézményi szűkösség áldozatai voltak. A társadalmi intézmények a nagylétszámú korosztály színvonalas fogadására, az idősek sajátos igényei kiszolgálására, a jogosan igényelt minőségi gondoskodásra jelenleg sincsenek felkészülve. A napjainkban nyugdíjba vonulók az életük folyamán végig azzal szembesülhettek, hogy azon intézmények voltak felkészületlenek, férőhely hiányosak és alul finanszírozottak, ahol aktuálisan a generáció tartózkodott.
A most idősödő nemzedék felé a társadalomnak van törlesztendő adóssága. A fent leírt szűkös intézményi feltételek az idősek gondozása terén jelenleg is fennállnak. Az idősotthonok által biztosított férőhelyek (54.134 főnek) már a mai igényeket sem tudják kielégíteni. Az elhelyezésre várók nagy száma (21.959 fő) komoly jelzés arra, hogy a jövő feszültségeinek elkerülése végett halaszthatatlan a központi beavatkozás. A nyugdíjas éveit kezdő nagylétszámú Ratkó-generációval szemben méltatlan lenne a közeli jövőben jelentkező igényeket figyelmen kívül hagyni.
A segítségre szoruló idősekről való gondoskodás általános emberi parancsának való engedelmesség egyre nehezebb feltételek elé állítja a fiatalabb korosztályokat is. A ma kereső tevékenységet végzők vállára újabb anyagi terheket rakni alig lehetséges. A rászoruló idősek segítéséhez, gondozásához, ápolásához szükséges időráfordítás is nagy megterhelést jelent a hozzátartozóknak. Az idősek életkori sajátosságainak megfelelő társas kapcsolatok körülményeit, a rászorultak segítéséhez szükséges szakszerűséget az intézményesülés teremtheti meg. A társadalom egészének kell a rendelkezésre álló nemzeti erőforrások emberséges elosztásával a rászoruló időseknek színvonalas otthonokat biztosítani.
A jelentős számú új idősotthon építését a költségvetésből biztosított forrásokból kellene finanszírozni. A közös erőforrásokból történő finanszírozást több tényező is indokolja. Elsőnek említem azt a tényt, hogy a történelmi előzmények miatt az OECD országok közül a magyar idősek függenek a legjobban az államtól. Az összjövedelmük 89 százaléka állami juttatásokból származik. Az intézménybővítési program költségvetésből való támogatását az is indokolttá teszi, hogy az érintett korosztály az elmúlt évtizedekben jelentősen hozzájárult a nemzeti vagyon mértékének növeléséhez, és jelenleg is részt vesz a nemzeti össztermék bővítésében. Utalnék az általuk végzett jelentős mértékű fizetetlen háztartási tevékenységre és a számottevő mértékű önkéntes munkájukra. A generáció fiatalabb tagjai aktivitásukkal hozzájárulnak az egészséges családi munkamegosztáshoz, a társadalmi harmónia fenntartásához. Mindezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az idősek is teljes értékű adófizetők. A ma hatályos adók, járulékok és illetékek közül szinte mindegyiket fizetik, melyek a magánszemélyekre vonatkoznak. 
Az adatok azt mutatják, hogy az intenzív férőhelybővítés alig halasztható. A most nyugdíjba vonulók egészségben eltöltött ideje (5,9 év) miatt pár év múlva a mainál is nagyobb feszültség fog jelentkezni az idősek gondozása terén. A frusztráció érinteni fogja a kereső tevékenységet folytatókat éppúgy, mint a Ratkó-generáció elhelyezést kereső tagjait.