"A No, az No, akkor is ha Nő"

Az Anna and the Barbies akkora bulit csapott kisszínpadon, mintha övé lett volna a legjobb idősáv a nagyszínpadon.

Mára már ténnyé vált: a legrosszabb idősáv amikor az ember fia-lánya a Szigeten koncertezhet, fél tíz. Kivéve persze, ha a nagyszínpadon lép fel. Csütörtök este a Gorillaznak jutott ez a szerencse, míg a Petőfi Rádió – Telekom Volt Fesztivál Színpadára az Anna and the Barbies állhatott fel. S csinált akkora koncertet, hogy a kezdetben néhány soros közönség egyre csak duzzadni látszott. Pásztor Anna és kiváló csapata tudja milyen a jó buli, és abszolút bízik a közönségében, akik a lassabb számokra gyengéden ringatóztak, majd vadul ugrálva mutatták középső ujjukat a világnak.

Az énekesnő persze a tőle megszokott módon nagyon jól célzott üzenetet küldött le a színpadról: a No, az No, akkor is ha Nő - ismételte többször is. Ezzel és a hasonló, lélektől lélekig ható, az élet lényegét öt sorban elmondó dalszövegekkel persze bárkit meg lehet venni, a szkeptikus, “jó, maradjunk egy kicsit, egy számukat ismerem” típusú koncertezőket is. Mindaz, amiről énekelnek azonban nem üres máz, merné bárki feltételezni, hogy nincs valódi tartalom a sorok mögött, Anna, a “Genyó” – ahogy magát nevezte – biztosan behúzna neki egy nagyot. Az élőben megszólaló, sokak által ismert Márti dala, és a tombolás nélkül ki nem bírható “Ünnepélyesen fogadom, hogy nem leszek többé szerelmes” után azonban az eleinte kételkedő is gondolkodás nélkül guggol le, vagy hullámzik a tömeggel, amikor a combközépig érő bőrcsizmás királynő, Anna arra kéri.

Így válik az odatévedt szkeptikusból egy kisszínpados fellépés után rajongó, vagy legalábbis olyan fesztiválozó, aki megérti miért kiabálták a koncert elején többen a közönség soraiból a kérdésre, ki van most a nagyszínpadon, azt a választ: Anna and the Barbies.