A magyar politika álszent ügyei

Letagadott kormánygép, politikai botrányt keltő rezidencia-felújítás és persze az álszent párt- meg kampánytámogatási rendszer – van néhány ügy, amit álszentsége miatt évtizedek óta görget maga előtt a magyar politika.

A 2007-es év egyik nagy politikai hazugsága volt, amikor az ismétlődő utcai zavargások miatt a Gyurcsány-kormány uniós pénzből vásárolt korszerű vízágyúkat, azon a címen, hogy a határrendészet korszerűsítéséhez szükség van tömegoszlató eszközökre is. (Más kérdés, hogy sajátos módon váteszinek bizonyult a tranzakció, hiszen 2015-ben valóban ezekkel a vízágyúkkal oszlatták a Röszkénél a határzárat áttörni próbáló menekülteket.) A hivatalos állítás nem volt igaz – utóbb vissza is kérte az országtól az EU az összesen mintegy 3,5 milliárd forintot.

Nehéz nem párhuzamot vonni a fenti eset és a legújabb kormányzati beszerzés, a most Magyarországra érkezett Dassault Falcon 7X típusú repülőgép között: a kormány most is nyilvánvalóan mást állít, mint ami a valóság, csak itt és most nem Brüsszelt kell „kicselezni”, hogy az „ő” pénzükből vásárolhassunk, hanem a magyar politika évtizedes álszentsége diktál: azt bevallani ugyanis láthatóan még a harmadik kétharmad után is kényesnek érzi az Orbán-kabinet, hogy magának vette a gépet, ezért inkább „honvédelmi beszerzésként” kezelik az ügyet. Pedig ez a típus ilyen célokra jobbára alkalmatlan, annál inkább megfelel kormánydelegációk szállítására, mint az Azonnali.hu megírta (lévén francia típusról van szó), magának Emmanuel Macron elnöknek is pont ilyen elnöki különgépe van. Az Index részletes összeállítást közölt arról, hogy a kormánygép a legtöbb országban teljesen bevett dolog, ennek ellenére az elmúlt időszakban a mindenkori magyar kabinetek nem mertek beszerezni egy ilyet, az ellenzék sivalkodásától tartva, inkább béreltek például Csányi Sándor OTP-vezértől, akit eközben bőszen oligarcháztak, ha kellett. Holott hosszabb távon olcsóbb egy saját – és valóban több célra is bevethető – gép használata, mint mindig bérelni egyet.

De nem csak ez az egyetlen, kormányokon átívelő ügye a magyar politikának: egy ezek közül a mindenkori állami vezetők lakhatása, a „kell-e neki saját rezidencia, vagy sem” kérdésköre. Bár hivatalosan létezett például kormányfői rezidencia a Béla király úton található régi épületkomplexumban, illetve a Művész utca 6. szám alatt, utoljára még az első Orbán-kormány idején költözött a kormányfő az előbbi egyik vendégházába. Azóta minden miniszterelnök inkább saját villájában marad, és ennek az őrzéséről kell külön gondoskodnia a rendőrségnek, száz milliós nagyságrendű pénzért, ha egy teljes kormányzati ciklust nézünk. (Mint az Index korabeli összeállításából kiderült, Medgyessy Péter házára csak azért kellett 37 millió forintot költeni 2004-ben, hogy egyáltalán védhető legyen, de Bajnai Gordon villája sem felelt meg a biztonsági követelményeknek.) Természetesen volt már „rezidencia-gate” is a rendszerváltás óta, Áder János házelnökként úgy döntött, beköltözik a Béla király útra, az akkor már leromlott állapotú épületen 115 milliós felújítást kellett végrehajtani, amiből az ellenzék politikai botrányt kreált, mondván, „felesleges luxusra” ment a pénz.

A képviselői, miniszteri fizetések természetesen szintén mindig hálás politikai témát jelentettek a mindenkori ellenzék számára, noha ezek nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem számítanak magasnak, még az ország gazdasági fejlettségét tekintve sem. Az idén júliusi – valóban komoly – emelésig a magyar parlamenti képviselők alapfizetése 748 ezer forint volt, ami jelentősen elmaradt például szlovák kollégáiktól, a pozsonyi parlamentben 3-3.5 ezer eurót lehet keresni havonta. Júliusban nagy botrány volt belőle: előzetesen letagadták, hogy napirenden lenne a kérdés, majd 948 ezer forintra emelkedett a fizetés – de ez még így is csak a szlovákiai szintet jelenti. A miniszteri illetmény jelenleg 1,1 millió forint, ez szintén egy kicsit alacsonyabb a 4 ezer eurós (1,28 millió forint) szlovák szintnél. Orbán Viktor a maga havi másfél milliós fizetésével viszont egy picit többet keres szlovák kollégájánál, Peter Pellegrininek be kell érnie 4,5 ezer euróval, ami 1,44 millió forintnak felel meg jelenleg. Áder János a maga szintén havi 1,5 milliós juttatásával ellenben kevesebbet keres Andrej Kiska szlovák elnöknél, aki 5 ezer eurót vihet haza minden hónapban.

„A többpártrendszer nem kerülhet többe, mint az egypártrendszer” – ez a még a rendszerváltás hajnalán keletkezett szlogen határozta meg sokáig a hazai párt-, és kampánytámogatási rendszert, többek között ez az oka, hogy az egyéni képviselőknek járó fejenkénti egymillió forintos állami kampánykeret azóta sem változott, miközben ez mára már szinte semmire nem elég. Magyarországon sem tömegpártok nincsenek, sem az adományozás nem jellemző, így az Ars Boni jogi szakportál számításai szerint ma egy magyar párt működési költségeinek 82 százalékát teszik ki az állami támogatások, ez különösen a kampányidőszakban igaz. Bár a pártok kampánytámogatását időről időre emelték, az áprilisi választásokhoz felhasználható összegek még így sem tekinthetők kiemelkedően magasnak.

A Hetek összeállítása alapján a 106, tehát minden helyen jelöltet állító párt közel 600 millió forintot, a 80 jelölttel rendelkező párt közel 450 millió, az 54 jelölttel rendelkező párt csaknem 300 millió, a 27 jelöltet – az országos lista állításának minimumát - állító pedig 150 millió forint körül részesül költségvetési támogatásban. Ez a helyzet jelenleg az ellenzéket állítja csapdahelyzetbe, jellemző, hogy a Fidesz a már említett képviselői fizetésemelést összekötötte a frakciótámogatások emelésével, amire az MSZP elnöke, Tóth Bertalan azt mondta, ha nem szavaznák meg a javaslatot, 55 millió forinttól esnének el, ami kritikus helyzetet jelenteke a vidéki szervezeteik finanszírozása szempontjából.