A diktatúra diszkrét bája

A rezsim hatalmi szóval tiltja be a társadalmi nemek, köznyelvi nevén a gender szakot az ELTE-n és a CEU-n. Természetesen ezt az egyetemi autonómia elleni támadást az oktatási szünetre időzítették.
A hivatalos „érvelés” hallatán pedig az ember már tényleg nem tudja, hogy kínjában röhögjön, vagy sírjon. Valami olyasmit állított az éppen „illetékes elvtárs”, hogy a gender szakon végzettekre nem tart igényt a munkaerőpiac, és amúgy sem használható a tudásuk a termelésben. Persze egyéb badarságokat is összehordtak már erről a kormánypárti politikusok, de a katolikus egyház némely főpapja is: egyértelműen kiderül a megszólalásaikból, hogy halvány fogalmuk sincs arról, mi a gender tudomány lényege. A családokat féltik művelőitől, holott a gender a nemek társadalomban betöltött szerepét vizsgálja pszichológiai, szociológiai szempontból, és a nem egészen hülye kormányok sokat profitálhatnak a tudomány eredményeiből, akár a demográfiai helyzet javítása érdekében is.
Aki figyelte Orbán Viktor ámokfutását 2010 óta a tudomány világában, az persze ezen sem lepődhetett meg. Hatalomra kerülését követően az egyik első lépése volt koncepciós pert és hajszát indítani egy másik „fölösleges” tudomány, a filozófia legjelesebb, nemzetközileg is elismert képviselői ellen. Véletlenül valamennyien zsidó származásúnak számítanának azok körében, akik listáznák az ilyen pedigrével rendelkező embereket. 
Orbán ebben sem találta fel a meleg vizet. Egyetlen diktatúra sem tűrte és ma sem tűri a társadalomtudományokat, főleg azokat nem, amelyek az önálló gondolkodásra épülnek, vagy amelyek a társadalom valódi látleletét adják. Az autokráciák gránitszilárd alapja az üres fej, az üres szív. Efelé halad Magyarország is. Ha hagyjuk.
Szerző
Bihari Tamás

Lóversenyre csak kalapban!

Mit vegyek fel? Komoly kérdés. Mit kíván az alkalom? Színházban, jeles kulturális eseményeken illik elegánsnak lenni, és azt javaslom, hogy szeressük is az ilyen alkalmakat. Finom dolog partnerünkhöz illő színárnyalatokat választani, természetesen a jó ízlés határain belül. Ha vendégségbe vagy társasággal megyünk, nem szégyen egyeztetni a házigazdákkal, mert nem szerencsés, ha egyikünk mackófelsőben, a másikunk csokornyakkendőben van. A zakót begombolva kell viselni (ellentétben Trump gyakorlatával), de kigomboljuk, amikor leülünk. Férfiak ügyeljenek arra, hogy lábszáruk soha ne villanjon ki a zoknijuk és a nadrág között. 
Manapság sokan feleslegesnek tartják a nyakkendőt, pedig a zakót jól kiegészíti, ám a pulóverhez semmiképpen sem illik. Nem illik kilazítani, és arra is ügyelni kell, hogy a nadrág övéig érjen. Ha mégis elhagyjuk, fontos, hogy az ing gallérja semmiképpen se gyűrődjön a zakó gallérja alá. Újabban divatba jött a díszzsebkendő, de itt alapszabály, hogy sem mintája, sem színe nem egyezhet a nyakkendőével.
Torgyán József kisgazdavezérként egy alkalommal hófehér öltönyben, fehér kalapban és vörös nyakkendőben érkezett Londonba, visszafogott helyi vendéglátói szerint úgy festett, mint egy panamai cirkuszigazgató. Helytelennek tartom sapka viselését is fedett helyen, televíziós műsorokban valamiért mégis gyakran látom, sildre helyezett napszemüveggel. Kivétel persze létezik: ha a vallási előírás, nők esetében a fodrász szabadnapja azt diktálja. 
Nőknél állítólag a divat mindent felülír, ám a személyi adottságok figyelembe vétele és a kihívások elkerülése még ennél is fontosabb. A brit közszolgálatban szinte természetes viselet a praktikus „kiskosztüm”, a szoknya hossza pedig kimondatlan szabályok szerint „egy sóhajtásnyival érjen a térd alá”, és ez érvényes a legszebb lábú hölgyek esetében is. Az öltözködés része a táska, ami legyen nőies, alacsony vagy duci nőknél semmiképpen se legyen túlméretezett. Angol lóversenyeken a hölgyek világos ruhát és hozzá színben illő kalapot viseljenek, lehetőleg masnival.
A munkahely az egyik legérzékenyebb, egyszersmind a legbonyolultabb közösség. Magatartási szakértők szerint három T betartása kötelező: távolságtartás, türelem és tapintat. Sokan elfelejtik, hogy a munkahelyeken nemcsak az iroda közös, hanem a mellékhelyiség, a hűtőszekrény és a konyha is, amelyekben illik közösen rendet tartani. Nem szerencsés munkatársaink előtt telefonon veszekedni családtagjainkkal, és nem illik mások magánéletéről kérdezősködni. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy egy-egy jó szó, vagy kedves gesztus, humoros fordulat sokszor pillanatok alatt oldja a feszültséget.
S ha már itt tartunk, az is felvetődik, hogy mikor illendő az ismerősöket megszólítanunk. Ez a pillanat hangulatától függ. Londonban egy este a buszon hangszerével a hóna alatt megpillantottam a BBC szimfonikus zenekarának magyar származású hegedűsét, akit természetesen nagy örömmel üdvözöltem.
- És mit vezényel ma a mester? - érdeklődtem.
- Azt nem tudom - felelte ő. - Mi Mozartot játszunk. 
Szerző
Odze György

Terelés

Az Európai Unió a menekültválság óta mintha a populista politikusok játszóterévé vált volna. Folyvást a bevándorlók okozta veszéllyel riogatnak. Ez természetesen fontos, de teljesen háttérbe szorul a lényeg. Ma már egy európai választás előtt nem az a kérdés, hogy egy adott párt milyen programmal rendelkezik, hanem hogy minél hangosabban, agresszívebben támadja a migránsokat, miközben a szavazók jó része még sosem látott bevándorlót.
Minthogy elterelik a figyelmet a valós problémákról, észre sem vesszük, hogy újabb válság közeleg. Ismét felsejlett a gazdasági és pénzügyi krízis réme. A mesterséges gazdaságélénkítés megszűnik, az Európai Központi Bank például jövő évtől leállítja eszközvásárlási programját. Feltehetően az Egyesült Államok által indított kereskedelmi háborúnak is csak vesztesei lesznek (amint Törökország példája mutatja), az amerikai jegybank, a Fed is aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban egy július elején közzétett jelentésében. 
A bizonytalanságot fokozza, hogy az amerikai ingatlanpiacnál lassulás következett be, Kínában viszont éppen az ingatlanárak irreális, évi több mint tíz százalékos emelkedése okozhat riadalmat. Igaz, Pekingben olyan hitelválság nem fenyeget, mint tíz éve az Egyesült Államokban, hiszen a lakások nagy részét nem hitelre veszik, ám az ingatlanlufi kipukkadása esetén pesszimistább jóslatok szerint akár 50 százalékkal is csökkenhetnek a lakásárak, és 10 billió dollár tűnhet el nyomtalanul.
Nemrégiben három prominens amerikai gazdasági szakember, Ben Bernanke korábbi Fed-elnök, valamint Timothy Geithner és Henry Paulson is figyelmeztetett arra: függetlenül attól, hogy a bankrendszer stabilabb, mint tíz éve, az amerikai gazdaság most nem lenne képes kivédeni egy gazdasági válságot úgy, mit akkor, mivel egy sor válságkezelési mechanizmus mára hatástalanná vált.
Egy évtizede láthattuk, a krízis okozta tüzet milyen nehéz eloltani. Ezért is óriási azon politikai erők felelőssége, amelyek csak a menekültválsággal foglalkoznak, és nem azzal, mi befolyásolja alapjaiban az emberek jövőjét.