N. Kósa Judit;
gender studies;
2018-08-15 08:07:30
Jess Wade fizikus, világító diódákkal foglalkozik az Imperial College London kutatójaként. Amúgy meg annak szentelte ezt az évet, hogy felhívja a figyelmet a természet- és mérnöki tudományokat művelő nők teljesítményére. Már a háromszázhoz közelít a róluk szóló Wikipédia-szócikkeinek a száma - egyszerűen csak mert nemrég rádöbbent, hogy tőle eltérően a lányok többsége már a pályaválasztáskor elretten a reáliáktól.
Magyarázhatjuk cicikkel és bérekkel is, miért fontos a gendertudomány, de Jess Wade projektje legalább ilyen plasztikusan mutatja be, hogy nem egyszerű felhőhámozás azt vizsgálni, hogyan befolyásolják a nemi különbségek a társadalom mindennapjait. Vagy nem épp az emberminisztérium szokott folyton azon siránkozni, hogy kihaltak a fizikatanárok az országból, mert senki (értsd: egyetlen férfi sem) választja ezt a szakmát? Na ugye.
Persze ne tévedjünk, a gendertudomány nem azért került az uborkaszezonnal ernyedten hadakozó kormányzati kommunikáció célkeresztjébe, mert épp nem akadt más, amiről Semjén Zsolt kifejthette volna a hamisítatlan kereszténydemokrata álláspontot. Járhatott volna így az asszirológia is, csak éppen azzal nem lehet mindmellékesen ütni egy újabbat a CEU-n, és az akkád jelzős szerkezetek ellen nehéz is úgy felhergelni a magyar népet, mint azok ellen, akik "Barbie babát adnának a kisfiúk kezébe, a lányokéba meg dömpert".
A kormány a gendertudomány üldözésekor nem csinál mást, mint Novák Előd, aki új pártot alapítván azonnal népszavazást akar kiíratni a halálbüntetés bevezetéséről. Tudja, hogy uniós tagokként fontolóra sem vehetünk ilyesmit (igaz, a tervek közt az uniós népszavazás is szerepel...), de azzal is tisztában van, hogy igény felettébb volna rá. A kormány is csak hergel, reklámozza a saját tevékenységét. A többi meg - nekik legalábbis - nem számít.