Újgazdagok játszóterévé válhat a legendás tokaji borvidék

Publikálás dátuma
2018.08.17 07:30
Egyre több gazda telepít bodzát szőlője helyére
Fotó: Népszava/ Vajda József
Ömlenek – legalábbis az ígéretek szintjén – a milliárdok Tokaj-Hegyaljára, a térség mégis egy olyan skanzenre hasonlít, ahol megállt az idő.
– Üveghíd meg Fesztiválkatlan. Ezt tudom mondani. Erre van pénz, normális, munkahelyteremtő beruházásra nincs. A fiatalok elmennek, az öregeket meg a megszokás húzza a szőlőbe: a nagyapjuk is metszett, szüretelt, ők is metszenek, szüretelnek. De ha kihalnak a mostani hatvanasok, itt, a Hegyalján megáll majd az élet – kesergett egy zempléni falu polgármestere. Sokakkal beszélgettünk arról, vajon feltámadhat-e tetszhalottaiból a térség, ahová csak turisztikai fejlesztésre több mint 80 milliárd forintot ígért be még a választások előtt az Orbán-kormány, de a kis falvak vezetői jellemzően név nélkül vállalták a kritikusabb véleményt. Újgazdagok játszótere lehet Az egyik legfőbb probléma szerintük az a hamis illúzió, miszerint pusztán a tokaji bornak el kellene tudni tartania a vidéket. – A térség munka-erőkínálatának legfeljebb egynegyede köthető a borhoz, s az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz, s ebből is látszik, hogy pusztán a borászatok nem tudják itt tartani a fiatalokat. Ráadásul az általuk kínált fizetések a minimálbér körül mozognak, ennyiért pedig már nem izzad, nem hajlong egy huszonéves, inkább elmegy a Dunántúlra, vagy külföldre – fogalmazott egyikük. Volt, aki sajátos összeesküvés-elmélettel állt elő, miszerint a kormány tudatosan fejleszti vissza a borvidéket, s költ inkább látványberuházásokra, semmint munkahelyekre: az utóbbi időben saját nevén, vagy strómanokon keresztül számos politikus vásárolt itt területeket, a további terjeszkedéshez pedig arra van szükség, hogy a kistermelőket az alacsony felvásárlási árakkal tönkretegyék, földjeiket megvásárolják, őket pedig napszámosként dolgoztassák a birtokon. Tokaj-Hegyalja így az újgazdagok játszótere lesz, uniós pénzekből épült hotelekkel, felújított kastélyokkal, megszerzett borászatokkal. – Ha komolyan gondolnák a térség felvirágoztatását, akkor nem a dűlőket összekötő földutakra meg kerékpáros forgalomra költetnének, hanem végre rendbe s kétsávúvá tennék a 37-es „halálutat” ahol szinte naponta történnek balesetek, ösztönöznék a sokakat foglalkoztató könnyűipar megtelepedését, s ha máshová nem, legalább Szerencsre építenének egy termálfürdőt – csengett egybe többek véleménye. A fürdőre azért van szükség, mert pusztán a tokaji bor, vagy a szép természeti környezet kevés a turizmushoz, ezért a látogatók inkább Sárospatakot választják, s onnan rándulnak át egy-napra Tarcalra, Tokajba vagy Erdőbényére. Hét közben ezek a települések szinte „lefagynak”, alig van élet, még a borszaküzletek sem nyitnak ki egész napra. Bodza kúszik a hegyre A „kirakatban” az sem látszik, hogy Tokaj-Hegyalja egy elöregedő, szociális problémákkal küzdő térség: 27 önálló önkormányzattal rendelkező települése közül a legnépesebb Sátoraljaújhely volt, míg a legkisebb Szegilong. A legutóbbi két népszámlálás adatai szerint a nemzetiségek közül legnagyobb lélekszámban a roma lakosság van jelen, számuk 2001-ben 3636 fő, 2011-ben 4484 fő volt. A huszonhét településből huszonötben működik szociális konyhai étkeztetés. Noha kétkezi munkást már szüret idejére is nehezen találni, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács hivatalos honlapján az egyik lehetséges kitörési pontként említi a gyümölcsfeldolgozást a minőségi szőlő termesztésére kevésbé alkalmas és a parlagon lévő területek megművelésére, mint olyan megoldást, ami hosszú távon biztosítja a munkalehetőségek bővítését, az életszínvonal növelését, a vidék népességmegtartó erejét. Elvileg nyitott kapukat döngetnek: látva az eklektikus szőlőfelvásárlási árakat, az utóbbi években sokan tértek át a bodza termesztésére. Ez a növény igénytelen, nem kell metszeni, gondozása is kevesebbe kerül, mint a szőlőé, így aztán egyre gyakrabban látni a tokaji ültetvények között dombnyi bodzákat: akadt, aki a szőlőjét is kivágta, hogy erre a gyümölcsre térjen át. Szerencs környékén pedig mostanság egy másik növény neve kerül egyre gyakrabban szóba: a cukorciroké. Ez egy gabonafajta, de sokkal jobb a tápértéke, mint a cukorrépáé, s a növény minden része hasznosítható. Befektetők zöldmezős beruházással a város határában hoznának létre egy ezt feldolgozó üzemet, ami fellendíthetné a térséget, s megfelelne annak a vágynak is, hogy a könnyűipar újból erőre kapjon itt. A projekt azonban egyelőre akadozik, ezért a helyiek abban bíznak – a mint iparági szakértőktől megtudtuk, nem teljesen alaptalanul – hogy a térségben borászatot, kastélyhotelt és kikötőt is vásárló Mészáros Lőrincnek – illetve valamelyik cégének - nemcsak az izocukor, hanem a cukorcirok is felkelti az érdeklődését. Mert akkor már nemigen lesz több akadálya Tokaj-Hegyalja felvirágozásának. 

Répa helyett cirok a remény

A 19. századi Európa egyik legnagyobb cukorgyárának 2008-as bezárása nagy veszteség volt a helyiek számára. Durbász Zoltán mérnök utolsóként hagyta el a gyárat: még le kellett bontania, amit előtte felépített. Milyen körülmények között zárták be a cukorgyárat? Az Európai Unió 2007-ben drasztikus lépést tett a belső cukorpiacának csökkentésére, hogy ellensúlyozza a brazil cukornád-túltermelés okozta eladási gondokat. Először a termelők oldaláról „próbálkoztak”: az általuk visszaadott cukorkvóta addigi 62 eurós egységárát az ötszörösére emelték. Ennek köszönhetően volt olyan termelő, aki félmilliárd forintot kapott, amikor felszámolta az ültetvényét, de a kicsiknek is vonzó volt az ár. A termelők első körben „megzsarolták” a gyárakat s egyre feljebb srófolták a felvásárlási árakat, de látszott, hogy nem lesz elegendő alapanyag. Emiatt előbb a szolnoki, később pedig – miután már nemcsak a termelői, de a feldolgozóipari kapacitások leépítését is anyagilag ösztönözte az unió – a szerencsi gyár zárt be. Kaposvár azért maradt fent, mert az egész országból felvásárolták a megmaradt a répát, kínkeservesen átvészelték a 2008-as évet, később pedig konszolidálódott a helyzet. Az ország ettől függetlenül azóta cukorbehozatalra szorul, mert a kaposváriak egyedül nem képesek teljesíteni minden igényt. A klimatikus viszonyok változása sem kedvez: a cukorrépa nem igazán szárazságtűrő növény, ilyenkor alacsonyabb beltartalommal lehet betakarítani. Mit jelentett az üzem a szerencsieknek? A gyári létszám 2008-ben 100-110 ember volt, de a termelőkkel, a családokkal együtt ez több ezer fő. Ez a cukorgyár a klasszikus időkben Magyarország egyik legjobb cégének számított. Volt étkezdéje, kultúrháza könyvtárral, üdülője a hegyekben, a Balatonnál és Hajdúszoboszlón, saját tűzoltósága, orvosi rendelője, tekepályája, énekkara, fúvós zenekara, radiológiai laborja, lakásokat épített a szakembereinek. A privatizáció után előbb a francia, majd a német tulajdonosok alatt jó pár ilyen kényelmi dologtól elköszöntünk, de a munkahely stabil maradt, s továbbra is jó volt cukorgyári alkalmazottnak lenni. A város is jól járt az évente befizetett iparűzési és egyéb adókkal. Nagyon nagy trauma volt az egyéneknek és a közösségnek is, mikor mindez megszűnt. S azóta is minden nap elmennek az üres épületek mellett… Nekem tíz évre volt szükségem, hogy ne szoruljon el a szívem, ha arra járok, s nem vagyok ezzel egyedül. Úgy lett vége a történetnek, hogy az utolsó nap mindenki kijött a gyár elé, s utoljára megszólalt a gőzduda, ami minden műszak kezdését és végeztét jelezte. Ehhez igazodott korábban az egész város, de ez már nincs. Hol helyezkedtek el a régi cukorgyárosok?  Rendes végkielégítést kaptunk, ami egy darabig elég volt, de hát megszakadt egy élet, s nemigen kapkodtak az ötvenes éveikhez közeledő munkások után. Átképzési támogatást is nyújtottak a dolgozóknak, de a legtöbben biztonsági őrnek mentek el. Jómagamnak a gyár lebontását is végig kellett vezényeljem, ez három év „pluszt” jelentett. Utána öt évet húztam le munkanélküliként, mielőtt tavaly nyugdíjba mehettem. Reménysugárként felvetődött, hogy egy cukorcirok üzemet hoznának létre Szerencsen: ennek már van építési engedélye, de úgy tudom, finanszírozási problémák vetődtek fel. Pedig ezt a gyárat addig kellene beindítani, míg akad hadra fogható ember, aki még emlékszik arra, hogyan készül a cukor, még ha nem is répából.

Frissítve: 2018.08.17 07:30

Csütörtök délutántól esősre vált az időjárás

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:16

Shutterstock
Az enyheség egyelőre megmarad, északkeleten lesz hűvösebb.
Az időjárási előrejelzés szerint éjszaka fátyolfelhők érkeznek, amihez csütörtökön már gomolyfelhők is társulnak, majd kora délutántól észak, északnyugat felől megnövekszik a felhőzet, és estére már jobbára mindenütt beborul az ég. Szerdán néhol futó zápor előfordulhat, csütörtök késő délutántól először az északi megyékben, majd egyre többfelé elered az eső, záporeső. Az északnyugati, nyugati szél megélénkül, szerdán az északi vidékeken olykor meg is erősödik. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -3 és +3 fok között várható. Nyugaton lesz enyhébb a hajnal. A legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön általában 7 és 14 fok között alakul. Északkeleten lesz hűvösebb.
Szerző

"Nem kell olvasni" a propagandát - véli a kormány kedvenc tudóskörének elnöke

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:10

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének első embere szerint az értelmiségnek a sorosozáson sem kell magát idegesítenie, mert "nem neki szól". Az más kérdés, hogy a "népet" szabad-e butítani?
"Én el tudom viselni a sorosozást, de sok embert ismerek, akik szerint sok." Ezt Náray-Szabó Gábor, a kormánnyal híresen jó viszonyt ápoló Professzorok Batthyány Körének elnöke mondta egy interjúban, amely az e heti Magyar Narancsban jelenik meg, és amelyből a hetilap internetes oldalán már most közöltek néhány részletet. A kémikus hozzátette, még az ő köreikben is szoktak viták lenni a kormány mindent elsöprő Soros-kampányáról, ő maga pedig ilyenkor azzal érvel: kár ezen bosszankodni, hisz az egész úgysem az értelmiségnek szól.
"Az értelmiség ne érezze magát idegesítve. Azt már lehet mondani, hogy a népet nem szabad butítani, de ez nem biztos, hogy teljesen igaz lenne."
-mondta Náray-Szabó, aki előtte azzal próbálta elvenni a sorosozás élét, hogy "ugyanúgy idegesít engem, ha huszonötször elmondják a tévében, hogy vegyek meg egy gyógyszer-helyettesítő készítményt."
A média egyre több és több szegletéből áradó propagandáról az elnöknek az a véleménye, hogy aki akarja, kerülje el:
"A Batt­hyány Körben is vannak, akiket idegesít, őket arra buzdítom, hogy váltsanak csatornát, és ne olvassák a propagandát."
Az interjúban szóba került az a közlemény is, amelyet a Professzorok Batthyány Köre a Magyar Tudományos Akadémia körüli ügy kapcsán írt, és amelyet Náray-Szabó szerint mind az MTA, mind Palkovics László "továbbgondolhatónak" és egyfajta tárgyalási alapnak tekint a jövőben - ebben szerepelt többek közt az is, hogy az MTA és a Minisztérium közösen hozzon létre egy alapítványt, amely átveszi az akadémiai intézethálózat fenntartását és működtetését. Ettől függetlenül, hacsak nem hívják őket, nem vesznek részt a későbbi tárgyalásokon.